7 különbség: aki csak úgy hordozgat, és az igazi, hardcore arc

Zanza!

Nagyon szeretek hordozni, hiszen a hordozás bababarát és praktikus: a baba kevesebbet sír, és nem kell lépcsőkön fel-le szenvednünk a babakocsival. Ugyanakkor a hordozás olyan, mint a kerékpározás, lehet csupán közlekedési eszköz, de lehet szubkultúra, életstílus, filozófia és eszközrendszer: vannak, akik biciklivel járnak, és vannak a bringások.

Van, aki csak úgy hordozgat. És vannak az igazi hordozók.
Van, aki csak úgy hordozgat. És vannak az igazi hordozók.

Bár mi még nem vonulunk fel a Föld Napján, blokkolva a forgalmat, és nem emeljük a végén a fejünk fölé a mei tai-t, az anyákon azért rögtön látszik, ki az, aki "csak úgy" hordozgat, és ki az igazi hardcore arc. Ha szeretne a szubkultúra részévé válni, így lehet hét lépésben igazi hordozós anyuka:

1. Elvek.

Alapvető, hogy elvből hordozzunk, vegyük magunkat nagyon komolyan, és minden lehetséges alkalommal fejtsük ki minden lehetséges hallgatóságnak. Nem a kényelmünkről, hanem a kötődésről van szó: valódi anya-gyerek kapcsolat nyilván nem alakulhat ki úgy, hogy a gyermekemet egy talicskában tolom magam előtt. Ne mulasszuk el megemlíteni a jekána indiánokat, akik csak hordoznak, sosem háborúznak és mind felhőtlenül boldogok. Mindig hangsúlyozzuk, hogy a hordozással minimum a nyugati társadalom hanyatlásának visszafordítása a célunk, nem pedig az, hogy könnyebb legyen fölszállni a buszra. Használjuk gyakran a „kötődés”, „ősbizalom”, „bőrkontaktus” kifejezéseket, kétséget sem hagyva afelől, hogy mind a természeti népek, mind a modern tudomány a kendő mellett voksolnak.

2. Külső.

A klasszikus imidzs a hosszú, szálldosó haj, szemüveg, angyali mosoly, plusz a színes kendőben lapuló cuki - és ha közelebbről megnézzük, - épp igény szerint szoptatott újszülött. Ha rövid hajunk van, akkor sincs minden veszve: szerezzünk be színes biopamutfonállal körbehorgolt kezeletlen fagolyókból fűzött hordozós nyakláncot. Illetve, még jobb, ha magunk horgolunk egyet. A játszótéren. Miközben szoptatunk.

3. Szóhasználat.

Csak amatőrök mondanak olyanokat, hogy „kendő” meg „mei tai”, pláne „kenguru”. Amikor hordozóeszközeinkről beszélünk, mindig kizárólag márkaneveket vagy rövidítéseket használjunk. Így: „Egy Lennylambom volt, de továbbadtam, a Didymost jobban szeretem, bár szívesen kipróbálnék egy Hoppendizt vagy egy Colimacont is.” „A Manducát nem szereti a picur, lehet, hogy rendelek egy Gremesét vag egy Magyarindát”. Ha elég ügyesen fogalmazunk, avatatlan hallgatóság nem is fog rájönni, hogy most épp hordozóeszközökről, mosható pelenkákról vagy egzotikus fűszerekről van szó.

4. Ellentábor.

Természetesen együttérző, sajnálkozó arckifejezéssel kell illetnünk a babakocsiban utazó babákat, de tévedés lenne azt hinni, hogy a babakocsi a hordozás valódi ellenpontja. A babakocsis utaztatástól a valóságban nem éri visszafordíthatatlan károsodás a gyermek személyiségét, sem csípőízületeit. A valódi ellentábor nem ők, hanem a kifelé hordozó kengurusok: az a típus, ahol az ortopédiailag helyes békatartás helyett a baba lába függőlegesen lóg, gerince hátrafeszítve, arccal a külvilág felé.

Megbocsáthatatlan
Megbocsáthatatlan

Komolyan boruljunk ki, ha ilyet látunk, vívódjunk és folytassunk hosszas lelkiismereti vitákat arról, hogy vajon szóljunk-e a kengurusoknak az utcán.

5. Köszönés.

Ez egyszerű: ha kendős anyukával találkozunk, a helyes üdvözlés a „Szép kötés!”. Ez olyan, mint a bányászoknak a „Jó szerencsét!”, vagy tengerészeknél a „Jó szelet!”. Hacsak nem irtózatosan bénán van felkötve az a kendő, mindig használjuk.

6. Ruházat és kiegészítők.

A hajviseletről és az ékszerről már beszéltünk, a hordozás emellett kimeríthetetlen lehetőségeket nyújt az öltözködésre. Természetesen vásárolhatunk is magunknak hordozós kabátot, poncsót, takarót, babának hordozós sapkát és hordozós lábmelegítőt, de az igazán hardcore arcok maguk varrják vagy varratják ezeket a holmikat. Az ehhez értő, ügyes varrónők kiléte és elérhetősége kézről kézre jár, legyünk tehát szemfülesek. Még jobb, ha a hordozóeszközeinket más hordozóeszközökből alakíttatjuk át varrónőnk segítségével, például megunt hosszúkendőnkből egyedi kötős mei tai-t varrathatunk.

7. Világbéke.

Természetesen az is bátran magára kötheti a babáját, aki amúgy autóval jár, hipóval mos fel és üveges bébiételt vásárol a plázában. Ugyanakkor ha igazi hordozós arcok akarunk lenni, nem árt odafigyelni még néhány apróságra, beleértve a bolygót is. Néhány példa: az eldobható pelenka helyett moshatót használunk, az öblítő helyett pár csepp ecettel puhítjuk a ruhát. Hat hónapig kizárólag szoptatunk, onnantól pedig a közeli termelői piacon vásárolt biozöldséggel hozzátáplálunk - utóbbi folyamatot a baba irányítja, és erre csak úgy utalunk, hogy „mi BLW-zünk”. Mellette igény szerint szoptatunk, akármilyen helyszínen, akárhány évig. Családi ágyban alszunk, és fáj a szívünk a világ mindegyik külön ágyba, neadjisten külön szobába száműzött gyermekéért. És természetesen mosolygunk, mondókázunk, élvezzük az anyaság minden percét, és mindig van nálunk kockákra vágott friss gyümölcs.

Blogmustra