SZÜLŐSÉG

Vigyázz, mit mondasz, egy életre pszichológushoz küldheted a gyereket

2012. április 25., szerda 16:09

Rendszeresen találkozik a szakember olyan szülőkkel, akik kissé ingerülten, telítődve a pszichológia és az aktuális neveléselméletek tanácsaitól, arról panaszkodnak, ma már nem is engedik normálisan nevelni a gyereket. Hagyján, hogy nem lehet megütni, de leszidni sem, mert ma az a divat, hogy csak dicsérni illik, nehogy megsérüljön az érzékeny lelki világa. Ők amiatt aggódnak, hogy a túlzottan kényelmes, kipárnázott gyermekkor később megbosszulja magát: a gyermek túlérzékennyé válik, képtelen lesz szembenézni a felnőttkor kihívásaival.

Tényleg?

Miért nem működik ma már a kemény kéz?

A reális, életkornak megfelelő kihívások, elvárások felállításával semmi baja nincs a pszichológusnak, de arról érdemes kicsit beszélni, vajon miért tiltakoznak ma a szakemberek a szidalmazásra, gyermek negatív minősítésére, legrosszabb esetben megszégyenítésére alapozó nevelés ellen. Nem azért, mert vattába akarják csomagolni őket, hanem az önbeteljesítő jóslat sokat bizonyított jelensége miatt. Arról van szó, hogyha a gyermek azt érzi, hallja, valamilyennek tartják őt, valóban úgy fog viselkedni, olyanná fog válni.

Sajnos ez nemcsak akkor működik, ha a szülő nap, mint nap a csemete fejéhez vágja, „rossz vagy”. Akkor is működésbe lép például, ha az anya vagy apa a legkisebb negatív érzelemkifejezésre rendre úgy reagál: „ne hisztizz!”. Bár sosem hangzott el, hogy a poronty hisztis lenne, könnyen kitalálja, hogyha ennyiszer kell rászólni, ez csakis azért lehet, mert ő belül, személyiségéből fakadóan hisztis. Ha ez ennyire tudatosan zajlana, és megfogalmazódna a gyermekben, hogy nem őróla, hanem a szülői értékítéletről van szó, nem is lenne baj, azonban az egész folyamat tudattalan, és kisgyermekkorban kezdődik, mikor a szülői ítélet egyet jelent a megfellebbezhetetlen igazsággal. Az ilyen üzeneteket nagyon nehéz később felülírni.

Az önbeteljesítő jóslat az iskolában is hat

Az egyik legismertebb pszichológiai kísérletben Rosenthal és Jacobson nevű kutatók IQ-tesztet vettek fel egy osztályban. Valójában nem nézték meg az eredményeket, hanem kisorsolták a diákok egyötödét, és azt mondták róluk a tanároknak, hogy kimagasló eredményt értek el a tesztben, illetve további fejlődés várható tőlük. Néhány hónappal később visszatérve azt tapasztalták, hogy ezek a diákok jelentősen javítottak jegyeiken, sőt, az újabb IQ tesztben valóban jobb eredményeket értek el. Tehát nemcsak a tanárok véleménye változott meg róluk a kutatóktól kapott hamis ismeret fényében, de tényleg többet fejlődtek. Kedvezőbb légkör vette őket körül, több biztatást kaptak, így jobban kibontakoztak.

Félreértés ne essék, nem arra biztatom a szülőket, hogy otthonaikat alakítsák laboratóriummá, ahol mesterséges módon, az előre eltervezett dicséretmennyiséggel naponta beoltják a gyereket. Talán nem is működne így, hiszen a Rosenthal-kísérletben is a tanárok váltották ki a hatást, akik valóban meg voltak győződve egyes gyerekek kimagasló képességeiről.

A hitelesség a legfontosabb a gyermekkel való együttélésben

Tehát nem lehet cél, hogy olyan visszajelzéseket adjunk, amiket magunk sem gondolunk komolyan. Azon viszont sok múlik, mire helyezzük a hangsúlyt: a hiányosságokra vagy az erősségekre. Olyan emberek, akik hosszabb ideig éltek angolszász területen, beszámolnak róla, milyen feltűnő a két kultúra közti különbség. Míg egy angliai iskolában érdekli a tanárokat, hogy a diák mi mindent tud, Magyarországon (tisztelet a kivételnek) sok iskolában kifejezetten a hiányosságokat keresik. A nyelvhasználatunkban is megjelenik a mentalitásbeli különbség. Egy angol számára különös a magyar „ne felejtsd el!” kifejezés, ő inkább úgy fogalmaz: „jusson eszedbe!”. Ugyanazt jelenti, mégis micsoda különbség van a két felszólítás hangulata között! Érződik belőle, mire számítunk, mi fog történni. Vajon az a gyerek, akit bizalmatlan tekintetünk kísér, mikor kezébe veszi az antik teáskészlet egy darabját, és némi fenyegető éllel hangunkban még odaszólunk neki: „de aztán le ne ejtsd!”, nem fogja-e inkább elejteni, mint akinek nyugodtan adjuk oda?

Egy porcelán összetörésénél itt viszont sokkal nagyobb a tét. A tranzakcióanalízis nevű irányzat szerint már kisgyermekkorban megíródik az ún. sorskönyv, ami nagyban befolyásolja egész életünk alakulását. És ez a szülői visszajelzések alapján jön létre. Szólhat arról, hogy boldog és sikeres leszel, de arról is, hogy neked semmi nem fog összejönni az életben.

Természetesen szabad a problémáknak is hangot adni, és azt is visszajelezni a gyermeknek, mikor nem értünk egyet a viselkedésével. A legfontosabb azonban az, mit érez belőlünk: alapvetően elégedettek vagyunk-e azzal, amilyen ő egészében.

Cziglán Karolina,
pszichológus

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2012.04.25 23:53:36Biga néni

    Ebben az a jó, hogy tényleg nem kell "labort" csinálni, elég, ha a szülő odafigyel arra, hogy mit és hogyan mond. Egyáltalán nem is nehéz!:) Nálam remekül működnek az ilyen cserék:
    "el ne ejtsd" => "fogjad szorosan!"
    "rossz voltál" => "most rosszat csináltál"
    Mert ez utóbbi is nagyon fontos, és remélem, lesz majd erről is cikk, hogy ha mégis negatív üzenetet kell adni - mert néha előfordul -, akkor soha ne a gyereket magát minősítsük.

  • 2012.04.26 00:04:46anothernick

    szerintem egyáltalán nem helyes úgy nevelni, a gyereke, hogy ejnye-ejnye, de azért persze minden rendben!!! vannak igenis elfogadhatatlan dolgok, amiket NEM lehet szó nélkül hagyni, nyomatékosítani kell, hogy értse, ha valami tényleg nem OK. sok gyerek ért a szép szóból, sok meg nem. igenis egy bizonyos kor után fel kell fognia, hogy bizonyos szabályok be nem tartása oda vezethet, hogy tényleg nem fogják elfogadni, befogadni a közösségbe. ki más mondja meg ezt, mint a szülő??? szerintem az már csak csűrés-csavarás, hogy persze téged azért úgy, ahogy vagy, szeretünk... lehet ilyet mondani, de ha majd a közösségben azt tapasztalja, hogy nem szeretnek vele barátkozni mások, akkor nem fogja érteni. mert a kis gyerekek nem cizellálnak, ha megkérdezed, megmondják, hogy én nem szeretem XY-t, mert mindig undok/verekszik/elveszi a játékomat.

  • 2012.04.26 08:30:46Mrs Bruce

    Szerintem az igazság mindig valahol a középúton van. Ha a szülők őszintén úgy érzik, hogy a gyerekük szép, okos, és örömük telik benne, akkor szerintem nem kell annyira figyelni minden szót. Az sem jó, ha nem tudunk természetesen viselkedni a gyerekünk előtt, attól való félelmünkben, hogy nehogy valamilyen maradandó traumát okozzunk neki. Ha pedig nem érzik ugy, akkor a pozitiv szavak is hamisan csengenek, és a gyerekek ezt is megérzik és pont azt a bizalmat vesztik el amikre a legnagyobb szükségük van. A biztatás persze tényleg fontos, de azt is észrevettem, hogy az angolszász oktatási rendszerben bizony nem igyekeznek annyira a gyerekek, minek, ha igy is ugy is megdicsérik őket? Persze az állandó terror és kritika sem vezet jóra. Uj Zélandon népszerű gyermekpszihológus Nigel Latta, aki nagy tapasztalata és szakértelme mellett hatalmas humorérzékkel és józan ésszel van megáldva. A dicséret és büntetés egyensulyáról ö igy vélekedik: Nem elég az, hogy tudja a gyerek, hogy miért legyen jó, azt is kell tudnia, hogy miért nem lehet rossz!

  • 2012.04.26 08:32:31Huncut buborékpötty

    Ez a cikk egy baromság... Tökéletes útmutató arra, hogyan simogassuk fostosra a gyereket. Aztán majd csattan a poén, amikor kikerül "a nagybetűséletbe" és rájön, hogy képtelen egy társaság tagja lenni, mert soha nem nevelték meg!

  • 2012.04.26 09:19:46Szelid sunmalac-Elmeny designer

    A "poronty" szonal abba kellett volna hagynom. Egy eletre szolo traumat okozott nekem ez a magat pszichologusnak vallo kontar. Orulok, hogy meg tudja mondani milyne szellemben es dicseretekkel kell nevelni a gyereket, es remelem ugyanolyan jol fogja tudni majd kezelni az olyan helyzeteket, amikor valakinek a gyereke a tulzott engedekenyseg kovetkezteben 17 evesen kokemeny drogfuggo lesz, pedig rendezett a csaladi hattere. Igen, sajat, kozeli ismeretsegi korbol valo a pelda.
    Azonkivul azt is remelem, hogy felnottkent a leirtak szerint nevelt gyerek majd olyan munkahelyre kerul, ahol szinten mindennap megdicserik az elvegzett munkaert, es nem lesz kovetkezmenye, ha hibazik (pl. veletlen rossz vegtagot vag le, elbukik parmilliot a tozsden, tonkre vagy egy informatikai rendszert, esetleg elegeti a teljes aznapi kenyeradagot a peksegben).

  • 2013.01.06 19:35:48Kuviklacz

    Ja, és kell, hogy következménye legyen a cselekedeteinek, de a cselekedet súlyához mért és azzal összhangban lévő.
    Úgy tűnik viszont, hogy előzetes moderálás van. A moderátor viszont miért enged akkora marhaságokat megjelenni, mint amelyek itt megjelentek?

  • 2013.01.06 19:37:03Kuviklacz

    Vagy miért nem jött le az előző kommentem, amikor az utána beadott igen?
    Na jó megismétlem: kell a reális visszajelzés, de nem a bűntudat keltése és negatív érzelmek. A gyerek nem miniatűr felnőtt.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta