SZÜLŐSÉG

Ráér nyelveket tanulni, de többre viszi, ha babaként kezdi

2015. július 1., szerda 18:00 |

Egyrészt elismerés és tisztelet, ugyanakkor igen sok támadás is éri azokat az itthon élő magyar szülőket, akik úgy döntenek, születésüktől fogva egy idegen nyelven (is) beszélnek gyermekeikhez. Fürész-Mayernik Melinda angolnyelv-oktató, és a kétnyelvűségre nevelésben is jártas anyuka segítségével összegyűjtöttük azokat az érveket, amelyek szerint igenis érdemes minél előbb belevágni egy második nyelv átadásába.

Magabiztos nyelvfejlődés

„Amikor elkezdtem egy általános iskolában tanítani, megdöbbentett, hogy milyen sok gyerek küzd az angol nyelv elsajátításával, a kiejtéssel, a nyelvtani szabályokkal és nincs elég önbizalmuk megszólalni, az idegen nyelvet használni. Ezért is határoztam el már a lányom megszületése előtt, hogy a magyar mellett korán megismertetem majd vele az angol nyelvet is. Eleinte én is félve indultam el az úton, de tudom, hogy Míra sokat fog még ebből profitálni: mire iskoláskorú lesz, addigra az anyanyelve mellett egy második nyelven is gátlások nélkül fog kommunikálni és a további nyelvekkel való ismerkedés is sokkal gördülékenyebben fog menni neki” – kezdi mesélni Fürész-Mayernik Melinda, az AngolKalauz.hu szerzője.

shutterstock 221784682

Bartha Csilla A kétnyelvűség alapkérdései című könyvében többek között a kétnyelvű szocializációs modelleket is bemutatja – amellett érvelve, hogy ahány család, annyi stratégia, azaz nemcsak az egy szülő – egy nyelv módszer létezik, ahogyan nem az az egyetlen járható út sem, hogy kizárólag az idegen nyelven beszéljünk a gyermekhez.

„Nálunk ez úgy működik, hogy a magyar mellett angolul IS beszélek a lányomhoz, így a magyar mesék és gyermekdalok világán kívül megismeri az angol mondókákat és meséket is. Mindennapjainkba beépítettem az angol nyelvű játékot és beszédet, de amikor közösségbe megyünk vagy rokonok jönnek hozzánk, akkor következetesen a magyar nyelvet használjuk. A lányom számára teljesen természetes, hogy két közös nyelvünk is van, még akkor is, ha az idegen nyelvi kultúrából itt, Magyarországon nem sok mindent tudok neki közvetlenül átadni” – fűzi hozzá az anyuka.

Az életkor szerepe

Arturo Hernández, a Houston-i Egyetem pszichológiaprofesszora és a The Bilingual Brain című kötet írója régóta foglalkozik a kétnyelvűség kognitív hatásaival. Szerinte a nyelvelsajátításban a 2-4 éves kor az úgynevezett kritikus periódus, ami azt jelenti, hogy a siker érdekében bizonyos eseményeknek ebben az életszakaszban kell megtörténniük, hiszen az agyféltekék rugalmasságának fejlődése ekkor a leggyorsabb, majd lelassul és a pubertás kor végére lezárul.

Penfield és Roberts kanadai agykutatók már a múlt század közepén bebizonyították, hogy a pubertás kezdetére a nyelvfeldolgozásért és beszédfunkcióért felelős domináns agyi területek képlékenysége, rugalmassága elnyeri végleges állapotát, azaz befejeződik az agyféltekék funkcionális specializációjának nevezett folyamat (lateralizáció).

Ezért más a korai nyelvelsajátítás

Több elmélet is létezik azzal kapcsolatban, hogy a kétnyelvűek agyában egy helyen raktározódnak-e el a nyelvek vagy külön. Francois Grosjean svájci nyelvészprofesszor szerint például két nyelv egy személyben egységes egészként működik és a környezet alapján választjuk ki, hogy melyiket használjuk. A nyelvtanulás módja és az életkor azonban nagyban meghatározza az agyi tárolást: ha a második nyelvet az iskolában tanuljuk, akkor a tárolás az agykéregben történik, ha viszont közvetlenül és minél hamarabb a születés után, akkor a tárolás a kéreg alatti területeket érinti – akár az anyanyelv esetében.

shutterstock 289737896

A kisgyermekek még képesek bármely nyelv tökéletes logikai és fonológiai elsajátítására, hiszen agyuk kétszer olyan keményen dolgozik, mint a felnőtteké, szivacsként szívja magába az új információkat, miközben ösztönösen, játszva, gátlások és szorongás nélkül tanulnak. Mivel nincs nyomás rajtuk, nem függ például a karrierjük attól, hogy megtanulnak-e egy gyermekdalt, vagy sem, ezért pozitív attitűd alakul ki bennük az adott nyelv iránt.

A korai nyelvelsajátítás a tévhitekkel ellentétben az anyanyelvi kifejezőképesség fejlődését is segíti, ráadásul ilyen komoly alapokkal könnyebben fog a gyerek további nyelveket tanulni. Nagyon fontos azonban, hogy elegendő inger érje a gyermeket ahhoz, hogy a megfelelő agyi funkciók kialakuljanak, és mindig számolni kell az egyéni különbségekkel is – figyelmeztet Fürész-Mayernik Melinda.

Ha nem megy, ne erőltessük!

Ahhoz, hogy egy kisgyerek használható nyelvtudás birtokába jusson, állandó tréningre van szüksége, vagyis minden egyes nap elegendő időt és teret kell biztosítani számára, hogy idegen nyelven kommunikálhasson. „Próbáljunk olyan szituációkat teremteni, amikben valóban értelme van az idegen nyelvű beszédnek. Ha viszont kellemetlenül érezzük magunkat az ilyen helyzetekben, azzal nemhogy nem fogjuk tudni hitelesen átadni a nyelv szeretetét, de pont az ellenkezőjét érjük el, ugyanis a gyermek azt fogja érzékelni, hogy a szülők számára is csak nyűg az egész és fölösleges egy másik nyelven társalogni, ha a sajátján is ki tudja fejezni magát. Egy próbát mindenképp megér, de aki túlságosan mesterkéltnek érzi a kétnyelvűségre nevelést, az ne erőltesse!” – javasolja a szakértő.

Mindig lesznek kétkedők

Minek tanítja gyermekét idegen nyelvre az a szülő, aki maga sem beszéli azt rendesen? Így csak helytelenül tanulja meg a nyelvet és akcentusa lesz – érvelnek sokan a korai nyelvtanulás ellen. „A szülői minta természetesen nem elhanyagolható, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ki számít anyanyelvű beszélőnek, ki az, aki tökéletesen beszéli a nyelvet ahhoz, hogy átadhassa. A magyar beszédünk sem tökéletesen egységes, léteznek tájszólások és a nyelv is egy állandóan változó rendszer. Ráadásul nem csak a szülőtől van lehetősége a gyermeknek angol beszédet és kiejtést hallani. Szerencsére rengeteg segédanyag, anyanyelvi beszélők által elmondott mondóka, dal, mese, és film érhető el az interneten, amik kompenzálhatják a szülők hiányos ismereteit.

Egyébként az iskolában sem feltétlenül anyanyelvű tanártól fog nyelvet tanulni a gyermek, az idegen nyelvű mondókákat és gyermekdalokat pedig a nyelvet folyékonyan beszélők sem ismerhetik, hiszen valószínűleg Peppa Pig vagy az Incy Wincy spider (Ici-pici pók) ismerete nem része egy felsőfokú nyelvvizsgának sem, éppen ezért folyamatosan kell fejlesztenie magát a szülőnek is” – mondja az Angol Kalauz szerkesztője.

"Tanulja meg először az anyanyelvét!"

Ez az egyik leggyakoribb tévhit, amely a korai nyelvoktatással kapcsolatos. "Akik ezt állítják nincsenek tisztában azzal, hogy minden ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre nyelvek számára. Az átlagos, egészséges ember nyelvi szempontból multikompetens, azaz agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas. Az egyik nyelvből megtanult kifejezések nem szorítják ki a másik nyelv szavait, éppen ellenkezőleg: az az ember, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét is, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek” – írja Dr. Kovács Judit korai nyelvoktatási és kétnyelvűségi szakértő.

shutterstock 264896039

Mivel legtöbbször a környezet nyelve válik a gyermek számára dominánssá, hiszen ezt hallja többet - főleg ha bekerül egy közösségbe -, a hazai kétnyelvűségi szakértők azt javasolják, hogy a külföldön élő magyar családok legalább otthon, egymás között magyarul kommunikáljanak, így az adott szociokulturális környezetben nem merül feledésbe az anyanyelv sem. „Akkor miért ne lehetne Magyarországon az angol nyelv (akár csak részben) a család otthoni nyelve? A bölcsőde, az óvoda és az iskola úgyis a magyar értékeket és kultúrát közvetíti a gyermek számára, ezért sem logikus azt feltételezni, hogy nem fog megtanulni magyarul: a környezetéből érkező ingerek legalább ugyanolyan erősek, hiszen napi szinten érintkezik mindkét nyelvvel” – fűzi hozzá Fürész-Mayernik Melinda.

"Megterhelő és elveszi a gyerek idejét a játéktól. Ráér erre az iskolában is."

A legtöbben azzal érvelnek a korai kezdés ellen, hogy azok a gyerekek, akik iskoláskorban kezdik el a nyelvet tanulni, rövid idő alatt behozzák azokat a társaikat, akik már babaként vagy óvodásként kapcsolatba kerültek valamilyen formában egy második nyelvvel. "Igaz, hogy a korai nyelvi fejlesztés során lassabb tempóban tesznek szert a gyerekek a nyelvi tudásra, mint a későbbi időszakban, a lényeg azonban a minőségbeli különbségen van. A szakemberek külön terminussal jelölik a tíz év alatti és a tíz év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit pedig nyelvtanulásnak nevezik. A nyelvelsajátítás során a gyermek észrevétlenül felszívja a nyelvet, természetes módon rögzül számára, hogy egy-egy dolognak több neve is lehet, és később nem tudja megmagyarázni, hogy miért úgy jó a mondat, ahogy ő mondja, egyszerűen csak érzi, hogy az a helyes."

"Ez az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamat egyáltalán nem megterhelő, sőt: mivel a korai idegennyelvi fejlesztés tevékenység közben történik, a kisgyerekek fő tevékenysége pedig a játék, így a második nyelv következetes használatával egy olyan lehetőséget nyújthatunk számukra, amivel élvezettel és észrevétlenül sajátíthatják el a második nyelvet. Ezzel szemben az iskolában a gyerekek már nyelvtani szabályokkal ismerkednek, folyamatosan összefüggéseket keresnek és magyarázatokat várnak, vagyis kevésbé lesz számukra természetes a nyelvtanulás, ami miatt sokszor nem is tudják élvezni azt" - mondja a szakértő.  

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.07.01 21:59:01subidubidu

    Éltem külföldön, a nyelv a szakmám, ezt használom a gyerekeimmel is (apjukkal nem). A magyar a domináns nyelvük, a másikat viszonylag jól értik - idegen nyelvű mesét, filmeket is nézhetnek, olvashatnak is - , de csak nagyon ritkán, inkább szórakozásból használják egyszer-egyszer (nyilván korlátozott a szókincsük is, ez a passzív diglosszia). A neten jól jön nekik, ha információt keresnek, a suliban tanult angolnál könnyebb számukra.
    Pszichológusoktól viszont már többször megkaptam, hogy szegény gyerekekkel nem az anyanyelvemen beszélek és így nem közvetítem hitelesen az érzelmeimet. Azért perpill úgy látom, túlélik. :-D

  • 2015.07.01 22:39:39Ailaoshi

    A "kritikus időszak" elméletét elég sok kritika éri, amennyire tudom kizárólag a kiejtés szempontjából valóban "kritikus", vagyis az az egyetlen aspektusa a nyelvtanulásnak amit ha abban az időben nem sajátítunk el akkor később már nem fog menni. Azonban minden más, szókincs, nyelvérzék, folyékonyság stb. később is ugyanúgy megtanulható. A felnőttkori nyelvtanulás nem nehezebb, mint a gyerekkori, csak többet stresszelünk rajta, meg kevesebb időnk van rá. Én sem kicsiként kezdtem angolt tanulni, most mégis anyanyelvi szinten beszélek (akcentussal, igen), és a kínai amit csak húszévesen kezdtem el, szintén megy annyira jól hogy hivatásos tanár legyek. Az utóbbi évtizedekben a nyelvtanítási módszerek egyre inkább az agy természetes nyelvtnaulási képességeire épülnek, így az unalmas és nem különösebben hatékony biflázás helyett igen gyorsan el lehet sajátítani a folyékony beszédet. Én a TPRS módszert használom, ami Magyarországon még nem igazán ismert, Amrikában viszont egyre népszerűbb mind a felnőttek, mind a gyerekek oktatásában:
    [link]

  • 2015.07.01 23:20:41Treffikutya

    Szerintem ha nem valódi két- (vagy több) nyelvű családról van szó, az egész nagyon fals és több kárt lehet vele okozni, mint hasznot. A szülő eleve nem "őszinte' amikor egy idegen nyelven beszél a gyermekéhez, szerintem ez nem jó egyáltalán. És ha az adott nyelv nem a szülő anyanyelve, akkor az adott nyelv árnyalatait és finomságait soha nem lesz képes átadni a gyereknek. Ami viszont biztos rögzül, az az esetleges rossz kiejtés. Szerintem ezerszer ésszerűbb és természetesebb lenne, ha végre a filmeket nem szinkronizálnák. TV-t úgyis néznek a gyerekek és a szivacs-agyacskájukkal baromi hamar megtanulják a tökéletes kiejtést, az eredeti szöveg értelmezését és a szavak, kifejezések új kontextusba helyezését. Belgiumban egy átlag 10 éves gyerek már folyékonyan és nagyon jól beszél angolul, anélkül, hogy valaha tanult volna angolul... Mi 3 nyelvű család vagyunk - én magyar, a férjem flamand, de egymás között angol - de még véletlenül sem beszélünk a gyerekhez a másik nyelvén vagy netán angolul...

  • 2015.07.02 07:56:32Rébusz

    Tapasztalatom, hogy gyerekek, akik nem a kritikusnak mondott 2-4 éves korban kezdik elsajátítani az idegen nyelvet, ugyanúgy képesek lesznek az idegen nyelv helyes kiejtésére, sőt akár még az adott nyelv dialektusainak kiejtésére is, feltéve, ha biztosítva van számukra egy anyanyelvi környezet (pl. diplomaták, emigráltak gyerekei). Szerintem egy nyelvet teljesen helyesen megtanulni kizárólag anyanyelvi rásegítéssel lehet. Ha valaki csak könyvből tanulja meg a nyelvet, vagy nem anyanyelvi tanártól, szülőtől, akkor lehet, hogy tökéletesen elsajátítja a nyelvtani szabályokat és hatalmas passzív és aktív szókincsre tesz szert, viszont a beszéde nem lesz életszerű, nem tud köznyelvi stílusban beszélni, nem fogja ismerni azokat a fordulatokat a beszédben, amiket az anyanyelvi beszélők gyakorta használnak, az akcentusról nem is beszélve. Az élő nyelv állandóan változik, ezt egy tankönyv nem tudja követni és a legtöbb nyelvtanár sem. Idegen nyelvet pedig nem mindenki tanul egyetemen, ahol több ideje van belemerülni az élő nyelv dinamikusságába vagy akár több évet ösztöndíjasként külföldön eltölthet.

  • 2015.07.02 10:31:17Treffikutya

    Bocs, egy kis pontosítás: valóban a flamand nyelvű 10 éves gyerekekről van szó! A francia anyanyelvűeknél korántsem ez a helyzet....SZINKRONIZÁLNAK!!!! Kedves Cardiobascularis: ismerős a helyzet, amikor nem értem a különféle dialektusokat és ezerszer vissza kell kérdeznem. Ugyanígy nehezen értem az amerikai filmeket is a tipikus amerikai kiejtés miatt...de a tinédzser unokaöccseim/húgaim vidáman értik, a férjem úgyszíntén, MERT EZEN NŐTTEK FEL!!!! Persze egy jó kis wales-i tájszólást ők sem értenek, ahogy senki más sem, aki akár tanártól, akár más dialektust beszélő szülőktől, akár gyerek- vagy akár felnőttkorban tanult angolul...vagy aki akár anyanyelvű, csak más dialektust beszél. Tehát ez nem állja meg a helyét. A mai gyerekek és tinédzserek körében népszerű filmek pedig döntő többségben amerikaik, ahol amerikai angolt beszélnek, amire pillanatok alatt rááll a fülük és az agyuk...

  • 2015.07.02 11:25:58sokol

    Trefikutya,

    Ez a "gyerek-szivacsagy" dumát hagyjad már légy szíves,ne sztereotipizálj.

    Mi az hogy szivacs-agy?

    Ilyen nincs.

    Szelektív agyról beszélünk nem szivacs-agyról.

    A gyerek nem vesz mindent válogatás nélkül,erről lenne szó.

  • 2015.07.02 11:34:54sokol

    "Tapasztalatom, hogy gyerekek, akik nem a kritikusnak mondott 2-4 éves korban kezdik elsajátítani az idegen nyelvet, ugyanúgy képesek lesznek az idegen nyelv helyes kiejtésére,"

    Kb olyan 11-12 éves korig átlagban,addig fejlődnek rugalmasan a hangképzőszervek.

  • 2015.07.02 12:07:52Perverz Matyesz

    @cardiobascuralis
    "(A finneknél is beszél az utcaseprő is, de a nagyon jóltól nagyon messze van az átlag finn nyelvtudása is, nemhogy az utcaseprőé. De beszél, nagyjából folyamatosan, igaz, millió hibával, rossz szóhasználat, rossz igeidők, rossz ragozás stb. Érthetőnek mondjuk többnyire érthető, mondjuk úgy, a pidgin English finn verziója.)"

    Kb így beszél angolul az -általam ismert- angolok és amerikaiak 70%-a is, ezt az ott eltöltött évek alatt tapasztaltam, hogy még egy átlag diplomást is "lealáztam" nyelvtan, helyesírás és szép beszéd témakörökben. (Ebben valószínűleg az is segítségemre volt, hogy viszonylag sokat olvastam angolul is) Elképesztő, hogy az utca népe két igeidőt használ, a sima jelent, a sima múltat és ritkán a jövő időt, sokszor ahelyett is a jelent. Ugyanakkor tényleg közel fél év kellett, hogy majdnem mindent megértsek elsőre, amit a helyiek mondanak. Kocsmai zsibalyban ez az arány nagyban csökkent, bár úgy magyarul is rosszabbul teljesítek. Költözésekkor ismét kellett 1-2 hónap, hogy az eltérő tájszóláshoz hozzászokjak.

  • 2015.07.03 08:49:29Perverz Matyesz

    @cardiobascuralis
    Örülök, hogy ismét egy személyeskedéstől mentes reakciót sikerült megfogalmaznod így ismeretlenül.

    Én a saját tapasztalataimról beszéltem és aszerint nem használják a perfecteket.

    A zsibaly / zsivaly kötözködő kis megjegyzéseddel pedig saját magadat égetted le, mert abba kötöttél bele amit helyesen írtam, míg amit elrontottam azt simán te is beszoptad. Ugyanis helyesen zsibaj és zsivaj. Az persze, hogy te nem ismered a b-s változatot és beszoptad az ly-t azt jelzi, hogy "a saját anyanyelveddel is problémáid vannak", és pont te oktatsz itt másokat, mi?
    Ismét csak idéznélek ezzel kapcsolatban:
    "Inkább vegyél kisebb mellényt, mert a mostani kurva nagy rád."

  • 2015.07.04 08:16:59Haloperidol

    Alapból semmilyen gondom nincsen a korai idegennyelv-tanulással, persze néhány fenntartással. Vannak olyan barom magyar szülők, akik kitalálták, hogy ők milyen jól tudnak angoul vagy németül, hiszen felsőfokú nyelvvizsgájuk is van, lehet, hogy még külföldön is éltek / élnek.
    És akkor, az okos magyar anyanyelvű anyuka elkezd kizárólag angolul vagy németül beszélni a gyerekhez, mondván, hogy a magyrt majd a rokonoktól és az iskolában őgyis megtanulja.
    Szerencsétlen gyerektől pont az anyanyelv megtanulásának a lehetőségét veszi el örökre. Van egy ilyen nő a rokonságban, aki németül beszél a gyerekéhez, szerencsérlen 7 éves se németül, se magyarul nem tud jól, az iskolában nem tud megtanulni magyarul olvasni, fejlesztőpedagógusok hada foglalkozik vele.
    Persze, tanuljon a ygerek más nyelven mondókákat, énekeket, de csak annyira, hogy legyen egy domináns nyelve, és az a nyelv az legyen, ami az anyjának az anyanyelve.

  • 2015.07.04 12:45:20indapass

    Amelyik gyereknél a kétnyelvűség problémát okoz, az valószínűleg alapból valamilyen problémával küzd. Ismerek olyan kisfiút, akinek a német anyanyelvű anyukája németül beszélt Magyarországon (apuka magyar, egymás közt angolul társalognak a szülők), és mindegyik nyelvel gondjai voltak, míg az öccsének egy szál se. Végül arra kérték a Szakértői Bizottságban dolgozó szakemberek az édesanyát - pszichológus, fejlesztő pedagógus -, hogy NE németül, hanem magyarul beszéljen a gyerekhez. Magyarul, amit rosszul beszél.
    Megtette, és könnyebb lett a gyereknek. De kellett neki fejlesztés is.

    Csak az itt a bölcsek kövét birtokló kinyilatkoztatókat olvasva azt nem tudom, szegény gyerek hogy éli túl, hogy az édesanya nem az anyanyelvén beszél hozzá. Főleg, hogy a testvéréhez meg igen.

    Olyan ismerős is van, ahol a gyerek nem hajlandó a vele a saját anyanyelvén beszélő anya nyelvén megszólalni, csakis magyarul. Most akkor hogy is van ez, mit is nem tanul meg a gyerek!? A környezet domináns nyelvét, ami a csapból is folyik és ahogy a pajtásaival is beszél, vagy azt, amivel csak néhány felnőttel tudna kommunikálni?

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta