A védő nénink szokta mondani: ahhoz, hogy férfit neveljünk, férfi kell! Megkérdeztünk tehát néhány fiús apukát, mit gondolnak a témáról. Melyek azok a tevékenységek, amelyek inkább apa-fiú programok, ahol a férfidinamikák jobban tudnak érvényesülni?
Az anya
Az anya önkéntelenül is belefolyik egy csomó dologba a gyerekkel kapcsolatban, csinál vele „programot”, ha tud róla, ha nem: feltehetően többet cipeli magával a közértbe, talán gyakrabban hordja edzésre, jó eséllyel ő viszi inkább ruhát venni fiút és lányt egyaránt, otthon bevonja a főzőcskébe, esetleg rajzolnak együtt, varrnak, gesztenyebabát készítenek, vagy zsúrt szerveznek. Ezek alatt is mind értékeket közvetít, elveket képvisel, tudat alatt is nevel, példát mutat.
Formálódó családmodellek
Napjaink családmodelljeiben szerencsére egyre nagyobb szerephez jutnak az olyan felállások, ahol az édesapa is jelentős részt vállal a gyermek mindennapi nevelésében. Nem redukálódik szerepe az esti fürdetésre vagy a reggeli ovis fuvarra. Erre azért is szükség van, mert védő nénink nincs egyedül azzal az elméletével, hogy férfit leginkább férfi tud nevelni, nem nő.
Értsük ezt jól!
Ezzel azt akarják csupán kifejezni, hogy a fiúk neveléséhez olyan férfienergiákra (is) szükség van, olyan példamutatásra, olyan dinamikákra és olyan férfierő megtapasztalására, amit hitelesebben és ösztönösebben igazán az apafigura tud nyújtani.
Mit mondanak a fiús apák?
Megkérdeztünk tehát, egy-kettő-három és négy, vagy több fiúgyermekkel büszkélkedő édesapákat, melyek azok a tevékenységek, ahol észreveszik, hogy az általuk képviselt dinamikákra kifejezetten szükség van. Milyen apa-fiú programot szoktak fiaikkal kitalálni, és melyek megvalósításánál érződik leginkább a program „fiús” jellege:
Mind egyetértettek abban, hogy a tartalmasan eltöltött közös idő, program mindkét fél életében különleges helyet foglal el, izgatottan várják, készülnek rá, és kapcsolatuk építése és az emlékek gyártása miatt is döntő fontosságúak.
Régen minderre leginkább a nagyapákkal nyílt lehetősége az unokáknak, de szerencsére napjainkra felismerést és teret nyert a gondolat, hogy az édesapa is nyújtson efféle külön élményeket.
A teljesség igénye nélküli, de annál lelkesebb felsorolásukban az alábbiak szerepelnek:
- a sportok megismertetése: a mozgás örömére és fontosságára felhívni a gyermek figyelmét
- barangolni az erdőben, vadakat megfigyelni: a természet szeretetére és tiszteletére hangsúlyt fektetni a gyakorlatban
- horgászat, halászat, vadászat, megtanítani tüzet gyújtani, rőzsét szedni, máglyát rakni, bicskával nyársat faragni, tudni a szabadban ételt készíteni, hagyományosan férfitevékenységek átadása
- vezetni tanítás mint mozgáskoordinációs gyakorlat, és mint az autók utáni ösztönös érdeklődés iránti közös hódolat
- csónakot vezetni, evezni, úszni, nem félni a víztől, még ha hideg sem
- fiús filmek a moziban, olyan kiállítások látogatása, ahol anya amúgy is inkább csak az órát nézné: horgász-, vadász-, fegyverkiállítás, kisvasút…
- szerelni valamit, létrehozni a semmiből, bütykölni, javítgatni: LEGO és IKEA-bútor közös összerakásán túl megszerelni a biciklit, villanykörtét cserélni együtt, autót mosni, megtanulni a kétkezi munka becsületét
- bizonyos fizikai munkákat ellátni a ház körül: fát vágni, füvet nyírni…
- erősnek lenni a hidegben, nem megijedni az esőtől, széltől
- barátságban lenni az elemekkel: ismerni a felhőket, az időjárás változásait, a csillagokat kémlelni
- sátrat állítani, fára mászni
De mindezek mellett egyik legfontosabbként: megtanítani a NŐ és az ANYA szeretetét és megbecsülését. Ahogy az anya is megtanítja a gyereket az apa tiszteletére. A lányokkal való tiszteletteljes bánásmód elvi és gyakorlati példamutatása, a gyengébbek felé való gyengéd közeledés, a felelősség és a gondoskodás átadása.
