Az 1584-es születésű Moll Cutpurse afféle mitikus figurává vált, miután az igencsak mozgalmas és bűnökben gazdag életével kapcsolatos történelmi anyagok nagy része meglehetősen hiányos. Ráadásul a róla szóló történetek sorát az idők alatt megszépítették, amelyből még egy kicsit el is vettek, meg hozzá is adtak. Kristálytisztán tehát senki sem látja, mennyire volt romlott az élete, egy valami azonban mindenki számára világos: Moll Cutpurse a 17. századi angliai alvilág leghírhedtebb női tagja volt.
A mindenki eszén túljáró Mary Frith
Moll Cutpurse 1584 körül egy suszter lányaként született Mary Frith néven, a törvénnyel 1600-ban találkozott először, ekkor pénztárcalopás miatt vádat is emeltek ellene Middlesexben. A nőiesnek nem mondható viselkedése okán Mary családja sokat bosszankodott a lány miatt, így azért, hogy „megszabaduljanak tőle”, miniszterként dolgozó nagybátyja ötletén felbuzdulva, 1609-ben a kikötőbe csalták azzal az ígérettel, hogy ott megnézhet egy birkózómeccset. Igen ám, csakhogy Mary családjának esze ágában sem volt sporteseményre vinni a lányt,
helyette egy Észak-Amerikába tartó hajóra csábították fel, bízva abban, hogy New Englandben majd megjavul.
Azzal viszont nem számoltak, hogy a minden hájjal megkent lányuk – kijátszva őket – el sem utazik. Egyes történetek szerint Mary a meccsre vitt, fogadásra szánt pénzzel alkudta ki a hajón, hogy vigyék vissza a partra, egy másik legenda szerint viszont még azelőtt kiugrott a hajóból, mielőtt az elindult volna.
Innen a Moll Cutpurse becenév
Nem sok idő telt el ezután, amikor is egy zsebtolvajcsoporthoz csatlakozott, ahol hamar kitanulta a bűnös mesterséget. Hozzá hasonló életű, londoni tinédzserekkel vette körbe magát, akik egy igencsak trükkös módszerrel „dolgoztak”: az áldozataik ruhájából vágták ki a pénztárcát. E módszer miatt kapta Mary a Moll Cutpurse becenevet is.
Férfiruhába bújt, és le sem vette
A Maryből Mollá lett fiatalnak volt egy igencsak különleges tulajdonsága, méghozzá az, hogy ő tulajdonképpen női ruhában alig mutatkozott. A Mary történetét ismerők szerint a lány valószínűleg a húszas éveiben kezdett férfiruhába öltözni, amelyet jól bizonyít az is, hogy
az első letartóztatásairól szóló feljegyzésekben még nem volt szó ruházati szabálysértésről.
Azt, hogy miért palástolta el valódi énjét, nem tudják biztosan, de valószínűleg köze lehetett a kocsmai fellépéseihez. Mary Frith ugyanis énekes, táncos, lanton kísért, komikus zenei előadásaival kápráztatta el a nagyérdeműt, természetesen férfiruhában. Innentől pedig kinyílt számára a világ, ugyanis az italozók után egyre több helyen mutatta be, mit tud. Egyes feltétélezések szerint általában a legforgalmasabb helyeken fordult meg, hogy a trágár dalain és rigmusain hüledező közönségében egyszerűbb legyen a dolga Mary zsebtolvajtársainak.
Élvezte, hogy másokat megbotránkoztat
Öltözködési stílusa és fellépései sokak figyelmét felkeltették, köztük számos íróét is. Állítólag William Shakespeare is megemlíti egy művének egy jelenetében, amint a londoni Charing Cross és Shoreditch városrészek között William Banks híres lován, Maroccón lovagolt. Azt mondják, hogy egy zászlót és egy trombitát is vitt magával, hogy cselekedetének drámai jelleget kölcsönözzön. A feljegyzések szerint feltűnő utcai jelenléte nem kis felháborodást okozott, a tömeg egy része le akarta húzni a paripáról, sokaknak viszont nagyon is tetszett a férfiruhába öltözött Mary műsora. Kétségtelen, hogy
Frith élvezte az általa felkeltett figyelmet, és azt, hogy teátrális módszerei kényelmetlenséget okoznak másoknak.
Kicsapongó élet, kéjes társaság
Nyilvános akcióit a törvény sem nézte jó szemmel, illetlen öltözködése miatt 1611 decemberében le is tartóztatták, sőt akkor azzal is megvádolták, hogy prostitúcióban is részt vett. Mi több, később egy kihallgatása során azt is be akarták vele ismertetni, hogy rendszeresen kéjes, kicsapongó társaságban múlatta az időt, mi több, nemcsak árulta a testét, hanem más nőket is erre bátorított. Noha Mary tagadta a vádakat, korabeli letartóztatási jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy a prostituáltak férfinak álcázták magukat azért, hogy kevésbé feltűnőek legyenek a hatóságok számára, no és azért, hogy álruhában meglátogassák a szeretőjüket, vagy hozzájuk is szökjenek. E tettei miatt Frithnek vezekelnie kellett a Szent Pál-székesegyház templomkertjében lévő szószéknél, a Szent Pál-keresztnél, ahol John Chamberlain, az Erzsébet korabeli és jakobinus kori London életének híres megfigyelője 1612. február 12-én kelt levele szerint:
Frith bűnbánóan viselkedett, még sírva is fakadt.
Később aztán kiderült, hogy szó sem volt ott megbánásról, a résztvevők csupán egy tökéletesen alakított szerepet láthattak egy részeg főszereplővel.
Ekkor kezdődött csak igazán a bűnös élet
Mary természetesen nem tért jó útra, sőt ezután még nagyobban játszott. 1614-re a Fleet Street északi oldalán lévő házában a lopott áruknak hozott létre egy lerakatot, ahova a tolvajok elvihették az elorozott zsákmányukat. A bűnözőknek itt fizettek a behozott értékekért, a házban tartott tárgyakért pedig jöhettek a lenyúlt tulajdonosok, akik természetesen fizetség fejében kaphatták vissza a tőlük elcsent értékeket. Ezen eljárás ellen tulajdonképpen senkinek sem volt kifogása, hiszen gyakran gyorsabb és egyszerűbb volt, mint bírósági úton visszaszerezni a vagyont. Ráadásul az egészben az volt a furcsa, hogy ezt tulajdonképpen a hatóságok is engedélyezték, hiszen Frith sok helyi tolvajt ismert, akiket, ha érdeke úgy kívánta, rendőrkézre tudott juttatni, és ami azt illeti, a hatóságoktól szerzett információi a bűntársaknak is jól jöttek.
Boldog, érdekmentes házasság?
Ami Mary szerelmi életét illeti, 1614. március 23-án feleségül ment Lewknor Markhamhez. Gervase Markham, aki valószínűleg Lewknor apja lehetett, termékeny szerző volt, legismertebb műve az 1615-ben írt The English Hus-wife, amely egy útmutató a „mintaszerű” nőhöz. A jelek szerint Frith és Lewknor Markham házassága sem volt túl őszinte kapcsolat: a férfi a végrendeletében sem szerepelt, még az is lehet, hogy soha nem is éltek együtt, ráadásul az egyik bírósági tárgyalás során Frith még arra sem emlékezett, hogy mióta voltak házasok. Az viszont biztos, hogy új családi státusza igencsak jól jött neki, hiszen ezt néha a törvénnyel szembeni pajzsként használta fel. Ez pedig nem jelentett mást,
minthogy a leánykori neve alatt ellene indított pereket elhárítsa azzal, hogy férjhez ment.
Az 1662-es Mrs. Mary Frith élete és halála című állítólagos – egyesek szerint feltételezhetően csak kitalált – önéletrajzban lévő beszámoló szerint Frith később új tervbe kezdett. A prostituáltak és Elizabeth Holland, a jól ismert bordélyház-tulajdonos barátjaként Frith megállapította, hogy amíg az egyre virágzó iparág csak a férfiakat szolgálja ki, addig a jómódú nők körében kiaknázatlan piacot jelentenek a vonzó férfikísérők. A háza így lassanként katonákkal és más „gavallérokkal” kezdett megtelni, akik persze nemcsak munkáért, hanem szeretőt kereső nők miatt is érkeztek.
Még egy tábornokot is megsebesített
Mary Frith életét, mondhatni, az utolsó pillanatig behálózta a bűn. Az 1659. július 26-i, vízkór miatt bekövetkezett halála után több életrajzot írtak róla. Az egyik ilyenben olvasható az is, hogy őrültsége – amelyből végül kigyógyult – miatt még kórházban is volt, sőt olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy az 1642-ben kipattant polgárháborúban Thomas Fairfax tábornokot is kirabolta, majd karon lőtte. Az emiatt kilátásba helyezett akasztófa általi halált megúszta, miután lefizette az ebben eljáró hatóságot.
Ha szeretnél egy magyar nőről is olvasni, aki férfinak öltözve követett el különféle bűnöket, akkor ajánljuk figyelmedbe az erről szóló cikkünket!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
