A skót születésű, de Londonban élő és alkotó festő, Nick Smith gondolt egy merészet és úgy döntött, hogy a Pantone-skála jól ismert színmintáit felhasználva újraalkot festményeket. Mivel a részletgazdag kidolgozás ily módon rengeteg mintába és időbe kerülne, így a brit művész némileg egyszerűsített a felbontáson, és nem zavartatta magát a pixeles végeredmény miatt. Hogy mi az egészben a jópofa? Az, hogy a híres festmények még így is felismerhetőek. Hiába áll a Mona Lisa, 26*26, azaz kevesebb mint 700 "pixelből", a színek és az alakzat miatt tökéletesen kivehető a híressé vált alany - ahogy Warhol Monroe-ja, Van Gogh önarcképe, René Magritte almaorrú férfija, vagy Vermeer gyöngyfülbevalós lánya is azonnal felismerhetőek.
A kiállításról már sajnos lecsúszott (február közepéig nézhették meg az érdeklődők Londonban), viszont az Art Republic webshopjában lecsaphat a művekre – azokra, amik még megmaradtak. A többi festményt egy helyenide, vagy a képünkre kattintva nézheti meg.
