SZÜLŐSÉG

Kiharcoltam, hogy császárral szülhessek

2013. december 9., hétfő 16:46

Virág több mint 20 éve nem él Magyarországon, jelenleg Nagy-Britanniában lakik. Első gyermekét 2013-ban, 41 évesen szülte tervezett császárral – mert ő így akarta, és egy 2011-es döntés értelmében elvileg meg is tehette. De aki azt hiszi, hogy csak Magyarországon lehet tortúra a szülés, óriásit téved. 

Magyarországon a hatályos jogszabályok értelmében az anya nem kérhet tervezett császárt, azonban sok orvos elvállalja a műtétet, mert kevésbé rizikós, mint megkockáztatni egy rosszul levezetett hüvelyi szülést követő műhibapert, vagy mert úgy gondolja, a nőnek igenis van joga eldönteni, hogyan kívánja a világra hozni gyermekét.

Senkit nem szeretnénk sem rá, sem lebeszélni, ahogy egy erről szóló korábbi cikkünk kommentjeiből is kiderül, még azok sem egységesek a kérdésben melyik a "jobb", akik hüvelyi úton és császárral is szültek már. De jöjjenek Virág tapasztalatai.

Mindig azt gondoltam, hogy ha terhes leszek, császárral fogok szülni. Amikor terhes lettem, elkezdtem utánajárni, mivel is jár az egész. Pár óra alatt világossá vált, hogy akár császárral szülök, akár nem, a fájdalmat és a stresszt nem fogom tudni elkerülni, de a császár így is jobb megoldásnak tűnt. Sejtettem, hogy a hivatalos hozzáállás az lesz, hogy "na ne vicceljen már".

1. kör: a körzeti orvos

A körzeti orvos azzal kezdte, hogy nem kérhetek császárt, ha nincsen egészségügyi oka. Nagy-Britanniában élek, és tudtam, hogy 2011 októbere óta a nőknek joguk van a császármetszést választani. A körzeti szülesznő megerősítette ezt, de mondta, hogy messze van az még, gondolkozzak, és beszéljek egy pár gyakorló szülésznővel és orvossal. Ez nem annyira javaslat volt, mint inkább feltétele annak, hogy a császárt választhassam. A brit törvény szerint ha orvosi ok nélkül kérem a császárt, akkor pszichológiai értékelésen kell átesnem. Mivel az én kórházamban erre nem volt ember, ezért vetették be a szülésznőket, nőgyógyászokat és altatóorvosokat, mindenki legnagyobb örömére.

2. kör: a nőgyógyász

Az első beszélgetésem egy nőgyőgyásszal volt. Nem vizsgált meg (hozzáteszem, 39 hét alatt senki sem), viszont már az ajtóban azt harsogta, hogy azt tanácsolja, szülésznővel szüljek, ne nőgyógyásszal. Mivel 40 évesen ez volt az első terhességem, különösen fontos volt a Down-szindrómát is kizáró Trisomy T21 tesztelés. Szerencsére én ezt korábban vérvizsgálattal már megoldottam egy londoni klinikán, ahol a tizenegy hetesnél fiatalabb magzatokat ingyen tesztelték. Így a nőgyógyász nagy boldogan közölte, hogy akkor minden rendben, és miközben állt fel, kérdezte, hogy van-e kérdésem.

Én mondtam, hogy egyelőre az epidurális érzéstelenítéses szülés és a császár között próbálok dönteni, mire felhorkant, hogy a nők mostanában úgy féltik a drágalátos vaginájukat (sic!). Kicsit üldögéltem csendben, mert nem voltam biztos benne, hogy jól hallottam, amit mondott.  

Ő szólalt meg először, és megkérdezte, értem-e, milyen komoly műtétről van szó, és hogy ő
mennyi szörnyű esetet látott, ahol komplikációk merültek fel, és a borzalom, a szörnyűség, és hogy is jut eszembe császárt kérni. De ha még mindig nem gondoltam meg magam, beszéljek a főszülésznővel, ő nagyon jó. Megint nem tanács, hanem felszólítás volt.

3. kör: a főszülésznő

Ezek után arra számítottam, hogy Abi, a főszülésznő abban lesz nagyon jó, hogy lebeszéljen az elvetemült, vaginaféltő tervemről. De végül legalább egy dologban igaza volt rémisztgető dokibácsinak: Abi jó volt.

Körülbelül nyolchónapos terhes voltam, és ő kedvesen elmondta, mi is az, amit tudni kell a császárról és a komplikációkról. Az epidurálisról is beszélt, és mondta, hogy ő is azt fogja kérni, mert az első szülésénél nagyon jól működött. Előítélet, vagy egyetértés nélkül, egyszerűen csak elmondta a tényeket, ahogy ő tudta, és megkérdezte ő is, hogy miért szeretnék császárt. Elsoroltam érveimet, amiknek eddigre már alaposan utánanéztem, és nem csak azzal hozakodtam elő, hogy mert félek a fájdalomtól, bár szerintem ez is igen nyomos érv.

Abi megpróbált biztosítani róla, hogy a kórházban van elég szülésznő és orvos, és ha a természetes szülésnél bármi gond lenne, kéznél lesz a megfelelő szakember. Nem voltam meggyőzve.

4. kör: az altatóorvos

Eldöntöttem, hogy császárral szeretnék szülni, es ehhez az utolsó lépés az volt, hogy olyan orvost találjak a kórházban, aki nem ellenzi a tervezett császárt, mert ugyan én választhatom ezt, de az orvosnak nem kötelessége megcsinálnia. Ha nincs olyan orvos a kórházban, aki vállalja, akkor
másik kórház után kell néznem. Abi szerint ez nem lesz gond, csak kerüljek egy bizonyos Dr P-t, mert ő közismerten hüvelyiszülés-párti.

A következő beszélgetés az altatóorvossal volt, aki elmondta, mivel jár a helyi érzéstelenítés, és mi történik, ha altatniuk kell. Simán zajlott, és mivel nem volt veszélyeztető tényező, a gerincem könnyen
megközelíthető volt, a doktornőnek  nem volt kifogása. Tőle rögtön az egyik vezető nőgyógyászhoz mentem, és Abi is és a körzeti szülésznőm is figyelmeztetett, hogy ragaszkodjak ahhoz, hogy azzal az orvossal beszélhessek, akivel az időpontom volt.  

5. kör: a császárt elvégezni hajlandó orvos

Nem volt esélyem ragaszkodni bármihez, szépen áttettek ahhoz az orvoshoz, aki éppen
ráért. Már a váróban pufogtam, és készítettem elő magamban a legmeggyőzőbb beszédemet, amivel meg tudom védeni a döntésemet. Amikor sorra kerültem, a doktornő végigment ugyanazon a listán, amin előtte mindenki. A veszélyekről, és hogy mivel is jár a császár, és ha eddig azt gondoltam volna, hogy ez egy karcolás lesz, akkor mostanra már tudtam, hogy ez egy komoly műtét. Miután ez megvolt, megkérdezte, miért is szeretnék császárt.

Elmondtam neki dióhéjban, hogy miért érzem úgy, hogy ez a legbiztonságosabb módja számomra a szülésnek. Alátámasztva a hivatalos nemzeti statisztikával, ami a császár elleni és melletti érveket részletezi. Arról nem is beszélve, hogy rettegek a fájdalomtól és a bizonytalanságtól. A doktornő csak annyit mondott, hogy szerinte megalapozott a döntésem, és ő egy velem egykorú barátnőjét sem akarná lebeszélni róla. Úgyhogy beírt császárra a 39. hétre.

Abban maradtunk, hogy ha előbb megindul a szülés, akkor nekifutok epidurálissal a hüvelyi szülésnek, mivel akkor a tervezett császár előnyei már nem lennének érvényesek. Innen már csak pár hónap drukkolás és rettegés volt hátra. A 39. héten még mindig egyben voltam, és a kórház egyik vizsgáló/szülő/raktárszobájában vártam az orvost, aki a műtétet fogja végezni. Már rajtam volt a kórházi pendelyke, a térdig érő kompressziós fehér zokni a vérrögök elkerülésére, és a szódásüveg szemüvegem, mert a kontaktlencsét is ki kellett vennem, biztos, ami biztos alapon.  

6. kör: a császármetszés

Bejött két orvos, az egyikkel már talákoztam, a másik, aki elvileg a műtétet végezné, megkérdezte, miért is akarok császárt? Nem lát rá magyarázatot a terheskönyvemben, és ők nem csinálnak csak úgy tervezett császárt, csak kivételes esetben, és magyarázat kell rá. Ott volt a kezében a
kórházi terheskönyvem, amiben minden beszélgetés le volt írva az összes magyarázattal. Összeszorult volna a gyomrom, de már így is mogyorónyi volt, és próbáltam nem pánikolni. Elkezdtem mondani, miért is választottam a tervezett császárt, pedig csak annyit akartam mondani, hogy mert megtehetem.

Ő csak a fejét csóválta, és a a statisztikák említésére cicceget. Utolsó próbálkozásként, mielőtt elkezdenék sírni, említettem, hogy beszéltem Abivel, ami szintén benne volt a kórházi könyvemben, és
erre minden rendben lett. Ha Abivel beszéltem, akkor mehet a menet. 35 perccel később, minimális fájdalom a helyi érzéstelenítéstől, és a mellkasomon feküdt tökéletes kislányom, miközben a motoszkálás a hasam körül folytatódott a függöny másik oldalán.

Örülök, hogy a császárt választottam

Az első öt napban szorgalmasan szedtem a fájdalomcsillapítókat, és utána még egy hétig imitt-amott, amikor érzékenyebb volt a seb. Az első pár napban nagyon óvatosan mozogtam, és utána is még 10 napig nagyon vigyáztam magamra. Komoly fájdalmam nem volt, de mindig bevettem a fájdalomcsillapítót, ahogy éreztem, hogy kezd fájni. A tejem a második napon megjött, és a kislányom vidáman falatozott az előtejből az első naptól.

Most, három hónappal a császár után egy 11 cm-es halvány rózsaszín csík van a bikinivonalamon, és egy kis hájhurka felette, ami remélem, ha leadtam a terheskilókat, eltűnik a nagy hurkával együtt, amit szorgalmas sütievéssel növesztettem.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.12.09 20:46:28Virus

    milyen fájdalomcsillapítót - bocs, ez kimaradt

  • 2013.12.09 20:50:03csak néha benézek ha marhaságot látok

    Virus - paracetamol. egyébként a gyermek számára a császár kisebb kockázat mint a hüvelyi szülés.

  • 2013.12.09 21:00:23verity777

    Paracetamol? Az egy vicc.
    Mikor eltört a karom (az és a szülés volt a legnagyobb fájdalom az életemben) a Contramal jött be. Mondjuk másssal nem is próbálkoztak.

  • 2013.12.09 21:04:51csak néha benézek ha marhaságot látok

    verity777, hát a contramal nem a legjobb a gyereknek. a paracetamolban meg van iv. is Perfalgan néven, az van annyira erős mint a tramadol tabletta formában

  • 2013.12.09 21:11:38vasszűz

    "egyébként a gyermek számára a császár kisebb kockázat mint a hüvelyi szülés."

    ez így, ebben a formában nem igaz.

  • 2013.12.09 21:25:12vasszűz

    Contramalhoz nekem is volt szerencsém az első szülésemnél. Hát, soha többet. Én is úgy tudom, hogy komoly mellékhatásai lehetnek.

    A 2. szülésnél fájdalomcsillapításként nekem nagyon bevált a jóga-légzés. Egészen a kitolásig hatékonyan tudtam használni. Bár a második szülésnél nem adhattak oxitocint, a császáros előzmény miatt. Hát mit mondjak, harmadannyi fájdalom (az elsőnél nagyon sokat adtak).

    A császárból úgy két hónap után épültem fel igazán.

  • 2013.12.09 22:05:15zotyesz11

    @csak néha benézek ha marhaságot látok:
    "egyébként a gyermek számára a császár kisebb kockázat mint a hüvelyi szülés."

    Gondolod te...

  • 2013.12.09 22:20:29anothernick

    én nem választhattam, császár volt, nagyon komoly orvosi indokból (ha véletlenül megindul a szülés, valszeg, nem lett volna anyja a gyereknek), de szerintem nem ez a pár óra-fél nap szabja meg, hogy milyen lesz a gyerekeddel a kapcsolatod. van még jó néhány év ennek kialakítására, nem is értem, hogy mi a fenének túlmisztifikálni ezt az egészet. én féltem mindkettőtől, volt is mitől, aztán örültem, hogy a sors döntött helyettem. de soha nem érdekelt, hogy jobb lett volna természetesen, vagy nem. az érdekel, most hogy vagyunk együtt. a szülésfelkészítő tanfolyamon a gyerekdoki az alábbiakat mondta: a gyerek szempontjából egy természetesen meginduló, de császárban végződő szülés a legbiztonságosabb. az ország legnagyobb szülészeti centrumáról beszélünk, ahol egyébként a legtöbb problémás kisdedet segítik megszületni, valszeg tudja, miről beszél...

  • 2013.12.09 22:34:44Korhű

    Érdekes szituációkba keveredek manapság: ha élvezem a terhességet, picsogok. Ha szeretem már a 8 hetes kis embriómat, túlzásba viszem. Ha kötődök a gyerekhez, aki bennem mocorog és ne adj Isten, még élvezem is a mocorgást, nyáladzós vagyok. Ha nem élem meg nyűgnek a terhesség "mellékhatásait", mártír vagyok. Ha el sem tudom képzelni magamról, hogy császárral szüljek, mert igenis meg akarom élni a szülést.... pfff.... megdobálni való ősanya vagyok. Divat lett a "lesz**om" terhesség, a "nem kötődöm a gyerekhez" terhesség, ha véletlenül várandósságnak hívom ezt az állapotot, egy butuska kis naivának tartanak és szinte szánalommal telt tekintettel néznek rám. Ha nem az az elsődleges célom, amikor a gyerekemet készülök világra hozni, hogy megmentsem az alsó tájegységeimet a repedéstől, és nem gondolok elsősorban és mindenek felett a szülés utáni szexuális életemre, már jönnek a kéretlen megbélyegzések, hogy ezzel lényegében aláírtam a válási papírjainkat, mert hogy inkontinencia, meg sérült hüvely, érzéketlen vagina... Nem bírom ezeket az azonnali és általánosító következtetéseket, ahogy azt sem, ha a császármetszést VÁLASZTÓ nőket istenkriálynak és követendő példának kiáltják ki.

    Én úgy látom, súlyos téveszmék keringenek az egész terhességről és a szülésről a jelenkor női fejében. Nem mondom, hogy úgy jó, ahogy én gondolom, de ahhoz ragaszkodom, hogy úgy IS jó, ahogy én gondolom. Sőt, messzebbre megyek: nekem sokkal jobb úgy, ahogy én gondolom. Hogy mi a véleményem a császárt önként és indokolatlanul vállaló nők gondolkozásmódjáról, az meg maradjon meg az én titkom... Hosszas vitába tudnék bonyolódni a nőről, aki azt hiszi többet és mindent jobban tud a kezelőorvosánál.

  • 2013.12.09 22:40:53krisz-nagy

    aki fél a szüléstől, a fájdalomtól, vagy akármitől, annak ne is legyen gyereke? és ettől ő hiányos anya lesz hiányos gyerekkel? vazze, aki így gondolkodik, nagyon demagóg. az orvostudomány fejlődik, a császár szerintem semmivel nem veszélyesebb, mint a hüvelyi szülés (császáros sérült gyereket nem ismerek a környezetemben, természetes úton születettet igen), bár valóban KICSIT több odafigyelést igényel. aki annyira természetes akar lenni, az védőoltást se adasson a gyerekének, és nehogy eldobható pelenkába csomagolja a baba popóját :-)

  • 2013.12.09 22:42:42csak néha benézek ha marhaságot látok

    vasszűz illetve zotyesz11 hát ha csak arra gondolunk, hogy a szülések akár 10%-a egyáltalán nem tudna hüvelyi úton lezajlani akkor összességében a császár biztonságosabb a gyermek számára. az kétségtelen, hogy ha összehasonlítjuk a komplikációmentes szüléseket és a tervezett császárokat akkor a császármetszésnek nagyobb a kockázata, de ha arra gondolunk, hogy abban a 10%-ban a gyermek jó eséllyel meghalna akkor azért csak a császár nyer a statisztikában. én egyébként nem vagyok császárpárti, de elfogult sem

  • 2013.12.09 22:43:35krisz-nagy

    Korhű: ott a lényeg: mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó (na és persze ne veszélyeztesse magát és a gyereket), és emiatt ne kelljen senkinek sem szégyenkeznie. fogadjuk el egymás álláspontját.

  • 2013.12.09 23:23:30wilhelmina

    Én NAGYON szerettem volna természetes úton szülni, de a babám farfekvéses volt (hiába tornáztam, nem fordult meg, már az ország egyetlen olyan dokijával is felvettem a kapcsolatot, aki kívülről meg tudja fordítani a gyereket, de aztán inkább nem mentem el...), elfolyt a magzatvíz és se fájások, se tágulás nem volt.
    Ezeket tudva örültem, hogy műtét lesz és nem indítják meg.
    Az viszont, hogy a császáros szülés - mert az, és kész! - "fájdalommentes", az egy óriási baromság. Nekem rettenetesen fájt a műtétet követő két napon a seben, és a műtét után 6-7órával már fel kellett volna kelni az ágyból és saját lábon bemenni mosakodni - nekem ez nem sikerült, mert elájultam, miután sikerült ülő helyzetbe küzdeni magam. Szóval, a programozott császárt tényleg nem értem meg, főleg, hogy ezt kéri valaki, de könyörgöm, ne nézzük le azokat, akiknek ez a sors adatott meg. A kötődés meg...nos, a lányom roppant erősen kötődik hozzám és én is hozzá. Annyira szeretem, hogy ennél jobban talán már nem is lehetne. Olyat is hallottam, hogy a császárral született gyerekek pl. "nem mernek játékalagutakon átbújni". Én direkt építettem ilyet a babámnak, azóta is nagy vigyorral mászik belőle ki-be.

  • 2013.12.10 02:49:25Alaister Grand

    Vannak, akiknek macskát kéne inkább tartaniuk...

  • 2013.12.10 08:00:10gigabursch

    Büszke agymosott lehetsz.

    Ha nincs egyértelmű egészségügyi komplikáció (pl. farfekvés, túl szűk szülőcsatprna, kialakult anyai gerincsérv, stb.), akkor az, aki császározni akar, hülye.

    De hogy értsd, csatolok egy linket, hátha ebből valamit felfogsz:
    Előre bocsátom, ne az újságot nézd, hanem az írást értelmezd:
    [link]

  • 2013.12.10 08:56:55építész-gépész tervezés

    Vagina féltő???? Ez egy vicc. Akkor gyereket sem kellett volna csinálni....
    "Arról nem is beszélve, hogy rettegek a fájdalomtól és a bizonytalanságtól." Akkor mi lesz, ha gyereked nem lesz veled, nem nem fogod a kezét, nem tudod mit csinál?? Az oviban, iskolában? Az akkori aggodalmaidat, hogy fogod megélni????

  • 2013.12.10 09:03:58sdani

    "Alaister Grand
    Vannak, akiknek macskát kéne inkább tartaniuk..."
    Mondjuk anyudéknak?

  • 2013.12.10 09:04:07gyongyi70

    Nem tudom, hova tűnt a hsz-em előbb..
    Két gyerekem van. Mindkettő farfekvéses volt, ezért kétszer szültem császárral. Jöhetnek a kövek, de megkönnyebbültem, amikor ez kiderült. Féltem nagyon a szüléstől. Valszeg nem alaptalanul, mert utólag a dokim is azt mondta, jobb ez így. Sőt, a farfekvés sem volt véletlen, csak így fértek el a babák, mert nagyon kicsi vagyok. De nagyon át tudom érezni, ha vki ódzkodik a természetes szüléstől, mert én is így voltam vele.
    Biztos ezért, de én nagyon jól éltem meg a császárt. Nagyon könnyen felépültem, 3. napon már hazamentünk, mindent tudtam csinálni, 3-4 nap múlva már semmilyen fájdalmam sem volt.
    Nagyon örülök, hogy van, mert ha 200 éve születtem volna, belehaltam volna a szülésbe, vagy horrorisztikus élmény lett volna maradandó károsodással.

  • 2013.12.10 11:26:14stonefree

    Valahogy nekem az nem fér a fejembe, hogy ha valaki egészségesen szülhet, akkor tényleg mi szükség "műteni". Az én felfogásom szerint műteni csak a beteg embereket szokás. Értem, hogy az anya fél, de én is félek sokszor és félek a szüléstől is, de hát ha nem győzzük le a félelmeinket, akkor mi értelme élni? Mitől lesz valaki "bátor". Vagy ez manapság nem erény?
    Vagy ott a gyerek. Ha én pici magzat lennék és elvennék tőlem a születést, és az első "bátorságpróbámat" szabotálják, biztosan megkönnyebbülnék és az életben mindent egy "megmentőtől" várnék, életem végéig.
    Persze lehet hülyeségeket beszélek. Csak leírtam mit gondolok most erről.

  • 2013.12.10 11:38:29wilhelmina

    Gyöngyi70: pont ez volt velem is...A kórházban, ahol szültem, 2900g volt a határ,ameddig a farfekvéses babát is természetes úton világra segítik.
    Amikor ezt mondta az orvosom, ideges lettem - tudván, hogy a faros szülésnél mennyi kockázat lehet - és drukkoltam, hogy csak hízzon még. Épp átlépte a 3000g-ot, de az egyéb körülmények miatt lett császár a vége és ez jó is volt így.

  • 2013.12.10 11:39:05Loona

    A szülés nekem, mint nem szült nőnek ijesztő, tuti fájdalmas. Ráadásul egyszer rosszkor hívtam fel nődoki apámat, épp a szülőszobán volt és én csak a veszett ordítást hallottam, mintha nyúznának valakit.
    De ha szülni fogok mindezek ellenére is hüvelyi úton szeretnék, epidurál és minden nélkül, úgy, ahogy anyám szült engem. Igaz, kevés erre az esélyem, pici vagyok, pici a medencém, hátrahajló a méhem (így az is kétséges, teherbe tudok-e egyáltalán esni normálisan...) ezért valószínűleg császár lesz, de nem szeretném, ha nem teljesen indokolt.
    Félek a fájdalomtól, de attól sokkal jobban, hogy átvágják a hasizmomat.

  • 2013.12.10 11:52:39Krumpli

    [link]

  • 2013.12.10 12:09:52gyongyi70

    stonefree: nem tudom... én bízom az orvostudományban... az is természetes volt régen, hogy ha elromlott a fogad, akkor szenvedtél, míg ki nem rohadt (már bocsi...), az első kovácsok, akik kihúzták, már beavatkoztak a természetes folyamatokba... és most milyen jó, hogy tömnek, pótolnak, érzéstelenítéssel...
    műteni egészséges embert... ezt pont egy női oldalon huhogjuk le, amikor ma már műcicit csináltatni annyi, mint elmenni a kozmetikushoz? amióta a barátnőm is megcsináltatta, s tudom, mit kell nézni, látni, az uszodai öltözőben döbbentem rá, hogy szinte második nőé nem természetes... akkor?

  • 2013.12.10 12:11:06gyongyi70

    Loona: beszélgess többet apukáddal! a hátrahajló méhtől szuperül teherbe lehet esni, nekem mindkétszer elsőre sikerült. És nem vágják át a hasizmodat a császárnál.

  • 2013.12.10 12:15:15kisr

    Loona: nagyon sokan némán vagy nagy kiabálás nélkül szülnek. Csak akkor tudod majd, milyen is a szülés, amikor átéled. Készülni lehet rá, de nem az lesz. De ez így van jól. Nem a fájdalom a lényeg, hanem a baba, akit a kezedbe adnak a küzdés után. A hátrahajló méh pedig sokkal kevesebbet jelent, mint amennyire drámaian tudják mondani. És sokkal ritkább a téraránytalanság, mint amennyire félnek tőle.
    Az az egészséges, ha hüvelyi szülésre készülsz, és ha máshogy alakul, akkor elfogadod azt is.
    A többihez: a hüvelyi szülésnek az az előnye is megvan, hogy a csatornán áthaladva a gyerek érintkezik sok mindennel, ami az egészséges immunrendszere felépítéséhez nagyon fontos (ha nem nélkülözhetetlen). A szülést együtt küzdi végig a baba és az anyukája, aminek annyira jó a vége! Nagyon megéri (mondom én, aki az oxitocin-túladagolástól fetrengett az alatt a néhány óra alatt, amíg szült). Én nem úgy terveztem a szülésemet, nem kellett volna annyi beavatkozás. És sokszor eszembe jut a szülés. De már nem sírok annyit. :) A lányom már elmúlt 3 éves.

  • 2013.12.10 12:29:35stonefree

    @gyongyi70: Érdekes hogy egy betegséget (szuvas fog) vetsz egybe egy természetes dologgal (szülés - születés). Az én nézőpontom szerint az előbbi betegség és műtetre szorul, az utóbbi meg akkor ha a folyamat nem a "normális" úton halad. A fogszuvasodás nem természetes dolog, hanem betegség. Vagy lassan a rák is természetes lesz, ha minél többen halnak bele.
    A kozmetikai műtét sem azonos az "orvosi" műtéttel. Vagy talán a szülés is kozmetikai probléma? Már hallom is a rémült hangokat: "Jaj, képzeld szülni fogok! Annyira gáz, nem? Hogy fogok utána kinézni?" Mint egy ANYA.

  • 2013.12.10 12:45:55depi vol.2

    Ez a modern kori rettegés a természetes szüléstől már tényleg káros. Mondja már meg nekem valaki, hogy mi a fenéért jobb felvágatnia magát valakinek, vállalni a komplikációt és a műtét utáni "kellemetlenségeket", ha normálisan is ki tudná hordani és meg tudná szülni a gyereket? Mert így egyszerűbb, könnyebb és gyorsabb, de legfőképp fájdalommentesebb?

    Én apa vagyok, de az ilyen császáros dolgokat képtelen vagyok felfogni, de az, hogy valaki élből ragaszkodik hozzá, azzal szerintem valahol komoly gond van. És mi lesz, ha a gyerek lebetegszik, egyből tépjük ki a manduláját, mert akkor gyorsabban meggyógyul, vagy dafke antibiotikum mindenre, mert az a trendi és "tuti" megoldás?

    Az a baj, hogy ez a gondolatmenet olyan messzire vezet, hogy inkább nem is taglalom tovább, csak felhúzom magam.

  • 2013.12.10 13:21:10nyílméregbéka

    Ki találta ki ezt az éktelen baromságot, hogy a császárral született baba és az anya közt nem lesz "olyan szoros kötődés", meg "félős lesz" stb.?
    Kb. tizenöt ismerősöm van, aki császárral szült, mindegyik gyereke teljesen normális, egészséges, szeretik egymást az anyjával, egyiknek sincs semmi baja. Kurvára lényegtelen a szülés módja ebből a szempontból. És ezt nem azért mondom, mert ez lenne az elvem, hanem mert ezt látom a szememmel magam körül.

  • 2013.12.10 13:57:09gyongyi70

    stonefree: ne tegyünk úgy, mintha a gyermekvállalás teljesen természetes körülmények között folyna most, a 21. században. A természetes körülmény azt jelenté, hogy nem lenne fogamzásgátlás, ezért a fogamzóképes kora alatt a nő akár évente szül, minden tizedik kisbaba felnő, a többi meghal szülés közben, gyerekkori betegségben, a nők átlagos várható életkora 25-30 év lenne maximum, pontosan a szülés és a körüli egészségügyi kockázatok miatt.
    Hálisten, már nem minden természetes ott sem, van születésszabályozás, terhesgondozás, genetikai vizsgálat, fájdalomcsillapítás, nőgyógyász a szülés biztonságos levezetésére, és igen, van császármetszés is. Az is fejlődött az idők során, míg kezdetben végső megoldásként alkalmazták a gyerek megmentésére, s az anya többnyire belehalt, később egyre biztonságosabbá vált, ma pedig már olyan esetekben is jobb kilátásokkal kecsegtet az új eljárások miatt (nincs altatás, kíméletes műtéti technika, korai mobilizáció), amelyek mellett még 10-20 éve is inkább a természetes utat választották.
    Úgy tűnik, vannak olyan országok, ahol az anyukák igénye is már ilyen indikáció. Én úgy gondolom, helyesen. Ha egy nő (okkal, vagy ok nélkül) annyira fél a természetes szüléstől, akkor annak valószínűleg úgyis fájáselégtelenség, nem elég tágulás, szülés elhúzódása lesz vége, mert a teste-lelke tudat alatt tiltakozik a szülés ellen. Akkor pedig jobb, ha előzetesen, nyugodtan császárra készülnek ő is, orvosa is.
    Hogy ki, miért dönt így, az pedig -szerintem- magánügy, és ebbe nem illik kívülről beleszólni, nem illik elítélni, leszólni érte.
    Van, aki a magasságtól fél, van, aki a tömegtől, akad, aki a szüléstől. Ez van.

  • 2013.12.10 14:13:55dokineni

    Lehet valaki jó anya hüvelyi szüléssel és császárral is. Nem kell köveket dobálni. Aki retteg a szüléstől, az valószínűleg elintézi magának tudat alatt, hogy császár legyen - mégha nem is beszélték meg előre. Nem tágul, nem működik együtt...
    Nekem az első gyerekem simán született, a második meg a kitolási szakasz előtt elakadt, eltűnt a szívhangja és sürgősségi császárral segítették a világra. Mindkettőért odaadnám az életemet, ugyanúgy kötődünk egymáshoz mindkettővel. Szóval nagy baromság, hogy a hüvelyi szülés befolyásolja az anya-gyerek kapcsolatot. Sőt, nálunk a "császáros" kisfiam anyásabb, sokkal jobban igényli a közelségemet. A másik gyerkőcöm öntörvényűbb, függetlenebb, vagányabb.
    Ha valaki ennyire retteg a szüléstől, érdemesebb pszichológushoz vagy kineziológushoz fordulnia, hátha megoldható a rettegés szike nélkül is. Harmadjára hogy szülnék? Tökmindegy, egészséges gyereket szeretnék, rábíznám magam az orvosra. Persze 40 éves elsőszülőknél könnyebben rábólint a doki is a császárra, neki is kényelmesebb programozottan, ráérősen dolgozni, mint hajnalban kipattanni az ágyból vagy otthagyni a golfpartit vasárnap délben...

  • 2013.12.10 14:17:06A Tyne folyó déli partja

    halor: ja, mert ha rendesen szulsz, akkor tuti jo lesz a kapcsolatod a gyerekkel, ha meg csaszar, akkor tuti nem. a gyerekgyilkos anyak is mind csaszarral szultek, ugye...

  • 2013.12.10 15:32:58vasszűz

    Én megértem a félelmet, egyrészt ez bizonyos fokig normális (félelem az ismeretlentől), másrészt ami ma, a magyar szülészetek többségén folyik, az tényleg elképesztő (folyamatos megalázás, fekve szülni, a végén a kedves orvos az ügyeletessel közösen kikönyökli a gyereket stb. - van ugyan pár kórház, ahol nem ez a norma, de ez nem mindenkinek elérhető).
    De erre nem az a megoldás, hogy egészséges, fiatal nők hasát nekiállunk felvagdosni, mert pár ember pályát tévesztett, és hentesszakma helyett az orvosit végezte el.
    Szerintem érdemes ezekről a félelmekről beszélni, és megfelelő segítséget keresni, ha lehetőség van rá, megfelelő helyet a szüléshez.

    nyílméregbéka: lehet, hogy látszólag nincs gondjuk, de van, akit traumatizál a császár, és annak ezt az akadályt is le kell küzdenie, ahelyett, hogy 100% a babájára figyelne. Szerintem nem a szülés módja befolyásolja a kötődést, de hogy milyen hatással van az anyára, azzal igenis foglalkozni kell.
    Sajnos, a közvélemény csak a sikertörténeteket fogadja el (mint itt is: komplikáció mentes császár; nálam se volt gond), én meg sok olyanról tudok, hogy nem, nagyon nem, mindenféle szövődmények léptek fel.

  • 2013.12.10 15:36:18vasszűz

    "Nem tágul, nem működik együtt... "

    na igen, az élettani szülés valahogy nem mindig passzol össze a kórházi protokollal. Ilyenkor jön, hogy "nem fog ez menni, császárra lesz szükség" stb.

    Nem működik együtt: hát ez egy súlyos mondat. Lelkiismeret-furdalás keltésére jó. Én pl. maximálisan együttműködtem az első szülésnél, mégis császár lett a vége.

  • 2013.12.10 16:11:04Mimmina

    En sem hazai foldon szultem, de mig otthon farfeknesnek szinte automata csaszar van, itt a korhazi foorvos a termeszetes szules hive...mindenaron azt akarta, hogy normalisan szuljek, mert lehet azt ugy is!En is kuzdottem a csaszarert, meg a mutet elott fel oraval is meg akart gyozni, hogy ne legyen csaszar...mindezt egy viszonylag nagy es farfekveses babaval...utolag kiderult, hogy a koldokzsinor is a nyakan volt...szoval nem hobby csaszaros az ugy, a kotodes es a szeretet pedig nem ezen mulik!Jahh es en mar delutan fel akartam kelni, meg voltam gyozodve rola hogy menni fog, de nem hagytak (biztos a drogok miatt voltam csak bator) viszont masnap mar felkelhettem es babazhattam...

  • 2013.12.10 16:55:22bungics

    Simán meg lehet szülni egy farfekvéses babát is, jó szülésznő kérdése csak. Persze a dokinak kapásból jó ürügy a császárra.

  • 2013.12.10 17:48:29krisz-nagy

    szerintem itt simán a szart pofozzátok: amint a kommentekből is kiderül, többségetek nem akar császárt, valószínűleg ez a tendencia a való világban is. Nekem egyetlen ismerősöm sincs, aki "csak úgy" akart volna császárt, indikációk nélkül. Szóval a nők többsége igenis természetes úton akar szülni (az más kérdés, hogy valamiért esetleg nem sikerül), az a kevés, aki meg nem akar, miért ne tehetné meg, hogy felvágassa magát? Az, hogy a babának ez rossz, meg sérült lesz tőle, egy k. nagy baromság. És biztos vagyok benne, hogy a császárt akarók nem akarják, nem várják el, hogy más is úgy szüljön, és nem néznek le senkit.

  • 2013.12.10 22:01:40T mint T

    Nekem gerincservem lett terhesseg alatt ezett programcsaszarom volt. Kb 10 ora mulva setaltam, jol gyogyultam.
    2 dologban biztos voltam: hogy a gyerekem nem lett oxigenhianyos, mint a 12 orat vajudo baratnomnek, meg hogy a ferjemet lent ugyanaz varja, mint elotte.
    Most a 8.honapban vagyok a második gyerekkel. Csaszart kertem erre is.
    Ja, es a kapcsolatom a gyerekkel remek. Nem kell rinyalni ezen annyit! En megertem a cikkirot.

  • 2013.12.11 00:15:42zsírmalac

    halor

    "Egyrészt gyávaság, másrészt soha abban a büdös életben nem lesz olyan kapcsolatod a belőled kimetszett gyermekkel, mint egy megszült gyermekkel."
    Ha lenne olyan kedves barátnőm, vagy (ha férfi volnék) társam, feleségem (stb.), aki császárral szült valamilyen komplikáció okán, az ő és/vagy a gyermeke egészségét illetve életét megóvandó, fenti mondatod miatt igencsak viszketne a tenyerem. Na jó: valójában most is.
    Az ilyen általánosító, demagóg kijelentések teszik tönkre az érzékenyebb lelkű császáros anyák első "babás" éveit (sőt), akik ahelyett, hogy örülnének annak, hogy a gyerek is, ők is élnek és egészségesek (vagy legalábbis sikerült a nagyobb károsodástól megóvni őket), siratják a hüvelyi szülést.
    (Igen, tudom, hogy elsősorban a "gyáváknak" céloztad a mondandódat, a "soha abban a büdös életben..." kijelentésed viszont minden császárosra vonatkozik.)

    No és ha valaki annyira fél a hüvelyi szüléstől - amit én nem tartok különösebben furcsának sok vattába nem csomagolt szüléstörténet elolvasása után - , hogy inkább felvágatja magát, akkor mi van? Félelmetesen ostoba és aljas emberek potyogtatnak kölköket a világba bele, a cikkírónak hozzájuk képest annyi a bűne, hogy fél a fájdalomtól. Önmagában attól, hogy "rendesen" szült, nem lesz az ember jó anya, ahogy nem lesz rossz anya sem attól, hogy a saját épségét így kívánta óvni.
    Kiss Mariskának Bivalybasznádról miért nem mindegy, hogy Kovács Aranka Jászkarafaszajenőről hogyan szül?

  • 2013.12.11 00:22:57zsírmalac

    Korhű
    "Ha nem az az elsődleges célom, amikor a gyerekemet készülök világra hozni, hogy megmentsem az alsó tájegységeimet a repedéstől, és nem gondolok elsősorban és mindenek felett a szülés utáni szexuális életemre, már jönnek a kéretlen megbélyegzések, hogy ezzel lényegében aláírtam a válási papírjainkat, mert hogy inkontinencia, meg sérült hüvely, érzéketlen vagina... "
    Hát még akkor mit kapsz, ha ezekre is gondolsz.

  • 2013.12.11 00:33:13zsírmalac

    építész-gépész tervezés

    "Vagina féltő???? Ez egy vicc. Akkor gyereket sem kellett volna csinálni...."
    Ezzel akkor tudnék egyetérteni, ha nem olvasnám, hallanám mindenfelé férfiak szájából, hogy "a platós IFA is megfordulna benne", vagy hogy "olyan lett, mint a saláta". Szeretős, kurvázós történetek gyakori apropója is ez.
    Nem értem: miért bűn, ha valaki félti a vagináját? Nem mindenáron, nem minden más cél (pölö a gyerek egészsége) fölé helyezve, de - fontosnak tartja a saját épségét _is_?

  • 2013.12.11 00:43:07zsírmalac

    stonefree
    "Ha én pici magzat lennék és elvennék tőlem a születést, és az első "bátorságpróbámat" szabotálják, biztosan megkönnyebbülnék és az életben mindent egy "megmentőtől" várnék, életem végéig. "
    Ezután van még a gyereknek vagy húsz éve, hogy megtanuljon küzdeni - és a szüleinek húsz éve, hogy megtanítsák küzdeni.
    Manapság divat mindent a szülőkre fogni; "azért vagyok lusta/rosszindulatú/lúzer stb., mert anyám rosszul szeretett" - mondják felnőtt emberek, és várják a felmentést; igen, hogyne...
    Egy gyerek nem "készül el" akkor, ha megszülik; vannak veleszületett jellemvonásai, a jellemét pedig ezen jellemvonások, a nevelés és a környezetének hatásai együtt formálják. Aztán egyszer felnőtt lesz, és meg kell tanulnia vállalni a felelősséget.
    Én baromi sokáig voltam kudarckerülő... lelkem mélyén ma is az vagyok, de tudatosítom magamban és küzdök ellene, mert rossz életstratégia. Pedig "rendesen" születtem. Ki érti ezt?

  • 2013.12.11 00:44:24zsírmalac

    gyongyi70
    "ezt pont egy női oldalon huhogjuk le, amikor ma már műcicit csináltatni annyi, mint elmenni a kozmetikushoz?"
    Ott a pont.

  • 2013.12.11 22:21:46Mille38

    Az senkinek sem tűnt fel, hogy a TI-nak "szódásüveg" szemüvege van, ami önmagában is indokolHATja a császármetszést?

  • 2013.12.12 00:03:46Reggie

    zsírmalac 2013.12.11 00:15:42

    Ennek nagyon egyszerru oka van. Pont azert csamcsognak egyesek azon, hogy hogyan mereszelt mas ugy szulni, ahogy o nem akarna, amiert nezik a valosagsokat es a baratokkoztot. Annyira jelentektelen a sajat eletuk, hogy masok eletenek kivesezeseben es leginkabb leszolasaban elik meg az oromuket. Most, hogy egy szulesi tortenetrol van szo es nem arrol, hogy ki kur le kit a valovilagban, teljes irrelevans, a mechanizmusnak a hozzaszolok szemelyisegehez van koze, nem a tortenethez.

  • 2013.12.13 01:04:45Aknot

    És mondd kedves Virág, mennyit fizettél az orvosnak?

  • 2013.12.14 14:17:45Sissy1984

    A szódásüveg szemüveg nem indokolja a császárt. Nekem is rossz a szemem (-6), szemfenékvizsgálatra küldött a dokim szülés előtt, ahol azt mondták szülhetek természetes úton. Végül császároztak, mert nagy volt a baj, és nem érdekelt ki mit gondol, csak a gyönyörű és egészséges kisfiam érdekelt. Spinálisan érzéstelenítettek, fájdalomcsillapítót saját kérésre nem kaptam a műtét után.

  • 2013.12.14 14:32:47Sissy1984

    Jah, és nem azért mert én vagyok az ősanyák ősanyja, hanem azért mert nem voltak fájdalmaim. Lehet utálni... :)

  • 2013.12.14 23:32:49tankaranka

    Túl öreg vagyok ahhoz, hogy a császárra vágyóanyukát kedvem legyen minősiteni.

    Viszont néhány éve úgy döntöttem, hogy nincs kedvem tovább tartani a kapcsolatot egy barátnőmmel,aki kifejtette, hogy ő azért sem szülhet hüvelyi úton, mert a gyerek tönkre fogja tenni alul , kitágul és harangozni fog a pasija izéje benne.... mondjuk neki csak sokadik próbálkozásra jött össze a gyerek, mesterséges megtermékenyités után lefagyasztott sejtekből, lehet ettől lett hülye , aztán a műtétről állitotta, hogy embertelen fájdalmas volt, szerinte nem érzéstelenitették el jól. Amikor bementem hozzá, olyna ödémás volt mint egy michelin baba, felülni nem birt. Az egész olyan természetellenes volt, talán jobban is tette a természet, hogy meddőségre itélte, szerintem van olyna nő, aki lelkileg alkalmatlan a terhességre, szülésre....orvos csinálja meg neki,orvos is veszi ki belőle.

  • 2013.12.15 09:51:56lüke

    MO-n harcolni ezért? hmm
    - 40 éves primipara
    - a szülések cca 40%-a sectio c.

  • 2014.10.07 12:02:10A128

    Szerintem: mindenkinek joga van úgy szülni, ahogy szeretne (az más kérdés, hogy hogyan fog sikerülni.) Én sosem akartam császárral szülni, több okból is féltem tőle. Mégis úgy alakult, hogy az első szülésem császár lett, magzati okokból. (Indított szülés, primer fájásgyengeség, magzati brachycardia, sürgősségi császármetszés - altatásban. Előtte még vajúdtam is, fekve, oxitocinnal turbózva vagy négy órát. Előtte is fájt, utána is fájt, nem volt nagy élmény, az egyetlen, ami miatt felkeltem 16 órával a császár után és a szétszakító fájdalom ellenére is, a baba volt, mert megkaptam rooming in- be. 21 hónappal a császár után bátran megkíséreltem és végigcsináltam a VBAC - t, szülőágyról saját lábamon jöttem le, nem fájt semmim, pedig több, mint 12 órás menet volt, szintén fekve, oxival, de megtetézve a világra jövetel euforikus élményével. Másnap már nem látszott rajtam, hogy szültem. A harmadikat várom, és ha nincs orvosi indikáció, én semmiképpen sem kérném a császárt. Ha választhatnék, a kórházat, fekvést, oxit sem, de nincs választásom. (VBAC=fekve maradás, folyamatos CTG vajúdáskor a kórházi szülészeten.)
    DE - ha valaki a császárt választja, annak szíve - joga, és emellett ha megpróbálnák ráerőltetni a természetes szülést, lelki okokból nagy valószínűséggel amúgy is császár lenne a vége....

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta