SZÜLŐSÉG

A rongyi, a csicsijja, a plüss és társaik

2013. január 5., szombat 10:29

Plüssállatok, morzsolgatók, szundikendők, egy egyszerű textilpelenka - bármelyik válhat az egyetlen, legfontosabb társsá a gyerek életében, olyan kiemelkedően fontos valamivé, amihez (akihez!) éveken át ragaszkodik. Az, hogy választ, vagy nem választ magának ilyet valaki nem lehet előre tudni, és ez nem is jelez semmit a gyerek későbbi fejlődésével, lelki egészségével kapcsolatban. Ha viszont kinevez magának valamit, amihez erősen kötődik, örülhetünk, mert ez első olyan tulajdona a gyermeknek, amelyhez különleges érzelmek társulnak, s amely elég összetett jó szolgálatot tehet.

stockfresh 755929 child-sleeping sizeM

Egy német összevont kutatás („Chancen für Kinder durch Spielen” Alapítvány és az Ifjúsági- és Képzési Televízió Nemzetközi Központi Intézete (IZI)) Andrea Holler és Maya Götz vezetésével arra vállalkozott, hogy megfejtsék, miért ragaszkodnak a gyerekek "a" plüss állatkáikhoz, babáikhoz, és azok milyen szerepet töltenek be a mindennapokban.

A német kutatásban 700, egy és hat év közötti gyermeket nevelő szülőt kérdeztek meg, további 32 szülő írt naplót 2-8 év közötti gyermekének kedvencével való kapcsolatáról (rajzokkal, fotókkal illusztrálva), és 53 interjút készítettek óvodáskorú gyerekekkel.

A monyók, szundik, takák, rongyik, matykók és csicsijják

Tudja valaki, van-e hivatalosan magyar, összefoglaló neve ezeknek a társaknak? Angolul „comfort object” vagy „transitional object” a nevük, ide sorolunk minden olyan dolgot (plüsst, játékot, rongyit, takarót, sőt, akár egy dalt is), amihez a gyerek kiemelkedően kötődik, és ami segít neki az érzelmi biztonság megteremtésében, az ismeretlen helyzetek uralásában.

A szerepük pedig az, hogy az anya-gyerek kötődés érzelmi biztonságát nyújtsák, az anya jelenléte nélkül, megjelenése az „én-nem én” fogalom megélése körül várható. Segítségükkel a gyerek egyedül képes megküzdeni olyan helyzetekkel, amikhez egyébként a szülő segítségére lenne szüksége - ez pedig nagyon fontos képesség. Szülőként fontos, hogy a szent tárgyat tartsuk tiszteletben, és semmiképpen ne cikizzük érte a gyereket. A pszichológusok általában azt javasolják, hogy engedjük meg, hogy a gyerek addig használja ezt az eszközt, amíg kedve tartja, ne erőltessük az elválást kívülről.

A német kutatásból kiderült, hogy az 1-2 éves korosztályban 4-ből 3 gyereknek van valamilyen tárgya, amihez ragaszkodik. A 3-6 éves kor között még fontosabbak ezek a barátok, ebben a korcsoportban csak 5%-nak nincs valamilyen kis pajtása, amivel legalább elalváskor összebújik. Ők főként már plüssállatokat és babákat választanak, s 10-ből 8-an szinte mindenhova magukkal viszik kedvencüket, főként a rázós helyzetekben, például orvoshoz vagy elutazáskor.

A kutatók arra is kíváncsiak voltak, vajon milyen játékok és tárgyak a mai gyerekek kedvencei. 42%-kal a klasszikus mackó látványosan vezeti a ranglistát, mögötte a kutyus, nyuszi, jegesmedve (feltehetően Knut miatt) és a macska következett, illetve a különféle textilek és morzsolgatók is előfordulnak. A szakértők szerint a mackó azért lehet népszerűbb, mint a többi állat, mert az emberhez hasonlóan van ábrázolva, vagyis neki is két keze, két lába van, buci feje és nagy gombszeme ellenállhatatlan, sokszor még a felnőtteket is meghódítja. Három éves kor után a kislányok életébe bejönnek a babák, 10-ből 4-en babára cserélik le korábbi játszótársukat, ami főként akkor gyakori, ha a családban is van kistestvér.

Milyen szituációkban van szükség rájuk?

A kutatás során 420 olyan hétköznapokban előforduló helyzetet írtak le a résztvevők, amikor a kis kedvencek különleges szerephez jutnak. Két nagy csoportot különítettek el a kutatók, az egyik az érzelmi biztonság nyújtása, a másik az öngyógyító mechanizmus.

Lássuk, melyek a leggyakoribb helyzetek, szerepek:

  • Elalvás

Szinte minden kisgyereknek van valamilyen tárgya, amivel együtt alszik el. Sokszor összebújik szeretett állatkájával, babájával, pelenkájával, ami segíti az elalvást, azzal, hogy egyfajta rítusként megteremti az alvás hangulatát, és emellett még biztonságot ad. Több gyermek is azt mondta, hogy úgy érzi, hogy kis barátja vigyáz rá, miközben ő alszik.

  • Vigasztalás

Ha rosszul érzik magukat, mert betegek, fáj valamijük, a kutatás résztvevői arról számoltak be, hogy a gyerekek sokszor azonnal a kis társukhoz fordulnak, hozzájuk bújnak. De ha egyszerűen csak rossz napjuk van, fáradtak, akkor is jól jön a társaságuk, jó érzés elmesélni nekik, mi történt, mijük fáj, milyen gondolatok gyötrik. Ezzel megkönnyebbülnek, kibeszélik magukból a feszültséget, és vigaszt éreznek a szeretett barát ölelésében.

  • Kísérő társ

Egy ismeretlen, idegen helyzetben jó szolgálatot tesznek ezek a kedvencek, mert egyfajta átmenetet, hidat képeznek a családi biztonságos környezet, és az új, idegen, sokszor félelmetes között. Ilyenkor a biztonság szerepét töltik be, érzelmi támaszt nyújtanak. Elutazáskor, orvoslátogatáskor tökéletes társ.

  • Kikapcsolódás

Egy plüssállat vagy egy baba akkor is ideális társ, ha csak egyszerűen kikapcsolódni vágyik a gyerek. Ha megnéz egy mesefilmet vagy lapozgatja a mesekönyvét, jól esik neki, hogy van társasága.

Egy jó takarót lehet rágcsálni, kukucsolni vele, segít, ha hideg van, befedi a bunkert, és öltöztet is
Egy jó takarót lehet rágcsálni, kukucsolni vele, segít, ha hideg van, befedi a bunkert, és öltöztet is
  • Szerepjáték

A mindennapi élményeket - főként óvodás kortól - a gyerekek gyakran eljátsszák szerepjáték formájában. Újra elpróbálják, hogy mi történik az orvosnál, a boltban, s közben újra és újra átélik, megismerik, uralni tanulják a szituációt. Ez segít megszokni, megérteni egyes helyzeteket.

  • Szabályok játékba rejtve

A gyerekek gyakran játszanak olyat a kisállataikkal, kedvenceikkel, ami főként a szüleiktől hallott, elvárt szabályokra épül. Például: hogyan kell mosakodni, vagy azt, hogy nem szabad káromkodni. A gyerekek a szülők bőrébe bújva eljátsszanak egy-egy szituációt, s a kis barátjukat instruálják, aki a határokat feszegetve olykor vét a szabályok ellen, ami persze helyreigazítással, dorgálással jár. Ez segíti a szabályok ismétlését, begyakorlását, rögzülését.

  • Fantáziajátékok

Az ilyen játékokban a játékállatok általában eredeti tulajdonságaikat képviselik. Például a kutya házat őriz, vadászik, a tigris állatokra támad vagy éppen cirkuszi fellépő. Ebben sokat számít a gyerek ismerete, amire alapozza ezeket a szerepeket. De a mesék is befolyásolhatják, meglehet, hogy nem a fajtaspecifikus vonásokkal mutatnak be egy mesefigurát.

  • Gondoskodás

Főként a kislányokra jellemző, hogy szülői szerepbe bújva a babájukat szépen, gondosan ellátják. Megetetik, megfürdetik, átöltöztetik, lefektetik stb. Persze a kisfiúknál is előfordul, de ők inkább állatokkal játszanak ilyet. Elég gyakori a közös étkezés, amikor a saját ételükből megetetik, megitatják őket, akinek meg van baba étkészlete, mini konyhája, még az ételt is maga készíti el, tálalja fel.

  • Beszélgetőtárs

Azok a belső monológok, amelyek a megélt helyzetek, mindennapok kapcsán felmerülnek, a kis barátjuknak mondják el, s nem tartják magukban. Ez segít a gondolatokat összerendezni, az érzelmeket kimondani, a vágyakat megfogalmazni. Nagyon jót tesz az önbizalom fejlődésének is.

És mint mondanak a gyerekek?

A kutatás során 53 óvodással készítettek interjút, hogy megtudják, ők hogyan gondolkoznak a kis barátaikról. Az eredmények szerint nagyon sokan az érzékszervi tapasztalást és a praktikus szempontokat emelték ki. Többen is elmondták, hogy nagyon szeretik, hogy plüssállatuk puha, selymes bundájú, amihez jó odabújni, más azt mesélte, hogy azért szereti a mackóját, mert jó szorosan meg tudja ölelni, és nem kell félnie, hogy összeroppantja. Érzelmileg is sokat jelent számukra, többen a rémálmoktól érzik védettnek magukat, ha kedvencükkel alszanak, mások a félelmetes mesék miatt szeretik, ha velük van a barátjuk. Összességében a legtöbben érzelmi biztonságot éreznek a kis barátjuk társaságában.

A gyerekek kvázi élőként tekintenek ezekre a játékokra, akiknek saját érzelmeik, akaratuk van. Ebben a vonatkozásban külön kell választani őket a többi szeretett játéktól, amikkel szintén jó játszani, de a kedvencük sokkal többet jelent számukra.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2013.01.05 11:00:33Lyenő királylány

    A pszichológia "átmeneti tárgynak" nevezi ezeket.

  • 2013.01.05 12:27:14tildy:)

    Hat nem eleg atmeneti, ha lattam mar nem egy 25 evest is vele aludni.

  • 2013.01.05 12:48:05Miss Bliss

    Jócskán túl vagyok a 25-ön, és utálok a kispárnám nélkül aludni, olvasni vagy tévézni.

  • 2013.01.05 13:24:18incognita

    Én azért már idősebb vagyok 25-nél, és soha nem vittem túlzásba a tárgyakhoz való ragaszkodást. Lehet, nem teljesen független az én hozzáállásomtól, hogy a gyerekem is mindig más és más játékkal megy aludni. Van egy-két kitüntetett plüss (maci, jegesmedve, dinoszaurusz), de előfordul az is, hogy valamelyik Schleich figurával vagy kisautóval alszik.

  • 2013.01.05 13:26:18incognita

    Van egy olyan érzésem, hogy a kisautóval (és a többi cuccal is) inkább játszik, mint hogy szeretgetné :).

  • 2013.01.05 13:38:31methia

    Nálunk a 44 éves édesanyámnak kell, hogy a keze ügyében legyen mindig a gyerekkori takarója, ha aludni megy. Akkor ne aggódjak túlságosan, hogy még nem nőtte ki? :)

  • 2013.01.05 14:37:51Civis Sapiens

    "Tudja valaki, van-e hivatalosan magyar, összefoglaló neve ezeknek a társaknak?"

    Mifelénk alvócimborának nevezik az ilyet, szerintem találó és kedves elnevezés.

  • 2013.01.05 15:14:53korpaZASZ

    Nem bírok a feleségem nélkül aludni, akkor ő lényegében az alvócimborám ? Mert akkor szólok neki, hátha nem tud erről a számára talán nyugtalanító tényről :)

  • 2013.01.05 15:54:52fafej

    Több,mint 45 éve alszom ugyanazzal a kispárnával...akkor sürgősen keressek most egy pszichológust? :D

  • 2013.01.05 16:37:07jog-ász

    36éves vagyok, de egy egész mosomedve különítményem van alvásra:)

  • 2013.01.05 21:42:36Rébusz

    Mr. Bean és a macija.. :-D

  • 2013.01.05 22:04:56kúrórudi

    kedves fafej szerintem semmi probléma csak tegyél be egy sz betüt a nevedbe...

  • 2013.01.05 22:50:19lutria

    Nekem is volt csecsemőkoromban egy vékony takaróm,aminek az egyik széle furcsán recés volt,azt simogattam/birizgáltam elalvás előtt úgy 6-7 éves koromig.Aztán hirtelen eltűnt-szét lett vágva és porrongynak hasznosítva,majd több mint 20 év múlva felbukkant egy utolsó darabja amit rögtön szinte kitéptem anyám kezéből amikor el akarta használni valamire...-és pont a recés oldalú darabja maradt meg.:)

  • 2013.01.05 23:13:29eiffelke

    Átmeneti tárgy. Valóban ez a neve. Állatoknál is van, főleg a "tartott" állatoknál - szőranya a neve.

  • 2013.01.06 02:23:23Androsz

    (motor?)

  • 2013.01.06 02:23:59Androsz

    "Szabályok játékba rejtve"

    Ehhez tegyük hozzá, hogy a gyerekben a nevelés folyamán kapott dorgálások, szidások levezetendő feszültséget hagynak, és a babának előadva ugyanazt át tud kerülni a domináns oldalra, ő oktathatja ki a neveltjét. Jól ismert, hogy ennek számtalan válfaja működik az állatok között is. De a gyerek eközben azonosul is az oktatandó szabállyal, vagyis valóban, a szerepjáték élményén túl egyben az önként vállalt elfogadás és a tanulás is az eredmény. Tulajdonképpen érdekes az a kis csalás, hogy ha valamit meg akarunk taníttani egy kis gyerekkel, akkor el kell neki mondani azt, hogy a babája (macija stb.) ezt nem tudja, mert még kicsi és butus, és ő máris kérés nélkül felmondja az új szabályt. :-D

  • 2013.01.06 02:25:03Androsz

    Fafej, nem kell pszichológus, ha ez a dolog téged nem zavar. Némi függőség is belefér még. Ha viszont téged feszélyez, de mégsem tudod félretenni a kispárnát, akkor beszéld meg pszichológussal. Arra biztosan jó lesz a találka, hogy megtudd, mi minden lehetne még kultikus tárgyad. :-))

    Lutria, nekem, sok évvel ezelőtt, egy kissé selymes tapintású szövetből készült ágynemű-garnitúra volt a kedvencem, amelyben a párna szélén levő 3-4 centis fodor, vagy mi, volt a végigmorzsolgatható altatógépezet. A "pödörgetős párna". Maximális együttérzésem. :-)

    Jog-ász, a feleségem 40 fölött jár, macibolond, pár éve kapott egy puha alvómacit a barátnőjétől, és sokszor alszik el úgy, hogy azt gyűri valahogy a feje alá. :-D Ha jól alszik tőle, akkor teljesen mindegy. :-)

  • 2013.01.06 06:08:06SziszkAnya

    vigasztárgynak hívják az ilyet.

  • 2013.01.06 09:20:41incognita

    Én elválnék, ha a férjem macival aludna. Inkább egy másik nő, ha már, mégis csak egészségesebb dolog.

  • 2013.01.06 14:14:21csib

    TED!

  • 2013.01.06 19:59:34evaandrea

    A cikk gyerekekről szól, és számukra ez tényleg fontos. Segít elaludni, megnyugodni, és nem utolsó sorban leválni az anyáról.
    Az a baba, akinél ez a vigasztárgy hiányzik, sokkal nehezebben kezelhető.

  • 2013.01.06 20:10:10Mrs. Minimalac

    Átmeneti tárgy, igen, de nem azért, mert a gyerek életében átmeneti, hanem mert átmenetileg pótolja az anyát, míg nincs ott.

  • 2013.01.06 22:57:55Androsz

    Mrs. Minimalac, az elnevezés (transitional object) valójában egyikből sem ered, hanem eszköze annak az átmenetnek, amikor a baba az anyától tudatilag lassan eltávolodik, elkülönül, átrendeződik benne a világ szerkezetéről addig őrzött primitív és csupán kettejüket tartalmazó kép. (Érzelmileg ez ekkor még nem történik meg.) De egy ilyen tárgynak rengeteg funkciója van, az átmeneti tárgyságon kívül is, ahogy a poszt is sorolja. Játszótárs, beszélgetőtárs olyankor, amikor más nincs a közelében, kivetítési felület, alá- és mellérendelt szocializációs eszköz (kóros esetben fölérendelt); esetleg "valaki", akibe egy ijedségkor kapaszkodni lehet, sőt, ölelni azt. A funkcionalitása aztán eltűnik, de az érzelmi, hangulati kapcsolat megmaradhat, felnőtteknél is, ez nem baj. És persze nem véletlen az sem, hogy rendszerint egy kellemes tapintású tárgy kapja a kitüntetett szerepet, hiszen az érintési ingerek felnőttkorban is nagyon hiányoznak; kimondottan feszültté tesz, ha a tapogatás lehetőségét egy időre megvonják, kezünket, arcunkat, egy tárgyat, az asztalt, valamit mindig tapintgatunk. Az ember mérhetetlenül komplikált szerkentyű.

Blogok, amiket olvasunk

SZUBKULT 3 világhírű márka, amit migránsok virágoztattak fel

Három olyan világhírű márka pálfordulását mutatom be, amelyeket a közelmúltban bevándorló tervezők keltettek újra életre.

PSZICHOLIGHT Így állj neki a befejezetlen dolgaidnak

Sok befejezetlen és abbamaradt dolgunk van az életben. Nekem is van vagy féltucat. Egy személyes példán keresztül mutatom be, hogyan gyűrhetjük le ezeket, ha ismerjük az útközben felmerülő buktatókat.

LINGOHOLIC Két szuper trükk német (vagy más) névelőkhöz

Ha sosem értetted, hogyan lehetséges megtanulni minden egyes főnévről, hogy milyen nemű, most mutatok két olyan módszert, ami sokszorosára növeli az esélyeidet!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta