SZÜLŐSÉG

Szeretnék gyereket, de nem merem

2014. november 28., péntek 16:05

Esett már szó azokról a nőkről és férfiakról, akik nem akarnak gyereket, és azokról is, akik nagyon szeretnének, de nem lehet nekik. De talán még nem beszéltünk azokról, akik vágynának gyerekre, de félnek tőle, ezért halogatják, vagy mondanak nemet a gyerekvállalásra.

Túl önző vagyok ahhoz, hogy gyerekem legyen

Sokszor elhangzik ez az önostorozó mondat nők és férfiak szájából egyaránt. Ezek szerint az önzetlenek vállaljanak gyereket, az önzők maradnak gyermek nélkül. Ez így önmagában értelmezhetetlen, de akkor vajon mi van emögött a nem is ritka mondat mögött?

Például, hogy fél tőle az illető, képes lenne-e teljesíteni mindazt, ami a fejében egy anyától, apától várható. A kezdeti huszonnégyórás szolgálatot éjszakai felkeléssel, a pihenőidő jelentős szűkülését, azt, hogy számos döntést alá kell rendelni a gyermeknek. Aki emiatt aggódik, először is dicsérje meg magát, mert ez már önmagában azt jelenti, sok benne a felelősség, és képes szembenézni annak komolyságával, mi minden fog változni a gyerekvállalás után.

shutterstock 80094478

Viszont érdemes belemenni, és lebontani, hogy egészen pontosan mire is irányul a félelem. Valószínűleg valami olyasmi elvesztésétől félünk, ami nélkül, úgy hisszük, már nem lehetünk önmagunk, nem lehetünk boldogok. Amikor erről gondolkodunk, érdemes elhagyni az ítélkező szemléletet, és az olyan megközelítést, hogy mi várható el egy szülőtől, mi számít önzésnek.

Legyünk őszinték magunkhoz: mire van feltétlenül szükségünk ahhoz, hogy úgy érezzük, ez még a saját életünk, otthon vagyunk a bőrünkben? Ez hatalmas különbségeket mutathat, van, akinek a munka folytatására, van, akinek napi tíz perc relaxációra, van, akinek arra, hogy tudjon kettesben lenni a párjával. Mindez nem önzés kérdése: kellenek a források, amikből töltekezünk, és különösen kelleni fognak ezek a gyermek mellett. A gyerek azzal jár jól, ha „önzők” vagyunk, és megteremtjük a feltöltődés feltételeit.

A történet testi oldala

Sok nő fél a várandósságtól, szüléstől, szoptatástól, és félnek erről beszélni, mert úgy hiszik, másoknak ez nem okoz problémát. Egy nőnek ezek kell, hogy menjenek, ha nekem bajom van ezekkel, defektes vagyok – gondolják. Holott teljesen természetes, hogyha valaki fél egy ekkora változástól, sokkal kisebbektől is tartunk, halogatjuk a fogorvost is – miért éppen ettől ne tartanánk? Tény, hogy kellemetlen és kifejezetten fájdalmas élmények is társulnak a várandóssághoz és szüléshez, az ember pedig fél a fájdalomtól.

shutterstock 14462401

A terhesség a kontrollvesztés érzését is hozhatja, sokan úgy gondolnak rá, egy másik lény átveszi az uralmat a testük fölött, és ez a kiszolgáltatottság ijesztő. De ez csak egyfajta látásmód, amiből, ha akarunk, el lehet jutni egy másfajtába, oda, hogy úgy gondolunk erre a folyamatra, mint közös alkotásra, amiben a nő és a magzat ugyanazt akarják (egy egészséges várandósságot és szülést-születést), és együtt, ki-ki a maga tudását hozzáadva, kölcsönös egymásrautaltságban dolgozik rajta.

A leendő apa és anya is félhet attól, a nő már csak anya lesz, elveszíti nőiségét. Meghízik, csökken a szexuális étvágya, meglazul a hüvelye. Könnyű ítélkezni, és azt mondani „akinek az alakja fontos, ne is vállaljon gyereket!”. De ha egy férfi vagy nő otthon azt látta, hogy a szülei csak szülőpárként működtek együtt jól, párként nem, akkor érthető a félelem, hogy vele nem fog-e hasonló történni. Igaz, ha a szülők kapcsolata kihűlt, nem voltak meg a gyengédség jelei, annak valódi oka bizonyára nem testsúlyban és anatómiai változásokban keresendők, de előfordul, hogy az ember legkönnyebben ezen a konkrét szinten tudja megfogalmazni a félelmeit.

Félek a kiszámíthatatlanságtól

Az ember szoronghat a jövőtől akkor is, ha nincs gyereke, és igencsak fokozódik a tét, ha valaki másért is felelős. Vajon sikerül-e biztosítani az anyagi és érzelmi biztonságot neki? Sokféleképp megfogalmazódhat ez: mi van, ha elveszítem a munkámat, és nem találok újat? Mi van, ha kiközösítik, csúfolják, és nem tudom megvédeni? Mi van, ha elveszítem a párom, vagy én betegszem, esetleg halok meg? Mi van, ha kitör a háború? Ez mind megtörténhet, és valóban: nem mindentől tudjuk megvédeni a gyermeket. És nem is dolgunk. Nem a szülő felelőssége, kitör-e a háború, de az övé, hogy olyan hangon szóljon a párjához és a gyerekhez, hogy lehessen élni abban az otthonban.

shutterstock 170358467

Amikor az élet kiszámíthatatlanságaitól fél az ember, akkor tulajdonképpen a saját tehetetlenségének megélésétől és a veszteség élményétől fél. Ha átfogalmazzuk a fentieket, úgy szólnak: nem bírnám elviselni a fájdalmat, hogy szenvedni kell látnom a gyerekem, vagy el kell veszítenem. Bár ezek valóban a legnagyobb lelki fájdalmak, de ha valaki már előre ettől fél, annyira, hogy emiatt inkább nem is vállalna gyereket, bár vágyik rá, érdemes azzal foglalkoznia, vajon hogy van ő a veszteséggel, az olyan helyzettel, mikor nem tudja megakadályozni a szenvedést? Valószínűleg lehet olyan története a múltjában ezzel kapcsolatban, ami még feldolgozásra vár.

A gyermekvállalás annyi réteget, témát mozgat meg az emberben, hogy könnyen eltalál valamilyen érzékeny pontot. Ebből nem következik, hogy nem vagyunk anyának, apának valók.

A gyermekvállalással kapcsolatos legnagyobb hazugság, hogy könnyű. Ezt így talán nem szokták mondani, de a reklámok, filmek, a tabuk által beszűkített beszélgetések mégis ezt sugallják. A gyermekvállalás nehéz, és ez így normális. Az ember döntése abban áll, vállalja-e az őrá eső személyes nehézséget, és megpróbálkozik-e, hogy megküzdjön vele.

Cziglán Karolina pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.11.28 17:12:33Andy73

    "Mi van, ha elveszítem a párom, vagy én betegszem, esetleg halok meg? Mi van, ha kitör a háború?"

    A leggyakoribb ok szerintem az első - ehhez képest érdekes, hogy erről csak egy fél mondatot írt a pszichológus.

    Mi van, ha elveszítem a párom? - de persze nem csak úgy lehet elveszíteni, hogy meghal, hanem úgy is, hogy egyszerűen kilép a kapcsolatból. Ma nagyon sokan csak élettársi kapcsolatban élnek, ami bármikor véget érhet, és sajnos a házasságok jelentős része is válással végződik, mert sokan nem veszik komolyan az elköteleződést.
    A gyerekneveléshez pedig komoly, stabil és tartós párkapcsolat kell.

  • 2014.11.28 19:16:00Lucretia/My Reflection

    Andy73

    Maximálisan egyetértek veled. Ha erre az egész témára gondolok, a legeslegnagyobb problémát abban látom, hogy milyen brutális arányban lépnek le manapság a férfiak a párjuk/feleségük mellől, miután megszületett a kisgyerekük. A nő meg ott marad egy csecsemővel, munka nélkül, segítség nélkül, a gyerek meg apa nélkül. Hányingerkeltő ez a fajta végtelenül önző cserbenhagyó viselkedés.

    Rohadtul szomorú az egész, még akinek lenne kedve családban gondolkodni, az sem mer tervezni, vagy belevágni, mert ettől kell rettegni. Ráadásul ma egy átlag magyar női fizetés mire elég? Még saját magadat fenntartani is kevés, nemhogy egy gyereket felnevelni belőle...

  • 2014.11.29 09:15:54zizi77

    Ameddig talál az ember kifogásokat, addig nem akarja igazán, és tényleg jobb is, ha vár még egy kicsit. Eljön az idő, amikor már ez lesz a legfontosabb, és nem érdekel majd más csak a gyerek. Hogy ez tudatos, vagy ösztönös igazából mindegy. Rosszabbik esetben nincs más választás, de akkor is gyorsan fel lehet nőni a feladathoz. :)

  • 2014.11.29 10:07:31A kulcslyuk szelleme

    "Eljön az idő, amikor már ez lesz a legfontosabb, és nem érdekel majd más csak a gyerek."
    Az a probléma, hogy közben az ember 40 éves lesz, és valahogy még mindig nem akar eljönni az az idő, hogy csak gyerekre vágyjak (pasi vagyok, de a feleségem is hasonlóan gondolja).

  • 2014.11.29 10:17:30A kulcslyuk szelleme

    Addig már én is eljutottam, hogy a megfogalmazott félelmeim valószínűleg csak "kifogások", de szerintem a kifogás is azért van, mert valami más, kimondatlan félelem van mögötte. Amitől kimondva félek, hogy nem lesz egészséges a gyerek vagy megbetegszik. A másik félelmem, hogy hogyan fogunk erős, stabil lelkű embert nevelni belőle. Nem szeretném, ha az én gyengeségeimet venné át. A témába vágó cikkeket olvasva egyre inkább elmegy a kedvem, mert leküzdhetetlen nehézségnek látom... További kételyem, hogy nem lenne hozzá elég türelmem és utólag meg már nem lehet megmásítani a döntést, ezt viszont a gyerek szívja meg. Az "akkora örömöt adnak a gyerekek, hogy minden nehézséget megér" dumát meg egyszerűen nem tudom elhinni. Lehet, hogy van ilyen, de nem hiszem, hogy minden esetben, minden szülőre igaz.

  • 2014.11.29 10:24:57kolbászmustárral

    Kulcslyuk szelleme

    Jó páran éreznek így, csak nem merik bevallani - még maguknak sem.
    Ismerősi körömből is most "szív" ezzel egy pár, negyven éves lesz a nő, és még az örök agglegény rokon (aki büszkén hirdeti, hogy nem akar feleséget) is pálcát tör felettük, há miért nem akarnak gyereket, mekkora önzőség ez, stb.
    Mi sem szeretnénk még, kapjuk is rendesen a megjegyzéseket, mondjuk nálunk még van jó pár év negyvenig, de már vérszagot kaptak az arra hajlamos rokonok, ismerősök...

  • 2014.11.29 10:53:13zizi77

    Nem muszáj mindenkinek gyereket nevelni, ha anélkül is boldogok. Kérdés, később nem bánja-e meg. Ezt érdemes mérlegelni még időben. Egyébként manapság nem nagy kunszt negyven felett gyereket vállalni.
    A kulcslyuk szelleme, tökéletes gyereket úgyse fogtok tudni nevelni, hiszen ilyen nem létezik. Ha a legjobb tudásotok szerint nevelitek, az pont megfelelő. :)

  • 2014.11.29 11:22:30Mosómedve!

    Zizi, ugyanakkor én azt sem tartom kizártnak, hogy vannak olyan szülők, akik szintén megbánták, hogy lett gyerekük, csak ezt épp nagyon nem illik bevallani, szerintem még maguk előtt is titkolják. Az emberek nagy többsége viszont valamiért csak a gyerektelenekről feltételezi, hogy később megbánhatja a döntését. Szerintem ugyanez igaz a másik oldalra is, hisz ők is ugyanolyan gyarló emberből vannak. :-)

  • 2014.11.29 11:41:09zizi77

    Mosómedve, valószínű igazad van, nem vagyunk tévedhetetlenek. Húsz év szívás gyerekkel, vagy negyven gyerek nélkül. Lehet választani! :)

  • 2014.11.29 12:41:38Mosómedve!

    viszont az a gyerek nélküli negyven év, nem biztos hogy szívás :) Mint ahogy a gyerekkel eltöltött húsznak se kell annak lennie jobb esetben :)

  • 2014.11.29 14:41:18zizi77

    Mosómedve, így van! :)

  • 2014.11.30 00:06:27R2D2 & C3PO

    döbbenten olvasom, h a kontrolvesztés "csak" egy érzés és nem is valódi.
    tényleg?!?
    TÉNYLEG?!?

    atyagatya!

    mikor 1600 kalória mellett hízol 12 kilót az csak egy érzés lenne? (meg még az a nyolc, ami a gyerek-magzatvíz- egyéb szövetek.) mikor szétmegy a hasfalad, és tehetetlenül NÉZED, az csak egy érzés? mikor te szoptatnál minden erőddel a gyerek meg elfordítja a fejét, csak egy érzés?!?

  • 2014.12.02 19:16:49vágtázó halottkém

    R2D2:
    Azért nem ennyire dráma a gyerekezes.
    Nem általános az ahogy te elted meg, az ugye ok?!
    En 37 évesen szültem az elsőt, és azóta arra gondolok, bár hamarabb vallaltuk volna! Emberem ilyenkor mindig azt mondja, a mi kis csodánk pont a megfelelő időben jött. Senki nem állítja, hogy könnyű, vagy hogy konstans habos-babos cukormaz. Szerintem az élet egyetlen értelme, a legnagyobb kalandja, a legorultebb bulija, és az egyetlen amire se felkészülni, se "jól" csinálni nem lehet. Csak hagyod magad és sodor magával.
    Én ki nem hagytam volna ezt semmi pénzért! :)))))

  • 2014.12.02 19:18:14vágtázó halottkém

    R2D2:
    Azért nem ennyire dráma a gyerekezes.
    Nem általános az ahogy te elted meg, az ugye ok?!
    En 37 évesen szültem az elsőt, és azóta arra gondolok, bár hamarabb vallaltuk volna! Emberem ilyenkor mindig azt mondja, a mi kis csodánk pont a megfelelő időben jött. Senki nem állítja, hogy könnyű, vagy hogy konstans habos-babos cukormaz. Szerintem az élet egyetlen értelme, a legnagyobb kalandja, a legorultebb bulija, és az egyetlen amire se felkészülni, se "jól" csinálni nem lehet. Csak hagyod magad és sodor magával.
    Én ki nem hagytam volna ezt semmi pénzért! :)))))

  • 2014.12.03 09:54:36magil

    Nekem is voltak elég komoly félelmeim, elsősorban amiatt, hogy képes vagyok-e vigyázni egy gyerekre, alkalmas vagyok-e a gondoskodásra, még terhesség előtt voltak olyan rémálmaim, h a csecsemőmet otthon felejtettem napokra étlen-szomjan... És mindeközben az énem másik fele nagyon vágyott gyerekre. Én akkor elmentem pszichológushoz többek között emiatt, és nagyjából sikerült feldolgoznom. Az élet meg jól megleckéztetett :), mert nem 1, hanem egyből 2 gyerekről kell gondoskodnom... (ikreim lettek:)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta