SZÜLŐSÉG

7 tanács, amit fontoljon meg óvodaválasztásnál

2014. március 7., péntek 10:35

A május eleji ovis beiratkozásokig szűk két hónap maradt. Amikor nekünk kellett választani, ilyenkorra már erősen nyomasztott a kérdés, melyiket is válasszuk. Lassan idén is indulnak a nyílt napok, és az intézményeket ellepik a szétstresszelt anyák, a lelkesebbje 40 kilométeres körzetben látogatja végig az összes intézményt.

shutterstock 20760400

De valójában hogyan is érdemes ovit választani? Arra gondoltunk, összeszedünk néhány ötletet, hátha hasznos lehet azoknak, akik még az út elején vannak.

0. AZ ideális nem létezik

Lehet, most kiállítom a saját szegénységi bizonyítványom, de elég sokáig tartott mire rájöttem, hogy AZ ideális ovi (iskola, stb) nem létezik. Mármint olyan, ami minden szempontból, mindenki számára a legjobb lenne. Ha ugyanarról az intézményről megkérdezzük húsz, a gyerekét oda járató szülő véleményét, húsz különböző dolgot fogunk hallani, borítékolhatóan lesz elégedett és elégedetlen vélemény is. Az egyiknek az a fontos, hogy kicsik legyenek a csoportok, a másiknak az, hogy sok különóra legyen, a harmadik azt szeretné, hogy minél többet legyenek az udvaron, a negyedik szerint már minél kisebb korban el kell kezdeni fejlesztő-feladatokat végezni a kölykökkel. A maga szempontjából mindegyiknek igaza van, a saját szempontjainkkal meg nekünk kell tisztába kerülni, még ha ez nem is mindig egyszerű.

shutterstock 136318151

Később ugyanez lesz a helyzet az iskolaválasztással is. Volt olyan ovistársunk, akinek az anyukája kiakadt attól, hogy az egyik megnézett iskolába (ahova mi járunk, és szeretjük) bemászkálnak a szülők is, tanítás előtt mindenki a folyosón téblábol, és általában olyan a hangulat, mint egy olasz kisváros főterén. Ő egy olyan iskolát választott, ahol a folyosón csend van, és a gyerekek nem rohangálnak össze-vissza, a szülők pedig csak a kapuig kísérik a gyereket. Teljesen elégedett vele, már a harmadik gyereke is oda jár. Amikor mi megnéztük azt a sulit, a lányom és én teljes összhangban fogtuk menekülőre, a lányom szerint már az épület is "olyan szigorúan néz ki, mama".

1. Az én gyerekem

Ez elcsépelt lesz, de fontos és igaz. Az én gyerekemet én ismerem a legjobban. Az oviválasztás is egyike volt azoknak a dolgoknak, amikor anyaként elbizonytalanodtam, különösen, mert ez volt az első intézmény, ahova beirattam. Nagy(nak tűnt) a tét, ki kellett választani azt az intézményt és azokat a pedagógusokat, akikre évekre rábízzuk a kölyköt. És a végén már annyi szempontot mérlegeltem egyszerre, hogy úgy éreztem, teljesen megbénulok. Fontosak a szempontok, persze, de a legfontosabb, hogy bízzak abban, ismerem a gyereket, és képes vagyok kiválasztani azt, ahol neki jó lesz. Sztárolhat egy ovit mindenki a kerületben, ha belépés után öt perccel úgy érzem, ez nekünk nem stimmel, akkor annyi.

2. A nyílt nap jó

A nyílt nap intézménye jó. Nekem annak idején sokat segített abban, hogy több (sokak által dicsért) ovit azonnal kizárjak. Nem jelentkeztünk olyan oviba, ahova a meghirdetett nyílt napon ellátogattunk, bementünk a kijelölt csoportba, köszöntünk, és senki nem köszönt vissza. Nem jelentkeztünk olyanba sem, ahová bementünk - szintén a nyílt napon, abban a pillanatban egyetlen látogatóként -, az óvónéni éppen a szőnyegen ülő gyerekeknek mesélt, és köszönt ugyan, de a 15 perces mese alatt végig az ajtóban ácsorogtunk, mert nem jutott eszébe azt mondani, hogy ha van kedve, üljön le a gyerek a szőnyegre a többi közé.

Mindenkinek mások a szempontjai, de ha akármilyen okból már a nyílt napon sem tetszik egy intézmény/óvónő, akkor azt el kell felejteni, mert később sem fog javulni a helyzet.

3. A nyílt nap kevés

Akármennyire is hasznos, a nyílt nap valójában egy demo. Az ovik általában mindent megtesznek, hogy vonzóak legyenek, mert növeli a presztízsüket, ha pont hozzájuk akar sok-sok gyerek jelentkezni. Ez teljesen érthető is, de érdemes észben tartani, hogy amit a nyílt napon látunk, nem feltétlenül a mindennapi valóság.

Milyen gyönyörű az ovi kertje, telis-tele van virágokkal! Ja, egyébként véletlenül épp a múlt héten kellett minden gyereknek bevinni egy-egy cserép egynyárit, hogy a Föld napja alkalmából teleültessék velük az udvart. Ahol az év 10 hónapjában nincs egy szál virág sem, de április-májusban tényleg gyönyörű.

shutterstock 155134865

A nyílt napon minden óvónéni nagyon kedves, minden ovi nagyon tiszta, satöbbi, satöbbi. Ez jó, de kezeljük egészséges fenntartásokkal.

4. Ha kinézett egy ovit, sétáljon arra egy párszor!

Mivel a nyílt nap jó, de önmagában kevés, érdemes a kinézett intézményt akár már hetekkel előtte elkezdeni nézegetni. Ha az idejébe belefér, sétáljon arra néhányszor délelőtt, nézze meg, milyen az udvar, amikor még nem kapcsoltak csalogató üzemmódba. Meglepően rövid idő alatt képet formálhat ezekről, és máris lesz néhány plusz infója a helyről.

Hányszor vannak lent a gyerekek?
Amikor lent vannak, mi történik? Játszanak-e velük csoportos játékokat az óvónénik, vagy csak ülnek egy padon, és egymással traccsolnak?
Mi történik, ha valaki elesik és megüti magát? Mi történik, ha valaki sír? Milyen gyorsan reagálnak, és hogyan?
Milyenek a gyerekek? Béke van, vagy gyakori-e a verekedés?

5. Nézze meg a többi szülőt!

Akár hétköznap reggeleken, délutánokon, akár a nyílt napon, akár a szülői tájékoztatón, mindig érdemes megnézni a szülőket. És itt most nem arra gondolok, amire sokan fognak, hogy van-e köztük roma, hanem arról, hogy érez-e olyat, hogy ezzel a közösséggel egyáltalán nem képes azonosulni. Mert nem elég kifinomult, vagy mert túlságosan kivagyi, puccos, felvágós, vagy túlságosan elvont, vagy nem elég elvont, stb. Én az ovink és az iskolánk közösségében is azt szeretem, hogy mindkét helyre tök normális, hétköznapi emberek járatják a gyerekeiket. Nyilván vannak vagyoni különbségek, meg iskolázottsági különbségek, meg még csomó különbség, de a többség teljesen normális.

6. Gyüjtsön infót más anyukáktól

Könnyebb dolga van annak, akinek bölcsibe jár a gyereke, mert ott mindig van jó pár olyan anyuka, aki a nagyobb testvér miatt már be tud számolni arról, milyen az ő ovijuk. Akinek nincsenek ilyen informátorai, az vegyen egy nagy levegőt, és - ha eddig még nem tette - kezdjen el lejárkálni a gyerekkel az ovik közelében lévő játszóterekre, és szocializálódjon. Sok-sok véleményt lehet így begyűjteni, amikre persze vonatkozik az, hogy mindet a saját szűrönkön kell átereszteni.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2014.03.07 11:34:20meggymárka

    Jó tanácsok, csak az a baj, hogy a legtöbb helyen akkora a túljelentkezés, hogy örülhetsz, ha a körzetes oviba felveszik a gyereket. Én a környék összes oviját végigjártam, voltam fogadóórán, beszéltem anyukákkal, aztán amikor a jelentkezési lapot beadtam, akkor arcon röhögött az ügyintéző. A körzetes ovi szar volt, a jó oviba esélytelen volt bejutni, végül egyházi oviban kötöttünk ki - súlyos protekcióval.

  • 2014.03.07 12:44:09Cocu

    A mi kisvárosunkban 1 intézménynek van 3 épülete. Az egyértelmű volt, hogy a földrajzi távolság döntő. Az volt nagyon hasznos infó, hogy az óvónők milyenek. Beiratkozáson abba a csoportba kértük a gyereket, amelyik óvónőjéről azt tudtuk, hogy aktív, sokat vannak levegőn, ha sáros az udvar, akkor sétálnak, vagy sportpályára mennek, színházba viszi őket (másik csoportok közül van, aki ezt próbálja megfúrni), orvosi rendelőbe, rendőrségre, patikába, zöldségeshez ismerkedni a "backstage"-dzsel, befőttet, mézeskalácsot, fánkot stb. is készítenek. Emellett mosolygós, kedves, de szigorú, négygyerekes 40-es korú anyuka.
    Másik óvónők meg ki se viszik őket, ha épp nincs kedvük, meg idegesítik őket a gyerekek... És ez ugye egy ovin belüli különbség.

  • 2014.03.07 13:08:09büdösbanya

    Nagyon tetszik az írás, jók a tanácsok.

    Sajnos, azonban a gyakorlatban aligha fognak működni, éppen a meggymárka által írtak miatt. Fővárosi agglomerációban lakunk, és az első perctől fogva éreztették velünk, hogy legyünk nagyon hálásak azért a picinyke férőhelyért, amit a gyermekem a túlzsúfolt körzetes óvodában elfoglalhatott. Úgyhogy az elvárásainkat szépen feltettük a kamrapolcra, és jelenleg a túlélésre játszunk... (már nincs sok idő, tavasszal ballagunk). És tényleg, siránkozásra semmi ok, hiszen sokkal jobb helyzetben vagyunk annál, mint akinek a gyermekét fel sem vették.

  • 2014.03.07 13:46:08csib

    Nem a helyzet, hogy alig van óvodai férőhely, mindenhol sokszoros a túljelentkezés és a körzetesek élveznek előnyt?
    Vagy a cikk a magánóvodákról szól? Van én talán egy másik országban élek?

  • 2014.03.07 14:03:14cookie

    Igen, így kell információt gyűjteni. Csak aztán nem biztos hogy tudod is használni az információt. Az én gyerekem is csak a körzetesbe jutott be, pedig oda aztán végképp nem akartam, mert a többi közeli ovi fényévekkel jobbnak tűnt. Aztán nem volt olyan rossz, mint amilyennek kinézett, bár nem volt tökéletes. De _soha_ nem volt itt olyasmi, hogy csúnyán néztek volna, ha 4 után megyünk a gyerekért, vagy ha nyáron is jár egy-két hetet. Viszont minden felborult, amikor elmentek az óvónők (mindkettő).
    Szóval a terv, az egy dolog, a másik meg az, hogy mi történik 3-4 év alatt. Nekünk rossznak ígérkezett, jól indult, jó volt és a vége már megint egész más lett.
    És hát minden szubjektív. Lehet hogy van olyan szülőtársam, aki ugyanazt a történetet egész másképp értékeli. (Bár egy ovinál mindenképp jel, ha egyszerre lelép egy csoport mindkét óvónője év közben...)

  • 2014.03.07 15:16:28csib

    Nincs mindenhol nyilt nap, nálunk sem volt. Egyszerűen minek, ha így is sokszoros a túljelentkezés, és nem a körzetesek miatt, hanem azok miatt, akik agglomerációból jönnének, mert nem felel meg az igényeiknek a vidéki ovi. Értem is az ovi logikáját, hiszen a nap végére nem MI válogatunk az ovik közül, hanem ŐK a gyerekek körül, így nyílt nap helyett a felvételi lenne a logikusabb, ami ekkora gyerekeknél hülyeség, e helyett beszélgetnek a szülőkkel és döntenek, ki tűnik normálisnak. Szóval lehet egy hasonló cikk, hogy az ovik mi alapján döntenek (a borítékot leszámítva) :)

  • 2014.03.07 15:39:25cnt

    Budapest, Wekerle-telep, háromgyerekes család.
    Megvan az oviban a hely (a közeliben! juhúú!).
    Első szülői értekezlet: fél óráig sorolták, hogy mit nem szabad. Például pelenkás gyereket oviba hozni. Cumizni. Mittudomén. Amikor ennek vége lett, kiderült, hogy a túlterheltség miatt, ha minden csoport kimenne az udvarra, nem tudnának rohangászni (ezt a vezető mondta). Tehát felváltva mennek ki az udvarra (fű nincs, föld/sár/beton).
    Aztán, közben egy anyuka megkérdezte: és most fognak majd törődni azzal, hogy a gyerekek hogyan használnak vécépapírt, vagy az lesz, mint a tavalyi csoportban volt - hogy novemberben már öten jártak gyereknőgyógyásznál a négyévesek hüvelyi fertőzéseivel?
    Nem oda jár a gyerekünk....

    Hanem Németországban, egyházi oviba. Súlyos pénzekért! Amire az egy gyerekre jutó családi pótlék egyébként teljesen elég. Csak épp nincs délutáni gyerekmegőrzés, meg altatás meg ilyesmi. Vannak viszont férfi óvodapedagógusok, ami nagyon jó dolog.

    Lehet vitázni :)

  • 2014.03.07 15:40:27cnt

    Viszont a cikk teljesen jó fogódzkodót jelent a választáshoz.

  • 2014.03.07 16:45:29Bambano

    Mi megúsztuk ezt a komplett hisztit. Cégnek volt saját fenntartású óvodája, ahova külsősnek alapítványi stílusban sokér', céges dolgozónak jelképes zsetonért, oda járt a gyerek és szerette.

  • 2014.03.07 16:54:12noamy

    Férfi óvodapedagógus? Mennyire jó! Erről írhatnának itt valamit, mert én még nem láttam/hallottam róla, de nagyon jó lehet. Vajon miben más egy óvóbácsi? :)

  • 2014.03.07 20:58:32Bartush

    Bambano: melyik cégnél? Magyarországon?

  • 2014.03.08 12:57:12mindent látó szem

    Most akkor magánbölcsi vagy állami?!
    Családi napközi, vagy bölcsőde?!
    Óvoda, vagy gyermekmegőrző?!
    Állami óvoda vagy magán?!
    Tisztázzuk már miről szól a poszt!

  • 2014.03.09 00:17:10atvitt ertelem

    ...a férfi óvodapedagógusokról nekem is van véleményem, szintén külföldről. Sok ovit megnéztem, mert a kisfiam még nem beszélte a nyelvet, végül egy tök jó helyre vittem, ahol a legtöbb "tanár" laza, szakadt farmeres, piercinges fiatal srác volt. Vidámak voltak, de komolyak is, türelmesek, sokat tanítottak, meséltek, mintha a gyerekek unokabátyjai lennének. A kisfiam imádta őket! Mivel azelőtt többnyire egész nap az anyukájával volt, jó volt látni, milyen nagyra értékeli a férfi mintát. Persze óvónők is voltak, de a fiúk érthető okokból inkább az óvóbácsikhoz húztak. Külföldön egyébként a férfi bébiszitter se ritka, nekünk is volt egy ideig. Nagyon meg voltunk elégedve vele.

  • 2014.03.09 09:44:02cnt

    A férfi óvodapedagógus egy teljesen más világ, szerintem. Férfi viselkedésminták, más bánásmód, más reakciók - teljesen más. Nekem nagyon tetszik, hogy van ilyen is, alapvetően a sokszínűség híve vagyok.

    Amikor először volt értékelő beszélgetés - amit az egyik férfi pedagógus tartott - meglepett, hogy mennyire felkészülten, a gyerekemet ismerve ült le velem beszélni. Mintha ki nem mondott előítéleteim lettek volna. Ezeknek viszont már nyomuk sincs. Szóval érdekes, és nagyon jó kezdeményezés. Vannak, akik azt mondják, hogy itt (Németországban) azok mennek óvodapedagógusnak, akik semmi egyébre nem jók. Hát, ha másra nem jók, csak éppen a következő nemzedéket bízzuk rájuk egy korai és érzékeny szakaszban ... meggyőződésem, hogy nem itt, az oviban fognak megtanulni a gyerekeim énekelni (az eléggé nem megy itt :), viszont fűrészelhetnek, meg kalapálhatnak, festhetnek, ragaszthatnak, süthetnek, a reggelihez felvághatják! késsel! az uborkát... ehhez sem árt egy bátor férfi minta :)

  • 2014.03.11 14:30:08czege

    én nem lihegtem túl ennyire ezt a kérdést, bementünk a körzetes oviba és beirattam a gyereket :) Igaz, beiratkozáskor találkoztam az egyik leendő kiscsoportos óvónénivel, akibe a lányom elsőre "beleszeretett", így eldőlt, hogy a Katica csoportban kezdi a szeptembert. Azóta sem bántuk meg, imádja, mi is, az óvónénik kedvesek, az óvóda nagyon jó, rengeteget vannak az udvaron - igen, még sárban-dzsuvában is :) -, sok a program, a gyerek jól érzi magát és boldogan megy minden nap.

Blogok, amiket olvasunk

JÓ FÉNYEKET Szelfi tippek kezdőknek és függőknek

Fejlődni mindig lehet, és garantálom, hogy az itt felsorolt tippek közül még a Kardashian lányok sem ismerik mindegyiket! Sosem értetted, másnak hogy lesznek mindig tökéletesek a képei? Hát így

ÚTIKALAUZ ANATÓMIÁBA Miért olyan makacs az ekcéma?

A világ egyik legelterjedtebb bőrbetegsége, gyakran hosszú hónapokig vagy évekig is eltarthat, ameddig javulni kezd az állapot. Sőt, gyakran a terápia ellenére hullámzó ritmusban, újra és újra visszatérnek a tünetek. Min múlik a tartós gyógyulás?

LELKI ZÓNA A szépség mellékhatásai

Ami szép, az jó is! Ez az összefüggés automatikus működésbe lép, ha más emberekről mondunk ítéltet – akkor is, ha racionális énünk nem ért egyet vele. A kedvező fizikai megjelenés átterjed az egyén megítélésének más dimenzióira is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta