Kicsit kevesen vagyunk, de azért szépen lassan el fogunk jutni minden budapesti színházba –gondoltuk, most megpróbáljuk a szinte egyetlen budait, a Karinthyt, amiben annak ellenére nem jártunk sosem, hogy a szomszédságában lakunk. Hamar kiderült, hogy nem véletlen, hiszen egyáltalán nem mi vagyunk a célközönség, még ha korban már kezdünk is hozzá közeledni.
Aztán azért az is lehet, hogy ennyire öregek sosem leszünk, mindenesetre örültünk, hogy szülés után láthatjuk Dobó Katát a színpadon ebben a fura című darabban. Én, te őt! ugyanis a címe Verebes István legújabb rendezésének, amit eredetileg nyáron a Bujtor István Színpadon mutattak be, ám most a budapestieknek is elérhető távolságba helyezték.
Ron Clark és Sam Bobrick krimi-komédiája nem egy túl jól sikerült darab, mondjuk, bugyutának elég bugyuta. Az alapsztori szerint egy nő (Arlene - Dobó Kata) és a szeretője (Mitchell - Csonka András) el akarja tenni láb alól a nő férjét (Paul - Bajor Imre), de elég bénák, és a második felvonásra már inkább a szeretőt akarják kinyírni; nem is segítek, hogy a harmadikban mi próbál megtörténni.
Az elején a közönség nagyon sokat nevetett, ami elképzelhető, hogy azért történt, mert arról volt szó benne, hogy a Dobó Kata által játszott főhősnő csak a pénze miatt ment hozzá a köpcös, kopaszodó használtautó-kereskedő férjéhez. Szerintünk ebben semmi vicces nem volt, de aztán leesett, hogy Dobó Kata is élt egy darabig a mostanság friss házas Andy Vajnával, és ezt biztosan ezért tartják mókásnak a nézők. A legfurcsább nem is az volt, hogy az amúgy személyiséggel nem rendelkező szereplők próbálnak elevickélni a - gyilkosság ellenére is - súlytalan történetben, hanem az, hogy mennyire jó színész Bajor Imre.
Bajor ugyanis úgy játszik lesajnált, megcsalt férjet, hogy közben végig ő van a nyeregben, és a három felvonásra nyújtott történetben ő az egyetlen, akinek van bármiféle története, illetve íve a történetének. Neki volt köszönhető az a két vicces beszólás is, amin nevettünk, és amiből az egyik valószínűleg spontán volt, partnere nyelvbotlásából adódóan. De az is elképzelhető, hogy rendezői szándék volt amögött, hogy Bajor vonzóbb legyen Csonka Andrásnál, akinek testi adottságai okán pedig könnyebb lenne elérnie ezt, mégsem így történik.
Dobó Katának mindig is jól állt a vágy titokzatos tárgyának lenni, de vagy nem kellően buta ahhoz, hogy el is higgyük neki, vagy csak egyszerűen unja már az üresfejű karaktereket. Annak örülünk, hogy ő is tud nevetni a múlton, de ez nem elég ahhoz, hogy a színpadon egy gyilkolni is képes, hűtlen nő legyen.
Mikor a budai premieren Lorán Lenke puszta színrelépése is tapsot váltott ki a közönségből, már egészen biztosan voltunk benne, hogy ez nem a mi világunk, pedig igazán ízlésesen játszotta túl a szállodai takarítónőt. Viszont, még így is simán benne van a pakliban, hogy a dédinek, nagyinak tetszene ez a fajta színház, és azt se tartjuk elképzelhetetlennek, hogy haknizni nagyon jól lehet majd vele az országban.
