SZÜLŐSÉG

Az iskola megöli a kiváncsiságot, mielőtt felkeltette volna

2015. március 2., hétfő 10:05

Minden egyes technikai eszköz megjelenésekor azt jósolták, hogy forradalmasítani fogja a tanítást, az oktatás azonban meglehetős egykedvűséggel figyeli az újabb és újabb felhevüléseket, és az istennek nem akar forradalmasodni – állapítja meg Hunya Márta, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos munkatársa tanulmányában.

A pedagógusszakma haladó képviselői most éppen az interneten szabadon elérhető tananyagokra tekintenek nagy várakozással, ezek ugyanis – jól használva – remekül tudnának alkalmazkodni a gyerekek természetes, és ezért hatékony tanulásához.

Aki foglalkozott már gyerekkel, az tudja, hogy magától egészen más utat jár be tanuláskor, mint az iskolában. Természetes körülmények között a gondolatai középpontjában a probléma áll, amit meg kell oldani. Ehhez a Z generáció már zsigerből az internethez nyúl, akár laptopján, de elsősorban okostelefonján keresztül – hiszen az mindig kéznél van. Nem bonyolódik hosszas fejtegetésekbe, nem olvas el több oldalas cikkeket, tudományos anyagokat, hanem azonnali megoldásokat keres. Használja a képeket, videókat, infografikákat, kérdez a barátaitól, felnőttektől, bárkitől – és ha szerencséje van, a megkérdezettek között van a kérdésnek szakértője is.

Vagyis, ha azt akarjuk, hogy a gyerek lelkesen tanuljon, fel kell vetni egy problémát. 

Ezzel szemben az iskolában leadják az elméleti tananyagot, vagyis tálcán kínálják a megoldást. Amivel máris megszüntetik a kíváncsiságot, még gondosan azelőtt, hogy sikerült volna felkelteni. Azután ezt az elméleti tananyagot „elmélyítik” a végtelen és unalmas gyakorlással. A motiváció innentől már nem a tudásvágy, hanem a jó osztályzat. Az órán a tanár beszél, a diák hallgat, nem alakul ki párbeszéd, nem merülnek fel problémák, nem derül ki, hogy mi az, ami a diákot esetleg érdekelné a témából, merre érdemes elindulni.

shutterstock 212746069

De ha tudjuk, hogy hogyan kellene, miért nem úgy csináljuk?

Az oktatási szakember három okot lát, ami megakadályozza a hatékony tanítást. Ezek: a tanterv túlzsúfoltsága, a pedagógusok felkészületlensége, és az ösztönzők hiánya.

Az első ismerős: haladni kell az anyaggal, nincs idő kísérletezni, tapogatni, bíbelődni és rájönni dolgokra.

A második: Magyarországon az iskoláknak és a pedagógusoknak alig negyede vett részt szemléletformáló, kooperatív tréningeken, ám utólagos támogatás hiányában ezek hatása is leginkább elhalásra van ítélve. (Különben is, senki se kéri számon a szemléletváltást, akkor meg mit erőlködjenek?).

Harmadrészt pedig lehet, hogy néhány partizánlelkű szülő részéről ugyan lenne igény a tanítás korszerűsítésére, ám „Az oktatásról, az iskolákról szóló közbeszédben nincs jelen az évszázados lemaradás behozatalának szükségessége” – állapítja meg a tanulmány. Ami egyébként mindennél beszédesebb, az én olvasatomban azt jelenti: kit érdekel ez az egész?

Sokatmondók a számok is: míg a felsőoktatási intézményvezetők 96 százaléka gondolja azt, hogy az ott folyó oktatással a diákokat az életre készítik fel, a hallgatóknak már csak 14 százaléka osztja ezt a véleményt, a munkáltatók közül pedig még ennél is kevesebben. Alighanem a középiskolákra vonatkoztatva hasonló eredményt kapnának.

Európában nagy várakozással tekintenek az interneten mindenki számára hozzáférhető, nyitott tananyagok elterjedésére. Magyarországon a Sulinet portálon érhetők el tömegesen általános és középiskolásoknak szánt tananyagok, neten kitölthető feladatlapok és videók. Emellett írtunk már a zanza.tv kezdeményezésről, és annak hibáiról, hiányosságairól, kihagyott lehetőségeiről is. Ezek egyike sem nevezhető tehát forradalminak, de legalább léteznek. Csak használni kellene.

Gondolom, senki gyerekére sem kell ráparancsolni, hogy na, de most azonnal üljön le a gép elé. A nemzeti digitalizálási projektek is sok forrást elérhetővé tettek – habár még korántsem mindet azok közül, amelyeket közpénzből hoztak létre.

Fordított óra

A neten elérhető tananyagok alkalmazásával, a "fordított tanulás" módszerével lehet sikeresen motiválni a gyerekeket a tanulásra. A módszer lényege, hogy a tanár az órán felad egy interneten elérhető témakört, prezentációt vagy videót, amivel előre felpiszkálja a gyerekek érdeklődését, érzelmeit a tananyag iránt. A hagyományos „házi feladatot”, a dolog gyakorlati alkalmazását pedig a következő órán, együtt teszik meg, itt részletezik, dolgozzák fel a témát, együttműködve, beszélgetve, véleményt formálva.

shutterstock 234563818

Ehhez azonban még sok mindenre szükség van: először is, hogy a tantermekben legyen számítógép, projektor. Másodszor, hogy a szülők ne háborodjanak fel rögtön azokra – a valóságban már egyre kevésbé létező – családokra hivatkozva, ahol nincs számítógép, internet, és nem érik el a digitális tananyagokat. Harmadrészt pedig, hogy a tanárok ismerjék, és akarják használni ezeket.

Angolul tudók számára érdekes lehet a TES portált böngészni (gyors regisztráció után az anyagok ingyenesen letölthetők). Az itt található, tanárok által megálmodott tananyagokat profi webdizájnerek, animátorok tették érdekessé a megcélozni szánt korosztály számára, de az egyszerű „feladatlapokat” is úgy alakították ki, hogy izgalmasak legyenek a gyerekeknek.

De érdekesek, és remek eredményt hoztak azok a kísérletek is, amelyek során a gyakorlatba ültették át a fordított tanulást. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a szokásosan az órán leadott elméleti hátteret a gyerek otthon, a saját tempójában dolgozza meg egy videó segítségével. Annyiszor megy vissza, áll meg, ismétel, ahányszor neki erre szüksége van. A tanár pedig az órán a feladatokkal foglalkozik, és személyre szabottan tud segíteni mindenkinek abban, amiben elakadt. a szakemberek mindig fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a módszer hatékonysága abban rejlik, hogy nem kell minden gyereknek pontosan ugyanazt a videót és feladatot adni, mert a siker éppen a személyre szabhatóságból fakad.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2015.03.02 11:24:17Morrancs

    Pár napja egy beszélgetés során pontosan ezt a metódust vázoltam fel a kolléganőmnek, hogy mennyivel hatékonyabb lenne a mostaninál. :)

  • 2015.03.02 13:16:29Mészáros Laci

    "Húsz és harminc év közötti fiatalok segítségével végeztek egy reprezentatív kutatást. A kérdés, amire különböző módszerekkel választ kerestek, az volt, hogy a húsz és harminc év közötti populáció a gimnáziumi tananyag hány százalékára emlékszik...?

    Az átlag: 9%. A kutatásból érdekesebb dolgokra is fény derült. Azonosítottak két karakteres tanártípust, és ennek a két tanártípusnak az eredményességét külön-külön is vizsgálták. Bemutatásukra vegyük példaként az irodalmat.

    Adott tanévben meg kell tanítani 24 magyar szerzőt. Az egyik típusba azok a tanárok tartoznak, akiknek megvannak a kedvenceik. Egy ilyen tanár úgy gondolkodik, hogy jó-jó, fontos Vörösmarty is... na de Ottlik! Petőfi fölött is átsiklik, hiszen ott van Kassák! Mit csinál ez a tanártípus: a tantervben ott van a 24 szerző, de számára ez úgy néz ki, hogy Ottlik, Kassák, meg még néhány kedvence, végül az egész tanévben elmond a huszonnégyből ötöt. De az az öt – az nagyon ott van. Belead mindent. Erre a teljesítményre a tanár nyilván csak úgy lehet képes, ha személyes viszonyt tudott kialakítani ezzel a néhány, régóta por és hamu szerzővel. Ez lehetett a kulcsa annak, hogy lelkesedni tudjon olyasvalakiért, akinek olvassa a sorait. Tehát szerelmes öt szerzőbe – maradt még tizenkilenc. Ez a tanév végéhez közeledve szokott kiderülni, amikor így szól az osztályhoz: „...hát gyerekek, úgy néz ki, Petőfit, Vörösmartyt, romantikát átugortuk, de ti azért tanuljátok csak meg...”

  • 2015.03.02 13:19:22Mészáros Laci

    A másik tanártípus (nem nehéz rájönni) jóelőre beosztja az egész évet. Fogja a körzőt-vonalzót-vinklit-sublert, és a tanévre tervezett magyarórákat (mínusz kettő, mert egy bölcs tanár a bizonytalansági tényezőket is figyelembe veszi, és tudja, hogy félévenként egy óra valamiért el szokott maradni). Elosztja a huszonnégy szerző között, majd szeptembertől júniusig végiggyalogol rajtuk.

    Az első csoportba tartozó tanár valójában nem megtanítja a gyerekeknek azt az öt szerzőt, hanem egyszerűen csak lelkesedik értük, és ezt elmondja. A második csoporba tartozó tanár tisztességgel megdolgozik a pénzéért. Becsületesen letanítja mind a huszonnégyet. Úgy, ahogy azt kell.

    Amikor szeptemberben visszaérkeznek a diákok, kiderül, hogy abban az osztályban, ahol a tanár négy-öt „szerelméről” beszélt, a nyár alatt ismeretbővülés jelei mutatkoznak. Csodák persze nincsenek: a gyerek a többi tizenkilenc szerzőt továbbra sem tudja. De abból az ötből egy-kettőbe ő is szerelmes tudott lenni. Ha csak a szeme sarkából is meglátta valahol a nevét, felfigyelt rá. Esős napokon utánaolvasott. Esetleg talált magának valaki mást, egy saját kedvencet.

    A másik osztályban, ahol a lelkiismeretes és kötelességtudó tanártípus az elvárásoknak megfelelően letanította mind a huszonnégy szerzőt – a diákok a következő tanév elejére már ott is csak ötre emlékeznek. Vagy annyira sem.

    A felmérésben részt vett fiatalokat megnézték néhány évvel később, majd még később, és azt látták, hogy ahol a tanár a szerelmeiről beszélt, ott az ismeretbővülés tartós maradt. Egyszerűen arról van szó, hogy a tanár kedvet csinált valamihez, és ez egy életen át megmaradt. Ahol azonban a huszonnégy szerzőt letanították, ott évről évre folyamatos ismeretcsökkenés következett be.

  • 2015.03.02 13:25:02Mészáros Laci

    Ma sok pedagógus fejében ezen több évtizedes ismeretek, és minden realitás ellenére is az a beszűkült szemlélet uralkodik, amely erőlteti, hogy mind a huszonnégy szerzőt le kell tanítani.

    Azt gondoljuk, hogy a gyerek ezzel jár jól, ennek bizonyítékaként „témazáró dolgozatok” majd „érettségi vizsgák” eredményeit mutatjuk fel, és nem törődünk azzal, hogy az így leadott tananyagból már néhány év múltán is átlagosan alig kilenc százalék marad meg a fiatalok fejében (ráadásul ez a kilenc százalék is inkább a „lelkesedő” tanártípus keze nyomán).

    Vekerdy Tamás, aki ennek az évtizedes vizsgálatnak az eredményeit elemezte, egészen odáig jut, hogy az előző generációk talán azért tudnak többet, mert annak idején kevesebbet tanultak meg. Úgyhogy kalandra fel: kevesebb tanulás, több tudás."

    Pálferi, 2008.10.14

    a hangfelvételen a 31. perctől
    [link]

  • 2015.03.02 13:34:45Mészáros Laci

    ...ez csak azért jutott eszembe, mert gyerekemnek kb olyan tanárai voltak, akikről a cikk pozitív értelemben beszél. Majd a gimnáziumi felvételin belefutott egy olyan biosz tanárba, aki pillanatok alatt sarokba szorította: "mik a gerincesek jellemzői...?" meg "sorold fel a termések fajtáit."

    Nekem szimpatikusabb volt, hogy az iskolában kevesebb dolgot tanultak meg, de több szempontból, mert ez egy szemléletmódot adott: a felszínesség és a biflázás helyett a dolgok összetettségébe való betekintést. Csak ez a szemlélet "szigetként," egy másféle szemléletű iskolarendszer tengerében nem túl sikeres.

  • 2015.03.02 13:57:16háténimmár

    ajánlom mindenkinek a Brutális Fizika és a Brutális Kémia sorozatokat (spektrumon fut, de torrentről is lehúzható pár).
    40 éves nő vagyok, sosem rajongtam a fizikáért-kémiáért. Eddig.
    Ás a 6 éves fiam is remegve várja a következő részt, mert humoros, izgalmas, pörgős ÉS (!!!) tudományos.
    Valaki rájöhetne, hogy a nyomtatott könyv az 2015-ben önmagában nem tananyag, ennek a generációnak pedig már baromi unalmas is.
    Filléres eszközök állnak a rendelkezésre, de amíg politikai alapon valami begyepesedett akárki felel a tantervért és nem valami mai huszonéves, addig reszeltek az egésznek.

  • 2015.03.02 14:10:41Cocu

    Kisgyerekesként, iskola előtt állva, foglalkoztat a téma, és éppen ebben a formájában. Adott egy (kettő) érdeklődő gyerek, tele tudásvággyal, jelenleg is sokat tanul, de hamarosan elveszik tőle a kedvét... Öröm hallani, h legalább tudnak róla erre-arra, h kéne változtatni, de sajnos a mi gyerekeinknek már biztosan ebben a béna iskolarendszerben kell tanulniuk. Amit majd szülőként a gyerekek felé lelkesedéssel támogassak? Kötelezzem rá, h magolja be, amit be kell, mert ez a javát szolgálja? Utálni fogja, haszna sem sem származik belőle (valójában), de a jó jegyért csinálni kell? És a jó jegyért mit kap majd? Vagy végezze el mondjuk elégségesen az iskolát (nyilván nem, mert akkor az iskolában, ahol rengeteg időt tölt, kudarcok sorozata érné), de közben foglalkozzon azzal, ami érdekli? (sajnos a jelenlegi terhelés mellett nehéz lenne párhuzamosan)
    Miközben mások magolnak, ő megtanul programozni mondjuk, végül ki jár jobban? Az iskola miért nem úgy tanít, h az a gyereknek jó legyen?!

  • 2015.03.02 14:17:06háténimmár

    cocu: ha kifogsz egy jó sulit és legalább egy jó tanárt, akkor azért nem ilyen sötét a helyzet.
    Leglábbis remélem. A fiam most elsős, és elég optimista vagyok a sulit illetően.
    A lelkesedését fenntartani a tudás iránt pedig nem kizárólag az iskola dolga, munkás ez otthon is :))

  • 2015.03.02 15:01:36Cocu

    háténimmár: Jó hallani az optimizmusról. :) De az első osztály még jó ilyen szempontból, a gyerekek még lelkesek, és a tananyag is viszonylag egyértelmű, és még sok a rajzolgatás, képek, játékosság, még inkább feladatmegoldások vannak, kevésbé magolás. Ha csak magamra visszagondolok, akkor még nagyon szerettem az iskolát. Később, amikor önéletrajzokat, évszámokat, szavakat, szabályokat tanultattak, és ment a "magolj, mert jön a véletlenszerű feleltetés", akkor már nem annyira volt jó, se hasznos.
    Már kaptunk ízelítőt: logopédus írásba adja a szülőnek, h gyakoroljon a gyerekével napi 5-10 percet otthon, különben ő a heti egy foglalkozással nem tud eredményt elérni. Majd ad az első 3 héten egy-egy feladatot (a harmadik héten már részben ismétlődik az első feladatsor), aztán 3 hónapig semmi új feladat! Gyakoroljunk naponta, de 0 változatosság, semmi újdonság, magyarázat nélkül elmaradó foglalkozások, vagy csak simán nincs új lecke, esetleg annyi a feladat, h színezzen ki vmit egy képen (új gyakorolnivalót ez sem ad, ami a kiejtésnek használna). Én megfeszültem, h újabb és újabb sztorikat szőjek a meglévő gyakorlandó feladatok köré, mert eleinte ment, h csak úgy csináljuk a feladatot, aztán a hónapok alatt ráunt a gyerek (nem meglepő módon). Meg keresgéltem neten gyakorló feladatokat a problémához. Aztán felhúztam magam, szóltam az óvónőnek (logopédussal találkozni nem olyan egyszerű), h ebből elég, szóljanak, ha nem vállalják. Ígérte, h beszél a logopédussal, és ez használt: most hetek óta kapjuk az újabb feladatokat, és van mit gyakorolni, csináljuk is szívesen.

  • 2015.03.02 15:02:43wega

    Létezik más megoldás is (többek között), amihez nem kell feltétlenül számítógép, projektor, és ez az agyament otthoni videózás sem.
    Mondjuk az, hogy akkor, és azt, és olyan módon tanítsák a gyerekeknek, ami és amikor és ahogy az az életkorának megfelelő. Ehhez mondjuk nem ártana tisztában lenni ezekkel a körülményekkel. Jelzem, van olyan iskola fajta, ahol erre törekszenek és több kevesebb sikerrel meg is valósítják. Az én 3 gyerekem ilyen ilyen fajtájúba járnak (jártak).
    (Ebben a fajta iskolában, bizonyos életkor felett alap, az otthoni-közösségi kutatómunka (is), sőt ezt prezentálniuk is kell. Aztán, hogy használnak-e projektort az már rajtuk - a gyerekeken - múlik, dönthetnek önállóan :) )
    (nem'tom elment-e, lehet hogy kétszer is el fog, bocs)

  • 2015.03.02 15:09:22Cocu

    Mi kiszűrettük a kis idegrendszeri éretlenséget is, amit a védőnő, háziorvos, óvónők nem vettek észre, nem törődtek vele, illetve magatartási problémának vélték. Pedig magánban és államiban (ott viszont nem vállalták a fejlesztését) is alátámasztották a gyanút, mikor megnézettük. Azóta fejlesztésekre hordjuk, itthon is foglalkozunk vele, de a sok hasonló problémával rendelkező gyerekkel nem történik semmi (már messziről kiszúrok sokat, eléggé beleásódtam), idő, anyagiak, vagy lelkesedés híján, tudatlanságból, és belőlük lesznek majd a "disz-es" tanulók. A pedagógiai és egészségügyi környezet nagyon vacak, és jelen esetben ezt kell(ene) a szülőnek ellensúlyozni, később meg lehet folytatni a sulival, amikor az oktatás gyengeségei ellen kell küzdeni. :) :S

  • 2015.03.02 15:12:50Cocu

    wega, konkrétabban?
    Attól tartok, h amiről beszélsz, az vmi alternatív / fizetős / egyházi / többség számára elérhetetlen stb. iskola. Na, meg kérdés, h ha ilyenben tanulnak a gyerekek, akkor ez jó alap-e a magyar felsőoktatáshoz?

  • 2015.03.02 15:14:19Cocu

    Mármint az alternatívot nem szitokszóként értettem, hanem úgy, h normál iskolában ez nem elérhető, vagyis ehhez megfelelő helyen kell lakni, fizetni stb. Nem hiszem, h a körzetes iskolában kaptátok ezt a fajta oktatást. :(

  • 2015.03.02 16:07:17wega

    Cocu: De még kérdeztél : "ha ilyenben tanulnak a gyerekek, akkor ez jó alap-e a magyar felsőoktatáshoz?"
    Visszakérdeznék, az jó alap, ami az eredeti téma felvetésben van? Az jó alap, hogy az átlagos (körzetes) iskolában a gyerekek megutálják a TANULÁST, mert azt iskolában szokták csinálni, és nem szeret iskolába járni?

    (Egyébként ezt a kérdéskört nem frankó így tárgyalni, mert van olyan gyerek, aki JÓL érzi magát a körzetes iskolába, ahova SZERET is járni.)

    További magánvéleményem szerint az első 5-6 osztály az, ahol nagyon-5x-nagyon fontos, hogy örömmel menjen a gyerek iskolába élvezze azt, ami ott történik, és boldogan jöjjön haza, hogy holnap újra mehet. Ha jó a tanító-nevelő (nem elírás), akkor már (persze túlzok) mindegy is, hogy mit tanul, mert a képességeket a kreativitást nem pusztítják ki belőle, mert tanulni ráér később is.

    Vannak nyílt napok, utána lehet olvasni, eszik-e vagy isszák. Aztán ki-ki döntsön, ahogy jónak látja.

  • 2015.03.02 16:11:46wega

    Az előző-előző komentemet meg simán lenyelte a 'rencer', így jártam, grat.

  • 2015.03.02 16:23:02Mészáros Laci

    wega:

    "van olyan gyerek, aki JÓL érzi magát a körzetes iskolába, ahova SZERET is járni"

    Persze: nem az iskola típusa teszi a különbséget, hanem a pedagógus, meg a vele szemben támasztott elvárások.

  • 2015.03.02 16:47:14wega

    Egy kommentem a süllyesztőben landolt, és így eléggé értelmettelen, amit eddig produkáltam.

    Tehát Cocu kérdés első fele:

    Igen alternatív (mert mást választottunk mint a körzetes), igen fizetős (nyögtük-nyögjük, kaptunk támogatást is -az iskola közösségétől), a gyerekeket(3) autóval vittem-hoztam a suliba, alkalmanként 45 km, és csináltam vagy 15 évig, igen vakrepülés volt, mert amikor mi kezdtük, akkor talán volt 3 ilyen ( Waldorf ) suli az országban. Mi így döntöttünk. Ma már TUDOM, hogy jól. Ilyen döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Akkor 'kiátkozott' minket a család, nem értette senki, hogy lehetünk ennyire felelőtlenek, és makacsostobák.
    Persze erre ma már senki nem így emlékszik csak tapsikol meg vigyorog, hogy milyen tehetséges felnőttek lettek a gyerekek. Nem lettek, MARADTAK. Ojrási különbség, csak ezt sem sokan értik.
    Dióhéjban ennyi.

  • 2015.03.03 09:53:09v2peti

    Megyeszékhely országosan TOP10-es gimnáziuma a rendszerváltás idején. Az egyik fizika-kémia tanár csak a fakultáción kísérletezik, a rendes órákon sohasem. (Egyszer a 2 évben kémiából, és 0-szor fizikából. Az ofő kilobbizta, hogy 3-4-ben más tanítsa a fizikát.) Az anyag rövid, és kevésbé szemléletes leadásáról és a felelésekről szóltak a nyugdíjas tempójú órák. Iszonyatosan demotiváló tudott ez lenni. :(

    Még szerencse, hogy annó az általánosban a kémiatanárunk szeretett kísérletezni. Na meg a fizikatanár is. Az előbbi aranyos kedves volt, míg az utóbbi szigorú, de legalább kísérletezett.

  • 2015.03.03 14:52:16Cocu

    Wega, köszi, megerősítetted, amit eddig is gondoltam. Sokat áldoztatok azért, h a gyerekek ne a lelkesedést elvevő rendszerben tanuljanak.

    De a többi hsz is megerősíti, h a sima iskolarendszer bukó, vagy erős ellenszélben kell a szülőnek dolgoznia.
    Sajnos a nagy infógyűjtés, iskolalátogatás, nyílt napozás sem sokat ér. Nekem 6 osztályfőnököm volt általánosban, más-más okokból történtek a váltások, így alakult, nem lehetett előre látni (szüleim a kisváros egyetlen tagozatos osztályába irattak, ahova felvételi volt, de nem jött be a dolog, mert épp azt a tárgyat nem szerettem, és a remélt válogatott osztály a magatartási versenyek rendszeres utolsó helyezettje volt, több deviáns viselkedésű gyerekkel - ezt se lehetett sejteni az előző évekből, anyukám extra jól ismerte a helyi dolgokat, ő is tanárnő volt).
    Ismerős is nagy gondosan választott tanítót (komoly kutatómunkával), majd még a beiratkozás és az iskolakezdés között változott a tanító személye.

    És nyilván van olyan, h jó a tanító az állami rendszerben (neki is "szép" küzdelme lehet), és a gyereknek szerencséje lesz.

    Még egy példa a saját tapasztalatból: ismerős ajánlására kértük a lányunk adott óvónőhöz az ovis csoportok közül. Például színházba vitte a gyerekeket. A többi csoport nem ment színházba. Azon csoportos gyerekek szülei panaszkodni kezdtek. Na, mi lett?! Megtiltották a mi óvónőnknek is a színházba járást! :D :( Szép magyar valóság.

  • 2015.03.04 17:11:01Mancikám Drága

    nem TES, hanem TED a portal, youtube-on elérhetoek az anyagaik regisztracio nelkul is

  • 2015.03.06 15:12:19Frady Endre

    Tanárok

    Volt egyszer egy jó tanárom.
    Nem is egy, hanem tán három.
    Volt az öt is, húsz, vagy hatvan…
    Nem biztos, hogy száz alatt van.

    Vagy az idő szépít talán,
    S nem is volt a sulink falán
    Általam írt krétafirka:
    „Aki tanul, stréber birka!”?

    Régi élővilág órák…
    Hol az idő szinte jó rák
    Módján hátrafelé úszott,
    S én csak ültem, mint egy túsz ott.

    Mégis szép emlék e terem!
    Meghallgattuk, mi hol terem,
    S mely tengert nem úszik ponty át,
    S néztük Fáskertiné kontyát.

    Találgattuk, szétesik-e
    (Nem csak szétes, van egy ike!),
    Ám az túlélt telet, nyarat,
    Mint az emlék, s egyben maradt.

    Matekóra, történelem,
    Mengyelejev s jó sok elem,
    Kísérletek, füst és korom…
    Így illant el ifjúkorom.

    illusztrálva:
    [link]

  • 2015.03.07 21:31:53billy reed

    Édes Istenem...mi ez már megint?

    "Másodszor, hogy a szülők ne háborodjanak fel rögtön azokra – a valóságban már egyre kevésbé létező – családokra hivatkozva, ahol nincs számítógép, internet, és nem érik el a digitális tananyagokat. Harmadrészt pedig, hogy a tanárok ismerjék, és akarják használni ezeket."

    Fordított óra, aha...pl. Nógrádban, BAZ megyében, Baranyában, Somogyban, ahol nemhogy otthon, de az iskolában sincs net...

    A Meg lepő,de a tanárok ismerik, és szeretnék használni ezeket, ha:
    1. lenne rá idő /mert ugye a rettentően zsúfolt tanterv miatt haladni kell. Ha kísérletezget - pláne nem színötös képességű tanulókkal, akik pl. előre megtanulják a tananyagot (van ilyen is!) akkor meg az a baj, hogy mi lesz így az érettségivel...?/
    2. Ha lennének technikai eszközök hozzá.
    3. Mit is csináljon a tanár egy 30 fős osztályban, hogy mindenki elsajátítsa azt,amit kell? Ugyanis a Gordon-módszer legnagyobb baromsága, hogy az a kiindulópontja, hogy minden diák tanulni akar, ha nem tanul, az a tanár és az oktatási rendszer hibája. Na, ez pont nem így van.
    Sok diák nem akar tanulni, és egyedül a poroszos módszer veszi rá őket.
    Tény az is, hogy vannak alkalmatlan tanárok, nem is kevés, de talán ne mindenért őket hibáztassuk.

  • 2015.03.07 21:34:11billy reed

    A tanár hiába szeretne ezt-meg-ezt csinálni, tanítani, nevelni, a szűk keretek nem hagyják.
    Ezenfelül: költségtérítés megszűnt, azaz a Pedagógiai Program előírja, hogy a tanulókat el kell vinni fél évente egy színházi és múzeumi programra. Ezt a pedagógus a saját zsebéből fizeti. Az iskolai kirándulás költségeit ismét a tanár fizeti a mint kötelező programot a saját zsebéből. A pedagógus igazolvány semmire sem jó.
    Tankönyvtámogatás megszűnt. Ruhapénz, mobilhasználat, egyéb költségek leírása nem létezik ellentétben a vállalati szférával.
    Feladatok: X osztályt tanítani. Nevelni. Folyosói felügyelet a szünetekben /amikor lenne 10 perc pihenni/. Programokat szervezni /lásd fentebb, plusz versenyek, ünnepélyek, emléknapok (ezekből van 5, plusz Víz Napja, Föld napja, Magyar Kultúra napja, stb./
    Kirándulások, egyéb osztályprogramok. Versenyfelkészítők. Dolgozatjavítás, amit csak otthon lehet elvégezni. Míg te kikapcsolod a számítógépet, és hazamész tévézni, addig a tanár hazaviszi az osztályonként 25-35 dolgozatot, és javít.
    Prezentációkat, óravázlatokat készít. Lépést tart szakterülete legújabb eredményeivel.
    7 évente 120 pont értékű kötelező továbbképzésen vesz részt, de a saját zsebéből, mert állam bácsi csak előírni tudja.
    Viszi az osztályt fogászhoz, orvosi vizsgálatra. Érettségiztet.
    Adminisztrál /naplót tölt ki - a legtöbb helyen még mindig kézzel/, év végén bizit ír /kézzel/, anyakönyvet /kézzel/. Ez a három okirat ugyanazokat az adatokat tartalmazza.
    Levelezik az önkormányzattal a lógós diákok ügyében, ésatöbbi.

    Ja, és főként előszeretettel öli a kíváncsiságot...

  • 2015.03.08 01:38:50Impromptu

    Német születésű sikeres polihisztor, aki sosem járt iskolába:

    [link]

    Egy akkreditált iskola, ahol már 100 éve nem kötelező tanulni:

    [link]

    A politikusoknak persze mindennek az ellenkezője az érdeke.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta