SZÜLŐSÉG

Mennyire lehet magas a segítség ára?

2012. május 30., szerda 16:31 |

Először is szögezzük le, hogy egy nagyszülő kincs és megfizethetetlen. És nem azért mert ingyen segítséget vagy ingyen vasárnapi ebédet jelent, hanem mert a tény, hogy édesanyám él, egészséges és játszik az fiammal, az egyik legnagyobb boldogságot jelenti számomra. Valami azonban mindig történik, amitől azt gondolom, hogy soha többet nem bízom rá a gyereket, a ztán persze túllendülök a történteken és megint jó nézni, ahogy együtt matatnak a kertben.

stockfresh 1598077 grandparents-spending-time-with-their-grandch

A segítségnek ára van

Szeretem anyámat, de legutóbb majdnem szélütést kaptam tőle, aztán átjött a három gyerekes barátnőm, és egy mondattal lenyugtatott: hiába, a segítségnek mindig ára van. Mivel még sosem volt bébiszitterem, azt gondolom, hogy a műdödési elv a következő lehet: ha arra kérem meg, hogy a 10-kor induljanak el, sétáljanak, motorozzanak, pocsolyában ugráljanak és délre érjenek haza, akkor a szitter délben ott áll a szutykos gyerekkel az ajtóban, aztán én kifizetem, ő meg hazamegy. Ellentétben azzal, ha anyukám ajánlja fel, hogy vigyáz a gyerekre amíg én bevásárolok, cipekedem, akkor egész biztos hogy semmi sem úgy történik majd, ahogy én szeretném. Igaz, az élmény is teljesebb lesz mindenkinek. Nekem is.

Jóakarattól vezérelve

A nagyszülő sosem akar rosszat, ezt is jó ha nem felejtjük el. De ha csak jószándék van, és nincs mellette előrelátás és szigor, abból gyakran dráma lesz. Mert a 7-kor kelő gyerekről én pontosan tudom, hogy délben már annyira álmos lesz, hogy az angyalkából elő fog bújni egy semmi sem jó, sikító, zokogó hisztigép. Erre pedig egy rossz szava sem lehet senkinek, mindenki nyűgös ha nem hagyják aludni, ő is tőlem örökölte. Nem passzióból kérem, hogy délre legyenek itthon a laza pocsolyázás után, csak tudom, hogy egy fáradt gyereknél előbb-utóbb elszakad a cérna, és az senkinek sem jó. És hogy hol voltak délben? Anyukámnál, aki megnyugtatott "épp kiflit eszik, nem ásított, olyan jól elvan!” Na itt kezdődik a boritékolt ideges kapkodás. Hazarohanok a szatyrokkal és irány a közelben lakó anyám. Közben a trópusi, párás, fronttal terhelt levegőben az eső is elered, szuper, garantált, hogy még meg is fogunk ázni hazafelé.

Jaj, jaj, túl nagy a csend...

Anyukámnál a valóban vigyori, de gyanúsan csendes gyermek megölel amikor meglát, én meg gyorsan összekapom a cuccainkat remélve, hogy hazafelé nem alszik el a babakocsiban. De. És nekik pár perc pihenés is elég ahhoz, hogy mire a kapuba érek magához tér,  és visít hogy ne jöjjünk föl, majd zokog hogy nem akar aludni, pedig a kis testének szüksége van rá. Bennem közben gyűlik a feszültség, de sajnálom is szegényt, mesemondó hangon duruzsolok amíg átöltöztetem, és valóban: amint párnát ér a feje, elalszik és 3 órán át békésen szuszog. Nekem marad a bűntudat, hogy már egy órája aludnia kellene, én meg nem bírtam időben lefektetni, pedig úgy megúsztuk volna az egész hisztit, amitől öregedtünk mindketten egy kicsikét.    

Megfizethetetlen

Most adok hálát a barátnőmnek azért a mondatért. Neki köszönhetően nem mondtam dühömben olyasmit, amit nem is gondoltam igazán komolyan, és megbántam volna. Hogy máskor ilyen helyzetben inkább hívok  egy bébiszittert, aki érti, hogy mit, miért kérek, és időben oda tud érni  mindenhova. A meggondolatlan undok beszólás helyett nyeltem egy óriásit, és megköszöntem a segítséget, hiszen szeretem hogy együtt voltak, a fiam meg végül úgyis kialussza magát. Nagyon remélem, ha nagy lesz, emlékezni fog majd arra, milyen jó is volt a nagyival a pocsolyákban szaladgálni, én meg már régen elfeljetem, hányszor kaptam idegbajt, ha nem pont úgy érkezett a segítség, ahogy szükségem lett volna rá.
 
Éredekelne, hogy más is volt-e már ideges a gyerekre vigyázó nagyszülő miatt?
 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.05.31 00:25:54dukeekud

    .

  • 2012.05.31 00:30:51dukeekud

    marketingmunkás:
    "a felnőttek pedig merő önzőségből nem vesznek erről tudomást, tényleg nagy meló alkalmazkodni, és ez a sok gyereklelkű, énközpontú felnőttnek nehéz. "

    Szerintem is a problema az, amikor a kedves nagyszulok, a gyerek, es a csalad valodi erdekeit figyelmen kivul hagyva, mar csak onceluan szorakoztatjak magukat a gyerekkel. Az ilyen viselkedes karos a gyerekre, meg akkor is ha latszolag a gyerek nem tiltakozik. Peldaul az "egyel meg, meg egy tabla csokit mert akkor a nagypapi orulni fog" dolgokra gondolok.

  • 2012.05.31 08:17:51zsopicur

    Ez a boltba járósdi, hát én nem tudom kb a gyerek 1 hónapos kora óta hetente egyszer megyünk el közösen (apa-anya-gyerek). Ha hétköznap kell valami akkor meg elmegyek a gyerekkel a kisboltba. Nálunk elég "szigorú" napirend van, de nem én alakítottam hanem a baba. Mi több ezer kilóméterre lakunk a nagyszülőktől, félévente megyünk vagy jönnek kb. és nagyon sokszor a fél karomat odaadnám ha át tudnának csak úgy ugrani egy délutánra vagy hétvégére. Ennek ellenére mikor elsőnek voltunk otthon 2 hetet eléggé rástresszeltem az "el fogják rontani a gyereket" témára és kb minden percben azt figyeltem mit csinálnak, idegskedtem, görcsöltem, aztán rájöttem h így semmit nem fogok pihenni egyrészt, másrészt meg olyan ritkán lehetnek vele hát tessék, rontsák csak el, van rá egy hetem otthon h visszaálljunk :). A pici meg abban a percben, hogy hazajöttünk visszaállt, szeritnem jót tett neki h mindenki nyugodt, nem pedig idegeskedünk, mert az csak átragad rá. Nyilván ha minden hétvégén jönnének és csokival tömnék lenne konfliktus de így, úgy vagyok vele h hát tessék, megér ennyi a béka és félévente egy kis kényeztetéstől még nem lesz egy elkényeztetett kis szarcsimbók :).

  • 2012.05.31 08:50:32pc guru-e vagyok

    Szerintem a napirendhez ennyire kapaszkodni bénaság, meg felesleges szenvedés a környezetnek. Mi lesz, ha a gyerek bölcsis, ovis, iskolás lesz? Majd feláll az oviban, és azt mondja, na, nekem most mennem kell, enni, aludni, Wc-re stb. Az, aki görcsösen beiktatja a napirendezést és rászoktatja a gyereket, éppen, hogy ő az önző, mert így érzi magát biztonságban. Szerintem igenis hagyni kell élni, elég sok szabályt kell majd követnie később. A papírra vetett, kitalált napirendek helyett tanuljuk meg a gyerekünk működését, mert van neki. Nálunk pl. dél körül ebéd, de emiatt nem rohanunk haza, ha éppen dolgunk van, vagy a játszótéren belemerül a játékba, utána alvás. Van, hogy azonnal vagy hogy 1 óra múlva. Attól függ, mennyit aludt éjszaka, mikor kelt fel, mennyire fáradt el délelőtt. És kész. Enni akkor eszik, ha éhes, kérdezgetem persze, mikor már idő van, de ő tudja. Azért odaültetni, hogy ne egyen, csak piszmogjon, kinek jó? Ha éhes, úgyis eszik. A rugalmasság manapság komoly erény (nézd csak meg pl. az álláshirdetésekben), talán mert jó dolog.

  • 2012.05.31 09:51:59john.carter

    A napirend kérdését remekül kitárgyaltuk, én kicsit más aspektusból vizsgálnám a nagyszülői segítséget. Te megtanítod a gyereked rendesen enni az asztalnál, jön a nagymama aki meg kergeti végig a lakáson kajával. Próbáld meg evésre bírni a dackorszakos gyereked az asztalnál ha tudja hogy "üldözős" evés is van... Ne adjunk a gyereknek cukrot, gumicukrot, ételfestékes ipari hulladékot. Ok. Nagyi megjön és tolja a kölöknek a kockacukorba forgatott gumicukorral töltött fornettis sz.rt. Ezekután próbálj meg adni neki egy almát vagy egy epret és magyarázd el neki hogy mi a jó meg az egészséges... hajrá ;)

  • 2012.05.31 10:09:37Ncsk

    Pc guru, az oviban és bölcsiben pont hogy erős rendszer van és szigorú szabályok, így pont elvész az érved. Ott nincs kecmec. Nem az a kérdés, hogy át tud-e a gyerek állni az ovis szabályokra, hanem hogy vannak-e szabályok, szokások egyáltalán az életében. A rendszer biztonságot ad a babának, ami nem azt jelenti, hogy nem lehet tőle eltérni, de a mindennapokban szükségesek. Volt tavaly egy cikk a hetes bölcsődékről, ahova bentlakásra adták be az egészen pici gyerekeket is általában kényszerből, mert több műszakban dolgoztak, stb... nagyon tanulságos volt hallgatni és összevetni a mai liberális neveléssel. A két véglet. A szülő azért van, hogy szeresse és szeretettel nevelje a gyereket, mert ő még kicsi, fejletlen, döntésképtelen bizonyos dolgokban. Ha a gyerekedet kérdezgeted, hogy éhes-e akkor már elrontottad, elárulom családi példa alapján, hogy a majd behugyozó és éhes gyerek a játékot fogja választani evés és pisilés helyett, ha kérdezgeted. Eredmény a ma már 7 éves gyerek, aki okos, tündér, de iskola-éretlen, mert mindig minden szart megkérdeztek tőle és a hülye szülő nem ismerte fel, hogy bizonyos dolgokban neki kellett volna döntenie. A gyerek ebben a szellemben nőtt fel és nem fogadja el a felnőttek döntéseit, legfőképp a szüleiét nem. Vannak dolgok, amikben feltétlen bizalommal kell lenniük a gyerekeknek a szüleik iránt, mert még nem értik mit miért nem szabad, csak el kell fogadniuk. Ennek az alapjai viszont már kisgyerekkorban le kell fektetni a kis szabályokkal, gyereket segítő döntésekkel. A rugalmasság komoly erény és hatalmas bukta is ám. Vannak dolgok, ahol a rugalmasság káros és romboló. Ha szexuálisan rugalmas vagyok a munkahelyemen, akkor ribancnak és megbízhatatlannak fognak tartani :)))))

  • 2012.05.31 10:33:25thx1138

    Értem, mire gondol a cikk szerzője. Persze egy kis rugalmasság sosem árt, de alapvetően a szülők (az anya) tudja, mikor mire van szüksége a gyereknek, és sokszor adódhat gond abból, ha ezt mások megpróbálják felülírni.
    Nálunk pl. sajnos csak egy nagyi van, az anyósom. Ő imádja a babát, de számos kulcsfontosságú téren van vele bajunk. Pl. a higiéniai alapszabályokat nem nagyon tartja (volt, hogy még betegen jött a pár hetes babához, a kutyáit csak többszöri felszólításunkra volt hajlandó beoltatni és féregteleníteni, sokszor nem tiszta kézzel nyúl a babához, nem tesz rá sapkát a tűző napon, stb.) Olyan is volt, hogy egy izgalmas téma miatt ott hagyta a gyereket az ágyon. Nem valami jó, hogy folyton felügyelőtisztként csekkolni kell, mit csinál a babával - kellemetlen is, meg így pihenni sem tudok, hiába van másnál a gyerek.
    A múltkor meg csak fogta, és se szó, se beszéd, karban kivitte a kapun a 8 hónapos gyermekem, még mobilt sem vitt magával, és eltűnt vele valahová másfél órára.
    Már többször mindenféle stílusban próbáltuk neki megmondani, hogy ez vagy az nem jó, de semmi hatása. Kritizál minket, hogy nem kell annyit aggódni, az "ő gyerekei is felnőttek" (bár voltak párszor bélférgesek...); vagy pedig kiakad, megsértődik, bőg. Szerencsére a férjemmel egy csapat vagyunk, de így is nagyon nehéz ezt az egészet kezelni. Mert jó játszótársak a babával, de mégsem megbízható gyerekfelügyelő... Szóval jó lenne egy igazi, felelősségteljes nagyi, aki nem minket cseszeget, megmossa a kezét és a gyerekre is rendesen figyel.

  • 2012.05.31 10:40:49Ncsk

    thx1138, ez tényleg nehéz ügy. Sajnos abból kell főzni, ami van :( Mondjuk nekem mákom van, bár külföldön élünk, de amikor otthon vagyunk, vagy itt vannak a nagyszülők, akkor simán rájuk lehet bízni a gyereket és még a kéréseinket is figyelembe veszik. Persze a nagyszülő kicsit kényezteti is a gyereket, de ez belefér simán :) Nálunk pont az alvás a sarkalatos pont, mert iszonyú nyűgös lesz, ha kimarad és ha a papával játszik persze, hogy nincs kedve aludni, de a papa rendes és amikor aludni kell, akkor ő fekteti és altatja.

  • 2012.05.31 10:44:12Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.

    irigylem az ilyeneket a hatalmas gondjaikkal.
    a fél kezemet odaadtam volna azért, ha lett volna egy nagymama a közelben, vagy egy sógornő, vagy egy testvér, aki néha vigyázott volna a gyerekekre. még akkor is ha telitömi csokival és nem pontosan 12:00:00-kor fekszik le aludni.

    tessék megpróbálni a két szülő+két gyerek+teljes munkaidő variációt nagymama és egyéb rokonok nélkül.

  • 2012.05.31 10:47:35thx1138

    Ja, és nem vagyok egy fertőtlenítésmániás vagy ilyesmi, de ahol állatok vannak, ott azért a kézmosás alapvető. Pláne figyelni kell egy 8 hónaposnál, aki mindent a szájába vesz.

  • 2012.05.31 10:52:34Ncsk

    Prof. Giraffa mi is egyedül vagyunk segítség nélkül, itt nem ez a kérdés. Egyszerűen tényleg felmerül ez amikor van nagyszülő, aki esetleg nehéz eset. Óvatosan azzal a fél kézzel, mert amint a gyereked először esik le a lépcsőn, mert a vigyázó rokon nem figyelt eléggé, rögtön vallást váltasz te is.

  • 2012.05.31 11:03:05Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.

    baleset bármikor történhet, akkor is, ha a szent szülőanyja vigyáz a gyerekre.
    zalla írta fent a tutit, igaza van.

    sok idióta szülő van a világon, aki a gyereke kapcsolát a nagyszülőkkel nem képes értékelni és fontosabb az hogy, jajjj, benyel egy kutyaszőrt a csimota. vagy húhha, ma később alszik. borzasztó.

    robotokat nevelni nagyon kényelmes, csak néha visszaüt.

  • 2012.05.31 11:17:29Ncsk

    Felelőtlenül akárkire (akár trehány nagyszülőre bízni a gyereket) felelőtlenség és felelősségáthárítás. Igenis a szülő szűrje meg kire bízza a csemetét, mert ha nem akkor az balfasz szülő. És igen, ha olyan a nagymama, hogy szarik az egészbe mert egyszerű, mint a gyalupad, akkor üljön ott végig a szülő, míg a mama unokázik és húzza ki a gyerekre vigyázók listájából pont azért, hogy kevesebb legyen a baleset. Hogy ez melós, meg hogy felelősség, meg dönteni kell? Na ez a nehéz, nem a beletojok hozzáállás, meg a majd felnő, meg a mindenkit ér baleset hozzáállás. Ilyenek miatt van tele a baleseti... Mellesleg értékelem a szüleimet, mert ők megbízhatók, de szemrebbenés nélkül mondok nemet olyannak, akit nem találok alkalmasnak.

  • 2012.05.31 11:20:30thx1138

    Köszi Ncsk.

  • 2012.05.31 11:25:35Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.

    a baleseti azért van tele, mert balesetek történnek, igen a leggondosabb szülő felügyelete alatt is. ezt csak úgy lehet megelőzni, ha a gyereket egy szép áttetsző gömbben tartjuk, megfelelő oxigén és tápanyagellátást biztosítunk neki, és húszéves koráig nem engedjük ki onnan.

  • 2012.05.31 11:38:34Ncsk

    Prog Giraffa, szerintem nincs gyereked és a baleseti statisztikákat sem ismered. Vannak gyerekek, akiket biztos a balsors üldöz, hogy midig történik velük valami. Vagy esetleg van egy idióta szülőjük?

    Bármennyire is sajnálom a gyereket, de a tiéddel csináld ahogy akarod, aztán remélhetően az első komolyabb ijedségnél beszarsz és kicsit az agyadhoz kapsz, hogy nem RÓLAD van szó és a te érzéseidről, gondolatidról, hozzállásodról, hanem a gyerekről. Pfuj, de rühellem én... ezt leírni.

  • 2012.05.31 11:40:22thx1138

    Senki nem erről beszél, Prof Giraffa. Csak arról, hogy nem mindegy, ki vigyáz a gyerekre. Attól, hogy valaki nagyszülő, még nem biztos, hogy jó gyerekfelügyelő is egyben. Van, akinek ez több gondot okoz, van, akinek semmit.
    Balesetek pedig tényleg vannak.
    Én mindenesetre nem szeretném, ha gyerekem bélférges lenne, ahogy kiskorában az apukája is többször az volt. Gondolom, ez azért még nem üvegbúra-eset.

  • 2012.05.31 11:50:24Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.

    nos, van egy ismerősöm, ahol a kedves anyuka eltiltotta a saját gyerekeit a nagyszülőtől, mert úgy ítélte, hogy a nagymama nem megfelelő hatással van a gyermekekre. a nagyi se nem debil, se nem putriban lakik, annyi volt a bűne, hogy szeretett a gyerekkel csavarogni az erdőben,(jajj kullancs) legurulni a töltésoldalról (jajj kitöri a lábát), ebéd helyett néha hotdog volt ( jajj elhízik) csokival és horribile dictu fagylalt is.(jajj kirohad a foga) ja igen, volt két kutyája is. (jajj, bélféreg.)

    lassan 10 éve nem látta az unokáit. aki szerint ez normális, az egy szívtelen állat, nem tudok mást mondani. értelmes ember megpróbál kompromisszumokat kötni, utat és egyensúlyt találni.

  • 2012.05.31 11:58:42thx1138

    Jaj.... Ki beszél itt eltiltásról??? Ráadásul nem is maga a kutya a gond - máshol is találkozik kutyával rendszeresen, de az meg is kapja mindig a kellő kezelést, és ott nem gond a kézmosás sem. Na, mindegy. Mások a nézeteink. Ajánlom neked beszélgetni az anyósomat :)

  • 2012.05.31 11:59:48Ncsk

    Prof Giraffa sajnos szélsőségek mindig vannak, ez sem jó megoldás. A gyereknek szüksége van a nagyszülői szeretetre és kényeztetésre is, de vannak azért itt átmenetek a világ nem fekete és fehér. Mellesleg pont ezért nagy a felelősség, hiszen ha a gyerek azt látja, hogy a szülő a nagyszülőket így kezeli, akkor mit fog ebből tanulni? Hogy a szülőt félre lehet dobni ha már nem kell, ez a csúnya a mintakövetésben. Ezek a szülők egyszer visszakapják a saját gyerekeiktől ugyanezt vagy hasonlót. Persze ezek többrétű dolgok, valószínű az ilyen attitűddel rendelkező szülő másban is hasonlóan dönt és ez a későbbiekben gyűrűzik majd be. Senki nem mondja, hogy ezek a kérdések könnyűek, de valakinek észnél kell lennie és ez nem más, mint a gyerek apja és anyja. Nem könnyű megtalálni az arany középutat az tuti. Mellesleg erre is van példa a családomban... sajnos...

  • 2012.05.31 12:18:54Prof. GiraffaCamelopardalis Phd.

    a helyzet ennél a családnál sem volt fekete-fehér elejétől kezdve. először csak nem vigyázhatott rá többet, aztán elmaradtak a látogatások, aztán a karácsonyok is, aztán ez lett a vége.

    az, hogy a nagyszülőkkel rendszeres és tartalmas kapcsolata legyen a gyereknek-mégha kicsit dilisek is a nagyik- sokkal fontosabb, mint az, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogyan azt én elképzelem. az én anyám is sok mindent nem úgy csinált, ahogy én csináltam volna.
    de egy évben egyszer látta őket és mindig annyi szeretettel vette körül őket, hogy nem volt szívem soha megmondani neki, hogy ne így vagy úgy legyen, hanem úgy, ahogy én akarom.

    annyi fiatal anyukát látok, aki sikítófrászt kap, ha a gyerek nem úgy ül a babakocsiban, ahogy az a használati utasításban le van írva és emiatt képesek összeveszni a saját szüleikkel. nekem ez nem normális.

    amúgy bélférget bárhol össze lehet szedni és soxor ki se derül, hogy van. ha valaki biztosra akar menni, adjon rendszeresen féreghajtót a gyereknek. sokan meglepődnének.

  • 2012.05.31 17:47:20R2D2 & C3PO

    Hát, ha én nagymama lennék, akkor megsértődnék azon, hogy a gyerekem szimpla gyerekfelügyelőnek tart. Mert én a nagymama vagyok és nem egy alkalmazott...

    A gyerek az a nagyi húsa-vére, éppen úgy, ahogy a gyerekei is azok. Egy bébiszitter sosem fogja körbetelefonálni a rokonságát, barátokat azzal, hogy unokája lesz, hogy kisfiúnk/kislányunk (igen, így többesszámban) lesz, nem fog teljes szívvel lelkesedni a más gyerekéért - ellenben a nagymama igen!
    Hogy kritikátlanul és teljesen elvtelenül csüng az imádott unokáján? Ez most komolyan baj? Szerintem pont fordítva lenne az; a közöny, a terrorizálás sokkal, de sokkal rosszabb lenne! (Én legalábbis örülök annak, hogy a nagyszüleim borzasztóan elkényeztettek és lehozták a csillagokat is az égről - sajnos csak ketten, nem négyen...)

    A napirend meg...
    Ahogy egyre idősebbé válik az ember, úgy jön rá arra, hogy marhaság. Az életnek van kerete, nem kell többet belezsúfolni.
    Bár mindenki azzal stresszeli halálra magát (meg - ugye - a gyerekét), amivel akarja. Remélhetőleg a gyereknek több esze lesz, majd az unokánál. ;-D

  • 2012.05.31 18:30:25Mrs. Jackman

    dukeekud, az oké, hogy nem a legfrissebbek szellemileg, de gyerekre vigyázni azért még tudnak.

  • 2012.05.31 20:59:33MalloryKnox

    thx1138 anyósa vagyok! :-) Ez nem vicc.
    Köszönöm R2D2 & C3PO és Prof. GiraffaCamelopardalis Phd. a túlzásoktól mentes hozzászólásaitokat.
    Nagyon bölcs igazság, hogy hallgattassék meg a másik fél is. Most meg is ragadom a lehetőséget, tényleg kíváncsi vagyok a véleményekre.
    Egy viszonylag új építésű, idilli családi házban lakom, tehát nem egy nyomortanyán, ide várom hétvégenként a fiamat és családját. Előtte porszívózok, felmosok, a kutyák fekhelyét kimosom, a bútorokat letisztítom. Kezet szoktam mosni, bár lehet, hogy nem demonstrálom kellőképpen, de legközelebb ígérem, hogy köröm- és kéztisztasági bemutatót tartok a menyemnek, mint a századeleji iskolákban volt szokás. Természetesen ilyenkor ebéddel várom őket, nagyon boldogan.
    Be kell vallanom, hogy a múlt héten nagy bűnt követtem el:elraboltam az unokámat!!!
    De kezdem az elején: hozzám szerveztek kerti bulit, bográcsozást, ez szokás nálunk, csípem a fiam társaságát. A vártnál később készült el az "ebéd", már mindenki majd éhen halt, természetesen az unokám éppen nyűgösködni kezdett, mondtam a fiataloknak, hogy egyenek ők nyugodtan, én leszek a gyerekkel. A fiam a szembe-szomszéd bácsinál volt, a karomon a kicsivel átmentem szólni neki, hogy kész a kaja. Az utcán láttam, milyen csillogó szemmel, érdeklődéssel nézi az unokám az autókat, "dumál" hozzájuk,gondoltam, nem egy helyben ácsorgunk, séta közben elértünk a házamtól 200 m-re lévő játszótérre, ahol horribile dictu, beültem egy hintába ölemben a picivel ( 8 és fél hónapos). Énekelgettem neki, "beszélgettünk", életem egyik legszebb "tökéletes" pillanata volt. Ha abbahagytam az éneklést a pici felnézett rám, és várakozás-teljes tekintettel dudorászott nekem,

  • 2012.05.31 21:14:37MalloryKnox

    mintegy noszogatott, hogy énekeljek tovább! Imádtam, csordultig volt a szívem! A menyem állításával szemben kb. fél órát voltunk, nem hiszem, hogy egy pár Hinta-palinta, Lóg-a-lába-lóga és Állatkerti útmutató több időt venne igénybe. Akkor gondoltam, már biztosan befejezték az evést, mehetünk. Szóval ezt tettem. Én vétkem, én vétkem, én szörnyű vétkem!
    Hab a tortán, hogy akkor nem jelezték, hogy mekkora szörnyűséget tettem.
    Köv. hétvégén megint boldogan vártam őket, amikor is a menyem száját egyszer csak ez a mondat hagyta el: Ez máskor elő ne forduljon! Azt sem tudtam, miről beszél, meg a stílus is szíven szúrt, bár nem ez volt ez első lekezelő, kioktató, bántó megnyilvánulása irányomban. Rákérdeztem, hogy most mi van, amikor tagoltabban, emelten hangon megismételte uezt a mondatot.
    Olyan volt ez számomra, mint egy gyomron rúgás. Nem, nem olyan volt, az volt.
    Szóval, a tisztánlátáshoz csak ennyit szerettem volna elmesélni. Mindannyiunk épülésére és szépülésére.
    Ui.: ajánlom ezt a kis szösszenetet Ncsk figyelmébe, mielőtt mindent leszaró egyszerű gyalupaddá avanzsál, gondolkozzon egy kicsit, de ha azt nem, akkor olvasson...

  • 2012.05.31 21:32:13Pelikan

    Szerintem legtobben egy csomot gorcsolunk az ilyesmin, amig kicsi az elso gyerek. Aztan szep lassan rajovunk, hogy egy hiszti nem a vilag vege. Persze, amikor ott benne van az ember, akkor eleg nehez a nyugalmat megorizni. Es mindig az anya feladata a halalra faradt, tulstimulalt gyerekek megnyugtatasa...
    En mostanra elegge lelazultam, csak az edeseggel tomes teren szabok hatarokat, amugy a nagyszulok ugy kenyeztetik a harom gyereket, ahogy akarjak, hiszen ez a nagyszulok feladata...

  • 2012.05.31 22:09:57pc guru-e vagyok

    @MalloryKnox gondolom,most balhé lesz. Remélem azért meg tudjátok beszélni. Jó,hogy írtál, így ez a sztori kerek.
    Nem tudom,milyen lehet a menyed, ez a lenézős, beszólogatós stílus nem túl szép, de tényleg egyáltalán nem ismerve őt röviden elmesélem, mi volt nálunk, mert a stílus ismerős (hátha az én anyósom is bejelentkezik :)) De a viccet félretéve, a kettőnk viszonya nagyon szép és mondhatni anyai volt, amíg , ki nem derült, hogy összeházasodom a fiával és gyerekünk lesz. Onnantól elkezdett keményen beszólogatni, piszkálni, nem hallgatott rám, stb. A gyerek születésekor nagyon idegesítő és tiszteletlen, tolakodó volt. Kiakadtam, én, a csendes, rendes lány kiabáltam vele, lehordtam. Hormonok vagy sem, kikeltem magamból, betelt a pohát. Sosem beszéltem még olyan hangerővel sem senkivel életemben. Persze bocsánatot kértem, meg alig találkozunk, az idő mindent megold alapon múlik a sértettségem, de sosem felejtem el és megbocsátani sem tudok neki. Azóta kerülöm, csak végszükség esetén kerülök vele kapcsolatba, s már bármivel képes felhúzni. Ráadásul tart tőlem, nem akar rosszat, de éppen emiatt belefut sokszor olyanba, amivel éppen hogy rosszat tesz. Szerintem a mi kapcsolatunk menthetetlen, szeretet már nem lesz, de a nagyszülősége, férjem szülősége miatti tisztelet miatt nem akarok rosszban lenni vele. De ha rendszeresen találkoznánk, nem tudom, mit kéne tennem. Mindkettőtök nyitottságára és hibái elismerésére azért feltétlen szükség lehet. Az idő változik, arra nem lehet hivatkozni, hogy felneveltem már én is egy/pár gyereket, ettől minden friss anyuka menekül, kirázza a hideg. Ma már nem divat a feles tej, a cukros kamillatea, a mosható pelenka,stb. Érted, mire gondolok, nyilván, mert itt vagy, követed a trendeket. Remélem sikerül helyére tennetek a dolgaitokat.

  • 2012.05.31 22:31:03Ncsk

    MalloryKnox Szóval ezer százalék, hogy semmiben nem vagy hibás? Azért ekkora indulatokat nem válthatsz ki, ha szeplőtelen a múltad. Túl szép ez a sztori. Akármilyen szép is a jószándék az én gyerekemet se vigyék el fél órára telefon nélkül. Baromi zabos lennék , pontosabban összeugrana a gyomrom és ezt nem kompenzálná nagymama lóg a lába lógája meg semmi és ki lennék akadva és beszólnék az biztos. Pedig anyósomék (aki egy angyal mellesleg) és szüleim felkészülését is értékelem, sőt hálás is vagyok érte (mondjuk ők nem pattannának meg a gyerekkel anélkül, hogy szólnának). Valószínű a menyedben fortyogtak a dolgok egy ideje, ha ilyen stílusban közölte a véleményét. Nem tudom előtte volt-e már szó az ő esetleges fenntartásairól, vagy működik-e a kommunikáció köztetek.. Én vállalom egyébként, hogy a gyerekkel kapcsolatban simán túlreagálok mindent, de inkább így legyen, amíg ilyen kicsi és törékeny. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha a lazaságom miatt bármi is történne, vagy felesleges nyűglődésnek tenném ki a gyereket csak azért mert nem vagyok elég agresszív és szemet hunynék dolgok felett ami nem tetszik, vagy nem értek vele egyet. Mellesleg az én szüleim és anyósom szeretik, hogy ilyen vagyok, mert tudják, hogy biztonságban van az unokájuk és átérzik miért vagyok olyan amilyen. Szóval én gyerekkel kapcsolatban nem ismerek most kegyelmet, majd ha nagyobb lesz szerintem is lazulni fognak a dolgok, de addig is ide nekem az oroszlánt :)
    Anyum tanácsait mindig megfogadom, ő is ilyen harcos alkat ám :)

  • 2012.05.31 22:31:29MalloryKnox

    Köszönöm, pc guru-e vagyok, hogy még így, a "másik oldalon állva" is megértesz. Igen, pontosan tudom, hogy már nagyon sok minden másképp van, épp ezért is fogadom el a fiatalok törekvéseit, de azt tisztán látom, hogy én a menyemnek nem tudok jó lenni, és már ezek után nem hiszem, hogy változni fog a helyzet. Bármennyire is igyekszem, mindig jön egy új szituáció, ami újabb konfliktust szül. Én sosem szólogattam be a menyemnek, sajnos, azt sem tudom, hogy kell ilyenre reagálni.
    Annak viszont örülnék, ha az számítana, hogy a gyerek jól érzi magát, a nekem tulajdonított "sok hiba" ellenére sem lett a kicsinek semmi baja tőlem, miattam... De mintha nem ez számítana... ez viszont egy másik történet...

  • 2012.05.31 22:37:10MalloryKnox

    Igen, Ncsk, hibás vagyok. És köszönöm a válaszod. A nagy hibám, hogy bennem az agressziónak csírája sincs... Nem életre való típus... Van, akit az ilyen támadásra késztet, (az állatvilágban is megfigyelhető ez a jelenség) ilyen a menyem. Ez volt a gyerek előtt, és én nem tudván, hogy kell az ilyen helyzeteket kezelni, hagytam, hogy a fejemre nőjön. Szóval hibás vagyok.

  • 2012.05.31 22:54:15Ncsk

    MalloryKnox ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor a gyerek a lényeg és nem a menyeddel való viszony, és ha még agresszív alkat sem vagy, akkor gondolom nem lesz nehéz kompromisszumot kötnötök. Én apósommal nem vagyok jóban, teljesen más ügyből kifolyólag és soha nem fogok tudni megbocsátani neki, de és ez a lényeg, a gyerek érdekében fegyverszünet van és nagypapázás közben időnként nyelem a mérgem, de a gyereket én sem fosztanám meg a nagyapjától.

    Amúgy örülj, mert a menyed tuti odafigyel majd az unokádra és torkon harapja ha valaki ártani mer neki :)

    Most hogy olvaslak, van egy régi ismerősöm, akire hasonlítasz, őt nagyon szerettem és nem tudom hogyan reagáltam volna ha lelép a gyerekkel, de nekünk nagyon jó volt a viszonyunk, így passz.

    Remélem mindenki megoldja a maga baját, ki agresszióval, ki kompromisszummal meg józan ésszel. Azért én maradok továbbra is agresszív-beszólós anya :)

  • 2012.06.01 06:00:00MalloryKnox

    Igen, pont ezt írtam kettővel fentebb én is: azt szeretném, ha a gyerek számítana.
    És döbbenten figyelem, hogy az egyáltalán nem zavarja a menyemet, hogy nem rúgtam fel napirendet, nem etettem hülyeségeket a gyerekkel és ezután sem áll szándékomban.... hogy a GYEREK JÓL ÉREZTE MAGÁT ÉS SEMMI BAJA, biztonságban volt, azzal, aki nagyon vigyáz rá, a nagyanyjával!!!!
    Én már levontam a legkézenfekvőbb konzekvenciát,vagy "átprogramozza az agyát", meghozza azt a döntést, hogy bízik bennem,vagy elfelejt. Ugyanis másképp nem működik, hiszen ennek hiányában minden igyekezetem hiábavaló, örök konfliktus lesz a kapcsolatunk, és ennek az unokám csak a vesztese lesz.
    Már ott tartok, hogy azon gondolkodom, merjem-e vállalni egyáltalán a gyereket, mert, ha bármi baja lesz, mondjuk megfázik, biztos, hogy én leszek érte a hibás, még ha esetleg az anyjával való séta közben is szedett össze valamit.
    Ha ezt akarta elérni, hogy egy lelkes, kulturált, intelligens nagymamát elmarjon, akkor teljes győzelem!

  • 2012.06.01 08:33:22Ncsk

    MalloryKnox szerintem ha dráma van, veszítesz. Muszáj kompromisszumot kötni és csak simán fogadd őket szeretettel (koncentrálj ez ügyben a gyerek iránt érzett szeretetre) és kérdezd meg a menyed dolgokról. Tudom ez baromi rosszul hangzik, de pl. nekem anyósom mindent megkérdez, még azt is hogy felveheti-e a gyereket, néha meg is lepődöm. Szóval a mi jó-viszonyunk titka, hogy ő kikéri a véleményem mindenben, én meg amennyire csak tudok nem okozok neki nehézséget és próbálok a kedvére tenni. Hátha tudtok erről beszélni is, akkor még könnyebb.
    Ha egyszer anyós leszek nekem is nehéz lesz, remélem, addigra lecsillapodnak bennem a vulkántüzek és higgadtan tudok majd dönteni különben elveszítem az unokámat és talán a fiam is távolabbra kerül tőlem.
    Azért a kutyák remélem féreghajtva vannak :))))

  • 2012.06.01 08:58:33zsopicur

    Ha anyukám vagy anyósom pattanna meg fél órára a gyerekkel úgy, hogy nem szól, egy percig sem aggódnék, JÉZUSOM. Ha körbenézek és látom h eltűntek (együtt) akkor gyorsan kihazsnálom az időt és lazulok egy fél órát, nem rágom a körmöm meg fortyogok hanem örülök neki :D. Az unoka közös, igen, ez így van, nem csak az enyém, az övék is. Még ha nem is szeretném őket akkor is megbíznék bennük, mivel értelmes felnőtt nők nem szellemileg leépült vadidegenek és soha semmi rosszat nem tennének, ugyanúgy ahogy én sem. Lehet h nem értünk minden nevelési elvben egyet, de tudom, hogy ugyanolyan biztonságban vannak velük fél órára mint velem. Nálunk is volt már, hogy kerestük férjemmel a gyereket meg a nagyszülőt aztán valaki más (családtag) mondta h sétálnak az utcán, vagy hogy elmentek ide meg oda, én meg oké jólvan, ebédre úgy is visszahozza, addig gyorsan nézzünk meg egy sorozatot :)

  • 2012.06.01 09:09:41pc guru-e vagyok

    @Ncsk Azért a te anyukád/anyósod sem lennék. Szerinted az a normális, hogy fosik tőled és minden mozdulatért a jóváhagyásod kéri? Szánalmas...Attól,mert anya lettél, nem kéne elszállnod, sem okosabb, sem intelligensebb nem lettél, mire fel ez a felsőrendűség? A fiad, meg mire felnő, valószínű, hogy tényleg jó távol kerül tőled.Mert elmenekül.

  • 2012.06.01 09:10:06zsopicur

    8 hónapos gyereknél...hát én is elég tisztaság mániás vagyok, (fiam 9 hós) de még én sem mosok mindig kezet mielőtt hozzá nyúlok. Max ha valami vegyszert használtam előtte. Már nem újszülött, nem lesz semmi baja, főleg ahogy írtad, hogy mindent a szájába vesz. A legapróbb szöszt vagy hajszálat is megtalálja amit nem szívott fel a porszívó és hamm. Már meg is ette, én meg csak nézek :D.
    Betegen ment át--valószínűleg azért nem volt komoly vagy egyszerűen csak nagyon kíváncsi volt a babára, ha nem puszilgatta körbe az sem olyan nagy bűn. Sapka nem sapka, ezt meg simán szólni kell, h nagymama légyszi legközelebb ne felejtsd a sapit mert...Nem hiszem h ebből sértődés lenne.

  • 2012.06.01 09:11:28Ncsk

    zsopicur ez mind rendben is van nálad és nálunk, mert nekünk jó a viszonyunk a szülőkkel és anyósékkal, de aki nem bízik az anyósában vagy a szüleiben az tuti megijed és mérges lesz és ez nem a szellemi állapottól vagy leépüléstől függ még csak attól sem, hogy igaza van-e az anyának a bizalmatlanságot illetően, hanem, hogy az anya mit érez, bízik-e az anyósában, stb. Tuti, ha nem bízom valakiben akármilyen okból, akkor én is hasonlóan reagálok. Sajnos nem mindenkinek olyan jó a viszonya, mint nekünk. A felelősség a szülőé, úgy dönt, ahogy jónak látja és ha valaki fennakad a rostán valami miatt, akkor ez van. Pl imádom az anyámat, de mikor télen sötétedésnél kint aludt a 2 hónapos a teraszon, simán megmondtam, hogy naaa ezt azért ne és nem volt sértődés. mediterrán ide, vagy oda azért decemberben ne aludjon már kint a bébi mikor már sötétedik. Ez volt az első 1,5 óra, hogy elszaladtam valahova. Szóval bármikor akadhatnak olyan dolgok, amik konfliktust okoznak, de ugye ilyen az élet ezért van a szánk, hogy megbeszéljük.

  • 2012.06.01 09:14:08zsopicur

    Anyós meg ha tudja h a neje controlfreak :D vagy csak simán túl parás, de természetesen jóindulatból (és fontos, hogy ezt tartsa szem előtt, hogy nem ellene szól ez a gyerekparanoia hanem egyszerűen ilyen, vannak akik nagyon ráparáznak) akkor ha nem is mindenről de kérdezgesse anyukát, hogy adhatok neki egy banánt? pl. Vagy, hogy mikor kell mennie aludni?

  • 2012.06.01 09:20:41zsopicur

    Ncsk hát igen ha nincs meg a bizalom, akkor nagyobb gyökerű a baj, de talán ezt meg lehet oldani, hiszen érdekek úgy látom ebben a helyzetben is közösek, mindenki imádja a kis porontyot, jót akar stb. Én alig ismertem anyósom mielőtt született a pici és életem egyik legszebb emléke vele, amikor még csak pár hetes volt a baba és már 2 napja üvöltött mint a sakál egyszer csak éjszaka se szó se beszéd bejött hozzánk, fogta a csecsemőt mintegy elragadva és elvitte a másik szobába a bölcsőbe ő pedig mellette aludt a kanapén. Persze kiakadhattam volna, hogy mi az h ránk nyit, emg se kopogás, de inkább tök meghatódtam, hogy milyen figyelmes és végre tudunk aludni egy pár órát. :) Azóta is látom, hogy néha teáztatja pl a gyereket, pedig én mondtam, hogy ne stb. de hát ettől nem lesz baja, nem fogok zsémbelni mindenen.

  • 2012.06.01 22:14:03marketingmunkás

    @MalloryKnox, családtag vagy, de nem te vagy felelős a gyerekért. ennyi, pont. tényleg nem is értem, hogy gondoltad. a hozzáállásod is a mérhetetlen felelőtlenségről árulkodik. köpni-nyelni nem tudtam volna. ja, én nem vitatkoztam volna. megköszöntem volna a dolgokat, és szépen csendben leépítettelek volna, nem az én dolgom egy felnőttet megnevelni alapon, az alapoktól kezdve. max nagycsaládi rendezvényeken találkozás, szülinap, szevasz. tök érdekes, nálunk a nagyszülők felfogják, nem akarok rosszat a gyereknek, ezért igenis megbeszélnek velem mindent. eszükbe sem jutna ilyesmi. de más eszébe sem, ne aggódj.

  • 2012.06.02 08:03:26angyalmentő

    @MalloryKnox, nem biztos, hogy amit te tisztának tartasz, az másnak is az, pláne egy mindent felnyaló kisgyerek esetében. A heti egy takarítás azért nem valami nagy cucc, hiszen az mindenhol alapvető. Ahol kisgyerek van, ott sem kell mindent körbehipózni, hiszen az sem jó, de ha állat van a lakásban, akkor azért jobban oda kell figyelni - pláne ha mondjuk nyálazós fajta, netán beteg vagy időnként véletlenül bepiszkít a lakásba. Talán érdemes lenne konzultálnod egy védőnővel, aztán a menyed sem rinyálhat többé.
    A gyereket meg tényleg nem jó ötlet elvinni értesítés és mobil nélkül. Ha a közvetlen közeledben vannak a szülők, akkor azért lehet szólni, hogy elmész a játszótérre vagy máshová. Nem értem. Feleslegesen generáltál problémát.
    Egyébként meg a gyerek mindenekelőtt a szülők felelőssége, és ha ők kérnek valamit, akkor érdemes azt betartani, és nem felülírni még a hátuk mögött sem. Így sok kellemetlenség elkerülhető.
    Szerintem azért ez még nem veszett fejsze nyele, csak kis idő kell nektek, hogy mindenki belejöjjön a saját feladatkörébe. Mondjuk a normális kommunikáció is segítene... No meg persze a megállapodásoknak megfelelő tettek.

  • 2012.06.02 12:50:04MalloryKnox

    Kedves Marketingmunkás és angyalmentő! Adjátok át üdvözletemet a menyemnek, amikor legközelebb találkoztok! Nagyon egysíkú és elfogult a látásmódotok, nem akarok vitatkozni. A felelőtlenséget visszautasítom. Ennyi. Pont.

  • 2012.06.02 22:48:39marketingmunkás

    igen, a felelőtlenek ismérve, hogy elutasítják a felelősséget. khm.

  • 2012.06.04 12:51:06kismorgó

    Kedves MalloryKnox! Szerintem nagyon nem működik a kommunikáció köztetek, és ezt azért mondom, mert ugyanez a problémám az anyósommal. de ő nem hajlandó velem kommunikálni, a gyerekkel meg nem tud. Én örülnék, ha lennének ilyen meghitt pillanataik, amit leírtál az elején. De megbocsáss, a további hozzászólásaidból tisztán látszik, hogy gyűlölöd a menyed, és ezek szerint ő sem bír elviselni téged. Megbeszélni már felesleges, mert tisztán látszik hogy nagyon hevesen bizonygatod, hogy te tökéletes vagy, ő pedig a rossz.
    Az állatokról annyit, hogy engem a hideg kiráz a témától, mert anyósomék nem hajlandóak beszabályozni a rottweilerüket, aki koszos, mindenhol hullatja a szőrét, és nagyon buta is. Imádom a kutyákat, de ők ösztönlények, és bizony bármikor bármi megtörténhet. 6 hónapos veszekedés után már kiküldik a szobából a kutyát, ha a gyerek bent van, de nem értik, mért....
    Tisztaság.....inkább hagyjuk. Nem vagyok tisztaságmániás, de amikor azt látom, hogy a gyerek mindent-de mindent a szájába vesz, megfog, aztán a kezét veszi a szájába, akkor szeretem, ha tisztaság van körülötte.
    De más neked a tiszta, és más a menyednek. Gondolom, ő is túloz, mert már túlgyűltek a vélt és valós sérelmei.
    Egy a lényeg: a gyereknek legyen jó. És neked a menyedre is oda kell figyelned, mert ő az anyja. Ha a menyed jó szívvel megy hozzád, jól érzi magát nálad - nem feltétlenül veled- akkor szerintem lassan változhat a dolog. Csak arra is gondolj, hogy amit te segítségnek vélsz, az neki nem mindig az.
    Ezt jó szándékból írtam neked, mert én sajnos nem tudok ezt megbeszélni az anyósommal.
    Minden jót!

  • 2012.06.04 15:17:03Dökvín

    Nincs gyerekem, de tanítottam évekig, 1 évestől fölfelé mindenféle korú gyerekkel foglalkoztam, táboroztam, stb. Valóban fontos a napirend, de úgy látom, a gyerekek ebben azért rugalmasabbak, mint a szüleik sokszor. Sok anyuka hisztizik, ha akár csak 10 perc csúszás van, pedig ezen aztán tényleg semmi nem múlik, ellenben a görcsölését nagyon jól érzi, átveszi a gyerek, és remekül folytatja anyuka hisztijét.

    A másik. Részemről kiütést kapok, mikor kismama barátnők visszautasítanak minden látogatást, segítséget, mert jaj olyan szoros az időbeosztás (?!), jaj sosem érnek rá (?!), jaj segítség sem kell, mert akkor rossz anya leszek (nanee), stb. Vicc. Otthon ülnek egész nap, két szoptatás között még lehetne beszélgetni a másik szobában, lehetne együtt sétálni menni a kicsivel, vagy míg a mama etet, a barátnője szívesen főzne neki egy teát, berakna egy mosást teszem azt. De nem, mártírkodnak nagyon sokan. Meg ők azok, akikkel nem lehet más témáról beszélni, mint az ő kicsi kincsük, nem néznek a szemünkbe beszélgetéskor, nem kérdeznek vissza, nem érdeklődnek, meg sem hallgatnak, kölcsönösség teljes hiánya. Komolyan nem értem. Vannak persze azért lazább (nem vadliberális!!) kisgyerekes barátaim is, de sajnos ők vannak kevesebben.

  • 2012.06.05 13:27:21kismorgó

    Dökvin, igaz! Volt olyan, hogy én hisztiztem meg stresszeltem a napirend csúszás miatt, és a gyerek is rákezdett, és ma már tudom, hogy lazábban kellett volna vennem. Szerencsére csak max.2x történt meg.
    A segítségről annyit, hogy igen, egy jó tea megfőzése, egy felmosás, vagy teregetés helyettem segítség. De az, ha anyós ott áll mellettem, és megkérdezi, hogy miért nem a másik cipőt adom rá, vagy hogy miért nem vastagabb kabátot, és miért sír, és mi a baja, az nem az. És ha szólni mertem, akkor én voltam a szemétláda, mert ő csak jót akar!
    Alapvetően nem a segíteni akarás a kérdés az egészben, hanem a tisztelet. Az, hogy tudok csendben maradni, ha a másik valamit nem az én szájízem szerint csinál, de mégis jó. Az, hogy nem nézem fogyatékosnak, mert ez az első gyereke.
    Én szívesen fogadtam anyukám és a barátnőim segítségét, mert önzetlenül jöttek, nem pedig ezzel a "majd én most megmutatom, mit hogyan kell" mentalitással.
    És szükségem is volt rájuk. Tényleg szerintem a tisztelet hiányzik....

  • 2012.06.07 17:55:35Rosie McGann

    @MalloryKnox

    Ne is haragudj, de komolyan gondolod, hogy a szülei tudta nélkül hosszabb időre elvitted az unokádat és még a menyedet tartod szemétnek?

    Nem mondom, nem lennék a menyed helyében, de még kevésbé az unokádéban... láthatóan nem az ő jóléte érdekel, hanem hogy a menyednek alárakhass, méghozzá olyan szinten, hogy a saját fiadat is kiteszed az idegnek, mintha eszedbe sem jutna, hogy halálra fogja magát aggódni a gyerekéért.

    És még te vagy felháborodva.

  • 2012.06.09 21:22:44bölcsésztanár

    Én is nagy árat fizetek anyám szitteléséért. Állítólag sokat vannak a kertben, de tudom, hogy legalább 2 DVD-t megnéznek, a tévé előtt esznek, és hihetetlen mennyiségű édességet és sós kekszet tömnek magukba. Hetente egyszer, mert a többi napon én vagyok a főnök. De anyámra nem tudok hatni, ez már így marad.

  • 2012.06.09 21:28:46bölcsésztanár

    Dökvin,
    Igazad van. Sok ilyen anyukával lehet aztán találkozni a játszótéren, pár hónapig érdekes, hogy csak a gyerekekről beszélgetünk, de már én is untam. Egy idő után csak azzal álltam szóba, akivel más témák is labdába rúgtak.
    A napirend pedig azért fontos - nálunk a férjem nem érti, hogy miért - , mert ha napi egy extra hiszti van, az már tönkrevágja aznapra az amúgy is túlterhelt idegrendszert. Nem ragaszkodom hozzá görcsösen, de tudom, hogy mikor lesz gáz a másnapi felkelés, mert túl sokáig dumáltunk az ágyban, vagy hogy melyik délutáni programot vágja tönkre, ha a négyéves nem aludt délután.

  • 2012.06.10 16:02:04phoboss

    Ehhez az anyós-meny csatához csak annyit: MalloryKnox, biztos, hogy te valóban azt tartod szem előtt, hogy a gyereknek jó legyen, de abban a bizonyos esetben nem csak neki, hanem mindenki másnak is jó lett volna, ha még gyorsan visszaszólsz a fiadnak, hogy elviszed fél órára játszótérre a gyereket.
    A meny felháborodása itt jogos. Mondjuk azt nem értem, hogy miért csak egy héttel később közölte. Jó volt neki, hogy addig fortyogott?
    A gyereket elsősorban a szülők nevelik, ezt érdemes szem előtt tartani és elfogadni az általuk helyesnek vélt dolgokat. Ha valamit a nagyszülő (néha nagyon is helyesen) nem lát jónak, azt meg lehet beszélni, lehet kompromisszumoka kötni, lehetnek olyan dolgok, amelyek a nagyszülőknél megengedettek, vagy másképp vannak. De a hátuk mögött nem kell a szabályokat felrúgni.
    A menynek: fél óra az fél óra, nem kell helyette másfelet mondani, csak hogy még rosszabb színben tüntesd fel az anyósodat. Az anyósod pedig nem gyerekfelügyelő, hanem nagymama, aki ráadásul imádja az unokáját. Ha te gyerekfelügyelőnek tartod, jogosan lehet megbántódva.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta