Nevek nélkül tálal ki a piszkos ügyek intézője

Jurányi Zsolt ismert alvilági figuraként leülte büntetését. A „nyaralás” közben már megfogant benne az ötlet, hogy leírja, milyen is a pesti maffia. Jurányi könyve nem egy lányregény. Őszinte, brutális és hűen vázolja fel, milyen bonyolult kapcsolati háló köti össze a magyar maffia tagjait, akik attól sem rettennek vissza, ha valakit épp meg kell ölni. És persze senki sem valódi.

Jurányi Zsolt
Jurányi Zsolt

Az Ulpius ház esetében először fordult elő, hogy vidékre jöttek el egy könyvbemutatóra. Azon a helyszínen mutatták be Jurányi Zsolt könyvét – Kecskeméten, a szerző kocsmájában – ahol a börtön után új életet kezdett. A könyvről Németh Istvánnal a Gong Rádió munkatársával és Havas Henrikkel beszélgetett, aki a könyv létrejöttében nagyon sokat segített. Jurányi könyvének története akkor kezdődik, amikor ő Boszniából hazatért. A könyv főszereplője Kántor Alex, egy kitalált személy, aki igen sokban hasonlít Jurányira, „de ő nem én vagyok” – hangsúlyozta az alvilági körökben csak Sebhelyesarcúnak becézett szerző. Jurányi könyvében a cselekmény 80 százaléka színigaz, csak ugye úgy írt, hogy ne derüljön ki senki számára, hol és mikor és kivel történtek meg az adott események. „Követtem el egy csomó dolgot, amiért vállaltam már a felelősséget. Azt tudniuk kell, hogy a legőszintébb kommunikáció csak két gengszter között jöhet létre, egy gengszter nem tud megnyílni egy újságíró előtt sem úgy igazán.”

Jurányi a könyv főszereplőjének, Kántor Alexnek kitalált egy családot, de beleszőtte a saját szerelmi történeteit is. Németh kérdésére, miszerint megszűnt-e már az alvilág, a maffia Magyarországon, azt felelte, hogy nem, csak átszerveződött. Jurányi nem a pénz miatt írt könyvet. „Az eddigi ilyen témákról szóló könyvek igazságtartalma nem valós. Azért írtam meg, mert azt gondoltam, hogy legyen legalább egy olyan könyv, ami tényleg a valóságos alvilágról szól, egy olyan ember tollából, aki tényleg aktívan részt vett benne. Így sokkal hitelesebb.

10-havashenrik-IMG 6663
Szécsi István

Havas is kitett magáért

„Amikor kezdő újságíró voltam, akkor megvettem Kertész Ákostól a Családi ház manzárddal. Máig emlékszem, hogy a feleségem olvasta a könyvet. Csak annyit írtam a Kertész Ákosnak, hogy nagyon tetszik a könyve, főleg az a rész, amint én írtam. Az általam az Élet és Irodalomban publikált cikkből vett át egy részt és azt szépen át is vette.” – mesélte a morcos mágus. Havas épp a saját sértettségét taglalta hosszasan. Nem ok nélkül, hiszen az átvezetés Jurányi könyvére bizonyos szinten működött is, még akkor is, ha önreklámban lubickolhatott egy kicsit Havas. A sztori lényege az, hogy Kertész a nevezett könyvében egy munkás osztálybeli fiúról ír, ám halvány fogalma sincs arról, hogyan is élnek ezek az emberek, így kölcsönözte Havastól az ÉS-ben megjelent cikkének egyes részeit. Havas azért említette ezt, mert Kertésszel ellentétben Jurányinak nem kellett kölcsönöznie sehonnan, hiszen ő ismeri az alvilág legalsó bugyrait is. Ő arról ír, amit ismer, nem arról, amit elképzelt (mint ahogyan azt Árpa Attila Holtomiglan című ponyvájában tette).

A bemutató 80 százaléka természetesen Havasról szólt, arról, ő mennyi mindet megtapasztalt már, mennyire profi, és mennyire plasztikusan le tudja írni azt is, amiben ő nem is vett részt. Amikor Havas a prostituáltakról szóló könyvének anyaggyűjtéséről beszélt, arról, ennyire nehéz is a kurvák bizalmába férkőzni, ám neki mégis sikerült, akkor jött egy remek riposzt az amúgy rendkívül sablonos kérdésekkel előrukkoló Németh Istvántól: teljes mértékben belement a prostituáltak életébe, és megtapasztalta-e azt, amit meg kellett? Havas mosolygott, és terelt. Ám azt is elmondta, hogy azok, akikkel régen dolgozott, a mai napig felkeresik, így pl. Kelemen Annácska is felkereste a napokban Havast. Azt nem tudtuk meg, miért.

könyv

„Robi végül a csomagtartóban utazott. pár perc múlva észhez tért, de szabadulni nem tudott, mert a kezei ragasztószalaggal össze voltak kötve. A szája is be volt ragasztva. Eleinte rugdalta a csomagtartó. Gyúrós, akinek a kocsijával menünk, egyszer csak félreállt, komótosan hátrament, aztán egy tompa puffanást hallottunk.” (Forrás: Jurányi Zsolt: Az alvilág zsoldjában 339.o.)

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek