Nadja Massun fotót minden családi albumba!

Zanza!

A Stílfűrész szeretne értelmes dolgokról szólni, és mivel nem ismertük, kicsit izgultunk, vajon elég jó program lesz-e elsőnek pont Nadja Massun a magyar-belga gyökerekkel bíró, Afrikában született, Mexikóban élő fotós kiállítása a Mai Manóban, szerencsére ráhibáztunk. A puding próbája volt számunkra is, de már a megnyitón látszott, hogy amennyiben feltételezzük, hogy nők olvasnak minket, ez valóban ideális program nekik. Annál is inkább, mert az Alice Zapata országában című, november 4-ig tartó kiállításon kiderülhetett számunkra, hogy ez a fajta társasági esemény mágnesként vonzza a középkorú, jól szituált és divatos asszonyokat, akik aztán kis csapatokban összegyűlve beszélhetik ki mindennapjaikat a nyitóbeszédek alatt.

Alice Zapata országában, 2010, digitális nyomat
Alice Zapata országában, 2010, digitális nyomatFotó: Nadja Massun

Nadja Massunnak és mexikói képeinek hála, ennél jóval többről van persze szó. A megnyitón Isabel Téllez Rosete, Mexikó nagykövete is jelen volt, aki örömét fejezte ki, amiért végre Budapesten is bemutatják Massun sorozatát, köztük az oaxaca indiánokról készült képeket, mert fontos, hogy a népéhez lélekben közel álló magyarok is megismerhessék Mexikó igazi világát.

Mi persze  még a hivatalos megnyitó kezdete előtt megnéztük a képeket, de amellett, hogy jó hely ez a Mexikó és szívesen meg is néznénk, ha nem lenne olyan drága a repülőjegy, szóval amellett, amit eddig is tudtunk, egy sokkal fontosabb dolog sütött azonnal a hivatásszerűen csak a kétezres évek elejétől fotózó Massun fotóiról: a kiegyensúlyozottság.

Kis Herceg II., 2008, digitális nyomat
Kis Herceg II., 2008, digitális nyomatFotó: Nadja Massun

Nyilván szerencsénk volt, mert korán érkeztünk, így láthattuk magát a fotóst is, amint pózol a kameráknak. Már akkor látszott, hogy nem mindennapi nőről van szó: bár zavarban volt, de teljes természetességgel mosolygott, és miközben kedvesnek és szerénynek tűnt, mégis eleganciát sugárzott. Így rögtön megértettük, miért írták róla, hogy az életének történetét kell ismerni ahhoz, hogy igazán megértsük a képeit, amiket amúgy sem nehéz befogadnunk.

Juchitán, 2010, digitális nyomat
Juchitán, 2010, digitális nyomatFotó: Nadja Massun

Nekünk leginkább az anya tetszett benne. Mert hiába mondják róla, hogy kalandos életet élt, amiért kétévesen már a kongói őserdő szélén álló villából menekült, vagy hogy a balatoni nyaralások mellett folyamatosan költözött a diplomata családok szokásos vándorútját követve Peruba vagy Costa Ricába, ebből a kiállításból inkább csak az derül ki, milyen ő, az anya. Óriási mázlista, mert igen szép lányai vannak, a legmegkapóbb képeken őket láthatjuk divatmagazinba illő, mégis a beállítottság minden mozzanatát nélkülöző fotóin. Nadja Massun úgy fotóz, ahogy mindenki szeretne a nyaralásokon, jó végigmenni a képei között, mert egy ideális világot mutatnak be, és különben is megnyugtató a tudat, hogy van még, aki ilyen könnyeden látja szépnek a világot.

(Nadja Massun: Alice Zapata országában, Mai Manó szept. 20 - nov. 4.)

Blogmustra