Nem lehet megunni - reklámok a 80-as évekből

Zanza!

Összegyűjtöttük azt a 10 reklámfilmet a 80-as évekből, amelyekhez a legszebb emlékek fűznek minket. Tisza Cipő, tej, hurka, kötött áru, és még néhány termék és szolgáltatás, amit mai szemmel kicsit suta, de nagyon szórakoztató reklámokkal akartak eladni nekünk a rendszerváltozás előtt.

A reklám egy nagyon ősi műfaj, időszámításunk előtt 500-ból őriznek a British Múzeumban egy ősreklámot, melyben egy gazda magas jutalom ellenében szerezné vissza elveszett rabszolgáját Thébában - arról sajnos nincsen tudomásunk, hogy megkerült-e az eltűnt rabszolga. Mi azért ennyire nem szaladunk vissza az időben, ezúttal csak a 80-as évekig utazunk. 30 év alatt sokkal többet változott a média és a reklámipar, mint a néhai Michael Jackson arca az évek során. Hiába nem vibrálnak annyira ezek a régi reklámok, hiába nem olyan színesek, és grafikailag mai szemmel meglehetősen kidolgozatlanok, mégis nosztalgiával nézzük meg őket újra. Összegyűjtöttük azt a 10 reklámfilmet a 80-as évekből, amelyekhez a legszebb emlékek fűznek minket.

Soha-soha nem lehet megunni

Az első egyértelműen az a tejet reklámozó anyag, amit „nem lehet megunni”. A legérdekesebb képkockák ebben a reklámban azok, amiken azt láthatjuk, hogyan ejtenek bele egy fekete kölyök macskát egy vödör tejbe. A cicakínzás végkifejletét természetesen már nem láthatjuk, a képbe egy kis borjú úszik be, aki térdharisnyában szteppel a stúdióban. Az angyaloknak öltöztetett bombanők, a kölyökállatok és a gyerekek bevonásával megalkották a tökéletes reklámot, persze a sorból még véletlenül se felejtsük ki a fülbemászó zenét sem, amit ugye nem lehet megunni.

A második a sorban a Skála-COOP reklámja, amiben maga Skála Kópé énekel. A 15 másodperces reklám egy igazi műalkotás. Nemcsak az elnagyolt grafika és lapos fejű kópé vicces mai szemmel, hanem a zene is. A zene, na az mindent visz. Az igazi kőkemény szintipop alapokra a betépett Skála Kópé mintha audio tune-nal énekelte volna fel a bugyuta szöveget: ha bemegyek, jól kijövök. A reklámot újranézve felerősödött bennem az, amit a 80-as években éreztem utoljára: annyira szeretném fejbe rúgni az idegesítő Skála Kópét!

A Skála után egy igazi cukiság következik: a mindenki által nagyon jól ismert hurka reklám. Gyerekekkel, serpenyőben sülő véres-, és májashurkákkal, boldog, bajszos férfiakkal, bikinis csajokkal, és minden idők egyik legvidámabb zenéjével a reklám alatt.

A tej, az idegesítő kópé, és a hurkamennyország után a Hajdu mosógép következik. Mind a 46 másodperce kincs. Csupa információ, móka és kacagás. Ovisok, félmeztelen nők, ágyban fekvő házaspár, csatornából kimászó férfi, a pelenkázón meztelenül kamerába pisilő kisfiú, ők mind a Hajdú által gyártott mosógépet akarják eladni nekünk, és ezt nagyon jól csinálják. A szüleim is vettek egyet, ami 15 évig szolgált hűségesen. A reklámban persze a vágóé a főszerep, elvégre ő vetkőztet le előttünk mindenkit egy szempillantás alatt.

A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár reklámja is egy igazi remekmű. Itt menő grafikai trükkök helyett helyzetkomikummal és hozzá illő zenével operálnak. Ott vagyunk a buszon, a rendelőben, a moziban, a diszkóban, ahol valaki mindig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megérinthesse újra a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár termékét, ezzel persze rosszalló pillantásokat váltva ki a becses termék viselőjéből.

A legendás Casco reklámokat hiba lenne kifelejtenünk a sorból. Ha megnézik a rövid spotot, akkor megértik, miért. Ebben a nagyjából félperces, akciódús tévés hirdetésben szemtanúi lehetünk egy kötelezően bajszos zsigulitulajdonos rémálmának. Persze itt is láthatunk jócsajt, akit ugyan rövid ideig mutatnak csak, de legalább szőke. A reklám végén jön a csattanó, még ha nem is úgy, ahogy az elején sejtettük. Bámulatos műalkotás, 36 másodpercben.

A Tisza Cipő reklámfilmjét is érdemes felelevenítenünk. Rövid, vidám, fiatalos és a reklámban elhangzó információk egy cseppet sem terhelik le az ember agyát. "Minden időben, Tisza Cipőben" - énekli a vidám kórus, látunk szőkét, barnát, de persze csak jó csajt, sőt még törött lábú embert is, aki a gipszére felfestette a Tisza logóját.

A néhai Malév is hirdette magát a tévében. A következő reklám főszereplője egy angyalhajú kisfiú, aki a történet szerint életében először repül. A repülés során persze be is csajozik, ezzel jelentősen növelve a cukiságfaktort. „Odafenn, idelenn ugyanaz a figyelem”– mondja a bájos hangú narrátor.

Ma már tudjuk, hogy az eldobható pelenkák sokkal jobban szennyezik a környezetet, mint a moshatók. Ám akárhogy is nézzük, az eldobható pelenka forradalmasította a pelenkaipart, betörése a piacra nagyban megkönnyítette az anyák életét. A következő Libero reklám rendezőjének nem volt nehéz dolga. Kibérelt egy stúdiót, behordott 15-20 pici gyereket, azokat bepelenkázta Liberóba, rögzítette a képeket, majd felbérelt egy reklámszövegírót, egy gyerekkórust és már kész is volt a reklám.

Az utolsó kisfilmen Karcsi és a takarékbélyeg történetét láthatjuk. Karcsi társaihoz hasonlóan iskolaköpenyt hord, és egy bringáról álmodozik. Szorgalmas fiú, újságot gyűjt, visszaváltja az üvegeket, és a kapott pénzt nem ám rágóra és üdítőre költi, hanem takarékbélyeget vesz belőle. Az összegyűlt bélyegekből év végén vehet egy biciklit, vagy egy sátrat, sőt, akár egy magnót is.

Blogmustra