SZÜLŐSÉG

Anya vagy, dolgoznál, mégsem kellesz senkinek

2013. február 17., vasárnap 14:11

Munkahelyvédelmi akcióterv, Start Plusz kártya, képzések, kompetencianövelő tréningek - számos hangzatos dolog, ami elvileg segíti, hogy az anyák visszataláljanak a munkaerőpiacra. A hétköznapokban azonban ez korántsem egyszerű - ahogy az a nekünk mesélők beszámolóiból kiderült. Elvi lehetőségek és gyakorlati nehézségek, a nekünk elmesélt történeteken kívül azt is összeszedtük, merre indulhat az, aki anyaként hasonló cipőben jár, és a siránkozáson kívül hajlandó is tenni valamit az ügy érdekében.

Járulékkedvezmény, de ér-e valamit?

Az év elejétől (egészen pontosan január 1-től) a kisgyereket nevelő szülők munkába állását a Munkahelyvédelmi akciótervvel segítik, úgy, hogy a munkáltatók járulékfizetési kedvezménybe részesülnek, ha GYES, GYED, GYET-ről visszatérő anyukát, apukát foglalkoztatnak. Mégpedig ez a kedvezmény fennáll az ellátás utáni 45. hónapig, sőt, aki már most is dolgozik, innentől kezdve erre a kedvezményre a munkaadója jogosult. Számokban kifejezve azt jelenti, hogy bruttó 100 ezer forint bérig a foglalkoztatás első két évében a munkáltatói teher 28,5% helyett 0%, a foglalkoztatás harmadik évében 14%.

Ezek jól hangzó szavak, azonban a gyakorlatban még nem tudni, mennyire válnak be, mennyire lesz ezzel kapós ez az egyébként elég hátrányos munkavállalói réteg. Egyik olvasónk, Vali beszámolt arról, hogy a hasonló célokra szolgáló Start Plusz kártyájával semmire sem ment, egyetlen munkáltató sem érdeklődött iránta. Így most sem túl bizakodó.

„Amikor közeledett a GYES vége, nagyon izgatottan vártam, hogy a gyerek oviban, én mehetek dolgozni, bár volt némi rossz előérzetem. Mondtam is a férjemnek, hogy azért félek ám, hogy nem találok munkát, hiszen mindenhol azt hallom, hogy kisgyerekes anyukaként nem egyszerű, mire ő szinte mérgesen rám szólt, hogy jaj, ne legyek már ennyire negatív rögtön az elején.

Ez másfél éve történt, azóta sem dolgozom sehol hivatalosan. Ráadásul én nem azok közé tartozom, akik három évig csak otthon ültek és elfelejtik a munkát, hiszen én már a gyerek egyéves kora előtt vállaltam alkalmi szövegírói, fordítói munkát, voltam sajtós, önkéntes egy híres kampányban, szóval az önéletrajzomban sem volt nagy űr, ezeket be tudtam írni.

Volt Start plusz kártyám, amivel gondoltam, hogy kitűnök majd a sok CV közül, de így sem jutottam el soha odáig, hogy személyesen is bemutatkozzak. Alkalmi munkák mindig jöttek-mentek, de ezek sosem voltak bejelentettek, sikerült ugyan annyit keresnem, mint „rendes” munkával, de lelkileg teljesen padlóra tett ez az egész. Voltam ilyen-olyan kompetencia- meg fejlesztő tréningen, amik finoman szólva semmit nem értek, legfeljebb jókat beszélgettem, ismerkedtem.

Aki nem volt ilyen cipőben, nem tudja, és ne is tudja meg, milyen megalázó, milyen önbizalomromboló az, ha az ember dolgozni akar, tudna is, igény is van a munkájára, de csak akkor kapja meg, ha nem kell bejelenteni, ha nem kell utána semmit fizetni.

Ezért én vettem egy nagy levegőt, és pályát módosítottam, olyat tanultam, ami érdekel, és amivel saját vállalkozást indíthatok, mert máshogy esélyét sem látom, hogy ki tudnék lépni ebből az ocsmányságból. És az tuti, hogy ha lesz alkalmazottam, az kisgyerekes anyuka lesz, mert én tudom őket értékelni.” – mesélte el nekünk Vali.

stockfresh 91325 mother-and-baby-in-home-office-with-laptop size

Hasonló tapasztalatokról számolt be Kata is.

"Amikor elmentem szülni, jó munkahelyem volt, be voltam jelentve, teljesen normális fizetéssel. Nekünk gyorsan egymás után jött a két gyerek. A munkám olyan volt, aminek csak egy részét tudtam volna otthonról végezni – napi 8-10 óra helyett mondjuk 4-5-öt -, de ez a cégemnek így nem volt perspektíva. De nem voltam tétlen, kisebb megbízásokat azért találtam, hogy legyen mit csinálni, és ne essek ki teljesen a munka világából.

A feketeleves akkor jött, amikor a kisebb is bölcsis korba ért, én pedig már a visszatérést tervezgettem. Ekkor tudtam meg, hogy egykori cégem kivonul Magyarországról. Szóval, mire tudtam volna, már nem volt hova visszamennem.

Keserves két év következett, hiába küldözgettem be az önéletrajzomat olyan állásokra, amikhez megfelelő végzettségem és tapasztalatom volt, soha nem hívtak be személyes találkozóra. Egy HR-es ismerősöm szerint nem szabadott volna feltüntetnem, hogy két kisfiam van.

Kíváncsiságból a következő néhány jelentkezéskor ez nem szerepelt az önéletrajzomban, be is hívtak interjúra, ám amikor elárultam, hogy ez a helyzet, mindig ráncosodni kezdtek a homlokok, és jöttek a kérdések, hogyan fogok így 12 órát dolgozni, túlórázni, ki vigyáz majd a gyerekre, ha beteg lesz.

Én pedig rendre elkövettem az eredendő bűnt, és elmondtam, hogy szeretnék én otthon lenni, ha betegek, hogy szívesen dolgoznék részmunkaidőben, távmunkában, akárhogy, de nem a bébiszitterre szeretnék keresni. Mindig kiröhögtek.

Két évig kerestem, mire találtam egy olyan munkaadót, aki megbízott annyira a referenciáimban, hogy hajlandó volt távmunkában alkalmazni. Először persze próbaidőre, kicsike pénzért, de bejött. Azóta is neki dolgozom, nagyon elégedett vagyok ezzel, és azt hiszem, ő is elégedett velem. Van munkám, nem probléma, ha a gyerek beteg, vagy ha éppen szünet van a suliban. De látom az ismerőseim között, hogy mennyire szerencsés vagyok, a legtöbbjüknek ez nem sikerült."

Fanni is valami atipikus foglalkoztatási formát keresett magának, de neki sem volt könnyű.

"A legérdekesebb az volt, hogy megkerestek egy teljesen jó állással engem is, és egy volt, szintén gyesről visszatérni akaró kolleganőmet is. Napi 10-12 óra, álommeló, álomfizetés. Mindketten azt mondtuk, ezt nem tudjuk vállalni, de vegyenek fel kettőnket fél-fél állásba. A magyar főnök nem zárkózott el, a javaslat megjárta az európai központot, ahol közölték: szó sem lehet róla."

Ilyen, és hasonló történetekkel Dunát lehet rekeszteni. Sokszor nehéz visszatérni, hiába is akarjuk.

Mások, másként reagálnak a munkakeresés miatti viszontagságokra. Ők, akárcsak Irma, azért döntenek újra a teherbeesés mellett, mert egyszerűen nem tudnak visszakerülni a munkaerő-piacra , és a gyed (már akinek jár), még mindig több, mint a semmi. Kisgyerekes anyukaként már nemcsak az számít, hogy mennyire fekszik a munka, hanem az sem mindegy, hogy mikor van a munkaidő, mennyit kell utazni, mennyit kell túlórázni és egyáltalán, a főnök mennyire tolerálja a betegségek miatti kimaradást. Nincs mindenkinek segítő nagymama kéznél, vagy nem telik bébiszitterre.

Én egy jól menő cégnél voltam több éve, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Nem volt gond, a főnököm is jól fogadta. A szülés után kb. egy évvel egyszer csak közölte velem, hogy megszűnt a munkaköröm, és csak egy olyan munkát tudnak felajánlani, ahol 6-nál korábban nem tudnék elindulni haza. A férjem is későn ér haza, bébiszittert nem akartunk, nagyszülők messze laknak, így hoppon maradtam.  Hónapokig próbálkoztam, hogy lássam, van-e esélyem, de nem találtam olyan munkát, ami nem a város túl felén van, vagy nem este 5-6-ig kell melózni. Így most jön a tesó, viszont már előre félek, hogy mi lesz később.”

Multitaskingban minden anya erős
Multitaskingban minden anya erős

Az utóbbi időben civil és vállalati szinten is vannak abbéli törekvések, hogy a munkáltatói oldalon szemléletváltás menjen végbe, hogy ne megijedjenek egy anyuka pályázótól, hanem lássák benne a dolgozni akaró nőt, aki sok más munkavállalóhoz képest sokkal jobban megbecsüli munkahelyét, és gyermeknevelési tapasztalatait is kamatoztatni tudja.

A HR-szakértők egyébként javasolni is szokták, hogy írják be az anyák az önéletrajzukba azokat a kompetenciákat, amelyek az anyasággal, háztartásvezetéssel összefüggésbe hozhatók, és egyúttal a munka világában is kamatoztathatók. Nevezetesen a gyors helyzetfelismerés, a kiváló szervezőképesség, a rugalmasság, az empátia, a konfliktuskezelési képesség és hasonlók kiemelendők.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, eléggé ledöbbentem, úgyhogy hamarjában el is meséltem a kolléganőmnek a nagy hírt. Eltelt pár hét, és a munkaszerződésem hosszabbítani kellett (féléves határozott idejű szerződéseink voltak), s én mit sem sejtve kérdeztem rá a főnöknél, mikor menjek be a papírok aláírni. Mire elkezdett hebegni-habogni, hogy hát válság van, és nem tudnak hosszabbítani. Megtehették, jogilag ebbe nem lehet belekötni.  Ennyi volt, három hónapos terhesen munkanélküli lettem. Vadul munkát kerestem, de a pocakom egyre csak látszott, és volt, ahol telefonos interjún felvettek volna, de amikor megmondtam, hogy terhes vagyok, visszahívtak, hogy sajnos mégsem én kellek nekik. Úgyhogy nem kicsit depressziós voltam. De két, babázással töltött boldog év után feltöltődtem energiával és tenni akarással.

Miután nem volt hova visszamennem, újra állást kerestem.  Hónapokig semmi, mígnem a férjeménél vállaltam helyettesítést, és közben keresgéltem, de tényleg nem volt értelmes lehetőség, így most feketézek, büfében helyettesítek, gépelek, elvállalok mindent, még takarítást is. De az biztos, a lejtőről nehéz visszatalálni az eredeti pályámra, és ahogy egyre öregszem, a második gyerek is kérdéses.”

Én mikor megszületett a harmadik, már benne voltam a negyvenben. A férjem lelépett. 8 évig főállású anyaként voltam otthon, kaptam is havi 25 ezer Ft körül, meg a segélyeket, mellette varrtam, kézimunkáztam, virágkötőként dolgozom, persze papír nélkül. Vidéken lehetetlen ennyi idősen ennyi kihagyás után rendes munkát találni, elköltözni nem tudunk, mert évek óta senki nem jelentkezik a lakás iránt, amit már régen meghirdettem. Én már feladtam, örök munkanélküli leszek. Papíron.”

Mihez kezdjünk akkor?

Aki keresgél, könnyen talál magának valamilyen uniós pénzből finanszírozott képzést, tréninget. Ezek főleg kompetenciafejlesztésre, önbizalom növelésre, álláskeresési taktikák vagy vállalkozási ismeretek elsajátítására vannak kitalálva, de kapcsolatépítésre is jók lehetnek. Van, amelyik valóban hatékony, mások inkább csak arra valók, hogy ne otthon búslakodjon a munka után vágyó anyuka.

A munkaügyi központokban járhatunk nyelvi képzésekre, és ha elavult a végzettségünk, tanulhatunk új szakmát. Persze általában hosszú a várólista, de megéri rákérdezni. És van egy új, szintén EU-s program, amelynek keretében minimális önrésszel vehetünk részt idegen nyelvi és informatikai képzésen, így a piacképességünket növelhetjük.

stockfresh 531476 mother-and-daughter-with-laptops sizeM

A civil szférában is egyre több lehetőség adódik, egyre több szervezet tűzi lobogójára a nők esélyegyenlőségét, a munkába állásuk segítését. A 10 éves Jól-Lét Alapítvány és a Seed Alapítvány élen jár ebben, de például a Szent István Egyetemen több alapítvány összefogásával egyéves akkreditált öko szakértő képzést indítottak szeptemberben, ahol képesítést szerezhetnek a kisgyerekes anyukák (Ökomama néven), és emellett tanácsadásokon, tréningeket is részt vehetnek, hogy munkaerő piaci versenyképességüket növeljék, s nagyobb eséllyel találjanak munkát, illetve indítsanak saját vállalkozást.

A vállalkozás indítása merésznek tűnhet, főleg egy munkanélküli nő szájából, de vannak, akiknek kifejezetten testhezálló feladat az önfoglalkoztatóvá válás, sokan korábbi hobbijukból, munkatapasztalatukból, netán pályamódosítás után döntenek amellett, hogy vállalkozónővé válnak. Anyaként elég nagy előnye ennek a foglalkoztatási formának, hogy magunkért dolgozunk, rugalmas a munkaidő, és a gyerek betegsége miatti kirúgástól való félelem ebben az esetben nem fenyeget. Vida Gazdagmami Ági is az e felé kacsingató nőket célozza meg jó tanácsaival, saját tapasztalataira alapozott oktatóanyagaival, és média megjelenéseiben lelkesíti az önbizalom-hiányos anyákat.

A Seed Alapítvány is elsősorban vállalkozást indítani szándékozó és kezdő vállalkozó nőknek tud segítséget nyújtani. Most is van egy futó projektjük, a Gyere vissza program, amely az alapítvány 90 órás tematikájának fejlesztetett változata kimondottan a GYES-ről, GYED-ről visszatérő nők igényeihez és szükségleteire épül, s január közepén tizenkilenc fővel indult el.

Sokféle életút, sokféle személyiség, körülmény, rengeteg anya, akik dolgozni akarnak, ha nem is vágynak nagy karrierre, de hasznos tagjai akarnak lenni a társadalomnak, adózó állampolgárai, teljes értékű tagjai. Jó lenne, ha a munkáltatók az anyákban nem holmi kiszámíthatatlan veszélyforrást látnának, vagy nem úgy tekintenének rájuk, hogy úgyis ki lehet használni őket, mert nem sok más esélyük van. Hanem azt a nőt látnák bennük, bennünk, aki képes tanulni, gyereket nevelni, háztartást ellátni és feleségét is helytállni - aki lehetne akár a feleségük/barátnőjük/saját maguk is.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.02.18 06:26:20Próbafőző

    Egyrészt baromi szerencsés vagyok, mert nagyon hamar találtam állást (2 évet voltam otthon). Másrészt a férjem is rendesen kiveszi a részét a mindennapi bölcsi-futamból, a táppénzből. Mégis így sem könnyű. Pl: most merült fel egy olyan eset, hogy többnapos betegség esetén nem tudtuk megosztani a táppénzt. Pedig egy 6-7 napos betegséget sokkal könnyebb elosztani két szülőnek és mindkét fél jobban jár, és a munkáltatók is.
    Ja és még az ördögi bölcsibe jutásról nem is beszéltem. Amit itt nem értek: a fiam csoportjában az anyukák nagy része otthon van a második (sokadik) babával. Már pocakkal vagy pár hónapos babával jött szokatni a nagyot.

  • 2013.02.18 08:28:56kairouan

    Whale:
    És mind a 4 gyereked bedugtad félévesen bölcsődébe?

    Viszonylag kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 3 évig otthon "üdüljenek", mert az utolsó évben kapott 25 ezer Ft mégis mire elég??

    Egyébként, ha valaki nem 1, hanem mondjuk 3 gyereket szeretne, de az elsőnél már elmúlt 30, akkor nem nagyon tud visszamenni dolgozni, mert mire megszüli a harmadikat, már 40 éves, vagy több lesz. :(

    Azt meg már több helyen leírtam, hogy visszamenni két gyerek között egy évet dolgozni, azt semmivel nem jobb a munkáltatónak, tehát ugyan úgy nem fog érted lelkesedni!

  • 2013.02.18 08:46:46mikulásbohóc

    eu-hivatalnokoknál összesen 20 hét anyasági szabadság (teljes fizetéssel), amit szülés előtt v. után lehet kivenni. utána max. fél évig ún. szülői szabadság (minimális 'fizetéssel', albérletre épphogy elég). gyerek betegségét saját szabiból kell megoldani vagy marad a bébiszitter. persze nagy előnye az egésznek, hogy anyasági + szülői szabadság után nem a felmondó papírokkal várnak vissza. azonban 3 évig otthon maradni az itt csak álom. elképzelhető, hogy egy max. egy éves távollétet a magyar munkáltatók is jobban tolerálnának ...

  • 2013.02.18 09:01:03cosette

    Én szívesen elfelejtettem volna az itthon ülést (whale-nek), de születéskor jelentkeztünk bölcsibe, két éves koráig helyhiány miatt nem vették fel a bölcsibe (Bp. II. ker.), magánbölcsire nem futotta. Aztán költöztünk, kilátástalan volt a régi lakáson lévő hiteltörlesztés, így eladtuk. Az utolsó évre Szentendrén, ahol most lakunk, akkor tudtam volna beadni, ha korábban jelentkezem, de a költözés nem volt előre tervezett, az utolsó pillanatban választottuk ki a legkedvezőbb lehetőséget. Másrészt nekem a lakóhelyen szerinti bölcsi se lenne jó, mert Bp közepén dolgozom, ha itt adnám be fél héttől fél hétig kéne bölcsiben lennie, hogy beérjek fél nyolcra és munka után hazaérjek. Csak aludni jönne haza, ez is embertelen egy 2 évesnek.
    Bp-en bölcsit keríteni még a bejelentkezett lakosoknak is nehéz, ezt tudtam már korábbról, nemhogy így... Nincs esély dolgoznom, pedig nagyon szeretnék és várnak is vissza!.. nagyszülők 150 km-re, aki még él, én pedig kapom az alig harmincezret.

    Mégis hogy kellene? Úgy kéne szülni, hogy előtte az ember félreteszi a magánbölcsire, babaszitterre a pénzt, de átlagember örül ha a létfenntartására elég amit keres. Nekem nincs ötletem, mit kellett volna másképp.

  • 2013.02.18 09:15:43suo tempore

    adott egy olyan társadalom, ami nem tolerálja a női feladatokat, ami a nőket férfvá (termelő erővé) érdekelt nyomorítani,ezért a nő alapvető feladatát, mint gyereknevelés, háztartás, család egyenlővé tette az élősködéssel

    és ezzel nem azt mondom, hogy ne dolgozzon, ha éppen akar, de jelen esetben a többségnek nincs sok választása

    kell nekik a pénz, húzd az igát, állat

    ezt még kedélyesen megtoldották egy olyan szabályozással, ami egymás torkának ugrasztja a munkaadókat és a munkavállalókat is, hogy lehetőleg mindenki szívjon, addig se jut eszükbe azon gondolkodni, hogy nem bennük van a hiba, hanem a rendszerben

    hogy ennek milyen társadalmi következményei lesznek (népességcsökkenés, sokgyerekes mélyszegénység, a rendszer által már 1-2 éves korban elkezdődő droiddá faragás) az majd hamarosan kiderül

  • 2013.02.18 09:18:50g-dúrban zúgó kabóca

    az a gusztustalan ebben, hogy azzal a ténnyel van bajuk a munkaadóknak, hogy te valóban annyit szeretnél/tudsz dolgozni, amennyire be vagy jelentve, amennyiért fizetve vagy. ezért ez nonszensz, nem? tök felháborító. hogy azért nem vesznek fel, mert nem fogsz ingyen melózni nekik munkaidő után.

    a másik oldalról pedig soha nem fogom megérteni, hogy miért vállal több gyereket az, akinek nincs rá pénze. nem kell álszentkedni, ez kőkeményen pénzkérdés is. hogy lehet egyik napról a másikra élve gyereket nevelni? szerintem ez óriási felelőtlenség.

  • 2013.02.18 09:34:54suo tempore

    és még annyit hozzáteszek, hogy ha egy nő szeretne szülni néhány gyereket, szeretné azokat felnevelni, a háztartást, kiskertet vakarni, valamint a férjére és magára is időt fordítani, akkor könyörgöm, nem idióta parazita élősködő, hanem teljesen normális nő

    és az, hogy erre a családfő napi 8 órai munkája az esetek többségében már nem elég, szerintem ez is tudatos "rendszerigazgatás" eredménye

    a sokat emlegetett nyugaton azért még igen, ott is választani kell, vagy karrier, vagy gyerek, de ha a nő mégis a családot választja, azzal nem dönti nyomorba őket, mert a férfi fizetése elég szokott lenni egy normális színvonalú megélhetéshez, és a nők részmunkaidőben, távmunkában foglalkoztatása is inkább lehetséges

    arra még nem találtam megfelelő magyarázatot, hogy velünk kik és miért teszik ezt

  • 2013.02.18 09:46:12kismorgó

    dolgozom, a gyerek 2 éves, 13 hónapos kora óta bölcsis - természetesen nem állami bölcsi, mert oda a várólistára is előre jelentkezni kell...
    és momentán nem is olcsóbb, mintha államiba járna...
    szeretnék még 1 gyereket, a munkahelyem szuper, annyit fizetnek, amennyire be vagyok jelentve, annyit dolgozom, amennyiért fizetnek. Ha beteg a gyerek, akkor maradok vele otthon... Szerencsés vagyok, remélem, így marad.
    Mindenki kövekkel dobált, amikor visszamentem dolgozni, mert a gyereknek milyen rossz, ha közösségbe megy, és minél tovább otthon kell vele ülni. Nem értek ezzel egyet. Nem tudnék 2. gyereket vállalni, ha közben nem jöttem volna vissza dolgozni. vagy ha ez a rendszer, hogy otthon maradhat vele aki akar, akkor adjanak már valami tisztességes GYES-t! most komolyan, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor meghallottam, hogy 25600 ft a GYES.

  • 2013.02.18 09:48:22g-dúrban zúgó kabóca

    suo tempore, egy szegény országban élünk, ennyi. lehet, hogy borzasztó, hogy gyereket nevelni egyet jelenthet a család anyagi romlásba döntésével, de azt nem értem meg, hogy valaki erre a szülés UTÁN rácsodálkozik és meglepődik. tudomásul kell vennünk, hogy egy szegény országban élünk. és igen, ahogy valaki fentebb csodálkozva írta, a megoldás valóban az, hogy előre gondolkodunk és előre félre teszünk pénzt a gyerekkel kapcsolatos kiadásokra, hiszen már a gyerek születése előtt is világos, hogy nem fognak tárt karokkal visszavárni a melóba, hogy a gyerekért nekünk kell elmenni az oviba, hogy az oviba túljelentkezés van stb. stb. Valóban gyalázatos és szörnyű a helyzet, de nem kevésbé szörnyű a mentalitás, hogy szültem egy gyereket, a gondjaimat meg oldja meg az állam, mert én nem készültem fel rájuk. Lehet, hogy szeretnénk egy fizuból 3 gyereket nevelni, nem fényűzően, csak normálisan, de itthon a nagy átlag számára ez NEM elérhető opció, nem hiszem el, hogy ez csak a 3. gyerek születése urán derül ki.

  • 2013.02.18 09:52:05cosette

    kabóca
    " másik oldalról pedig soha nem fogom megérteni, hogy miért vállal több gyereket az, akinek nincs rá pénze. nem kell álszentkedni, ez kőkeményen pénzkérdés is."
    az persze, ezért én 36 éves koromig vártam, hogy legyen lakás és egyebek, de nem tudom, végül is mi az aminek meg kell lennie...

    Engem csak az zavar, hogy azok vállalnak kevés vagy semmi gyereket, akinek módjuk és lehetőségük lenne átadni némi tudást/felelősségérzetet/gondolkodási képességet a gyerekeiknek, mert megvan ez bennük is. Ehelyett gombamód szaporodnak azok, akik agyatlanul élnek, és jókora szerepük van a társadalom lezüllesztésében, inkább elvesznek mint adnak.
    Mert ennek az a végeredménye, hogy ők választják meg a nekik tetsző vezetőket, ők lesznek a többség, és bele se merek gondolni akkor milyen jövő lesz itt, a mostani még kánaán...

  • 2013.02.18 09:59:22plüss_Teknős

    A munkahelyemen elvileg visszavárnak a gyerekezésből. Azzal nem tudtak más kolléganőknél sem mit kezdeni, hogy a korábbi 10-12 óra helyett valóban leléptek nyolc ledolgozott óra után, mert menni kellett a gyerekért. rám is ezért vár valószínűleg kirúgatás.
    Nem a több éves távolmaradásuk volt a baj, hanem hogy utána a munkaszerződésükben szereplő 8-8,5 órát tudták "csak" vállalni.
    Hat órára átszerződtetett kolléganők is simán benn vannak 7-8 órát egy nap, mert a munkájuk nem lett kevesebb, csak a szerződésben rögzített munkaidejük és a fizetésük :-( Az, hogy az éves szabijaik elmennek az első negyedéves náthaszezonban, majdnem mellékes...

  • 2013.02.18 10:02:07suo tempore

    g-dúrban zúgó kabóca: nem, nem élünk szegény országban

    az, hogy egy ország lakosai mennyire élnek szegénységben vagy jólétben, az a mindenkori hatalom döntése (ez még Afrikában is így van, nem azért nyomorognak azok a szerencsétlenek, mert alapvetően lusták és mert nem lenne mit enni, hiszen ott is vannak földek, sőt víz is, hanem már megtermelniük sem érdemes, arról tettek azok, akik lerabolják őket)

  • 2013.02.18 10:08:50g-dúrban zúgó kabóca

    igen, cosette, ebben 100%-ig egyetértek veled. nagyon keserves látni, hogy míg te felelősen gondolkodsz, addig mások ezt pont leszarják és lesz, ami lesz alapon élnek. ez nagyon nehéz, mert így pont, hogy nem is nagy fog változni semmi.
    nem tudom, mi az, ami kell, szerintem annyi, hogy biztos megélhetés legyen, ne okozzon gondot, ha pár hónapig nincs vagy sokkal kevesebb a fizu. semmi extrára nem gondolok, semmi fényűzésre, de a napi megélhetési gondok mellett én nem értem, hogy lehet gyereket vállalni. szerintem akkor kell gyereket vállalni, ha boldogságban tudod nevelni, ha meg tudod neki tanítani, hogy az élet alapvetően szép és nem egy nagy szopás a pénzért, hogy élni alapvetően, a nehézségek ellenére, jó. Hogy kinek mennyi pénz kell ahhoz, hogy ebbe az állapotba eljusson, az totál egyénfüggő. Őszintén szólva minimális számú olyan családot ismerek, akik szegénységben boldogan élnek és harmóniában nevelik a gyereke(ike)t. Ez a képesség egy nagy adomány, de igen ritka.

  • 2013.02.18 10:09:29plüss_Teknős

    Kabóca, annyira nem lehet szegény az ország, ha megengedhetik, hogy anyukák 2-3 évet üljenek otthon az állam pénzén. De az emberek többsége úgy van ezzel, hogy neki ez jár, és köveket dobálnak arra, aki igenis a jól fizető, szeretett, megbecsült munkáját választja, és "bölcsibe dugja" a gyerekét (Vagy a saját lelki nyugalmát választja, és a kicsivel is otthon lenne, míg a nagyobbacska már szocializálódik - mint nálunk).
    Több 30+-os ismerősöm toporog, hogy "nem fér bele" a gyerek. Nincs alkalmas időpont, ha csak nem milliomos az ember.
    Attól viszont nekem is feláll a hátamon a szőr, hogy valaki a semmire vagy legalábbis a nagyon kevésre szül 2-3-4 gyereket, majd a kölköket pajzsként maga előtt tolva várja, hogy az állam-társadalom-jóakarók megoldják az életét - adjank munkát, bölcsit, ovit, adókedvezményt, ingyen bérletet, tankönyvet, nyaralást.
    Én is szeretnék még 1-2 gyereket, de nagyon úgy néz ki, hogy nem fér bele. Az, hogy én szeretném, a felnevelésükhöz sajnos nagyon kevés...

  • 2013.02.18 10:16:56suo tempore

    "annyira nem lehet szegény az ország, ha megengedhetik, hogy anyukák 2-3 évet üljenek otthon az állam pénzén"

    na ide vezet a totális kapitalista agymosás, ha már egy nő gondolja mindezt magáról, vegyük már észre, hogy ez nem jó, nem természetes

    persze akkor se tudunk semmit tenni ellene, de lássuk legalább tisztán, hogy mit tesznek velünk, olyan siralmas :(

  • 2013.02.18 10:27:49De gustibusaut bene, aut nihil

    plüss_Teknős...
    nem az állam pénzén ül otthon 2 évet, fizetésarányos a tgyás és a gyed...
    a harmadik évet üli otthon állami pénzen, az tényleg kontraszelektív, de nem lehet mindenki okos, szép,és jólkereső, a társadalom egésze szempontjából prolikra is szükség van :)

  • 2013.02.18 10:41:00plüss_Teknős

    A tgyás és gyed a bejelentett fizuval arányos, de az állam fizeti, nem a munkahely.
    Én szeretnék a gyed lejárta után visszamenni dolgozni (pedig nincs az a hatalmas karrierem és fizum sem). A családom meg ki van készülve rajta, hogy nem maradok otthon a gyerekekkel oviig, szegényekkel.
    De gustibusaut bene, aut nihil,
    aki önszántából marad otthon gyes-en a 3. évre is, a szépségétől-okosságától-proliságától függetlenül, az elvileg tudja, mit vállal, és hogy a juttatás erre az időszakra mennyire kevés...

  • 2013.02.18 10:42:18De gustibusaut bene, aut nihil

    amúgy asse egészséges h mindenki tíz meg tizenkétórázik, ami se nem hatékony, se nem legális, de legalább három félállású anyuka melóját veszi el :)

  • 2013.02.18 10:43:35tea fan

    suo tempore
    "adott egy olyan társadalom, ami nem tolerálja a női feladatokat, ami a nőket férfvá (termelő erővé) érdekelt nyomorítani,ezért a nő alapvető feladatát, mint gyereknevelés, háztartás, család egyenlővé tette az élősködéssel"

    Ilyen szabályok, melyek a nemek kötelező jelleggel betöltendő szerepeire vonatkoznak, hol vannak lefektetve, a Világegyetem Nagykönyvében? Az, hogy nő ne lett volna termelő erő a múltban, marhaság.
    Nem a (termelő) munka az újdonság, hanem a házon kívül végzett, fizetett munka. Habár még az sem, a nyomorúságos, alantas, rosszul fizető munkáktól ugyanis sosem óvták a nőket (sem).
    A nőknek a XX. századik soha nem adatott meg az, hogy a gyermek 2-3 éves koráig ne dolgozzanak, és "csak" a poronty testi-szellemi fejlődésével foglalkozzanak. Legfeljebb kevés kiváltságosnak, aki helyett viszont más (dolgozó) nők végezték el a "nő alapvető feladatait".
    Én nem tartom a főállású anyákat élősködőnek, de azt sem gondolom, hogy az én alapvető "dolgom" a gyerek és a háztartás. Alapvető dolgom, igen, de a páromé is. Megosztozunk rajta.

  • 2013.02.18 10:45:10plüss_Teknős

    De gustibusaut bene, aut nihil,
    0-24 anyukaság után a 10-12 óra meló már csak ujjgyakorlat :-D

  • 2013.02.18 10:48:45De gustibusaut bene, aut nihil

    plüss_Teknős
    nem a munkahely, meg nem is az állam, te magad tolod bele havi szinten évekig, amikor épp nem vagy beteg vagy nem szülsz gyereket, egészségügyi hozzájárulás néven, ne őrüljünk már meg...

  • 2013.02.18 10:49:30Nancsi

    Azért ne felejtsük el, hogy úgy általában is kevesebb a munka. Nem csak a kismamákat nem veszik fel, hanem senkit se. Elég jellemző, hogy kirúgnak egy alkalmazottat, és felvesznek egy gyakornokot, mert az ugye felébe (se) kerül.

    Másik oldalról a gyerekes munkaerő tényleg nem vonzó, de ezt nyilván lehet kompenzálni, plusz tudással, vagy alacsonyabb bérigénnyel. Induljunk ki abból, hogy egy törtető 23 éves titán képes napi átlag 10-12 órát is dolgozni, meg simán beáldozza a hétvégéjét is, ha arról van szó. Szóval nyilván inkább őket veszik fel, ha a gyerekes nem tud pluszt felmutatni. Más kérdés az, hogy a túlórát sehol se ismerik el (se multinál, se kis cégnél, legfeljebb csak az állami szektorban), viszont mindenhol örülnek neki.

  • 2013.02.18 10:52:09tea fan

    plüss_Teknős
    " A családom meg ki van készülve rajta, hogy nem maradok otthon a gyerekekkel oviig, szegényekkel."
    A GYES-t 1969-ben vezették be. Vajon addig minden gyerek sérült a bölcsődében? Nemá'.
    Amikor nagyanyám szült, nem jár semmi efféle, ő fél évet töltött otthon, utána ment a gyerek (anyukám) bölcsődébe, illetve egy "pótnagyi" vigyázott rá, ha beteg volt, mert a nagyszülők már erősen betegeskedtek akkor, őket is gondozták. Anyám volt (sajnos már csak múltidőben) a legjobb ember, akit ismertem, és a legkedvesebb, legönzetlenebb is. Képzeld, ha nem jár bölcsibe, akkor milyen lett volna, ott biztos elrontották :P

  • 2013.02.18 10:55:26tea fan

    plüss_Teknős
    "0-24 anyukaság után a 10-12 óra meló már csak ujjgyakorlat :-D"

    Háromgyerekes kollégám is ezt mondja, pedig ő férfi :)

  • 2013.02.18 11:12:28plüss_Teknős

    tea fan,
    ezt mondom én is a szüleinknek, hogy a bölcsiben azért nem a gyerekeket eszik reggelire, mikor nagyon forgatják a szemüket, hogy "hogy tehetem ezt". És nekünk a két gyerek belefér, de az nem, hogy 5-6 évet itthon maradjak, mert nem, a gyes-ből tényleg nem lehet megélni, nem is arra találták ki.
    Én-anyu kettőnkkel majdnem hét évet otthon volt, én becsavarodnék ennyi idő alatt. Anyósom mindkét gyerek mellől 5hónap után ment vissza dolgozni, apósom és a nagyszülők vigyáztak a kölkökre, és a férjem mégsem lelki sérült...
    A kevesebb munkához meg annyit, hogy a munkahelyemen a két kisgyerekes, emiatt igen "megbízhatatlan" kolléganőt egy gyermektelen pályakezdőre cserélték.

    De gustibusaut bene, aut nihil - rendben, maximálisan igazad van, nem kötözködöm!

  • 2013.02.18 11:17:41kairouan

    plüss_Teknős:
    Tényleg elég szomorú, ha már egy nő is így gondolkodik.

    "Kabóca, annyira nem lehet szegény az ország, ha megengedhetik, hogy anyukák 2-3 évet üljenek otthon az állam pénzén"

    Ez maximum akkor lenne igaz, ha egyébként az anyukák találnának maguknak munkát és fizetnének adót.
    Jelenleg 650 ezer regisztrált munkanélküli van, akkor most anyuka vagy otthon ül gyesen, ameddig kapja, vagy átnevezzük segélynek, mert ha nem talál munkát akkor lehet beadja óvodába a gyereket, aztán meg otthon ül és várja, hogy hátha egy nap munkát talál, vagyis adót nem fizet, a gyerekére viszont állami pénzen vigyáznak.

    Egyébként azt is nézzük már meg, hogy egy gyerek éves szinten 1 millióba kerül az államnak (bölcsőde), ha ennek a pénznek a felét odaadnánk anyukának, a másikat meg lenyelné az állam, szerintem már akkor is jobban járnánk. Nem azt mondom, hogy szüntessük meg a bölcsődét, de ne állítsuk már be úgy a nőket, mint valami paraziták, akik élősködnek az államon.

    Egyébként ha már a gazdag országokról beszélünk, a nagy nyugaton nincs ingyenes utazás 65 év felett!!!

  • 2013.02.18 11:31:08plüss_Teknős

    kairouan,
    akik körülöttem gyes-en vannak, néhány kivétellel nem nem tudtak volna, hanem nem akartak visszamenni dolgozni, az ő választásuk volt az otthon-maradás. És emellett keseregnek, hogy kevés a gyes, valamint hogy kikopnak a munkaerő-piacról :-/
    Pláne, mikor a gyerek már nagyobb, nekem is sokkal kényelmesebb lenne otthon ülni, de ha ezt választanám(!), akkor nem keseregnék, hogy kevés a pénz.
    Így értettem, amit fentebb írtam.

  • 2013.02.18 11:33:44tea fan

    plüss_Teknős
    Nézd, akármit is mondanak, a döntés a tiétek.

  • 2013.02.18 11:38:42tea fan

    kairouan
    "Nem azt mondom, hogy szüntessük meg a bölcsődét, de ne állítsuk már be úgy a nőket, mint valami paraziták, akik élősködnek az államon."
    Nem, nem azok. De fordítva se ideologizáljuk meg, hogy a dolgozó nő lelketlen karrierista, aki tesz a gyerekére.
    Ugyanakkor a főállású anyaság kockázatait is látni kell; minden harmadik házasság válással végződik, senki sincs "védve" tőle. Gondolni kell arra is, hogy mi van, ha a családfenntartó eltűnik. Vagy munka nélkül marad.

  • 2013.02.18 11:42:34kairouan

    plüss_Teknős
    Ha valakinek lenne lehetősége dolgozni és szüksége lenne a pénzre, de inkább otthon ül és sír az más tészta.

    De azért ne állítsuk be normálisnak, hogy valaki lepasszolja az 5 hónapos gyerekét, én nem a szüleimnek szülők gyereket.
    Aki nem tudja kigazdálkodni, hogy a gyed mellett legalább egy- másfél évet legyen otthon a gyerekkel, annak tényleg nem biztos, hogy kellene szülnie.

    Biztos, hogy nem lesz lelki sérült a gyerek, ha 6 hónaposan beadják a bölcsődébe, de hogy folyton beteg lesz, a gondozónők a másik 20 gyerek mellett pedig nem nagyon foglalkoznak majd vele.
    Ráadásul én nem a gondozónők elmondásából szeretném elképzelni, hogy hogyan cseperedik a gyerekem, elég, hogy az apja alig látja majd!

  • 2013.02.18 11:46:42tea fan

    kairouan
    Ha folyton beteg lesz, akkor otthon lesz. A betegség nem azért olyan gyakori, mert a gyerek bölcsődébe kerül, hanem azért, mert közösségbe kerül, és a szervezete először találkozik számára addig ismeretlen kórokozókkal.
    Ha nem jár bölcsődébe, akkor majd az első óvodai évet fogja betegeskedéssel tölteni. Mint egy rokongyerek, aki négyévesen ment oviba, most tölti az első évét, de eddig több mint a felét betegen töltötte.

  • 2013.02.18 11:56:05kairouan

    tea fan

    Én pont megszoktam védeni a nőket, hogy ha valaki nem huszonévesen szül, az még egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy hülye, karrierista pi...a!
    Sőt, vannak olyan pozíciók, ahol sajnos, ha a nő nem akarja, hogy elfelejtsék, akkor nem ülhet otthon évekig (média, színészek stb).
    De nekem akkor is fura lenne, ha valaki - bár nincs igazán szüksége rá - rohan vissza a 6 hónapos gyerek mellől dolgozni. Ezek szerint nem élvezi a gyereke társaságát? Egy 6 hónapos gyereknek még nincs szüksége más gyerekek társaságára, az ilyen gyerek még anyatejen él - amiért megint csak szívatják ugye a nőket, hogy szoptass minél tovább!

    Az, hogy valaki otthon marad 2-3 évig a gyerekkel, az még nem főállású anyaság - szerintem.
    Biztosíték semmire sincs, ha félév múlva visszamész dolgozni, akkor sem biztos, hogy megmarad az állásod, ha egyedül maradsz, nincs segítséged a gyerek meg folyton elkap valamit a közösségben, akkor ugyanúgy gyorsan az utcán találhatod magad.

  • 2013.02.18 12:02:08tea fan

    Valóban nincs biztosíték semmire, csak valószínűségek vannak. Bármikor az utcán találhatod magad, de minél kevesebbet hagysz ki, annál nagyobb eséllyel találsz új munkahelyet.
    A 2-3 évvel az a bajom, hogy ez csak egy gyerek... Ha már kettő van, és nem egymás után jönnek, az már 5-6 év. Hát még ha három van...
    Erről megfeledkeznek azok (nem te), akik azzal érvelnek, hogy "ugyan, csak 2-3 év, mi az?"

  • 2013.02.18 12:04:57Szarka77

    A bölcsőde szükség, nem erény. Jó, hogy létezik, mert van olyan élethelyzet, amikor egyszerűen nincs más megoldás, mint beadni oda a gyereket, de az valójában egy megőrző, abból is az ingerszegényebb fajta, ahol az égvilágon semmi (a gyereknek) hasznos dolog nem történik. Hároméves koráig a gyerekeknek a szüleikre van szükségük, a támogató, meleg, biztonságos családi légkörre, és nem vadidegen gondozónőkre, akik maximum kicserélik rajta a pelenkát.
    MINDEN gyereket megvisel a bölcsőde, bármit is állítanak eufémisztikusra feltupírozva azok a nők, akik beadják oda a gyerekeiket. Ami nem jelenti azt, hogy elítélem őket, amiért beadják, de elég, ha csak tudomásul vesszük inkább ezt a tényt, semmint dicsérgessük, hogy milyen jót tettek a gyerekükkel, mert "annak már szüksége volt a közösségre" (általában ezt az indokot említik meg ahelyett, ami az igazság: hogy bizony kellett a kieső jövedelem).
    Az meg törvényszerű, hogy ha egy gyerek közösségbe kerül, akkor az első egy évben, amíg megerősödik kellőképpen az immunrendszere, betegeskedni fog. Erre szüksége is van ahhoz, hogy később, az iskolában már kevesebbet legyen beteg.

  • 2013.02.18 12:18:25tea fan

    Szarka77
    Az nem lehet, hogy az anya pszichés egyensúlya is tényező?
    Nem arról beszélek, hogy 6 hónapos gyereket "dugjunk be" a bölcsibe, de a 6 hónap és a 3 év között eltelik némi idő.
    Kolléganőmnek két (most már) ovis gyereke van, otthon volt velük (azt hiszem) a kisebbik kétéves koráig. Saját bevallása szerint bár nagyon szereti a gyerekeit, pszichésen már rosszul bírta az otthonlétet.
    Namármost ez addig nem óriási probléma, amíg csak 1-2 gyerek van, és/vagy úgy jöttek egymás után, mint az orgonasípok, de mi van a többi esetben? Anyuka otthon van 7-8-10 évet? Erre nem mindenki alkalmas, ráadásul utána is nehéz helyzetben lesz, ha újra dolgozna. Sokan ilyenkor képzettségüknek nem megfelelő munkát kapnak csak, vagy még azt se.
    Fogadjuk el, hogy aki több gyereket akar, az azt, amit az élet egyéb területein ért el, lehúzhatja a vécén?

  • 2013.02.18 12:40:47Avril35

    Nem mondanám, hogy a bölcsőde megvisel minde gyereket. A távoli családban láttam egyet kettőt, akinek kifejezetten jót tett, hogy elkerült otthonról, az idegbeteg, csontsoványra lefogyott - anyagi gondok, komoly családi veszekedések, a párválasztása miatt- anyja, és a kocsmában léhűtő apja mellől...
    Addig a gyerek muforc volt, nem mosolygott, nulla szociális érzékenység jellemezte, hiába vittünk neki méregdrága ajándékokat, egy mosolya sem volt a 2-3 évesnek.
    Állandó veszekedések azért, mert a jómódú nagyszülőknek kell mindent de mindent fizetnie, mert a csaj hozzáment egy cigányhoz, aki természetesen még a bölcsődébe se megy el a gyerekért, csalja a nőt égre földre, három forintot keres, nagyzol, piál, mereszti a fa++-t, nem viszi el autóval a csajt még bevásárolni sem, egy tányért nem mos el, nem porzsívóz, nem viszi a szemetet a szemétledobóig, stb..:DD, a nagyszülők fizették vissza a panel lakás svájci frank hitelét, hogy bele ne dölgöjenek.
    De neki ez a faxi kellett, na most jön a 2. gyerek, amibe mind beledöglenek, mert annyi pénz már a földön sincs hogy őket eltartsák.

  • 2013.02.18 12:50:36tea fan

    Avril35
    Na jó, de ez szélsőség.
    Nem kell alkoholista, léhűtő apa (vagy anya) ahhoz, hogy a bölcsőde legyen az optimális választás.
    A gyerek és az anya érdekeit együtt kell figyelembe venni, szvsz.
    Ha az anya egy idő után rosszul kezdi érezni magát attól, hogy otthon van - NEM a gyerekétől, hanem attól a helyzettől, amely a kicsi gyerek főállású nevelésével együtt jár -, az a gyereknek sem jó. És ez nem választás kérdése, hanem személyiségfüggő.

  • 2013.02.18 12:53:34Avril35

    Egy másik látásból ismert lánynak lett 25 évesen két gyereke, mind a kettő "hibbant". 10 évesen még pelenkázni kell az egyiket. Az erős akaratú, pénzes apuka megmondta a lányának hogy ne menjen hozzá ahhoz a "söpredékhez" mert egy lusta, érdektelen, ember, akire nem lehet számítani, nem lesz olyan apa mint ő volt.
    Még a lakást is a csaj szülei adták, jó nagyot, garázzsal együtt, de fent tartani nem tudták. Sokba került a gyereke orvosi ellátása, gyógypedagógia stb, nem értek hozzá, nem beszéltem velük.
    Hát hozzáment a problémák jöttek a két gyerekkel a faxi lelépett 3 év múlva.
    A nő apukája eladta a budai lakást, a hatalmas Mercédest, gondolom a költségekre (?)és ott van egy negyven felé közeledő, elhanyagolt, idegbeteg, lesoványodott, turkálókból öltözködő egykori "úrilány" a két elég súlyosan fogyatékos gyerekével..., anno otthagyta az egyetemet, nincs diplomája, az apja évekig nem is beszélt vele, iszik de rendesen, de valószínűleg belátta, hogy nem hagyhatja ennyire cserben a hülye lányát.
    Őt sem vették vissza dolgozni, de nem is tudott volna menni.

  • 2013.02.18 12:57:44Avril35

    Igen, igazad van, hogy szélsőség, csak ez családon belül van. Én próbáltam megértetni velük, amit te mondasz de hatalmas harag lett belőle az irányomban. Hogy én fogjam be ott döglök fent Pesten egy baromi nagy lakásban, nem értek semmihez és különben is miért nincs már gyerek..?
    Mert nem akarok.
    Mert ez nem lenne élet. Én mondtam nekik, hogy nem normális, hogy hatvan éves nagyszülők melóznak egy 40 feletti otthon döglő cigóra, meg az idegbeteg lányukra. Mert ők eljárnak nap mint nap melózni kemény fizikai melót végeznek.
    Szerintem a jó párkapcsolat az sok mindenre megoldás. Arra is ha nem talál az anyuka munkát, de szeretne találni.
    A igazi gond, ha nem akarnak melózni, hanem mástól várják el.

  • 2013.02.18 13:26:57kismorgó

    Avril35:
    "Egy másik látásból ismert lánynak lett 25 évesen két gyereke, mind a kettő "hibbant".
    ez most komoly?

  • 2013.02.18 13:47:24Avril35

    25-26,5 évesen szült két gyereket, igen mind a kettő súlyosan értelmi fogyatékos. Régen együtt jártunk magántanárhoz onnan ismertem.

  • 2013.02.18 13:54:18plüss_Teknős

    Szarka77,
    nekem a bölcsőde A segítség.
    A nagyszülők messze vannak és dolgoznak, még vagy 5-6 évig. A férjem, a barátok dolgoznak, reggeltől estig. Bébiszitterre nem telik.
    Viszont mióta a kisebb sem annyira pici, a napom fegyelmezéssel, tiltással telik, hogy a gyerekek ne szedjék szét egymást és a lakást, hogy aludjanak, egyenek, stb.

  • 2013.02.18 13:57:32Avril35

    Úgy értettem a hibbantat, hogy egy plázában futottunk össze az egész családdal és a gyerek rugdosott hol engem, hol az arra járókat a csaj, meg nem szólt rá...
    Az egyik gyerek meg sem szólal, szerintem ő Down kóros, míg a másik, gyönyörű arcra, nagyon szép kisfiú, de kibírhatlan, őrjöng, tombol, kapálózik, sír, visít, de megállás nélkül, szünet nélkül, a fél pláza nézett minket, szerintem gyerek pszihiáternél, meg speciális foglalkozásokon lenne a helye szegénynek, de szerintem ez nincs ingyen. Bár nem tudom.

  • 2013.02.18 14:26:10dokineni

    Azt senki se mondja már, hogy egy egyévesnek KELL a bölcsöde. Ez egyszerűen nem igaz. Lehet sokféle ok a háttérben, akár anyagi, akár más, de szerintem egy gyereknek kétéves kor alatt bőven elég, ha rendszeresen elviszi az anyukája játszótérre vagy más gyerektársaságba. Meg lehet érteni azt is, ha az anyukának van elege a sokéves otthonlétből, csak ne mondjuk már azt, hogy a gyereknek erre van szüksége. Kétéves kor fölött pedig gyerekfüggő, van olyan, aki extrovertáltabb, hamarabb feltalálja magát, van olyan, aki még négyévesen is teljesen jól elvan otthon.
    Nem egyszerű két gyerek mellett dolgozni, de bevallom, hogy az utolsó fél év otthon már nagyon próbára tett engem és vártam már arra, hogy használjam a három diplomámat. Öt évig voltam otthon. Szerencsére a cégemnek szüksége volt rám és viszonylag hamar találtak pozíciót. Ami még elgondolkodtató: sokaknak fogalmuk sincs, hogy mi jár a gyes alatt, mik a munkáltató kötelességei, ami engem, mint jogászt nagyon elkeserít. Még a Kismamának is írtam, hogy foglalkozzanak már a munkába visszatérő anyák jogaival, a kétszázhuszadik szoptatós cikk mellett, de válaszra sem méltattak.:)

  • 2013.02.18 14:53:11tea fan

    dokineni
    Szerintem a Kismama-féle újságokat rituálisan el kellene égetni, csak arra jók, hogy bűntudatot keltsenek az anyákban.

  • 2013.02.18 17:43:35fizetekmegegysort

    Tea fan
    Meg hogy eladják nekünk lúzer elsőgyerekesként a tök felesleges cuccokat...:(

  • 2013.02.18 20:36:46Rózsika

    elkeseredtem ettől a cikktől, és továbbra sem látom a kiutat. van gyermekem, mennék már dolgozni, de itt tehénfalván max közmunkás lehetnék. szeretnék második babát is, de oda jutok, hogy kiöregszem a reális babavállalási korból.
    még szerencse, hogy van két kezem, így eljárok feketén földet túrni, paradicsomot, barackot, meggyet szedni, paprikát kapálni. pénz csurog, némely gazda jó fej, még a konyhára is ad ezt azt. cudar világ jön, egyszer majd bekopog a nav-os, hogy "Rózsikanéni kéremtisztelettel, mibőltetszik fizetnia zinternetet?"...

  • 2013.02.19 13:45:40anothernick

    bölcsi: sztem 2 év felett jó, hogy van, hogy lehet választani (ahol lehet ugye), mert sokan vagyunk, sokfélék, gyerek, szülő is. én megzakkantam volna, ha tovább kell itthon lennem, a gyerekem meg igazi társasági lény, imádja a bölcsis zsongást, ami nagyon messze van attól, hogy napi 2*1 órát játszóterezik... más meg sajnálja, hogy nem akkor kelünk, amikor akarunk. én erre aszondom, na jó, de így van munkám, nem kell majd 40+-ként visszakuncsorogni magam a munkahelyre, vagy úgy interjúzni, hogy tudjam, ha meghallják, hogy ovis gyerekem van, elhúzzák a szájukat. arra ne várjunk, hogy hamarjában megváltozik, hogy a munkaadók nagy része (az enyém nem ilyen szerencsére) elvárja a túlmunkát, de azt is valahol oktatni kellene (mint a világ sok gyakorlati dolgát), hogy ha egy nő munkaerő is akar lenni majd, akkor ne egyetemről kikerülve szüljön 4 gyereket, mert úgy nehéz lesz... nem karrierről beszélek, nekem sincs olyanom, de jó végzettségeim, jó munkahelyem, aránylag jó fizum igen. persze a férjem viszi a hátán a családot anyagilag, de a sajátomat én is belerakom és ez jó. és örülök, hogy a gyerekem is ezt látja, ezt tanulja meg normálisnak. aki meg akar, maradjon otthon tovább, van, akinek ez való.

  • 2013.02.23 21:50:30Nyuszko

    Csipaka: "Aztán ma sírva vettem elő a tesztet, és belehaltam volna, ha el kellene vetetnem. A páromnak van 2 dipije, van 3 kitűnő tanuló gyerekünk és nem tudom hogy mi lesz, ha az ellenőrző teszt pozitív lesz, vagy lesz-e állásom fél év múlva, ha negatív lesz."
    Én tényleg nem akarlak piszkálni...de egy nő nem lesz terhes, ha nem akar az lenni...ha tudod azt, hogy a már meglévő 3 gyermeked mellé nehéz lenne még egyet bevállalni, eltartani, stb...miért nem védekeztek? Mindig elképedek, amikor minden médiából az ömlik elém, hogy mélyszegénységben élnek családok, sajnáljuk őket, jajjj mi lesz velük. És MINDIG minimum 4-5 gyerek a háttérben és a 6. már a hasában...MIÉRT???

  • 2013.03.27 15:32:44-Lidérc-

    Sosem értettem a 21. században hogyan lehet tele a világ harmadik, negyedik, stb váratlanul érkező babával... Nem kell messzire mennem a példáért, az egyik kolléganőm 3 gyerekkel, 10 év kihagyás után állt munkába, teherbírása nulla, informatikai és bármilyen munkavégzéssel kapcsolatos tudás naprakészsége nulla. Mégis rá tud csodálkozni, hogy 6 órás munkavégzéssel kevesebb a bére mint nekem 8 órában. Az persze természetes, hogy sürgős munka esetén akkor sem tud maradni ha nem kell sietnie a gyerekek miatt, és a 8 órás munkakezdés nála azt jelenti, hogy 8:10-re ér be...
    Alapvetően nem az a probléma, hogy a gyerekek miatt néha számolni kell vele, hogy kiesik pár napra a munkából, hanem az, hogy a kisgyerekes anyukák azt hiszik csak ők sietnek haza. Attól még, hogy nekem nincs gyerekem, a párommal ugyanúgy szeretnék minél több időt tölteni, de ez az ő szemükben nem akkora jelentőségű.
    Persze eljön az ideje, amikor majd ujjal mutogatnak rám is, mert valószínűleg 30 évesen sem lesz gyerekem, és igyekeznek meggyőzni a gyerekvállalás szépségeiről a nagycsaládosok, miközben minden második mondatuk a sanyarú sorsukról és a kevés támogatásról szól. Azért kíváncsi lennék ha mindenki beállna a sorba, és egymás után érkeznének a babák, kitől várnák a támogatást? Jaaa... akkor már persze jók leszünk mi, "törtetők"... :)

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta