A „harmónia a mindenséggel” érzése – persze a gésák finomságával fűszerezve. Ugyanakkor olyan titokzatos az egész. A miliő nem az európai kényelemről szól, inkább a funkcióról és a tradícióról. Anyagait és a fantasztikus japán térrendezést viszont érdemes mai életünkbe is becsempészni itt-ott.
Az alap a variálható tér. A tradicionális japán enteriőrökben gyakorlatilag nem látni fix, tömör anyagú falakat, csak tolható, olyan pauszpapírra emlékeztető anyagból készült mobilpaneleket, amelyek mozgatásával különböző részeit tudjuk leválasztani a térnek. (Valószínűleg ez az ősi megoldás tette lehetővé, hogy a nyolcvanas évek végi nindzsafilmekben a nindzsák hang nélkül tudtak közlekedni, semmi ajtócsapkodás, -nyikorgás…) A mai európai építési rendszerben ezt elég nehéz lenne kivitelezni, de azért érdemes legalább egy-két helyre ilyen leheletfinom térhatároló paneleket betervezni, ha ezt a stílust szeretnéd visszahozni.
A bambusz is meghatározó anyag, de ne vidd túlzásba. A nagy, vastag bambuszbútorok inkább Indonéziát idézik, ne keverjük Japánnal.
A bútorokkal könnyű dolgod lesz, szerezz be számos különböző méretű ládát, ládikát, dobozkát, és igyekezz mindent ebben tárolni. Na jó, ez túlzás, de az alap bútordarab valóban a láda, ami japánéknél általában vörös vagy fekete színű, fényesre lakkozott, gyönyörű zárral ellátott – szinte egy felnagyított ékszerdobozra emlékeztet. A másik ilyen alapdarab a párna – minden méretben… az állandó földön ücsörgések kelléke.
Elméletileg a széket száműzhetjük, de legalábbis minden ülőalkalmatosság legyen minél alacsonyabb, földközelibb. A tatamin való, földön ücsörgős étkezéseket csak megszállott zenguruk vállalják. Nekem volt szerencsém egy ilyen családnál pár napot eltölteni, hát, egy hétig örültem utána az óriás ebédlőszékeknek…
Összességében az egész enteriőr nélkülözi a magasságélményt, beleértve a belmagasságot is. Tehát akinek három méternél nagyobb belmagasságú lakása van, felejtse el a japán feelinget. Végre egy stílus, amely mehet a panelbe nyugodtan. Merthogy az íveket sem tűri építészetileg.
Színekben az alap, nagy felületek nem bővelkednek, jellemzően inkább nyers barnák, bézsek és a fehér a jellemző. Az intenzív színek inkább a kis bútorokon és dekorációban jelenjenek meg. Mintát a régi japán metszetrajzokról vegyünk – a vörössel és a feketével tutira mehetünk.
Amikor mindezen túl vagyunk, vegyünk egy kimonót, és bátran azonosuljunk a gésaérzéssel, ránk fér…
Mitől lesz japános?
Átrendezhető tér, pakolható falak, pauszpapírszerű térelválasztók;
Bútorok helyett díszes ládák;
Alacsony belmagasság, derékszögek, semmi íves;
Ücsörgős, alacsony bútorok, tatami.
A legtöbben csak egyvalamit felejtenek el betervezni a lakásba: saját magukat. Elvesznek a trendek és egyenenteriőrök ingoványában. Kilenc éve a szakmában kommandózó enteriőrtervezőnk sorozatában nem csak eligazodni segít, a kérdésekre is válaszol. Kattints az alábbi linkre!
Kérdések és válaszok
A sorozat korábbi cikkei:
Skandináv: hosszú éjszaka, világos tónusok
Klasszikusok: ne legyen belőle múzeum!
Minimál: az elrejtés művészete
