Aki vasárnap este nyolckor a Hősök terén járt, egyedi vizuális élményben részesülhetett, ugyanis narancssárga, meghitt lidércfénybe borult a placc. A tavalyi fesztiválhoz hasonlóan az idei alkalom is elvarázsolt kicsit és nagyot egyaránt. Az első rémek már a metró Hősök terei megállójában elkezdtek megjelenni – a Halál épp az orrunk előtt húzta fel az arcát. A tér középpontját jelölő Millenniumi Emlékmű tövébe pakolt töklámpásokat azonban alig lehetett látni, mert mindenki biztos volt benne, hogy 10 centiről a legtutibb az élmény.
Egyesek olyan szorosan körülállták a látnivalót, hogy majdnem érintette az orrukat. Senki sem értette, miért kell ilyen közelről élvezni a tököket. Hogy ne érvényesüljön a pazar összhatás és a fotósok is pórul járjanak? Jövőre kordon kell, ennek nincs értelme. Tök értelmetlen volt ez a tolongás, mert az összhatás így csak részben bontakozhatott ki. Amikor az oszlop tövében már minden hely elkelt, az újonnan érkező versenyzők elkezdték tökeiket a térkőre pakolni: ha valaki lerakott a földre egy világító töklámpást, azt azonnal körülállták, mintha még sosem láttak volna ilyet: csodálták és fotózták. „Ez egy tök jó dolog volna, ha rendesen meg lenne szervezve” – jegyezte meg egy guggoló anyuka a fölötte magasodó férjének, miközben szorosabbra húzta csemetéje kabátján a cipzárt.
A Halállal mindenki szívesen fotózkodott
A klasszikus vonalú amerikai tök és jó kis hazai sütőtök békésen megfért egymás mellett, ugyanis a versenyzők mindenfajta tökfélét megfaragtak az alkalomra, még az apró dísztököket sem kímélték. A méreteket tekintve az ökölnyitől az emberfejnagyságúig minden kiterjedés beépült az esti miliőbe. A töklámpa-faragások a legkreatívabb megvalósításokat prezentálták: volt művészien kalligrafikus, netán havas tájat vagy logót ábrázoló, valaki csillagot vágott ki, de a legsűrűbben mégis a klasszikus ábrázatú, háromszögszemű, vicsorgó tökfejek támadtak. Talán azért, mert ez a legegyszerűbb módszere annak, hogy ábrázatot kényszerítsünk tökbe késsel. Néhány látogató színesen villogó mütyüröket és világító szarvakat hordott, amit valószínűleg nem a helyszínen vettek, hanem otthonról hoztak, mert még az ilyenkor burjánzó kempingasztalos perecneppereknek is hideg volt. Semmilyen árust nem láttunk. Sokan egyszerű mécsest hoztak az ősatyák tövébe, néhány kölyök dobozos sört ivott, egy csoport pedig átlátszó zöldes nejlonzsákban mászkált, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy jelmez vagy hétköznapi viselet.
A Halállal mindenki szívesen fotózkodott, még a süvegsapkás boszicsajok is. Az elcsípett nyavalygásokból a legtöbben még mindig a kiállítótér hiányát kifogásolták. Az esemény elején nem volt megnyitóbeszéd, vagy egyéb koordinálás, egyszerűen csak elkezdődött – az emberek hozták/rakták a töklámpásokat. Rengetegen mászkáltak profi és félprofi fotómasinákkal, de nem sok esélyük volt a nagytotálra, bár az év fotójára vagy a hónap szupertökére jó esélyük volt. Aki máshol is meg akarta mutatni a töklámpását, a Vörösmarty térre igyekezett, ugyanis ott másodszor rendezték meg a Halloween fesztivált, ahol jelmezeket és lámpásokat készíthettek a látogatók, amelyeket szintén díjaztak.
A legszebb tökért parfüm is jár
A legszebb tökért 1 kiló csokoládé járt, a nyertes lámpás sorsát pedig az esemény Facebook oldalán lájkoljásal döntötték el. A nyeremények között egy eredeti Jesus del Pozo Halloween parfüm is gazdára talál. A Töklámpás fesztivál idei küldetése, hogy négy látássérült diákot támogassanak az összegyűjtött adományokkal: Brigitta laptopot, Eszter tandemkerékpárt, Panna digitális diktafont, Ferenc "beszélő" mobiltelefont szeretne.
Kevesen tudják, hogy a halottak napi hagyománykör az adományozási szokásokhoz is szorosan kapcsolódik. A jótékony célú gyűjtésnek és adományozásnak Nagy-Britanniában, a kelta bűbájok, manók, szellemek, misztikumából táplálkozó Halloween időszakában kiterjedt hagyománya volt. A szegényeknek való adakozás ideje ez. Ezen az éjen és a következő napon a tüzek - ugyanúgy, mint Angliában - azért égnek, hogy mutassák a lelkeknek a purgatóriumon keresztül vezető utat. Halottak napja előestéjén, Kelet-Walesben a gyerekek énekelve jártak házról házra. Éppen ebből a hagyományból ered a múlt század ötvenes éveiben az Egyesült Államokban elindított jótékonysági adománygyűjtő program "Trick or treat for UNICEF" elnevezéssel, amelynek segítségével a gyerekek 188 millió dollárt gyűjtöttek össze világszerte.
