Mitől egyéjszakás a kaland?Mit árulnak el rólad a titkaid?Miért nem találod meg az igazit?Mit is jelent az, hogy tökéletes nő?Hogyan leszünk önsorsrontók? Többek között ezekről a kérdésekről írt Tari Annamária és Horváth Gergely a Dívány.hu 2009-ben indult Kettős látás című sorozatában. A témák apropóján párhuzamos véleményeket olvashattunk a pszichológus és a rádiós, egy nő és egy férfi szemszögéből. Az írásokból végül az Athenaeum Kiadó gondozásában könyv született: (2×) 33 gondolat a párkapcsolatról és a romantikaképünkről.
“A Rád találni egy sajátos szótár. Minden szó a társas élet valamely összetevőjét mutatja meg az olvasónak – kettős fénytörésben. Mert minden szóhoz két szócikk tartozik. Az egyiket nő írta, a másikat férfi. Az egyiket egy pszichológus írta, a másikat egy újságíró. Az egyik hozzáértő, őszinte és hiteles – meg a másik is.” - vezeti be Szabó Tibor Benjámin, író, szerkesztő, irodalomkritikus Tari Annamária és Horváth Gergely Rád találni című könyvét. A könyv bemutatója kapcsán beszélgettünk a szerzőkkel.
Korábbi interjúikban (Tari Annamária, Horváth Gergely) azt mondták, hogy szeretnek egymással vitázni, lágy stílusban dulakodni, hogy önöknek öröm egymással minden párbeszéd. A könyvet olvasva helyenként úgy tűnik, hogy a témákra, jelenségekre egymástól teljesen függetlenül asszociálnak, eltérő irányból közelítik meg ezeket, eltérő sarokpontokat, aspektusokat emelnek ki, és egészen máshova jutnak, helyenként pedig olyan olvasni, mintha hosszú beszélgetések után, egy saját szemüvegen keresztül leszűrt lényeg tükröződne az írásokban. Hogyan képzeljük el a közös munkát?
TA: Ezek az írások annak idején úgy születtek, és direkt így, hogy beszélgetni kezdtünk témákról, ki mit tartana fontosnak, van- olyan, aminek popkulturális vagy egyéb aktualitása van, de sosem filéztük ki őket előre. Úgy gondoltuk, hogy minden egyéb előzetes egyeztetéssel veszítene a "kettőslátás" az eredetiségéből, hogy pont az a rovat lényege, hogy lássuk, milyen a kétirányú megközelítés. Így lehetőségünk nyílt arra, hogy megmutassuk azt is, hogy bármi is történjen valakivel az életben, azt mindig érdemes legalább két szempontból is górcső alá venni.
HG: Bár beszélgetünk sokat, nem gondoltunk beszélgetős könyvre sem. Ahhoz, hogy értsük a másikat, először meg kell hallgatnunk, mire gondol. Itt erről van szó. Utána jöhet a beszélgetés.
Mennyire érzik úgy, hogy tanulnak egymástól, hogy a másik nézőpontja, megközelítésmódja hatással volt a gondolkodásukra? Volt-e olyan téma, amiben rácsodálkoztak a másik meglátásaira, ami meglepte önöket?
TA: Több éves baráti/munkakapcsolatunk során rengeteget beszélgettünk már, így hatalmas meglepetés nem volt, inkább azt mondanám, hogy egy-egy témánál igazán kiderült, hogy a férfi és női szempontok elég mások lehetnek. Ez pedig különösen fontos lehet például akkor, ha egy nő meg van győződve arról, mit gondolnak a "férfiak", miközben talán arra épít, amit a fantáziájában rakott össze egy lehetséges módozatban, és aminek talán nincs szoros kapcsolata a valósággal.
HG: Én úgy fogalmaznám meg, hogy lenyűgöz Annamariban az a kíváncsiság és józanság, amellyel az érzelmi mechanizmus mozgatórugóit kutatja, átlátja aztán kifelé is érthetővé teszi. Ebből az attitűdből azt hiszem, valóban tanultam.
Könyvükben olyan jelenségeket, kérdéseket boncolgatnak, olyan témákat járnak körül, amik mindannyiunk életében ismerősek, mindenkit érintenek, érinthetnek, amelyekről bárkinek érdemes lehet elgondolkoznia. Megfogalmazódott-e az önök fejében ez egyfajta célként? Fontosnak tartják-e azt, hogy az olvasó elgondolkodjon ezeken a témákon?
TA: A rovat eleve azért jött létre, hogy a témák feldolgozásával valódi segítséget adjunk. Annyi írás kering a neten, olyan változatos színvonalon és eltérő indulatvezéreltséggel, hogy azt éreztük van létjogosultsága egy olyan írásfolyamnak, ahol a cél tényleg fontos, a mondanivaló nem mások leértékelésével közöl lényegeset, hanem egyfajta kultúrát is népszerűsít. Áttételesen és ténylegesen is. Én azt nagyon fontosnak tartom, hogy az életben a problémák megfogalmazásánál és megoldásánál ne az önigazolás legyen a megoldókulcs, hanem lágyabb érzelmekkel jellemezhető tudatosság, amiben képes valaki elismerni, hogy hibázott vagy nem látja jól, és képes meghallgatni másokat, ami esetleg önreflexióra készteti.
HG: A tapasztalatok megosztásában nagy erő rejlik, önkéntesen tanulhatunk másoktól. Változás meg csak akkor lesz, ha a magunkévá tettük a felismeréseket. Vannak állítások, melyek helyességéről ugyan meg vagyunk győződve, de mégsem tud olyan könnyen megvalósulni az életünkben. Ebben is segíthetnek mások tapasztalatai.
Van-e olyan írás a könyvben, ami valamiért közelebb áll a szívükhöz, és ha igen, akkor miért éppen az?
TA: Azt hiszem, én mindegyiket szerettem. Ahol nagyon "megszaladt a tollam", azok a női témák voltak, amik a női önbecsülés és önértékelés megtartásának kommunikálása volt a cél. Olyan világban élünk, ahol könnyű elkeseredni és azt érezni, hogy "nem megy"...Pedig nincs olyan konfliktus és nehéz helyzet, amiből ne lehetne kijönni, csak meg kell őrizni valamennyi optimizmust és elhinni, hogy képesek vagyunk rá. Ez lenne az énerő. A legfontosabb dolgok egyike az életben...
HG: Szeretem, ha egy megszólalás tétre megy, és számomra a párkapcsolati témák voltak a leghúzósabbak, mert ott teszteli magát az ember leginkább testközelből…
A könyvet hívószavak szervezik, mintha egy „fogalmi felhőből” hívhatnánk le mindig azokat a témákat, amelyek aktuálisan a leginkább foglalkoztatnak. Ha az egész könyvet kellene egy szóval kifejezniük, mit mondanának?
HG: Élet.
