SZÜLŐSÉG

Új oktatási trend: gyerekek iskola nélkül

2014. június 12., csütörtök 14:21

Egyre többen gondolják úgy, hogy a gyereknek nem gyárban a helye, a hagyományos, frontális oktatás nem mindenkinek jelent jó megoldást. Az iskolákban gyakran a legjobb szándék ellenére sincs esély rá, hogy valami olyasmit csempésszenek az oktatásba, amitől a gyerek igazán élvezi a biológiát, vagy leköti az irodalom. Nagy az osztálylétszám, fáradtak a tanárok. És a sok kis kíváncsi buksi elég hamar elszontyolodhat, ha nem, vagy ne adj' Isten, csak félelemmel motiválják. Na de akkor mégis, mit tehetünk?

Ma már több, alternatív módon működő iskola (és óvoda) közül lehet választani. Ott van például a Waldorf, a Montessori, a Rogers. Az ilyen jellegű intézmények általában civil kezdeményezésre jöttek létre, és a hagyományostól eltérő pedagógiai módszerekkel dolgoznak. Náluk kiemelt fontosságú a gyerek, mint egyéniség, kibontakozásra vágyó személyiség. De van, akinek ez sem jön be. Ilyenkor jönnek a még ennél is alternatívabb módszerek.

Magántanulói státusz, homeschooling

A homeschooling, vagyis, a magántanuló intézménye, a vonatkozó feltételek átböngészése után nem csodálkoznánk, ha gyerekek tömegei szeretnék ezt választani. A magántanulóknak nem kell órákra járniuk, de elméletileg megtehetik. Ugyanolyan juttatások illetik meg utánuk a családot, mint iskolába járó társaik esetében, és minden félév végén vizsgázniuk kell az anyagból.

Magyarországon a hatályos rendeletek szerint bárki lehet magántanuló. Erről a szülő kérelme alapján az intézményvezető dönt. Ha úgy látja, hogy a magántanulói státusz tanulmányi szempontból hátrányos helyzetbe hozná a diákot, szakvéleményt kér a lakóhely szerint illetékes gyermekjóléti szolgálattól. Ezen a szinten a döntés meghozatalában a jegyző is részt vehet.

A homeschooling Amerikában nagyon népszerű. Sok szülő választja azt a lehetőséget, hogy gyermekét maga tanítja, otthon, vagy magántanárt fogad, ha kell, (és ha megteheti). Az otthoni tanulás nagy előnye, hogy sokkal szabadabban osztható be a tananyag, a tanulásra fordított idő, és saját, kreatív módszereket eszelhet ki a szülő és gyermeke. Meg persze az sem mellékes, hogy így több időt tölthet együtt a család. Kérdés persze, hogy önök például el tudnák-e képzelni, hogy karrierépítés helyett minden nap otthon matekozzanak a kölykökkel?

Unschooling - a tanítás nélküli tanulás

El tudják képzelni, hogy a gyerek egyáltalán nem jár iskolába, de otthon sem tanulnak vele, sőt, ő sem tanul, nincsenek tankönyvei, tanárai, jegyei? Az unschooling valami ilyesmit jelent. E szerint az elmélet szerint a gyereknek az őt körülvevő színes világon és személyes érdeklődésén, tudásvágyán kívül nincs szüksége semmire, ha okos, tájékozott, művelt akar lenni. Sőt. Az unschooling azt jelenti, hogy leteszi a gyereket a környezetébe, ahol ő majd egyszercsak magától, ismétlem, magától megtanul nemcsak beszélni, de később írni, olvasni, számolni, vagy idegen nyelveket is.

Kell, hogy legyen egy biztos családi fészek, ahol minden a rendelkezésre áll, amitől színesebb lesz a világ. Nem árt, ha sokat utazunk, ha mindenfélét megtapasztal a gyerek, és van lehetősége szocializálódni.

Hackschooling - mindenki hackelje boldogra az életét

A hackschool tök vagány. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy borítsunk ki a kukába minden eddigi módszert, és egyszerűen érezzük jól magunkat tanulás közben. A kifejezést egy TEDx videóban hallottam először, ahol a 13 éves Logan LaPlante tart rövid prezentációt saját ötletéről: arról, hogy ő felnőttként is boldog ember akar lenni, s úgy gondolja, hogy ezzel más gyerekek is így vannak. Mi lenne tehát, ha az oktatás azon alapulna, hogy elsősorban boldognak és egészségesnek tanuljunk meg lenni?

Logan szerint az iskola nem az életre készít fel, legfeljebb a megélhetésre, ebben a gyorsan változó világban pedig hacker szemléletű emberekre van szükség – olyanokra, akik képesek a rendszerbe behatolni, azt megváltoztatni, és valami sokkal jobbat létrehozni.

Logan számára a hackschooling az egészséges és boldog élethez szükséges gyakorlatokat, a hacker beállítódást, a kreativitást, az élményszerűséget és a legújabb technika használatát egyaránt jelenti. S mivel ez leginkább hozzáállás kérdése, nem pedig egy rendszer: bárki használhatja, akár a hagyományos oktatásban is.

Egy hazai kezdeményezés: SzeWa

És végül egy közeli példa, Szentendréről. A SzeWa, vagyis a Szentendrei Waldorf Magántanulók Közössége első tanévének vége felé jár. Nem iskola, de ránézésre azt is hihetnénk. „Szentendrén vagyunk, egy hangulatos magáningatlanban, ahol a gyerekeink tanulni szoktak Rengeteg módja van annak, hogy kivond magad a hagyományos oktatási rendszerből. A mi gyerekeink magántanulók, és azt választották, hogy közösen készülnek a vizsgákra. Olyannyira közösen, hogy az már komplett tanulás teljes iskolaidőben, minden nap fél 9-től fél 1-ig. Ami igazán izgalmas szerintünk: hogy lehet más fajta oktatást adni nekik, mint betenni egy egyeniskolába.“ – mondja Marci, az egyik szülő.

„Mindenkinek más baja van a hagyományos iskolával, egyre többen keresnek alternatív megoldást. A szülők sokkal tudatosabbak a gyereknevelésben, rengeteget olvasnak. A család és az iskola gyakran nagyon máshogy áll a dolgokhoz, s ettől sokan szenvednek. Nem mindig találni helyben jó megoldást, ami passzol a családhoz és a gyerekhez. Ezért hordja be egyre több szülő Budapestre a gyermekét, vállalva ezzel a napi ingázás fáradalmait. A tanításban fontos az életszerűség, a gyakorlatiasság. A gyerekek olyan tudásvággyal mennek suliba, hogy hihetetlen. Ez másodikra elmúlik. Ha semmi mást nem csinálsz, csak ezt nem mulasztod el, már nyert ügyed van." – folytatja Enikő.

Hajnal, a gyerekek felkészítő tanára így mesél erről: Nem a mennyiségre megyünk, hanem a minőségre. Hogy mindenki találja meg azt, ami egy bizonyos témával kapcsolatosan neki fontos, ami megmozgatja. Én azon igyekszem, hogy ahol felbukkan bennük valami fényesség, valami tehetség, ott támogassam őket, és ne akarjak mindenkit ugyanarra a sávra terelni. Ezeknek a gyerekeknek meg van engedve, hogy óra közben odamenjenek a társukhoz, segítsenek neki. És megteszik. Szerintem ez csodálatos. A gyerekek kedvence a saját témaválasztású kiselőadás. De vannak vendégtanáraink, vendégelőadóink is. Nemrégiben például Cseh Andris, Cseh Tamás fia tartott nekünk egy projektnapot indián témában.

Waldorf alapokon tanítok, de ezzel egyidejűleg egy olyan keretet adok a gyerekeknek, melyben sokkal szabadabban és kevésbé frontális oktatásban élhetik meg a felfedezés, a tanulás örömét. Ma például kimentünk együtt a főtérre, ahol kipróbáltuk, hogy a nyelvtudás mennyire hasznos és izgalmas a való életben: turistákkal beszélgettünk, idegen emberekkel – a gyerekek elképesztően élvezték.

Sokszor van szó tanulásmódszertanról is, ami az egyik kedvenc „tantárgyuk” lett - ők már önreflektívek, képesek észrevenni a saját nehézségeiket, amiket értő kísérettel boldogan átalakítanak - nem is tudják, de ezzel komoly belső munkát végeznek. Ebben felfedezik a saját erősségeiket és gyengeségeiket. Hihetetlen csoda ez a közös belső utazás.

Az új utak színesek, érdekesek, izgalmasak. De sokszor félelmetesnek is tűnhetnek. Nem mindig könnyű például elfogadtatni a környezetünkben, ha a mi gyerekünk nem jár iskolába, vagy nem úgy. Nem mindig könnyű kész recept nélkül dolgozni. De az biztos, hogy a támogató környezet, ahol a gyerekek tényleg kibontakozhatnak, megteszi a hatását – és az is valószínű, hogy szemünk fénye felnőttként is képes lesz élvezni az életét. Szabadnak és boldognak lenni, kreatívan.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.06.12 14:36:57Haloperidol

    elegge utopista elkepzelesek - kulonosen az "unschooling".
    Tegye fel a kezet, aki elhiszi, hogy a gyerekeben akkora onmotivacio van, hogy pl. erettsegire csak ugy tanari segitseg nelkul, onmagat motivalva felkeszul? szerintem 10000-bol egy ha van ilyen.

  • 2014.06.12 15:18:42Mrs.Columbo

    "Tegye fel a kezet, aki elhiszi, hogy a gyerekeben akkora onmotivacio van, hogy pl. erettsegire csak ugy tanari segitseg nelkul, onmagat motivalva felkeszul?"

    Pont az a lényeg, hogy velük nem utáltatják meg a tanulást, hanem valóban élvezik. Tudom, a mi elcs.szett iskolarendszerünkben már-már érthetetlennek tűnik, hogy valaki tényleg örömmel tanul.

  • 2014.06.12 16:00:42Serrin

    Az ilyen oktatási módszerekkel az a bajom, hogy nagyon jól hangzanak, meg akár egyeseknél sikeres is lehet (tehetség könnyen kijöhet így), de amikor be kell menni az első komolyabb vizsgára, munkahelyre, stb., akkor jön a pofáraesés.

    Gazdagéknál persze ez nem gond, mert beültetjük a tutiba a csemetét, aki nem tud mit kezdeni a dolgokkal és lepasszolja, de az átlagnak meg kell oldani a problémákat.

    Ezt nem lehet a fenti módszerekkel, mert nem tanítanak meg igazán az együttműködésre, valódi tanulásra. Nem véletlenek a valódi alkalmazott tanítási módszerek, mert felkészítenek az életre. Az iskolában a tanár a főnököd, a munkahelyeden meg maga a főnököd az, esetleg vállalkozóként az önmagad rabszolgahajcsára vagy.

    Az élet pofonokkal jár és nem árt ezt megtanulni. Aki ezt gyerekkorában nem érti meg, az az egész életében bukdácsolni fog.


    " 13 éves Logan LaPlante tart rövid prezentációt saját ötletéről: arról, hogy ő felnőttként is boldog ember akar lenni, s úgy gondolja, hogy ezzel más gyerekek is így vannak. Mi lenne tehát, ha az oktatás azon alapulna, hogy elsősorban boldognak és egészségesnek tanuljunk meg lenni?"
    Ja, az aluljáróban csövesként az lesz, mert ha nincs mögötte vagyon, akkor kell állnia magáért, az meg nem boldog tevékenység. Gyerekként kell ezt felfogni, nem 20 évesen, akkor már késő.


    A waldorf meg a hiperaktív gyerekek szüleinek jó, akik így otthon el tudják viselni az addigra kifáradt gyereket. Nem otthon ugrál az asztalon, hanem az iskolában. :)

  • 2014.06.12 16:08:22Josagos

    A szervezett tömegoktatás során megszerzett ismeretek többsége tapasztalataim szerint teljesen felesleges, leginkább a tanárok konzervatizmusának eredménye a tananyag, de ahhoz sok köze nincs, hogy ez a boldogságunkhoz, életünkhöz vagy megélhetésünkhöz hogyan járul hozzá.

    Pár apróság, amiről szinte biztosan állítom, hogy felesleges éveket töltöttem velük:

    - Irodalom, verselemzések
    - Matematika az életben felmerülő matematikai problémák említése nélkül
    - Idegen nyelv 60% nyelvtan, 30% szókincs, 10% használható kommunikációs ismeret
    - Történelem - szemlélet, "történet" nélkül, érdektelen események sorrendiségére korlátozva
    - Informatika - word és excel mint informatika????

    A mai oktatással szemben nagyjából minden alternatíva versenyképes.

  • 2014.06.12 17:22:07marand22

    Aki képtelen felfogni, hogy pl. a matematika nem (csak) az esetlegesen az életben felmerülő számtani problémák megoldására való (logika?), annak a tapasztalatai annyit is érnek.
    A "informatikával" egyet értek, hála Istennek, a fiamnak nem szövegszerkesztők használatát tanítják ezen címszó alatt (pl. 10 ujjas vak gépelés, programozás).

  • 2014.06.12 17:46:03Mészáros Laci

    ha a megértés mélységére törekszünk, le kell mondanunk a tananyag MENNYISÉGÉNEK nagy részéről.

    A kérdés tehát az, hogy kihasználva a gyerekek biflázásra való képességét, beléjük toljuk az érettségi tananyagát, és jól behunyjuk a szemünket, amikor Vekerdy Tamás azon felmérését látjuk, hogy tíz évvel az érettségi után a fiatalok már csak kilenc százalékra emlékeznek abból, amiből vizsgáztak -- vagy lemondunk a menyiségről és elfogadjuk, hogy az iskola feladata az egyéni és közösségi nevelés (a személyiségfejlődéssel párhuzamosan), a tudás befogadására alkalmas szemlélet kialakítása, és emellett a gyerekek az iskolában tanulják meg az emberi kapcsolatok, konfliktushelyzetek kezelését, a bizalmat,a felelősséget, a csoportnormákat, az együttműködést, a vezetést és a "vezetve levést," visszajelzések nyújtását és befogadását.

    A felnőtt életben boldoguláshoz ezek sokkal fontosabb készségek, mint az Aranybulla vagy a pitagorasz-tétel megoldóképletének levezetése. Mondjuk 80% a szociális készségek, 20% a tárgyi tudás. Vagy még kevesebb. A "non-schooling" hatékonyabb lehet ebben, a 20%-ban, és amíg csak ezt a 20%-ot mérjük, nem értjük miért esik szét a társadalom.

  • 2014.06.12 18:22:59lóspaci

    Serrin drága magácska totál keserű, és ül. Édes állást, ajánlok, esetleg séta az első időkben, aztán ha már megy, (10-20 év) akkor tán lassú futás... És vuállááá máris tisztul a kép. Agyban, szívben, nem a monitor és a tv-re gondoltam!

  • 2014.06.12 23:13:00subidubidu

    Az biztos, hogy az iskola sokszor hagyja elsorvadni a gyerekben a kíváncsiságot, a tudásvágyat. De az is igaz, hogy legalább annyira szocializációs terep. Nem véletlen, hogy az iskolaérettség kritériumai nem elsősorban intellektuális érőszámokon alapulnak, hanem egyéb készségeken.
    A mostani trend a magyar állami oktatásban sajnos nem abba az irányba megy, hogy a gyerek használható tudást kapjon viszonylag élvezetes módszerekkel, hanem a tölcsérrel a fejébe, és még többet, még többet. Sajnálom őket is, meg a tanárokat is, akiknek ez az ukáz.

  • 2014.06.12 23:13:29Mészáros Laci

    Serrin,

    a waldorf azért nem pont erről szól :-) de ha érdekel, írj üzenet.

  • 2014.06.12 23:17:19Mészáros Laci

    subidubidu,

    "mostani trend a magyar állami oktatásban" - nem csak a magyar állami oktatásban. MINDENÜTT, ahol bizonyos paramétereket mérni és osztályozni kezdenek, áthelyeződik a hangsúly a mért paraméterekre. Ez egy multi cégnél is így megy: ha aszerint mérik a dolgozókat, hogy ki vesz fel több ügyfélhívást, a rövid udvariatlan kiszolgálás irányába motivál.

  • 2014.06.12 23:28:07pangea

    En szerettem iskolaba jarni. Es az irodalom es a verselemzes volt az, amiert kulonosen halas vagyok!

  • 2014.06.12 23:47:49Josagos

    A magyartanáromnak nem sikerült "eladnia" a verseket nekem. Azóta is redundáns, felesleges dolognak tartom őket, és csakazértse olvasnék el egy verset sem. Viszont az ismerőseim közt végzett kisebb kutatás során (főképp egyetemet végzettek, mindenféle területről) 5% körül van, aki az elmúlt évben olvasott verset.
    Talán kicsit túltolta az iskola a versek fontosságának kérdését.
    A másik kedvencem a kézírás. Olyan betűket (folyóírás) tanulnak a mai gyerekek is, amilyeneket (ellenőriztem) egyetlen ember sem használ a környezetemben, viszont a gépírást azt nyilván nem tanítja az iskola, pedig az összes betűnk 90%-a már nem kézzel íródik.

  • 2014.06.13 07:35:18midnight coder

    A biflázás nem arra jó, hogy 50 év múlva is emlékezz a versre. Arra jó, hogy edzi a memóriádat. Nem véletlen, hogy sok kultúrában azoknak akik tanulnak egész fejezeteket kell megtanulni az épp aktuális szent könyvekből. Ott sem az a lényeg, hogy a gyerek utána fejből nyomatja hogy melyik szent mikor mit csinált, hanem az hogy megtanul tanulni. Márpedig e nélkül az internet világában sem tud boldogulni senki. Még egy programozó sem, aki folyamatosan ott ül a gép előtt - neki is fejben kell tartania kismillió dolgot, nem lehet úgy dolgozni hogy minden billentyűleütés előtt fél órát keresgélsz a gugliban.

  • 2014.06.13 08:01:46zulu

    "pitagorasz-tétel megoldóképletének levezetése"

    Csak reménykedni tudok, hogy nem építész vagy...

  • 2014.06.13 08:03:30zulu

    "Az unschooling azt jelenti, hogy leteszi a gyereket a környezetébe, ahol ő majd egyszercsak magától, ismétlem, magától megtanul nemcsak beszélni, de később írni, olvasni, számolni, vagy idegen nyelveket is."

    Hát persze. Istenem, ki az a hülye, aki ezt elhiszi?

  • 2014.06.13 08:50:29badogosmester

    Úgy beszél itt mindenki az érettségiről, mintha azzal megoldódna egy gyerek/ember élete. Most őszintén, az érettségivel még a seggedet sem törölheted ki, mert keménytáblás. Szóval mire is jó? Bemagoltatnak 100 tételt, amit fél év után már el is felejtettél!? LOL!

  • 2014.06.13 13:32:17Gekko

    midnight coder: A kommenteden látszik, hogy Te sokat bifláztál. Ha tanultál volna helyette, akkor most nem írnál ilyen sületlenséget. Ezt abból gondolom, hogy hozzád még nem jutott el, hogy a biflázás az egyik hatékonysága meglehetősen alacsony, hatása sem túl hosszan tartó.

  • 2014.06.13 19:15:44discretio

    A lányom jelenleg kilencedikes egy megyeszékhely elitgimnáziumban,testnevelésből és fizikából van négyese, a többi ötös.
    Annak ellenére, vagy talán éppen azért ilyen jó, mert az általános iskola 7. és 8. osztályát magántanulói státuszban töltötte, mert abban a katolikus iskolában, ahova járt , megítélésünk szerint , alacsony színvonalú volt a pedagógia és a szaktanári munka a tanárok egy részének körében. . Persze kivételek azért itt is voltak. Iskolát váltani nem akart, ezért úgy döntöttünk, hogy " alternatív oktatási formaként " fogjuk fel a magántanulást, kb. 16-18 órára járt be egy héten, itthon tanult, egyedül, volt ideje mellette délutánonként zenét és nyelvet tanulni.
    Szerintem egy szorgalmas gyerek képes itthon is elsajátítani az általános iskolai anyagot. Naponta három-négy órát volt a gyerekek között, nem is volt többre igénye.
    Én biztatnék mindenkit, szerintem sokkal jobb, mint az iskolában unatkozni, vagy esetleg szenvedni egy olyan pedagógustól, aki megalázza, gúnyolja a gyerekeket, tudást meg nem ad.
    A gimnáziumot szereti, azt mondja, hogy mivel az órák nyolcvan százalékára érdemes bemenni, itt nem akar magántanuló lenni. Egy gyerek is képes jó döntéseket hozni, ha segítjük ebben. Én örülök, hogy volt bátorsága belevágni.

  • 2014.06.13 19:27:56discretio

    A most kilencedikes ( gimnazista ) lányom az általános iskola 7. és 8. osztályát magántanulóként végezte. Egy pécsi katolikus iskolába járt, de sok mindennel elégedetlenek voltunk ( nem csak én, hanem ő is ) Iskolát váltani nem akart két évre, így a saját döntése alapján, megpróbálkoztunk ezzel az alternatív oktatási móddal. Naponta három-négy tanórára járt be, nem szakadt el a kortársaitól sem. Itthon egyedül tanult, semmiféle magántanárhoz nem járt. Szerintem egy szorgalmas és értelmes gyerek képes az általános iskolai anyagot elsajátítani. Maradt ideje és kedve zenét és nyelvet tanulni.
    Nekünk nagyon bejött, csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja meg, mert az iskolában unatkozni vagy szenvedni egy-két pedagógus névre méltatlan embertől , nagy kár, szerintem.
    Elitgimnáziumba jár, az átlaga a kitűnőhöz közelít, ( tesi és fizika négyes, a többi ötös ) Megtanult önállóan tanulni és azt is, hogy mindig van választás. Lehet, hogy kicsit nehezebb az út a kitaposottnál, de a szabadság sok mindent megér.

  • 2014.06.13 19:30:12discretio

    Bocsánat, hogy kétszer írtam, az első változatról azt hittem, hogy nem ment el.

  • 2014.06.13 22:51:34nem s nagy

    "Nem véletlenek a valódi alkalmazott tanítási módszerek, mert felkészítenek az életre." Tanárként mondom, hogy ez egyszerűen nem igaz. De a nagyon durva az az alábbi volt: "Pár apróság, amiről szinte biztosan állítom, hogy felesleges éveket töltöttem velük:

    - Irodalom, verselemzések
    - Matematika az életben felmerülő matematikai problémák említése nélkül"
    De sajnálom az illetőt.

  • 2014.06.14 02:01:55ViktoriaF

    Kimaradt a cikkből, hogy kik azok az iskolaköteles korú amerikaiak, akik között nagyon sok a magántanuló. Főleg azok a családok választják ezt az opciót,a gyereknek, ahol ragaszkodnak hozzá, hogy az evolúció ne szerepeljen a tananyagban. Semmilyen bizonyíték nincs egyebként arra, hogy ezek a gyerekek a későbbiekben bármiben is jobban teljesítenének vagy boldogabbak lennének az iskolába járó gyerekeknél.

  • 2014.06.14 06:52:41espadazo - Játékbolt:

    Először is jó lenne tudni, hogy miből áll egy félévi vizsga. Ti. ha ott be akarják a gyermeken hozni az összes kimaradt stresszt, akkor talán jobb lehet neki az iskolapadban immunizálódni. Annyiban viszont biztos jobb lehet, hogy nem a pedagógus szubjektív meglátásai szerint kell megtanulni az anyagot, hanem azt, ami a könyvben van. Ismerek tanítót, aki kisiskolásoknak rengeteg plusz információt ad le, de azt elvárja, hogy jegyzeteljenek, méghozzá akár felnőtt tempóban, mert ő az életre készít fel... Az elhangzottakból természetesen dolgozatokat kell írni. Annak van szerencséje, akinek pont azt volt ideje leírni, amit kérdezni szándékozik a dolgozatokban. Esetleg még ha betegek vannak az osztályban és akkor a szülők körbe küldik az órai munkákat egymásnak, úgy sikeresebbek a megmérettetések. Ezzel a módszerrel alapvetően csak elveszíteni lehet diákokat. Néhány sikertelen doga után sokan már csak hátradőlnek. A hármashoz általában elég a könyv is és úgy vannak vele, hogy semmi kedvük lesni a pedagógus szeme csillanását, amikor olyat diktál, amire biztosan kíváncsi lesz. Az ilyen módszernél biztosan jobb az otthoni tanulás.
    Viszont a társaság és a haverok, az iskolában történt poénok szerintem nem pótolhatóak.

  • 2014.06.14 13:10:45vuvuvu2

    " másik kedvencem a kézírás. Olyan betűket (folyóírás) tanulnak a mai gyerekek is, amilyeneket (ellenőriztem) egyetlen ember sem használ a környezetemben, viszont a gépírást azt nyilván nem tanítja az iskola, pedig az összes betűnk 90%-a már nem kézzel íródik."

    Josagos: hallottál már arról hogy az USA-ban vannak iskolák ahol nem oktatnak kézírást? és hogy ez hátrányos a gyerekre nézve? a kézírás fejleszti a finommotorikus készségeket és bármily hihetetlen ez visszahat az agyműködésre is, az idegpályákra, azok kapcsolódásainak számára és összetettségére. magyarán aki kiskorban megtanul kézzel írni sokkal értelmesebb lesz, magasabb szinten lesz képes gondolkodni, problémákat megoldani stb. mint az aki nem tanul kézzel írni. ugyanezért nagyon hasznos a zenetanulás (hangszeres játék), és ezért adnak a kicsiknek a kezébe papírt és színes ceruzát.

  • 2014.06.14 18:59:06_aviva_

    "Josagos: hallottál már arról hogy az USA-ban vannak iskolák ahol nem oktatnak kézírást?"

    Nem kézírást nem oktatnak abban a néhány iskolában, hanem kurzív kézírást. Ugyanis a legtöbb iskolában a kicsiknek először megtanítják a kurzív betűket, majd valamivel később a nyomtatott betűs írást, és később már csak az utóbbit használják, mert olvashatóbb. Némelyik iskolában pedig az utóbbi időben kivették a tantervből a folyóírást. Más kérdés, hogy egy csomó olyan cikk jelent meg itthon ezzel kapcsolatban, ahol a cikkíró nem tudott mit kezdeni a "print" kifejezéssel, ami a nyomtatott betűs írást is jelöli ugyan, de hát azt hitte sok okos, hogy ez a gépírást jelenti. Tegyük hozzá, a gépírást ott már régóta tanítják a kézzel történő írás MELLETT, itthon sem ártana bevezetni.

  • 2014.06.16 22:11:18Júlia Kercsmár

    #1(első komment) már sulis korom óta van és volt érdeklődési köröm. pl. szrettem különböző ritka szindrómákról tájékozodni a neten. tök érdekes volt. már togyogos baba korom óta szeretttem és ismertema legtöbb kutyafajtát. de már felejtek hiszen gyakorlat teszi a mestert. ugyhogy lehet hogy én vagyokk az az 1 a 10 000-ből.

  • 2014.06.23 06:38:10fizetekmegegysort

    Azért érdekes védeni a mostani rendszert bármely más alternatívával szemben. Komolyan hiszitek, hogy az "ájemgörl juárboj" szintű, boflázós, szódogás nyelvoktatás pl hasznosabb mint a városi Fő téren az adott nyelven beszélgetni? Irodalmi szövegeket biflázni inkább, mint pl eljátszani egy adott kort/darabot? Hááát...
    Jó lenne észrevenni a cikkben azt, ami leginkább aggasztó: a szülők NEM hóbortból keresnek más oktatási formát, hanem mert annyira elavult, intézményközpontú és gyerekelkenes az ami van, hogy nincs más választásuk.

Blogok, amiket olvasunk

KERTÉSZ Ötletek zöldségágyások beültetéséhez

A nyár általában a pihenés időszaka, ezért a legtöbben ilyenkor már nem akarnak intenzív gondoskodást megkövetelő zöldségeket vetni. Lássuk, mint lehet tenni!

OTTHONTÉRKÉP Hagyd le a képről apu sörhasát!

A nappali ajtaján belógó hatalmas sörhas, egy csak félig látszó kutya vakarózó hátsó lába, lerágott csirkecsont a könyvespolcon – biztosan mindenki látott hasonló vicces vagy visszataszító fotókat ingatlanhirdetésekben.

MÁS TÉSZTA Búzadara dal - megyek panírozni

A nyár minden bizonnyal legújszerűbb dallamos hip-hop slágerében réteslisztről, búzadaráról és kenyérlisztről énekelnek a debreceni egyetem afrikai származású hallgatói. Ne hagyd ki!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta