SZÜLŐSÉG

Hogyan kell komolyan venni a gyereket?

2015. december 31., csütörtök 13:52

Manapság abból indulunk ki, a gyerek is egyenrangú partner, akit nem szabad becsapni, hülyére venni, hazudni neki. Igaz, sok mindent nem ért még, de azért az életkorához mérten meg kell próbálni elmagyarázni neki a dolgokat. Csökken a gólyamese népszerűsége, ahogy a halott nagyszülőre sem mondjuk, hogy elköltözött Ausztráliába.

A törekvés, hogy vegyük komolyan a gyerek, mindenképp üdvözlendő, azonban, ahogy mondani szokás: az ördög a részletekben van. Adódnak helyzetek, mikor a szülő érzi, itt most nem célravezető a teljes igazság, azzal csak galibát okozna. Máskor a szülő számára kínos egy-egy téma, zavarba jön saját maga és a gyerek miatt is, és elbizonytalanodik, mennyit kell mondania. És „komolyan vevés” címén felesleges túlzásokba is lehet esni, mikor a szülő feldolgozhatatlan információáradatot zúdít a gyerekre, amire semmi szüksége.

Amikor jobb a békesség...

Az ötéves csemete kisebb hisztirohamot kapott, mert hirtelen fejébe vette, hogy neki csirkecomb kell, nem csirkemell. Csakhogy az már elfogyott. Épp próbáltak sikertelenül a lelkére beszélni, miközben a gyerek elszántak kutatott a fazékban, majd elégedetten kiáltott fel az egyik húsdarab láttán, rögtön kihalászta magának, és győzedelmesen falatozni kezdte. Mell volt az is, de gömbölyűbb alakú, ő combnak nézte. Később ugyan kereste benne a csontot, de megbékélt vele, hogy ebben valahogy nincs. A szülők megkönnyebbülten tettek lakatot a szájukra.

Kevés családot találnánk, aki nem használja a békesség kedvéért a gyerek pontatlan tudását, tévedéseit. Vannak azok a határesetek, mikor az ember nem hazudik kitervelten, de partner egy könnyebbséget okozó félreértésben. Ha nem akarjuk, hogy a gyerek kihajoljon az ablakon, és szerencsés módon nem sikerül kinyitnia, és megállapítja, hogy ez nem nyitható, a legtöbben nem magyarázzák el, hogy de, ők ki tudnák nyitni, viszont nem szabad. Hogy ez baj-e vagy nem, sehol nincs kőbe vésve, egy biztos, hogy a szülő lelkiállapota fontos ebben is. Hogy tudja, mit miért csinált, és hogy utólag is azonosuljon a döntésével.

shutterstock 151353104

A „csirkés” szülők úgy érezték, nem annyira az őszinteségről szólna, ha felvilágosítanák a gyereket, inkább egyfajta okoskodás lenne, ami újabb lendületet adna a korábbi feszültségnek.

Amikor a szülőnek is nehéz...

A gyerekek naturalisztikus részletekbe tudnak néha menni, mikor valami érdekli őket, például a halál kapcsán (mi lesz a bőrünkkel, mikor hal meg a nagyi, mit csinál a föld alatt a holttest), de érdekli őket, hogy alkoholista kollégánk vajon miért iszik annyit, és bármi, ami a felnőtt számára ingoványos terep, olyan, ahol szívesen lapozna. Mindenkinek más téma, ami számára is nyugtalanító. Könnyű ilyesmibe belefutni már a kis óvodásnál is. Amikor a gyerek attól fél, rosszat fog álmodni, szeretnénk valami megnyugtatót mondani, nem pedig azt, hogy erre igazán nem vagyunk hatással. Ahogy annak tudását is korainak érezzük, hogy vannak emberek, akik inkább feláldozzák a családi békét és kasszát, hogy szenvedélyüknek hódolhassanak. Viszont ködösíteni sem szeretnénk.

Itt is az önazonosság a lényeg, az, hogy a szülő, még ha kevés információt is ad át, igaznak és lényeginek érezze a válaszát. Egy anyát azzal hozta zavarba a gyereke, hogy sokat kérdezgette, ki mikor fog meghalni. Hebegett-habogott arról, hogy általában csak idős korban, meg, ha már nagyon beteg az ember, vannak persze kivételek – tette hozzá a korrektség kedvéért. Egyszer csak eszébe jutott: „azt csak az angyalok tudják”. Ezt igazabbnak érezte, mint az addigiakat, mert benne van az alázat, hogy ez a téma nincs hatalmunkban, viszont elfogadhatjuk a természet, a sors, az Isten (ki miben hisz) döntését. Mindenki számára más a saját igazi, hiteles válasza, és sokat tanulhatunk mi is, miközben megalkotjuk ezeket. Néha csak ilyenkor kényszerül rá az ember, hogy tisztázza a viszonyát egy-egy kérdéshez.

shutterstock 160082876

Az őszinteség egészen más, mint a felesleges információdömping. Ez a kultúra piedesztálra emeli az intellektust, az iskolában is azok érvényesülnek, akik a logikai és verbális képességekben a legjobbak. A művészetek és a sport tölteléktantárgy sokak szemében. Már az óvodáskorú kisgyerekeknél is bele lehet esni abba a hibába, hogy minden határon túl az intellektusát akarjuk fejleszteni, és ennek keretében magyarázunk, magyarázunk és magyarázunk vég nélkül. Arról, mi hogyan működik, mi hogy van a világban. Megterheljük a gyereket, mert nem erre van szüksége.

A testi tapasztalás, az érzelmek és az ész egyensúlyára lenne igénye. Sokszor többet ér, ha megfoghat, kipróbálhat valamit, például, hogy milyen az agyag tapintása, mintha elmagyaráznánk, miket lehet belőle készíteni, és hogyan. A baj az, hogy a túl sok ismeret elviszi az energiát a többiről: a kéz és a szív világáról. Engedjük, hogy gyerek legyen a gyerek, és őrizzük meg a mesekönyvet, ahelyett, hogy ismeretterjesztőre cserélnénk!

Cziglán Karolina
pszichológus 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.12.31 14:53:40csepke

    városjáró jó ez most kevésbé sikerült, de hidd el nem egyértelműek sokaknak. épp tegnap beszélgette egy barátnőmmel, akinek a 3éves kislánya pont erre a meghalós témára van rácuppanva, és az anyja hogy ne a kegyetlen valóságot kelljen mondania hogy de mindenki meghal és többé nem lesz így ő sem, és hogy ne ijessze meg a gyereket, azt mondta neki hogy több életünk van, meg lélekvándorlás. úgy hogy ő maga különben nem buddhista és nincs is tisztába azzal a világképpel sem részleteiben. szerintem ez nagyon káros így, és butaság. és ez egy nagyon magasan képzett ember volt

  • 2016.01.01 14:53:19idegteke

    Szerintem pedig a cikk még túl hosszú is, mert annyi is elég, hogy viselkedjünk a gyerekkel úgy, ahogy természetesen jön. Ha valaki sunyi, viselkedjen sunyin, ne próbálkozzon az egyenes beszéddel, ha valaki sutyerák, akkor bölcsebb nem okoskodnia, ha valaki retteg a haláltól, akkor kerülje a témát, mint macska a forró kását, és ha nincs valós hite, ne hadováljon misztériumokról, ha valaki prűd és gyáva, aki kirakatéletet él, az bátran jöhet a gólyamesével, ellenjavallom az igazmondást, ha idegbeteg, nyugodtan üvöltse le a gyerek fejét, hogy kérdezősködés helyett inkább tegyen rendet a @*#$ szobájában.

    Ha valaki elszégyellné magát, mert rá találna jönni, hogy ő egy gerinctelen, sötét, haláltól rettegő, hit nélküli, vaskalapos idegroncs, akkor esetleg változzon meg. Vagy ne. Csak tolószékes létére egy cikk vagy tanács hatására ne kezdjen helyből hátraszaltóval próbálkozni. Kivéve persze, ha mindemellett gonosz is, és kifejezetten rosszat akar a gyerekének:)

  • 2016.01.01 21:33:41Elemeno Pé

    Az ovis korosztály szerintem sok esetben ragaszkodik a mágikus magyarázathoz, és ettől nem kell megfosztani őket mindenáron. Kisfiamat tavaly "felvilágosítottam", hogy a karácsonyi ajándékot igazából mi vesszük (sosem tetszett ez a Jézuska hozza szöveg), de ő továbbra is azt mondogatta, hogy a Mikulás és a Jézuska is hoz neki ajándékot. Szóval nem igazán érdekelte a valóság. Ha a gyerek aktuális varázsvilágába beleillik egy - bár nem túl valóságos - magyarázat, akkor nyugodtan mondhatjuk neki, senkinek sem lesz semmi baja tőle.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta