Szeptemberben indult a Travel Channelen az Út az ismeretlenbe című sorozat, melyben Josh Gates megy el akár a világ végére is, hogy eddig meg nem oldott rejtélyeket és felfedezetlen kincseket találjon minden egyes epizódban. Valószínűleg, most önben is ugyanaz a kérdés merül fel, mint bennünk, hogy vajon hogyan van az, hogy mások az egész életüket ennek szentelik és nem jutnak előrébb, ő pedig odamegy és nyomra bukkan, illetve hány olyan hely van, ahol az ég világon semmit sem talál. Éppen ezért megkérdeztük tőle.
Most éppen a világ melyik pontjáról adja az interjút?
Los Angelesben vagyok otthon, de nemsokára újból elutazom, ugyanis a második évadot forgatjuk, amelyben szó szerint körberepülöm a világot. Lesz néhány epizód Amerikából, aztán megyünk Japánba, hogy megvizsgáljunk néhány rejtélyes romot, amelyek eddig megosztották a tudósokat, hogy ember építette-e őket, vagy valami különleges természeti vagy természetfölötti jelenség eredményeképpen keletkeztek. Voltunk Mongóliában, ahol Dzsingisz Kán és a sírja nyomába eredtünk, hiszen az egyik legnagyobb birodalom felett uralkodott, mégsem tudni hova temették. Megyünk Magyarországra is, hogy Szulejmán titkait felfedjük és az Oszmán Birodalomról is megtudjunk néhány izgalmas részletet. Elképesztő figura volt Szulejmán, mégis kevesen tudnak róla bármit itt Amerikában és az ő életéből is megannyi megválaszolatlan kérdés maradt még.
Meddig marad egy-egy helyszínen forgatni?
Nem elég ideig. Általában tíz napot szoktunk ott tölteni, ebből a forgatás olyan nyolc napig tart, a többi az, hogy eljussunk a helyszínre és megszervezzünk mindent. Néha tovább maradunk, ha a történet úgy kívánja meg, mint mikor Peruban egy elveszett inka falu után kutattunk az első évadban.
Elég hihetetlenül hangzik, hogy minden adásban felfedez valami újat. Mi történik ha semmire sem jön rá az adott helyszínen?
Hiszem, hogy valami újat mindig találunk, ami bár nem feltétlen a végső nagy megoldást, de valami olyat, ami a jövőben majd közelebb vihet ahhoz is. De a legjobb dolog a műsorban, hogy nem csak a küldetésre fókuszál, hanem maga az utazás és a felfedezés is fontos szerepet kap. Mikor elmegyünk felfedezni egy elveszett várost, akkor lehet, hogy nem találjuk meg, de bemutatjuk, hogy milyen felszereléssel indulunk el, miket eszünk az expedíció közben, milyen az ott élő emberek kultúrája és ezt is nevezhetjük felfedezésnek. A nézők a helyi tudósokkal és kutatókkal is megismerkedhetnek, tehát a célunk az, hogy a nézőknek a kincskeresés, a kalandozás és a felfedezés élményét adjuk át. Emellett viszont az első évadban is találtunk előremutató jeleket, például az inka városnál emberi maradványokat, amiket eddig nem sikerült feltárni. Néha alternatív magyarázatokat tudunk adni a legendákra, vagy a kincskeresésnél is lépésekkel közelebb jutunk ahhoz, hogy egyszer majd eljusson valaki az igazi felfedezésig.
Tudósok, helyi kutatók akár egész életüket egy-egy ilyen rejtély megoldásának szentelik, hogyan tudja őket lepipálni és újdonságokra rájönni?
Vannak olyan tudósok, akik nagyon elszántak és szenvedélyesek és valóban az egész munkásságukat annak a rejtélynek a megoldására szánják. Mi pedig kapcsolatba lépünk velük, hogy együtt kutassunk, hogy a munkásságának egy részébe beszálljak. A műsornak bár én vagyok a műsorvezetője, de nem csak rólam szól, hanem róluk is. Elmegyünk velük terepre, nézzük, ahogyan dolgoznak és nagyon örülnek ha megosztják velünk a legújabb eredményeiket. Persze mindenki kritikus manapság és úgy gondolják, hogy a világot már felfedezték, a térképeket már megrajzolták, mindent láttak már és a világ apró részleteit is ismeri mindenki. A műsor számomra azt bizonyítja, hogy ez mennyire nincs így, mennyi mindent nem láttunk még és milyen sok dolgot lehet még felfedezni.
Hogyan dolgozik együtt a helyi régészekkel és kutatókkal?
Mikor elkezdjük az előkészületeket és megtervezzük az egyes epizódokat, természetesen kapcsolatba lépünk a témák legjelentősebb kutatóival. Van olyan, aki nem szeretne részt venni ebben és nem szeretné megosztani a munkáját. Vannak olyanok, akik inkább akadémikus beállítottságúak és nem szeretnének egy ilyen műsorban részt venni és vannak olyan kutatók, akik szívesen segítenek és megosztják a történetüket, illetve azt, hogy éppen min dolgoznak, sőt izgatottak, hogy végre több emberhez eljut, hogy milyen jelentős dolgokra jöttek rá az évek során.
Mennyi ideig készül ön egy epizódra?
Néhány hónapos irodai kutatás előzi meg a forgatásokat. Ebben benne van, hogy mi is kutatunk, megkeressük az embereket, de az is, hogy intézzük a vízumokat és a különféle engedélyeket. A történet váza mindig megvan a forgatás előtt, tudjuk miért megyünk, mire számíthatunk és ez a tíz napos forgatás alatt változik és akkor vetjük bele magunkat igazán a kutatásba. Tizenhárom epizódot késztettünk az első évadban, amikre nagyon büszke vagyok, mert izgalmasak és szórakoztatóak. Most a második évad forgatásának a közepénél járunk és most húsz részt csinálunk.
Mennyire lehet megtervezni egy adás menetét és általában hogyan írja ezt felül maga a forgatás?
Az első évadban például Amerlia Earhart történetét dolgoztuk fel és éppen egy interjú közepén tartottunk Pápua Új-Guineában, amikor hatalmas földrengés lett. Kamera előtt, felvétel közben egyszercsak megmozdul a föld, ami azért valljuk be nem mindennapos és elég ijesztő dolog. De ugyanennek a résznek a forgatásán történt az is, hogy a dzsungel mélyén egyszer csak találkoztunk egy törzzsel. Egy klasszikus törzzsel, mint a filmeken. Lándzsáik voltak, meg pajzsuk is volt. Ilyenek előfordulnak és ezek persze felülírják azt a történetvonalat, amit nagyjából kitaláltunk.
Mi volt a legértékesebb vagy legjelentősebb dolog, aminek sikerült a nyomára bukkanni?
A Dzsingisz Kán történetben nagyon sok jelentős nyomra bukkantunk és az első évadban is találtunk néhány nagyon gyönyörű ősi leletet. Az inka romoknál is találtunk jelentős régészeti leleteket, vagy éppen aranyat. Több fajta kincs van és szerencsére a legtöbből már a műsor alatt is találtunk. Ékszerek és arany mellett a leletek, kisebb szobrok vagy éppen emberi maradványok is ugyanolyan kincsek és mindig lenyűgöz, hogy mennyi minden van még a világban, amiről nem is tudunk. Sokkal több a világon a még felfedezésre váró dolog, mint amennyit már megtaláltunk.
Magángyűjteménye is van, esetléeg otthon egy külön szoba, ami olyan, mint egy minimúzeum?
Felvétel közben telepakolom a zsebeimet minden országból. Nem csak viccelek, olyan tudósokkal és kutatókkal dolgozom együtt, akik nem saját maguknak keresnek kincseket, hanem másoknak, hogy megmutathassák. Persze próbálok kisebb emlékeket hazavinni és igen van otthon egy könyvtárszobám, amiben van néhány furcsább csecsebecse is. De sokkal fontosabb, hogy olyan helyen legyenek ezek a leletek, amikre bukkanunk, hogy tovább tudják tanulmányozni őket, ahol megőrzik, katalogizálják és vigyáznak rájuk.
Azt mondja, hogy rengeteg felfedezésre váró dolog van még a világon. Egy hétköznapi ember hogyan kezdjen hozzá ha ő is kincsek és legendák nyomába eredne?
Akár kincsvadászatról beszélünk, akár csak egy jó kalandozásról, a javaslatom egyszerű és talán túlságosan profán is, de a legfontosabb, hogy határozza el, hogy ezt szeretné csinálni. Nagyon sok emberrel találkozom, aki mindig azzal kezdi, hogy bárcsak én is ennyit utazhatnék és láthatnám a világot. Az igazság az, hogy bárki aki utazik, mindezt úgy csinálja, hogy elhatározza, hogy menni akar és tesz érte. Lehet, hogy sokat kell spórolni, lehet hogy prioritási és ésszerűségi listát kell felállítani, hogy hova utazhat az ember, de nem kell a világ másik felére menni, hogy valami újat és ismeretlent fedezzen fel az ember. Lehet nem megy minden hónapban, sőt az is lehet, hogy évente sem tudja mindezt megtenni, de ha eldönti, hogy menni szeretne valahova, megtervezi a lépéseket és tesz is érte, akkor el fogja érni a célját.
Tegyük fel megvan minden és elidul az ember a szomszéd megyébe ősi római leletek után kutatni. Mi kell egy ilyen kezdőcsomagba?
A legfontosabb egy nagyon jó cipő. Ha van az embernek egy olyan túrabakancsa, amiben nem fáj a lába, nem töri, nem lesz tőle bőrkeményedése, nem ázik át, nem fázik de nem is izzad bele a lába, az már fél siker egy tuti expedícióhoz. A másik fele pedig az előzetes tanulmányozás és informácigyűjtés. Ha egy legenda vagy kincs nyomába ered, akkor annyit tudjon meg róla, amennyi csak lehetséges, mert minél többet tud és több helyről, annál biztosabb, hogy sikerrel jár, aztán már csak el kell menni és kutatni.
Mennyi titkos hely, legenda és kincs van még, amelynek a nyomába tud eredni, vagyis meddig tarthat még a műsor?
Ha ezen múlik, akkor örökre, mert rengeteg felfedezésre váró történet és hely van még és ha egy megoldódik, lesz helyette másik kettő, mert ezek a legendák, kincsek és titkos helyek a modern köri történelemben, most is folyamatosan jönnek létre. Gondoljunk csak a második világháborús kincsekre. A kincskeresés nem csak a több ezer éves kincsekekre szakosodik, hanem a modern világ titkaira is.
