SZÜLŐSÉG

Elég érett a gyerek a hat/nyolcosztályosba?

2017. április 14., péntek 16:58

Ha létezne olyan, hogy szülői naptár, az április hónap egészen biztosan úgy állna benne, hogy „a felvételi pszichózis hava”, és nem véletlenül. Természetesen tétre megy a dolog, egyáltalán nem mindegy, hogy hová veszik fel a gyereket, és egyáltalán felveszik-e.  Érdekes, hogy bár sokkal kevesebb múlik azon, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokba sikerül-e bekerülni a gyereknek, mégis legalább ugyanakkora ekörül is a hiszti.

Tavaly még a kívülállók lazaságával simán leírtam, hogy akkor sincs semmi, ha nem veszik fel a gyereket. Idén viszont, a negyedikes lányommal a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mekkora feszültséget tud okozni a felvételi helyzet az osztályokban, a családokban, és barátok között is, és hogy ki tudnak vetkőzni magukból az emberek. Akár egy tíz éves gyerek kárára is.

Már az írásbeli eredményének a kihirdetése napjától, vagyis január eleje óta téma a gyerekek és a szülők között, hogy ki hány pontot ért el, és latolgatják az esélyeket, vajon sikerül-e bejutni az elért pontszámmal a nyíltan elitképzést folytató intézményekbe. Ki az, aki akár vártan, akár meglepetésszerűen „jobbnak” bizonyul a felvételin a többieknél, és ki az, aki várhatóan, vagy meglepetésszerűen gyengébben muzsikál. Márpedig akadnak meglepetések jócskán.

shutterstock 536209414

Onnantól kezdve pedig, hogy március 9-én kitették az ideiglenes listát, és kiderült, hogy az iskolából ki az, aki valóban bejut, és ki nem, a felvételizők, vagyis akik legalább megpróbálták, két csoportra oszlanak. Vannak, akik jövőre is az osztályban maradnak, úgyhogy (átmenetileg) a legjobb barátnők lesznek.

És vannak, akiket lehet szemtől szemben ajnározni, a háta mögött pedig irigyelni, szekálni, vagy haragudni rájuk, mert jövőre úgyis elmennek, és különben is, biztos azért jutnak be, mert csaltak a felvételin.

Meg amúgy is, nem igazság, túl nehéz volt az írásbeli. Sőt, azt is hallották, hogy azt a gyereket csak azért veszik fel, mert az anyja bement az igazgatóhoz, és beszélt vele.

A napokban egy részletes cikkben emlékeztünk meg róla, hogy ha nem vigyáznak, a sportszülők milyen abnormális, és egészségtelen módon rá tudnak pörögni a gyerek eredményére, pedig nekik még meglehetősen nagy rutinjuk is kialakul egy idő után. Ehhez hasonlóvá tud válni azoknak szülőknek a lelkiállapota, akiknek a gyereke életében először mérettetik meg téttel.

Mivel a felnőttek (szemtől szemben) mégsem utálkozhatnak tízéves gyerekekre, általában objektív magyarázatot találnak, illetve a jelen nem lévő harmadik felet teszik felelőssé, ami úgy hangzik: rossz a felvételi rendszer!

A helyzet az, hogy ez az érvelés nem áll meg, a tények azt mutatják, hogy a felvételi rendszer alkalmas arra, amire kitalálták. Mármint, persze attól függ, hogy mit várunk a felvételi rendszertől. Nahalka István oktatáskutató szerint ugyan eleve teljesen abszurd, hogy egyes intézményeknek jogukban áll kimazsolázni a legjobb diákokat.

Ha azonban abból indulunk ki, hogy ezek az iskolák a tehetséggondozás helyszínei, vagyis nem baj, ha az átlagosnál többre képes gyerekek lehetőséget kapnak kibontakozásra, akkor elsősorban azt várjuk a felvételi rendszertől, hogy inkább több, mint kevesebb sikerrel kiválassza azokat a tanulókat, akikről leginkább feltételezhető, hogy a rájuk váró tanulmányi feladatokat magas színvonalon tudják majd teljesíteni. (Az más kérdés, hogy miért nem jut minden gyereknek ugyanolyan magas minőségű oktatás.)

Ezeknek a vizsgáknak fontos funkciója tehát, hogy előre jelezzék a tanulók később várható teljesítményét, iskolai sikerességét.

A napokban az Új Pedagógiai Szemlében megjelent egy kutatás, Badó Zsolt és Józsa Krisztián nyolc évet átfogó vizsgálatában összehasonlították egymással, hogy a felvételi egyes elemei milyen mértékben jelzik előre a későbbi teljesítményt. Azt találták, hogy jelentős összefüggés van a felvételin elért eredmény, és a gimnáziumi tanulmányok sikeressége között. A helyzet persze ennél egy kicsit árnyaltabb.

A bemenetkor vizsgálták a szóbeli és írásbeli, matek és az anyanyelvi felvételi pontszámokat egyaránt.

Az iskolai teljesítménynek pedig három főbb mutatóját nézték: az iskolai osztályzatokat, az országos kompetenciamérések eredményeit, és a matematika teszteredményeket. Tehát az ezeken elért eredmények mutatták meg, hogy a gyerek mennyire váltotta be a felvételkor hozzá fűzött reményeket.

A kutatási eredmények szerint a felvételin nyújtott teljesítmények jól előrevetítik a későbbi iskolai teljesítményt, még nyolc év távlatában is, viszont kiderült, hogy csak az írásbeli vizsgának van ilyen tulajdonsága, a szóbelinek alig. A két felvételi tantárgy közül pedig a matek eredménye a fontosabb, mivel sokkal nagyobb az előrejelző ereje a későbbi tanulás sikerességére, mint az anyanyelvi résznek. 

Tehát jó eséllyel, ha a felvételiző gyerek sok pontot szerzett az írásbelin, de főleg a matekon, valószínűleg nem azért jutott be „kisgimisnek”, mert az anyja megzsarolta az iskolaigazgatót. De legalábbis megérdemelte a sikert, mert a kutatás szerint meg fogja állni a helyét. Ha viszont matekból gyengécskét írt, de mindent kompenzáltak a kiváló anyanyelvi képességei a szóbelin, már nem ilyen egyértelmű a helyzet.

shutterstock 520160416

Ahogy a felvételi határvonal után álló jó pár „kiesett” gyerek is simán megállná a helyét valószínűleg, de hát ezt már nem fogjuk megtudni, mivel a fel nem vett gyerekekről a kutatóknak nem állt rendelkezésre adat.

Persze, egy percig sem gondoljuk, hogy a kutatási eredmények bárkit, gyereket, szülőt, felvettet vagy kimaradtat megnyugtatnak, és megkímélnek a további hisztitől. De azért jó tudni: ha már versenybe szálltunk, legalább nem a gyerek lábmérete alapján dől el, hogy felveszik-e, vagy sem, hanem egy célnak megfelelő, habár több sebből vérző vizsgarendszer szerint, ami jól betölti a szerepét, és alkalmas arra, amire létre hozták.

Vagyis, ha azon aggódunk, elég érett-e a gyerek a nyolc- és hatosztályos gimihez, nyugodtan le is lazulhatunk: ha felvették, elég érett hozzá. Ennyi.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.04.14 20:27:02indapass

    Pedig sok szülőnek a tapasztalata, hogy a jó írásbeli felvételi inkább csak beugró, főleg az igazán TOP intézményekben. A szóbeliztető intézmények a hasonlóak jók közül azokat próbálják kiválasztani, akikről feltételezik a szóbeli benyomás, teljesítmény alapján, hogy nemcsak jó képességű és felkészült, de jól meg is állja majd a helyét kisgimnazistaként, azaz elég talpraesett és önálló is.

  • 2017.04.15 07:04:38gabardin

    Félve kattintottam a cikkre, "na megint egy szülő, akinek nem vették fel a gyerekét, megmagyarázza, hogy miért ártalmas a 6/8 osztályos gimi, a versenyistálló"
    Aztán meglepődtem.
    Amit a szerző leír, azzal nagyrészt egyetértek. Annak idején tőlem is sokan kérdezték, hogy miért akarom elvenni a gyerektől a gyermekkorát, miért adom 8 osztályosba? Idegbeteg, drogos lesz a teljesítménykényszer miatt.
    Önerőből megugrotta a felvételit, élte kamaszkorát, kitűnőre érettségizett és felvették arra az egyetemre, ahova jelentkezett, ahol éli az egyetemisták "gondtalan" életét.
    Bíztam a rendszerben, abban, hogy ha megfelel a felvételin, akkor megfelel majd a gimiben is, anélkül, hogy az egészsége látná kárát.
    Épp emiatt, jó lenne - szerintem - az első osztály előtt is egy "felvételi".
    Ahol a végeredmény nem egy erősorrend lenne, hanem megfelel/nem felel meg.
    Ahol figyelembe lehetne venni az egyéni fejlettséget és nem kerülne túl korán vagy túl későn az iskolapadba a 6-7 éves gyerek.

  • 2017.04.15 11:06:36Hörömpő cirkusz világszám

    A "mi" időnkben még el lehetett titkolni, ha a gyerek felvételizett egy nyolcosztályosba. Mi is így tettünk, szerencsénkre, csak az évzárón adtuk oda az osztályfőnöknek a papírokat. Tőle megkaptuk, hogy mennyire rosszat teszünk a gyerekkel, mennyire nem fog neki sikerülni és mennyire nem neki való. Ehhez képest nagyon jó nyolc évet töltött a gimiben, jó tanuló, jó közösségi ember, világra nyitott, gondolkodó felnőtt lett belőle.

    Úgy vélem ma is, hogy ha nem lett volna odavaló, akkor nem sikerül a felvételije. Lehet, hogy akkor most egy boldog vízvezetékszerelő vagy asztalos anyja lennék és semmivel sem érezném őt kevesebbnek, mint most.

  • 2017.04.15 12:24:10MEDVE1978

    Folyt. köv. A felvételi során teljesen irreális dolgokkal szűrtek. Történelemből és matekból is olyan szintű tudást kértek számon, ami gazdasági főiskolákhoz, egyetemekhez irreálisan magas volt. A fősulit viszont elvégeztem és utána elvégeztem az egyetemet is, különbözetivel. Ez is sokkal jobb volt így, mintha az egyetemre mentem volna csak, ami a földtől elrugaszkodott, életidegen elméleti tudást adott legtöbbször. Vannak ismerőseim, akik végigjárták az elitgimi - elitegyetem - kitűnő érettségi - szuper egyetemi teljesítményt sort. Általában ezek az emberek azok, akik utána úgy gondolják, hogy valami kimaradt az életükből, mert csak tanultak, amikor fiatalnak kellett volna lenniük. A kocsmákkal, bulikkal, a piával, a csajozással / pasizással együtt. Cserébe a legtöbb ilyen embernek megmaradt a megfelelési kényszer egész életére.

  • 2017.04.15 12:27:53MEDVE1978

    Társadalmi szempontból nézve a nyolcosztályos és hatosztályos gimnáziumok károsak. Sok teljesítményfetisiszta szülőnek ez nem jön le / nem érdekli, de mindenképpen ez a helyzet. Több helyen lehetett látni, hogy a felvételin sokszor olyan tudásanyagot kérnek számon, amelyet nem lehet elsajátítani a normál tananyag alapján, csak a különórás tanár tudja beleverni a gyerek fejébe. Tehát akinek nincs pénze a különórára az bassza meg. Társadalmilag ez egyértelműen csökkenti az átjárást, kvázi esélytelenné teszi a kevésbé jómódúakat.

    A gyerekre nézve nyilvánvalóan szintén károsak ezek az intézmények. Persze nem minden gyerekre, lesz olyan 30-50%, aki egyszerűen odavan a tanulásért és megfelelési kényszere van vagy egyszerűen csak - ők a legszerencsésebbek - annyira okosak, hogy könnyedén veszik az akadályt. A maradék és aki nem jut be szétstresszeli magát a felvételin és utána lesz egy olyan élménye, hogy nem felelt meg.

    Ha saját magamból indulok ki, szintén azt tudom mondani, hogy a kudarcok is segítenek. Az átlagos (jó belvárosi iskolának mondott, azonban messze nem kiemelkedő) általános iskola után megpróbáltam az elitgimnáziumot, ahová 2000-ből 25 ember jutott be. Olyan szintű lexikális tananyagot kértek számon, hogy könnyedén elbuktam, már szóbelizni sem hívtak be. Maradt egy budai középszintű gimi. Gimi után megpróbáltam a budapesti közgázt. Ez akkoriban volt, amikor 120 pont volt a maximum (csak felvételi teljesítményből, egyéb plusz pontok nélkül). Úgy buktam el rajta, hogy 108 pontom lett, a felvételi szint akkor 118 volt... Maradt a később BGF-é alakult fősikolák egyike.

  • 2017.04.15 22:45:52josno

    Én nyolcosztályosba jártam. Igaz, viszonylag régen (tíz éve érettségiztem) és nem Budapesten. Senki nem lógott ki az osztályból, és biztos vagyok benne, hogyha még tíz embert felvesznek, ők se lógtak volna ki.
    Hogy ránk nézve káros lett volna? Hát ezt teljesen visszautasítom. Olyan kapcsolatok alakultak ki és nemcsak osztályon belül, amikből rengeteget profitálok a mai napig. Olyan közösség alakul ki egy nyolc évig együtt járó társaságból, akik együtt nőnek fel, ami óriási érték. Olyan kapcsolat alakul tanárok és diákok között, ami pl a férjemnek, aki sima szakkpzépbe járt, érthetetlen. (A mai napig bárkihez fordulhatnék segítségért) Több, mint egy átlag suli.
    És egyébként sem én, sem a négy évvel fiatalabb tesóm nem jártunk előkészítőre, mégis felvettek, pedig nem vagyunk annyira kiemelkedő képességűek.
    Én hasznosnak tartom, hogy odavittek a szüleim. Már alsóban egy csomószor unatkoztam, pedig jó tanító nénim volt, de felfelé kilógtam az osztályból. Ha ottmaradok, tuti kevesebb lennék ma, mert max lefelé húztak volna az időjárással osztálytársak nem felfelé.
    Kellenek a kisgimnáziumok, ehhez kétség sem fér.

  • 2017.04.15 22:47:32josno

    Az utolsó előtti mondatba természetesen nem kell az időjárással szó.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta