18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

Ilyen a szülés. Vagy mégsem? Fotók.

Zanza!

Furcsa képekkel találkoztunk a minap. A két fotón az egyik lánya megszületése után a háromgyerekes művésznő látható a babával. Ana Álvarez-Errecalde azt mondta, az egész terhességét végigkísérte a vágy, hogy elkészítse ezeket a fotókat, így végül is nem tett mást, mint megvalósította a saját álmát. A képek születéséről és hátteréről, arról, hogy mit szeretne mondani velük a lenti videóban vall.

És mond egy nagyon is elgondolkodtató dolgot: nem fél attól, hogy ezzel a nézői túlságosan sokat látnak az ő legbelsőbb szférájából, hiszen egyúttal a saját legbelsőbb érzéseikkel is szembesülnek. És tényleg érdekes végiggondolni: kinek miért tetszik/nem tetszik ez, és mit mond ez el rólad, nézőről, neked, a nézőnek.

25 el-nacimiento-de-mi-hija
Fotó: Ana Álvarez-Errecalde

Mit szeretne mondani az asszony ezekkel a képekkel? És egyetértenek-e a mondanivalójával?

A művésznő a videóban arról is beszélt, hogy amikor ezeket a képeket nézi, nem magát látja. Nincs benne félelem, amiért ennyire kitárulkozott, hiszen a képek és az azokra adott reakciók nem csak róla, hanem a nézőről is rengeteg mindent elárulnak.

Szerette volna megvalósítani az álmot, ami végigkísérte a terhességét, és fehér, tiszta háttér előtt lefotózni a lánya születését. Egyben úgy érezte, ezzel valami olyat tehet a szülésével, ami csak az övé, kizárólag a saját célja. "Ha én meg tudtam ezt tenni, bárki megtehet bármit".

De tényleg ez a szülés?

Én ott akadtam el, hogy az egy elég szubjektív dolog, hogy mit gondolunk arról, hogy néz ki egy szülés, pontosabban, hogy abból mi jelképezi legjobban az eseményt számunkra. A szülés maga persze egy erősen naturális természetű esemény, de a naturalizmusát is sokféleképpen meg lehet mutatni/élni. Neki ezek a képek jelentenek valamit, nekem meg nem ez jutna eszembe. Olyan, mint Geréb Ágnes híres placenta mellett guggolós képe, értem én, hogy van ilyen, de nem mozgat meg.

A tabudöntés része teljesen oké, egyet is értek a céllal, hogy ne az legyen már a társadalmi elképzelés, hogy szülni is csak topsminkben lehet, de ez a két kép nekem inkább viszolyogtató.

Megkérdeztem a férjemet, aki szült velem kétszer, mit gondol ezekről a képekről. Azt mondta, nem szívesen nézi őket, mert számára nem ez a szülés lényege. Hogy pont nem fontos, hogy adott esetben az esemény véres.

Mivel számomra ezek a fotók nem jelképezik azt, amit a szülésről gondolok, megkérdeztem a Porontyközeli anyákat, apákat, kollegákat, ki mit gondol róluk, kinek mit üzennek ezek a képek.

Virág

hát megnéztem, nem tartom magam maradinak, de ha már véres művészet, akkor inkább Castiglia, mintsem egy ilyen szüléskép. Amint megláttam a képeket, felhúztam a szemöldököm és azt kérdeztem: Jól van, na, és ez kit érdekel? De biztosan van, aki most elkezd mindenfélét belemagyarázni, hogy ez mitől új és szép és jó, de szerintem csak közönséges. Aki még nem látott szülést (pl. férfiak, fiatalabbak, idősek, akik már nem emlékeznek) azoknak viszont sokkoló lehet.

Azt is el tudom képzelni, hogy vannak nők, akik a szülést túlmisztifikálják (az otthonszülős nők között látok ilyen indíttatást is olykor) és azt gondolják, ha bekeni magát vérrel, ha a szülést teljes valójában "átöleli", akkor jobban átéli, megéli, magáénak gondolja az egészet. Mintha ettől "jobban" szülne, mint aki "csak" kitolta.

A férjem is megnézte, az első kérdése az volt: az ott a méhlepény? Mert ő már azt nem látta, amikor mi szültünk, szóval neki adott valamit. Műalkotásként se nagyon tudom összerakni. Szépen beszárított hajú mosolygó nő egy műterem hatású képen véresen egy friss babával, hát ezt magyarázza meg valaki...

drPP

Szerintem nem gusztustalanok a képek, de nekem sem ezt jelenti a szülés. Mondjuk számomra a szülés eléggé intim élmény volt, és pont az intimitás nem jön át a képeken. Mint ahogy szexről is lehet jó képeket csinálni, nekem sokszor tetszik az erotikus fotográfia, ugyanakkor az is intim élmény, és maga az élmény, az intimitás nem jön át képen. Például, ha egy cingár szeplős férfi gecit spriccel a hasamra, az lehet, hogy a megfelelően intim körülmények között kifejezetten kedvemre való, de fotón látni ugyanezt esetleg szintén viszolyogtató vagy zavarba ejtő lenne. Szóval attól, hogy közszemlére tesszük, elvész a titokzatossága, elvész belőle az, hogy "ez annyira fontos, hogy csak kettőnkre tartozik". 
Amúgy azt gondolom, lehetne a szülést is úgy ábrázolni, hogy ez a minőség (az intimitás) is megjelenjen a képen, de ezeken a képeken nem jelenik meg. És egyébként a csaj haja túl szépen áll, és szépen is mosolyog, ez igen megtévesztő, én nem emlékszem, mennyire voltam vagy nem voltam véres, de hogy nem fésülködtem mintegy 22 órája, az tutifix. Szóval ami még nem jelenik meg a képeken, az az a fáradt sikerélmény, amikor átizzadt fejjel megkönnyebbül az ember, hogy hű, megcsináltuk, sikerült. 

Rigó Berta:

Hű. Nekem tökre fals érzésem van a képekkel kapcsoltban, egyszerűen azért, mert szerintem egy szülés (akármilyen is) az nem egy ilyen extrovertált helyzet. Nekem tök fura az, hogy semmi befelé fordulást nem látok a képeken (oké, hogy ez nem a vajúdás meg a kitolás, de akkor is), meg a baba felé fordulást sem.
 
Értem én is a célt, de két szülés után egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet közvetlenül egy kitolás után átfordulni abba a lelki állapotba, ahol ezeknek a képeknek az elkészítése a fontos.
 
A képek tartalmáról meg azt gondolom, hogy az ember általában még ott a szülágyon sem úgy éli ezt meg, hogy lengetik előtte a placentát, meg lóg a puncijából a köldökzsinór, mert tökre nem is ez a lényeg az egészben, hanem a baba a zsinór másik végén. Szerintem eltolja a hangsúlyt a "poén" kedvéért. De lehet, hogy csak prűd vagyok :))

Mikkamakka férje:

Becsuktam, elég gyorsan. Nem tudom, mi volt ez, miért csinálta a nő, és pláne, miért fotózta le ezt valaki, de beteg. Első benyomásként az maradt meg, hogy egy retardált nő mosolyogva ölelgeti egy halott marha gyomrát - meztelenül. A szülés egyébként sem szép, még ha minden a maga természetes módján halad, akkor sem. Persze nemes, felemelő, és égetően szívmelengető - de nem szép. Ez meg pláne nem.

Bence:

Nemtom, nekem az jut eszembe erről a képről, hogy ez alapvetően a nőséghez egy elég szervesen hozzátartozó dolog, amit a világ valamiért mégis nagyon erős tabunak tart, pedig azért már elég kevés tabu van csak, amit nem sikerült ledönteni. (Pl. ötven évvel ezelőtt ezek a fotók elsősorban a meztelenség miatt lettek volna sokkolók, most a meztelenség már nem tabu, de a szülés igen.)

Szóval szerintem ennek az az üzenete, hogy a nő azt mondja, hogy neki a női mivoltához hozzátartozik az is, hogy szült, ami így néz ki, és ő nincs megelégedve azzal a társadalmi elvárással, hogy a női mivoltát kizárólag sminkelésen és főzésen keresztül élje ki. Érdekes, hogy Geréb Ágnest mondod egyébként, nekem ő eszembe se jutott erről, pedig persze azokat a fotókat is láttam. De annak a képnek számomra az volt a kizárólagos üzenete, hogy "tébolyult vagyok", ennek meg valahogy az, hogy "egy nő vagyok, és nekem a nőségbe ez is beletartozik, deal with it".
 
Mondjuk ennek az egésznek van egy olyan olvasata is kétségtelenül, hogy aki viszont nem szül, az nem is igazi nő, ami egy kevésbé szimpatikus olvasat nyilván, és nem hiszem, hogy a nő ezt gondolná, de ettől még kicsit szerintem ezt is sugallják a képei.

Zsuzsa:

Annyit tudnék hozzátenni az előzőekhez, főleg Bencééhez, h elsőre nekem is a Gerébes párhuzam jutott eszembe, és nem is igazán tetszett, túl hatásvadásznak láttam. Nem a sok vér miatt: az nem zavart, sőt azt is el tudom képzelni, h ennél akár több is van ott, ha magadnak segíted ki a gyereket (ahogy a könyékig véres kezeiből sejtem), inkább csak azért, mert semmi intim hangulata nincs a képeknek, olyanok, mint egy rosszul világított hentesboltban a húsok leltározáskor: anya pipa, gyerek pipa, placenta pipa.
Az egészből a videónak (a már kiemelt) egyetlen mondata csinált nekem aha-élményt: amikor a csaj azt mondja, nem fél attól, hogy ezzel a nézői túlságosan sokat látnak az ő legbelsőbb szférájából, hiszen egyúttal a saját legbelsőbb érzéseikkel is szembesülnek. És tényleg érdekes végiggondolni: kinek miért tetszik/nem tetszik ez, és mit mond ez el rólad, nézőről neked, a nézőnek.

Önöknek mit mondanak ezek a képek? Megtanultak belőlük valamit saját magukról?

Blogmustra