SZÜLŐSÉG

Ezekkel ne szekálja a gyereket nevelés címén

2017. február 12., vasárnap 16:14

Ha elhangzik a szó: gyermeknevelés, első asszociációnk talán egy összevont szemöldökű anyuka, aki csípőre tett kézzel meginti a gyereket, hogy miért nem rakott rendet a szobájában, hogy hátul is rendesen mossa meg a fogait, hogy tessék megenni a spenótot is. Szerencsére az anyák és apák nagy többsége ráérez, hogy ez a legkevésbé fontos (bár kétségtelenül szükséges) része a gyermekkel való kapcsolatnak, annak, ahogy hatnak rá, sőt: ahogy hatnak egymásra.

És az ember rájön arra is, hogy sokszor eltávolít minket egymástól a túl sok rászólás, magyarázás, éppen, hogy ellentétes a hatása. Van néhány tipikus terület, ami ilyen: ami kapcsán minden nap vég nélkül nevelhetnénk és nevelhetnénk, de jobban jár a gyerek és a szülő is, ha nem visszük túlzásba.

Köszönj szépen, kisfiam!

A köszönés kényes kérdés. Miért? Mert a szülő szeretné, ha ezt a minimumot megtenné a gyerek, a gyerekek pedig nem szeretnek köszönni. Ciki az egész, mert jön szembe a szomszéd néni, udvariasan köszönünk egymásnak, ő pedig még külön, kedvesen ki is emeli a porontyot, hogy „szia Jánoska”, Jánoska pedig legfeljebb odapillant, de nem szól, esetleg átkarolja a lábunkat. És ott a dilemma: ne szóljunk rá, és akkor megvan a néni véleménye rólunk, vagy szóljunk rá, és akkor érezzük, hogy valahogy nem jó a helyzet, mert Jánoska nem undokságból nem köszön, hanem mert még nem tart ott: mi vagyunk neki a biztonságos pont, a néni idegen.

Van, aki beszámol róla, hogy még felnőttként is rosszérzése van köszönéskor, mert ilyenkor előbukkannak benne a régi emlékek, hogy anya elvárja, de ő nem akar köszönni. És nem provokálásból, dacból, ahogy egyébként sok mindent csinált, hanem egyszerűen csak valahogy nem megy, ijesztő, nemszeretem az egész.

shutterstock 551944534

Nyugodjunk meg, ha látja a mintát, hogy mi is köszönünk, ha a társas közegeiben, az óvodában, iskolában megvan egymás üdvözlésének a rendje, és ha néha kedvesen, türelmesen megbeszéljük vele, hogyan is lehetne köszönni, akkor előbb-utóbb köszönni fog.

Addig is azzal teszünk az ügyért, ha megadjuk neki azt a biztonságot, aminek őrzése miatt nem bizalmaskodik (ez az ő nézőpontja) idegenekkel. Azaz, kibírjuk, hogy szomszéd néni gondol, amit gondol, és ha jönnek a csipkelődő megjegyzések, hogy „elvitte a cica a nyelvedet?”, akkor kedvesen a vállára tesszük a kezünket, éreztetve, hogy ott vagyunk vele, ha kell, mi válaszolunk. De semmiképp nem kezdjük cukkolni szomszéd nénivel együtt.

Mi van a nadrágban?

A kisgyerekek felfedezik a testüket, és hamar rájönnek, a kuki és nuni táján különösen kellemes motoszkálni. Ha a gyerek folyamatosan és mindenféle helyzetben, közegben maszturbál, az feszültséget jelez, amit nem tud másképp levezetni. Ha viszont néha-néha elbambulva babrál, az teljesen természetes.

A neveléshez tartozik megtanítani, hogy nem bárhol, bármikor. Van szülő, aki erre különösen érzékeny, mert azt nézi, ez milyen nagy illetlenség, és van, aki lazábban veszi, tudva, hogy kisgyereknél ez normális. Az óvodáskorút már érdemes diszkréten, nem megszégyenítve figyelmeztetni, hogy vannak a testen helyek, amik olyanok, hogy mások előtt nem nyúlunk oda. De nem jó, ha naponta ötször emlékeztetjük erre, és teljesen felesleges akkor is szólni, mikor otthon vagyunk, és játék közben a kukiján tartja a kezét.

Már megint így mondtad?

A gyerekeknek vannak visszatérő nyelvtani hibáik. A szülő számára különös, hogy a gyerek, aki kétéves korától beszél, miért csinál például minden igéből ikes igét négyévesen, vagy miért nem hajlandó használni a teljes hasonulást, és teszi ezt szisztematikusan. Főleg, hogy nyilvánvalóan nem nyelvórán tanult meg beszélni, hanem hallás, utánzás útján, mi pedig nem így mondjuk, ugyebár.

shutterstock 391840909

A kutatók már évtizedekkel ezelőtt felfedezték, hogy a gyermek elméjében létrejön a nyelvtani szabályok rendszere, azaz nem pusztán utánozza, amit hallott, hanem létrehozza a nyelvtant a fejében. Ez az oka annak, hogy nagyon gyakran tévesztenek úgy a gyerekek, hogy nem használják a kivételt, noha csak abban a formában hallották azt a szót, hanem aszerint mondják, ahogy a fő szabály szerint kellene. (A lovak egyes száma így lesz "lók", a hó tárgyesete "hót", és így keletkeznek az olyan igekötős igék, mint a "miért váncsiskodsz ki"?)

Később persze minden a helyére kerül, megtanulja a kivételt is, és elhagyja a hibáit, de ahhoz idő kell. Nem érdemes megpróbálni sürgetni, és folyton rászólni, hogy „akkor hogy is mondtad ezt, próbáld meg még egyszer!”, ez megmérgezi a kommunikációt, és frusztrálja a gyereket.

Ha elengedjük ezeket, nekünk is jobb lesz!

A szülőnek először talán nehéz megállnia, hogy ne szóljon rá folyton a gyerekre. Később felszabadító is lehet, ha rájön, erre egyszerűen nincs szükség. Szabad csupán együtt lennie vele, jól érezni magukat és megpróbálni egymásra hangolódni, mert igazából ez a nevelés lényege.

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.02.12 17:16:36LondoniTódi

    Aranytorkú Károly Művész Úr: na itt az élő példa, mennyire el lehet cseszni a nevelést. Pont ahogy mondtam, téged sem lendítettek át rajta, maradtál öt éves szinten.

  • 2017.02.12 17:18:43kun andras

    És akkor olyan lesz a gyerek, mint Cziglán Karolina? Ajaj!

  • 2017.02.12 17:26:17Aranytorkú Károly Művész Úr

    LondoniTódi: 5 éves szinten? Á, rosszabb a helyzet. A múltkor akciós spanyol vörösbort vettem a Lidibe, másnap reggel korrektűl befostam tőle, tisztára mint 6 hónapos koromba.

  • 2017.02.12 18:08:39zsurzsenka

    Ne tanuljon meg köszönni? Kapcsolatot felvenni egy felnőttel? Természetesen, nehogy sérüljön a lelke. Csak majd 10 év múlva, amikor egy tanárral, orvossal, szomszéddal, boltban stb. képtelen lesz kommunikálni. Hajrá, hajrá! A lényeg, hogy nehogy frusztrálódjon, és anyuci 20 évesen is kísérgesse.
    Bura alá, egy kis víz, napfény, és minden okés.

    A többi bekezdéssel egyetértek.

  • 2017.02.12 18:13:28Aranytorkú Károly Művész Úr

    zsurzsenka: hülye. Az hogy egy óvodást hogyan baszogatsz a felnőtt világ balfaszságaival, annak semmi köze a későbbi elbaszásokhoz. mindent a helyén kell kezelni. Nem az t mondom, hogy ne köszönjön a gyerek a vén szatyroknak, csak azt, hogy szarjuk le, ha nem teszi meg. Később megteszi magától/természetes lesz neki. Láttál már gyereket, kicsi élet?

  • 2017.02.12 18:23:56kiro.O

    Huszonévesen is egészen élénken élek bennem a traumák azáltal, hogy képtelen voltam köszönni gyerekként. Nem annyira a köszönéssel volt gondom, hanem azzal, hogy nem tudtam, kinek hogyan kéne. Piciként mindenkit tegezhettem, még az elsős tanítónénimet is, aztán másodikban egy másik iskolában le lettem cseszve, hogy márpedig a tanárnak csókolommal, én pedig nem értettem, mit tettem rosszul, hiszen a másik helyen nem így volt.
    Szóval attól kezdve a felnőtteknek csókolommal, de a rokonaimnak azért mégse, vagyis néhánynak igen, néhánynak nem, aztán 12 évesen már inkább jó napotot kellene mondani. Na ez volt az a teljes zavar, hogy képtelen voltam megszólalni, mert nem tudtam eldönteni, melyik ember mit vár el tőlem. Nem azzal volt gondom, hogy köszönni kéne, hanem nem akartam megalázó helyzetbe kerülni azzal, hogy a rossz szót mondom ki, ezért kezdtem kerülni a dolgot.
    Ez a magyar nyelv hülyesége, hogy magázásból is több fajta létezik és életkortól függően - a sajátunktól és a velünk szemben állóétól - másik formát kell használni. Szerintem ezzel van a gond és ez zavarja meg teljesen a gyereket.
    Ha egyszer gyerekem lesz, arra fogom tanítani, hogy jó napotot köszönjön az idegeneknek, akkor is, ha 80 éves. Illedelmes köszönési forma, szerintem megfelel idősnek és fiatalnak is. Aztán elég lesz ettől különválasztania a tegeződést.

  • 2017.02.12 18:45:23Kishableany

    Kiro.O: ja, szuleim is igy voltak ezzel, jo napot kivanok-ot tanitottak kicsi kortol kezdve. Ez elment Budapesten. Aztan lekoltoztunk videkre es kezdodtek a posztban is emlitett cukiskodasok mindenfele idegen neni-bacsi reszerol. Iszonyu volt! Felto szuleim, foleg a fovaros miatt, arra tanitottak, hogy soha ne alljak szoba idegenekkel. Na, cseszhettem videken az osszes tudasomat. Verig sertodott a teljes utca, meg mindenki, hogy en, ot-hat evesen jo napot kivanok-kal koszonok nekik az elvart csokolom helyett es ha egyedul kuldtek a szuleim valahova ('80-as evek elejen meg biztonsagos volt a vilag, egy ot eves gyerek faluhelyen siman elmehetett a boltba fel kilo kenyerert egyedul), akkor nem alltam meg az utcan vagy a boltban csevereszni, hanem szotlanul tovabbmentem. Szornyu volt.

  • 2017.02.12 19:08:53szbszig

    kiro.O-val értek maximálisan egyet. Én is ezt akartam a cikkhez hozzáfűzni rögtön, a számból vette ki abszolút a szót.

    Nem magával a köszönéssel volt nekem sem problémám, hanem hogy nem sikerült eltalálni sokszor, kinek mit kellett volna mondani. Például egy fiatal felnőttet még tegeznem kéne, vagy már magáznom. A rokonok, közeli ismerősök esetében úgyszintén. Aztán a magázásnak is többféle változata van, amit elvileg az ismeretségi foktól, kortól, nemtől függően kellett volna belőni valahogyan...

    Pedig én nem is feltétlenül az idegenek előtt kaptam az ívet, az egyetlen ilyen jellegű megjegyzés talán a "de hát nyugodtan tegezd csak le ezt a fiatal srácot" volt rendszeresen. De utána is éppen elég idegesítő meg ciki volt, már szabályosan vártam, hogy elköszönést követően az első megjegyzés az lesz, mit hogyan kellett volna helyesen mondanom.

    Ráadásul az elvárások sem voltak finoman szólva konzisztensek, mert például az iskolában a "jó napot"-ot és ennek az adott napszakhoz illő variációit erőltették nemtől és kortól függetlenül; otthon meg azt hallgattam folyton, milyen neveletlen az a gyerek, aki egy idősebbnek, pláne egy idősebb nőnek "jó napot"-ot, és nem "kezit csókolom"-ot vagy minimum "csókolom"-ot köszön.

  • 2017.02.12 19:09:54Hórukk

    Egyetértek. Legjobban példával lehet nevelni a gyereket. Ha látja hogy mi üdvözlünk valakit, majd ő is így tesz. A helyes beszédet akkor fogja megtanulni, ha mi is helyesen beszélünk.

  • 2017.02.12 19:48:23Kishableany

    Es a nenik-bacsik egyeni erzekenyseget meg nem is erintettuk :-) Bar mondjuk en se kicsit fagytam le, amikor eloszor kaptam egy "csokolom szomszed neni"-t.... remelem, vegul jol reagaltam es nem okoztam eletre szolo torest a kis pondronak, hogy majd husz ev mulva itt vinnyogjon valami hozzaszolasban :-)))))

  • 2017.02.12 20:19:23mildi

    én felnőtt fejjel is sokszor elfelejtek köszönni. nem bunkó vagyok, csak intro

  • 2017.02.12 23:05:12Mamacita

    A három évesem lányom megoldja, integet és mosolyog :) Akinek ez nem elég egyelőre, magára vessen.

  • 2017.02.12 23:25:58Arcade Macho

    nalunk is a sracnak baja volt a koszonessel, neha az volt hogy elore kellett mondani neki hogy mit mondhat
    de ha elottem meg valaki elkezdene kioktatni hogy a koszonesnek inkabb csokolomnak kellene lennie, azt en apolnam le...

  • 2017.02.13 06:36:57nemmegmondtamhogyne

    Nyilván egyszerűbb nem nevelni- de ìgy is elég vadparaszt van, ne növeljètek ezek számát.

  • 2017.02.13 08:27:18susuaasarkany

    Szerintem jó a cikk, jól rámutat arra, hogy egy csomó mindent azért akarunk elérni a gyereknél, mert a ciki lenne mások előtt, hogy a gyerek nem köszön, vagy nem hangosan és érthetően mondja hogy köszönöm szépen. Tök felesleges őket ezzel szekálni, ha látja a példát magától rászokik. És nem ettől lesz később neveletlen, sőt egy jó adag dacot lehet generálni az állandó szekálással, és akkor még gátoljuk is hogy jó úton haladjon. Felnőttként nehéz szegényt nem szekálni, annyira belénk nevelték ezeket a látszólag fontos dolgokat. Én próbálok leszokni róla...

  • 2017.02.13 09:36:00Lángharcos

    A cikk nem arról szól, hogy ne neveljük az emberpalántát, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy nem minden palánta nő egyforma sebességgel, és ha még nem érett a köszönésre, mert fél az idegenektől, akkor adjunk neki egy kis időt. Hadd lássa, hadd szokja, publikus alázás nélkül.

    Csak arról van szó, hogy pár héttel vagy pár hónappal később kezd el dolgokat. Vagy előbb. Nagy kaland.

  • 2017.02.13 09:50:50heki.kutya

    Ismerős szitu, 4 éves gerekem el is magyarázta miért nem köszön, mert a boltos/szomszéd néni/bácsi idegen. Idegen, mivel nem családtag, nem barátja, nem oviból valaki ill annak anyja, azaz idegen. Idegenekkel nem állunk szóba, ezt mondtam neki.
    És igaza van!
    Kiegyeztünk abban, hogy ha anya köszön, akkor ő ha akar köszön ( ha szerinte nem idegen), de ha nem köszön, akkor helyette integetve vigorog.
    A kutyásoknak mindig köszön a kutya miatt, a többiek érjék be a vigyorgásos intéssel amíg a gyerekben helyére kerül ez az idegen- nem idegen- beszélj vele- ne beszélj vele- köszönés beszédnek számít stb ördögi kör

  • 2017.02.13 09:50:55Jucika11

    Mikor tanulja meg egy gyerek a társas viselkedés szabályait? Majd ha akarja? :) Szerintem egészen pici kortól mindent lehet tanítani nekik. És a KÖVETKEZETESSÉG meghozza gyümölcsét. Másfél éves lányom anno "kókólom"-mal köszönt mindenkinek aki szembejött. Megmosolyogták. Örült neki, mert SIKERÉLMÉNYE volt már akkor. Nem is volt soha gond a köszönéssel nála. Manapság igen divatos lett, hogy meg ne sértsük pici lelküket. Aztán bekerül közösségbe és ott bizony vannak elvárások, amivel aztán nem tud mit kezdeni, mert nem tanították meg rá. Nem az erőltetésről van szó! TANÍTÁSRÓL, naponta akár többször türelmesen elmondani, megbeszélni mit miért KELL tenni.

  • 2017.02.13 10:38:57vanRob

    Ez a cikk úgy hülyeség ahogy van. A társas együtt élés SZABÁLYAIT illik megismerni és elsajátítani. Az igaz, hogy kinek gyorsabban, kinek lassabban megy, de vannak dolgok, amiket el kell sajátítani.
    Személy szerint rohadt bunkónak (=neveletlennek) tartom, aki nem képes legalább egy hellót kibüfögni magából, ha belép valahová.
    A gyerekeim tanuljanak meg köszönni, legyenek illedelmesek pontosan annyira amennyire az életkoruk alapján elvárható tőlük.
    Abban hiszek, hogy ahogyan ők viselkednek másokkal olyan viselkedést kapnak vissza. Aki indokolatlanul bunkó azzal meg nem kell foglalkozni.

  • 2017.02.13 11:13:41datizdökveszcsön

    Szvsz, ez egy jó cikk, csak figylemesen kell olvasni. Kicsi gyermekeknek anya (apa) a biztos pont, a többi idegen. Teljesen normális. Apránként majd megtanul a köszönni. Legkésőbb általános iskola második osztályban, mert kötelező tananyag, Ami egyébként sok felnőttnek sem megy. A lecke utolsó mondata ugyanis így szól: A köszönést viszonozni kell. Kellene. De nem. Még hatvanévesen sem megy.Tisztelet a kivételnek.

  • 2017.02.13 11:32:04Netszamuráj

    Sok, gyereket csak tévében látott fotelhuszár. ;) A gyerek már csak ilyen, kurvára nem akar köszönni egy számára idegennek a liftben. Nem azért mert bunkó, hanem azért, ami a cikkben is le van írva. Kár erőlködni. És nem, nem lesz tajparaszt ettől. Ha az apja-anyja normális, és köszön mindenkinek, akkor egy idő után ő is fog. És normális lesz, be fogja tartani a normákat, kedves elnyomó hajlamúak. A lényeg a példamutatás, minden más csak porhintés.

  • 2017.02.13 12:05:13Mad Mind

    Ez udvariasság kérdése. Ha nem tanul udvariasságot kis korában, akkor mikor? Ciki vagy nem, köszönés az szükséges.

  • 2017.02.13 12:21:47Majda

    Köszönés: Nálunk én voltam az a gyerek, aki utált köszönni gyerekként, és ez felnőttként sem javult sokat. Most már köszönök, de egy csomószor kapásból nem tudom, hogy mit illene. Régen is ez volt a bajom, hogy azt mondták köszönjek, nem azt, hogy mit mondjak konkrétan, úgyhogy egy idő után (felnőttként) áttértem a jónapot vagy jónapot kívánok változatra. Ha koncentrálok előre, néha napszakhoz is sikerül igazítanom, de nem mindig. Tegyük hozzá, hogy kaptam vissza már nénitől, hogy miért sértegetem (elvárta volna, hogy csókolommal köszönjek...)
    Na ezzel indulva a fiamat meg akartam kímélni egy kicsit, úgyhogy neki sosem mondtam, hogy köszönjön, hanem mindig azt mondtam neki, hogy "köszönj szépen, mond, hogy jónapot kívánok". 3-4 évesen nagyon szépen mondta is (felnőttek többsége örült neki), aztán elleste tőlem, hogy csak jónapotot mondok, azért már megszólták az oviban. Az iskolában meg elkezdték ránevelni a csókolomra, azóta ő sem szeret köszönni...

    Nagy tanulságot nem vonnék le, de annyit érdemes talán, hogy a "köszönj!", az nagyon általános, egy félénkebb gyereknek érdemesebb megmondai, hogy mit mondjon pontosan. Nekem ez nagyon hiányzott és életre szóló trauma lett belőle (na jó, nem egy hatalmas, csak kis picike trauma, de így negyven fölött is utálok köszönni.)

  • 2017.02.13 13:14:25Haloperidol

    Érdekesnek tartom azt, hogy többen jelzik, hogy zavarban vannak azzal, hogy nem tudták gyerekként, hogy kinek mit kell köszönni.

    Gyerekként hihtetlen egyszerű: ismeretlen, nem családtag felnőttet MINDIG magázunk és csókolommal köszönünk. És én meg megmondtam a szomszéd néninek a liftben is, aki cukiskodni akart a 4 éves lányommal, hogy "köszönj sziát nyugodtan", "Bocsánat, az én gyerekem nem köszön sziát felnőtteknek".

    És le volt tárgyalva a dolog, a gyerek sem zavarodik össze.

    Azt meg, hogy a tanítónéni meg megengedi, hogy tegezzék a gyerekek, azt nem helyeslem.

    Sok elsős gyerek nem tud magázódni, mert otthon nem magázódnak a szülők, rokonok, hát legkésőbb az iskolában kellene megtanulni, hogy hogyan kell magázódni.
    Az az iskola, ahová mi járunk, külön hangsúlyt fektet a magázódás és a megszólítás megtanítására. Hogyan köszönünk a tanító néninek, hogyan szólítjuk meg a tanítónénit magázódva - ez nagyon helyesen külön kiemelve benne van a pedagógiai programjukban.

  • 2017.02.13 14:52:58Vipera01

    Megint a liberális nevelés...
    Egy gyerek IGENIS KÖSZÖNJÖN a felnőtteknek!

  • 2017.02.13 15:28:54habanera

    Szerintem a köszönés-nem köszönés csak tünet. Úgy látom a saját 8 unokámnál, hogy inkább a gyermek-felnőtt közti mindenféle kommunikációval van a baj. Nem köszönnek, nem válaszolnak a feltett kérdésekre, csak a vállukat rángatják. És itt nem csak a picurkákról van szó, hanem a 14, 15, 16 évesekről is. Nyolcadikos leány unoka a "hogy vagy" kérdésre csak motyog valami érthetetlent és rángatja a vállát, közben mereven bámulja a földet. A szomszéd harmincas nő kérdésére, "hol szeretnél tovább tanulni", viselkedés ugyanez, válasz "nem tudom". Úgy csinál a gyerek, mintha vérig sértették volna azzal, hogy kedvesen szólnak hozzá. Épp ezért az a véleményem, hogy nem kell piszkálni őket a köszönéssel, de igenis sokat, sokat, nagyon sokat kell velük beszélgetni otthon és gyakran kell őket idegenek közé vinni és kitenni őket annak a stressznek, hogy beszélgetniük kell másokkal, normálisan viselkedni, udvariasnak kell lenni. Gyakorlás nélkül nem tanulják meg felismerni a helyzeteket, és valóban így vadparasztokká neveljük saját imádott csemetéinket.

  • 2017.02.13 16:41:10benőjenő

    Sokféle gyerek van. Vannak extrovertáltak, akik imádnak szerepelni, kis barátságosak, mindenkihez odamennek és beszélgetnek. Nekik nem nagy dolog, hogy idegeneknek köszönjenek. Mások szégyellősebbek és nem akarnak idegeneknek köszönni. Miért is akarna. Egyfelől azt hallja, h idegennel nem állunk szóba, akkor mi a töknek köszöntgessen neki meg jópofizzon. Ez az ő kis rendszerében tök érthető. Szépen lehet vele beszélgetni, meg tanítgatni, de nem kell pánikba esni, pláne nem ciki helyzetbe hozni. Majd ha megérik rá, köszönni fog és ami a legfontosabb, ha látja, hogy a szülő köszön, ő is így fog tenni. A gyerekek a szülői mintát követik le. Ez számít igazán.

  • 2017.02.13 22:54:36cicavirag

    Franciaországban ha vendégségbe megyek ismerősökhöz, barátokhoz, ha először is találkozom a gyerekkel, a gyereknek nemcsak hogy köszönnie kell, hanem puszit kell adnia a vendégnek. Kb 2 éves kortól fefelé. Nekem ez nagyon furcsa volt eleinte, de már hozzászoktam.

  • 2017.02.13 23:06:56gömbőc33

    Úgy gondolom, hogy sok igazság van a cikkben is, és a hozzászólásokban is. Azonban a gyerekeknek egyértelmű korlátokat kell felállítani kiskoruktól kezdve, amelyek között biztonságosan mozoghatnak.... Ha megállunk az utcán és a 4 éves lányom számára "idegen" emberrel beszélek, és ő a lábamhoz bújva keres biztonságot, én sem rángatom ki onnan, a köszönést erőltetve. Viszont, ha belépünk valahova, tudja, hogy hangosan , és érthetően köszönnie KELL, mert megbeszéltük. 18 hónapos kora óta tudja, hogy csak a pénztár után eheti meg a vásárolt csokit, hogy a járművön csak akkor térdelhet fel az ablakhoz, ha levettük a cipőt...Ha pedig ismerőssel találkozunk, akit ismer pl a szomszéd, messziről kiabálva örömmel köszön. Nincs gond, ha otthon is ezt lája. Néhány hete ezzel a mondattal lepett meg minket: Apa, megtennéd, hogy ezt kidobod a szemétbe? -apa döbbenten mond igent, majd a folytatás: Köszönöm szépen! Az első mindenképpen a gyermek elé adott példa kell legyen, de emellett meg kell nekik tanítani, hogy mit várunk el tőle.

  • 2017.02.14 05:54:17Luke SW

    @habanera, a felnőtteken is van mit csiszolni. Egy gyerek számára pl. kevés értelmetlenebb kérdés van, mint a hogy vagy. Kevés olyan kínos szitu van, mint a felnőtt rokon keresztkérdései. Egyáltalán nem beszélgetésként élik meg, egyébként is inkább hasonlítanak ezek az alkalmak egy hatósági vegzálásra, mint beszélgetésre.

  • 2017.02.14 06:04:52Luke SW

    @nemmegmondtamhogyne: magadat hova is sorolod?

  • 2017.02.14 06:18:56Luke SW

    @Mad Mind: udvarias dolog olyasmiért cseszegetni valakit, amire akaratán kívüli okból nem képes? Egyáltalán, másokat cseszegetni udvarias?

  • 2017.02.14 21:13:34ubu1a

    A köszönés tényleg egy gázos dolog, osztom a korábbi véleményeket. Függ a köszönő és a köszöntött fél korától, nemétől, valamint a köztük lévő korábban kialakult viszonytól is. Így nagyon nehezen tanulható, a biztos pontnak tekintett szülő sokszor nem is jó példa, hisz két-három tényező neki különbözik a gyerekhez képest. Nem csoda, hogy frusztrációt okoz az egész. De ez van, ezzel együtt kell élni. Szar az élet, jobb idejében ezt is megtanulni.
    Annyit lehet tenni az ügy érdekében, hogy (főleg idősebben, a tudat fejlődésével) el kell kezdeni picit feszegetni a határokat a számunkra kényelmesebb irányba. Így egyszerűsödik a képlet, kevesebből könnyebb választani. Reméljük, a nyelvből előbb-utóbb a magázódás kultúrája teljesen kikopik (már most is erre haladunk) és akkor csökken a probléma.
    De ahogy mondani szokták, a döntésképtelenség a rossz döntésnél is rosszabb. Én legalábbis felnőttként bunkónak tartom, ha valaki tud beszélni és nem köszön. Viszont ha "csak" hellóval köszön, az alig tűnik fel. Kortól függetlenül.
    Különben is: Idejében ki kell nevelni az emberekből a különböző szociális fóbiákat. Már így is tele vagyunk introvertált emberekkel, amire a közösségi média csak ráerősít. Nem bunkók ők feltétlenül, mégis annak tűnnek. Mert ha egy 3-4-5 éves a szomszéd néninek valaki nem bír köszönni, hogyan fog később több ezer ember előtt előadást tartani?

  • 2017.02.15 11:44:58indapass

    Én kedvesen, halkan szoktam biztatni a gyerekemet köszönésre. És ha sikerült összehoznia, utána járt a dicséret. Most már a félénk kicsi kivételével köszönnek (és a tizenéves nyilván nem kap már buksisimit érte). Majd belenő a legkisebb is.
    Felnőttként inkább várnám, hogy képes legyen mindenki egy zárt térbe belépve köszönni. Bizony néha nem sikerül (pl. társasház liftje). Szerintem EZ gáz, nem az, hogy a négyéves nem köszön.

  • 2017.02.15 14:58:57cardiobascuralis

    Ezek szerint az Indexnél csupa 2-4 év közötti gyerekkel íratják a cikkeket?

    "miért nem hajlandó használni a teljes hasonulást" - mivel fogalma sincs róla, hogy van olyan. A gyerek a szülőjét utánozza, tehát ha a gyerek szarul beszél, akkor a szülő az oka.

    "miért váncsiskodsz ki" - lássuk be, ez meg kurva erőltetett volt.

  • 2017.02.15 15:09:00cardiobascuralis

    ubu1a:
    "Függ a köszönő és a köszöntött fél korától, nemétől, valamint a köztük lévő korábban kialakult viszonytól is"
    Valóban, a Jó napot! tényleg nagyon nagy megkülönböztetéseket tesz ezen a téren.
    A Helló meg pláne.

  • 2017.02.15 18:33:33bElannaTorres

    én csak azt tudom, hogy a csókolom má igazán kimehetne a divatból, mert szörnyű. csókolom azt bazdmeg.
    na most meg annyi hogy én mindig szépen köszöntem, ez nem jelenti azt hogy nem vagyok egy tuskó egyébként.

  • 2017.02.15 18:37:36Vuki01

    Azért az elég jól látszik, hogy sok ember képtelen felfogni, hogy mit akar a cikk mondani. A köszönés résznél nem arról van szó, hogy ne tanítsuk meg a gyereket köszönni. Idézet a cikkből:
    "... ha néha kedvesen, türelmesen megbeszéljük vele, hogyan is lehetne köszönni, akkor előbb-utóbb köszönni fog."

    Ha a gyerekre rászólunk, hogy "na, köszönj az Erzsi néninek", akkor azt a gyerek leszidásnak veszi, ami ráadásul egy számára idegen előtt történik. Ezzel megalázzuk, olyan ez, mint amikor a főnök szid le a többi kolléga előtt valami kis dolog miatt. Itt is jobb, ha nem nyilvánosan hord le, hanem utólag az irodában négyszemközt.

    És persze feltehetjük a kérdést, hogy Erzsi néni előtt miért kérjük a gyereket a köszönésre? A gyereknek szól ez? Nyilván nem, hanem Erzsi néninek mutatjuk meg, hogy "Mi jó szülők vagyunk ám, neveljük a gyereket, dehát az istennek nem akarja megtanulni!". Ha ugyanis nem neki szólna akkor nyugodtan megmondhatjuk neki utána is négyszemközt.

    A "már megint hogy mondtad" meg persze arról szól, hogy tök felesleges magyarra tanítani a gyereket, mivel magától is tökéletesen el fogja sajátítani az anyanyelvét. Ezen semmit nem segít az, ha kijavítjuk, nem fog tőle hamarabb vagy szebben beszélni. Mivel a gyereket a basztatás (mert bizony ő ezt annak veszi) nyilván stresszeli, hatása meg úgyse lesz (vagy csak nagyon minimális), így aztán teljesen felesleges ilyennel idegesíteni. Sokkal jobban járunk, ha csak a komoly dolgokat tesszük szóvá, mert egyrészt komolyabban veszi az intelmünket, másrészt kevésbé lesz stresszes.

  • 2017.02.15 21:47:46kisvirag78

    A köszönéssel nem értek egyet, mert nyilván nem büntetve, de kedvesen, játéknak felfogva, dicsérve is rávehető a gyerek, egész kicsi kortól. Én mindig arra neveltem őket, hogy ha én köszönök, akkor a néni/bácsi barát, és akkor illik nekik is köszönni, minimum integetni. Ráadásul a köszönést viszonozni is illik, ha pedig belépünk valahová, akkor szintén köszönünk, ha elmegyünk, akkor is.
    Kicsi korban mindig velük van egy felnőtt, ez nem szülhet cukrosbácsis ügyeket. Később pontosan tudni fogják majd, kinek kell (vissza)köszönni és kinek nem.
    Sosem voltak ettől frusztráltak, mindig oldottan és mosolyogva köszönnek, ellenben az óvónőktől/tanítónőktől tudom, hogy az én gyerekeimen kívül mások később sem köszönnek, és ami nem rögzül ebben az életkorban, az később sokkal nehezebben rögzül már.

  • 2017.02.16 10:46:43Lajszlo

    "A kutatók már évtizedekkel ezelőtt felfedezték, hogy a gyermek elméjében létrejön a nyelvtani szabályok rendszere, azaz nem pusztán utánozza, amit hallott, hanem létrehozza a nyelvtant a fejében."

    Ez azért elég erős állítás, Chomsky repkedne örömében, ha hallaná. Igazán
    dobhatna rá a szerző egy hivatkozást. Nagyon kíváncsi lennék, hogyan találták meg a kutatók - évtizedekkel ezelőtt! - a nyelvtani szabályokat a gyerek elméjében.

  • 2017.02.16 12:17:09atleta.hu

    Parades. Elmonja a szakember a velemenyet, aztan jon a sok 'en nem ertek hozza, de szerintem nekem van igazam' (bar arrol fogalmam sincs, hogy miert, azon kivul, hogy en vagyok en), es elmondja az ellenkezojet. Biztos nem szolt ratok anyatok elegszer, hogy ervelj bazdmeg, ne csak hajtogasd a velemenyed, mert a vegen bunozo lesz beloled. Ilyen esetben nyilvan mas szakemberre (esetleg kutatasra) hivatkozva.

    Ehelyett megy a 'ha nem koszon, akkor felrakja a labat a BKV-n' hulyeseg. Lasd meg a Monty Python (Holloszinhaz altal is feldolgozott) papucsjelenetet.

    Ha nem basztatod, nem lesz jo ember. Mert teged is basztattak, tehat jol van az ugy, hiszen milyen jo ember lettel, ugye. Es nem is csak annak ellenere, hanem (nyilvan) epp azert.

  • 2017.02.16 12:21:02atleta.hu

    A fenti emlegetett skeccshez a youtube keresobe: tornapapucs. (A linket kivagja a szuro.)

  • 2017.02.16 12:35:55végsőkig hiszterizált agyalágyult ámokfutó troll

    Én meg azt mondom le kell csapni a gyerekre!!! Elég már a beszari lipsiskedésből nagy szabadságból!!! Fejében kell verni a szabályokat a kis szarosnak!!! Hogy ne olyan legyen mind tik amikor felnő büdös lipsik!!!

  • 2017.02.16 13:16:47Csakegyszóra

    Van nálunk az irodában egy "kolléga", aki fingik, böfög és röhög is rajta. Odateregeti az edzős ruháit a mosdóba, két órát ül a vécén, utána ugyanennyi ideig nem lehet bemenni.
    Ugyanez az ember rendkívül ki tud akadni, ha valaki, belépve az irodába, nem köszön. "Bunkó paraszt" - minősíti az illetőt.
    Ő tanított meg arra, hogy valójában nem (csak) a köszönés megléte, vagy elmaradása határozza meg, ki mekkora paraszt.

  • 2017.02.17 02:21:53Luke SW

    @Lajszlo: a nyelvtan előbb létezett, mint a vele foglalkozó tudomány. Természetesen egy 4 éves nem tudná megfogalmazni, hogy az ikes ige alanyi ragozásának egyes szám első személyben pontosan mik is a szabályai, de erre Árpád apánk se lett volna képes honfoglaló létére, pedig tudott magyarul és a nyelvtani szabályokat is alkalmazta.

  • 2017.02.17 12:29:00Gyűrött Papír

    Én kényelmetlenül érzem magam, ha találkozok valakivel szemtől szembe és nem köszönök neki. Még annak is köszönök mindig, aki nekem nem köszön, mert haragszik rám (társasház).
    Munkahelyen a folyosón annyiszor köszönök a másiknak, ahányszor találkozom vele. Nem kell teljes köszönésre gondolni, de egy biccentés vagy egy helló is elég a sokadik összefutáskor.

  • 2017.02.18 13:03:56orgoványi erdőjáró

    Ismét egy retardált mélyliberális baromsághalmaz. A gyereknevelés azért nevelés, mert a gyereket megtanítjuk a helyes viselkedésre, nem pedig hagyjuk a maga törvényei szerint létezni. Ez néha kényelmetlen a gyereknek, de ezzel meg kell tanulnia együttélni, el kell tudnia fogadni. Az életben a kezdetektől fogva megjelennek kellemetlen dolgok (megtanulni bilibe, majd a WC-be pisilni/kakilni, zsebkedőbe orrot fújni, evőeszközzel enni, köszönni stb) amivel meg kell tudnia gyereknek birkóznia, még akkor is, ha ez őt az adott pillanatban rosszul érinti.
    Akit erre nem nevelnek rá, az később nagyon megszenvedi ennek hiányát. A mélyliberális nevelés életképtelensége és ártó, kártékony mibenléte az életkor előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá válik, és a szegény gyerek fog mindenért megfizetni, nem a "szülő".

  • 2017.02.18 20:28:18vazze11

    Nagyszerű, amikor a sok sznobéria parasztozik! Mert ugye a parasztokat kell ám szidni!?!
    Milyen nagy létszámban vannak az agyoniskolázott, csúcsművelt tahók (főleg nagyvárosiak), akik a saját társasházi szomszédjuknak sem tudnak köszönni. Gratulálok.
    A paraszt meg csak esetleg akkor ér valamit, amíg minőségi (nem ósanosésteskós szemét) élelmiszert lehet tőlük vásárolni. Amúgy emberszámba sem veszik - a gyökér besznobult polgártársak.

  • 2017.02.20 08:23:10The man without a nickname

    A két és fél éves kisfiam nagyon szép tud köszönni bárkinek aki neki is köszön. Halálegyszerű a dolog, nem erőltetni kell hanem köszönőst játszani vele, mert úgyis utánozni fog. Aztán meg már megy magától.

  • 2017.02.21 12:35:37Nagyzee

    Azért van itt a hozzászólók között szép számmal funkcionális analfabéta. A cikk egyáltalán nem írja, hogy ne tanítsuk meg köszönni a gyereket.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta