Zanza!

Nem is kerülhetett volna jobbkor elő a zsidó-kártya, mint most, amikor a Jobbik úgy tör felfelé, mint a talajvíz. És mivel sem a Gólem-, sem a Dumaszínház nem ma jött le a falvédőről, tudják ők ezt nagyon jól, tehát nem véletlen az sem, hogy pont most született meg a Jurányi Inkubátorházban a ZS-kategória – önfeledt zsidózás revüvel című előadás. 

Hálás témát mégsem mindig hálás feldolgozni, valószínűleg ezért sem írtak mindeddig színdarabot arról, hogy valójában mi is van a zsidókkal, hányan vannak és mikor készek átvenni a hatalmat a világ felett. De mostanában a Jurányinak egész jól bejönnek ezek a lamentálások a világ dolgairól, mint például férfiak, a kor, a halál, meg ilyesmi, húztak hát egy merészet, és elővették a zsidókérdést, mi meg megnéztük, hátha meg is válaszolják azt. 

Hát, nem válaszolták meg. Inkább csak simogatták kicsit magukat a zsidókat, nőket, fekákat, buzikat, közben táncoltak és énekeltek – valószínűleg, hogy megfeleljenek a revü-jellegnek. Olyan nagy baj még sincs ezzel: az előadás a maga másfél órájában térdcsapkodósan szórakoztató, viszont a közepesnél is enyhébben polgárpukkasztó. 

Ami csak azért furcsa, mert a jelentek írói (voltak páran: Dragomán György, Litkai Gergely, Szabó Borbála, Szálinger Balázs, Székely Csaba, Vinnai András) között igazán sok olyan akad, aki tényleg nem ismer se istent, se embert ha poénkodásról van, még akkor sem, ha ennek a poénkodás célpontjai pont a zsidók. Sőt, ők akkor élnek csak igazán. 

Hatszereplős revünek lehettünk tanúi, de a revüjelleg inkább jelenik meg a szereplők ruháiban, mint magában az előadásban. Műfajilag lehetetlen volna besorolni látottakat, mindenesetre az egymást követő jelenetekben megkaptuk a zsidósággal kapcsolatos az összes, viszonylag ismert kifejezést, továbbá (többek között)

– egy fekete Messiást (Kálid Artúr), akit minden téren pellengérre állítanak,

– egy wannabe zsidó apukát (Janklovics Péter), aki csak kóser sátrat próbál felállítani gyerekeivel, (Huzella Júlia, Kális Artúr, Bán Bálint)

– krakéler MTVA-s műsorvezetőnőt (Kerekes Viktória),

– minden zsidósággal kapcsolatos kérdésnél kínosabb Hajdú Pétert (Bán Bálint) + ráadás rákos, hatgyerekes anyuka (Gergely Katalin).

– szkíta (Több hajnalt!) gyűlést, amin kiderül, hogy mindenki magyar, igen, még ők is...

A jelenetek pörögnek, a dalok jók, a jelmezek (Juristovszky Sosa) látványosak, Borgula András rendező pedig jól meghajtja színészeit, így aki nincs hozzászokva a Gólem Színház szókimondásához, az biztosan remekül fog mulatni. És persze szórakozni az is jól fog, aki hozzá van szokva, csak lesz némi hiányérzete a végén.

Volt a nézőtéren egy nyolc év körüli kisfiú, na nem pont ő a célközönség, de a figyelemfelkeltő cím miatt talán mások is meg fogják nézni a Gólem törzsközönségén kívül. Mondjuk persze megint pont nem azok, akiknek meg kellene, de a világ már csak így kerek. Ami egyáltalán nem jó, de ez majd egy másik előadás témája lesz... 

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra