Mi lesz a gyerekből, ha nagy lesz? Olivérből, ha így folytatja, doktor bácsi.
Hosszú idő után ma volt Olivér először bölcsiben. Direkt kicsit előbb indultunk, a futóbiciklivel mentünk, amivel még nem fut, csak lépeget, de úgyis csak 200 méter az út vagy annyi sem. Beszélgettünk, próbáltam ráhangolni, hogy milyen nagyon jó lesz neki, hogy ott lesznek a gyerekek, a gondozónők és kimennek majd játszani, és gyurmázhat, ami a legújabb kedvenc. Még reggel is, mikor én felkeltem, gyurmagyógyszerekkel kellett kezdenem a napot, mert Olivér doktor úr rám parancsolt.
Ajándékba hoztunk neki egy doktor bácsi szettet. Arra gondoltam, jó kis szerepjáték lesz, és most, hogy többször is voltunk orvosnál, még élénken élnek benne a vizsgálatok. Kislány koromban én is mindig állatorvososat játszottam (akkor még azt hittem, felnőttként is ez lesz a munkám). Még egy igazi doktor Barbie-m is volt, Indiából kaptam szép fehér köpennyel, orvostáskával, műszerekkel. Sajnos évekkel ezelőtt egy lomtalanításkor a kupac tetején landolt, és én csak akkor vettem észre, amikor láttam, hogy kikotorássza az egyik kukás és eltette. Annyi vigaszom van csak, hogy tudom, nem a szeméttelepen kötött ki, hanem egy ismeretlen kisgyereknek okoz boldog perceket.
Olivérnek egy csomó plüssállata van, sokszor azt kap ajándékba (nem tőlünk), de nem
nagyon foglalkozik velük. Az ágya végében gyűlnek, s várják, hogy mikor játszanak már
végre velük is. A doktor bácsis játékkal talán sikerül őket is bevonni, ők lehetnének a
páciensek. Most még abban a fázisban vagyunk, hogy apa és anya a beteg, s többnyire mi mondjuk, miket csináljon rajtunk. Aztán ha belejön, mehet a plüssállatkáihoz, és önállóan sorba vizsgálgathatja őket. Eddig Dörmi maci lett alaposan megvizsgálva, majd kellően begyógyszerezve, de egyelőre még mi alkotjuk fő betegkörét.
A szett amúgy egy hordozható kis táska, amiben van sztetoszkóp, sebészolló, fülvizsgáló,
lázmérő, szuri, gyógyszeres fiola, vérnyomásmérő, amit most még elraktam (nem ismeri, meg elég gyenge anyaga van, úgyis szétesne), de ami a legjobban tetszik neki, az a térdkalapács.
Az elején akkorákat ütött vele, hogy hiába műanyag és kicsi, tuti lila foltokat okoz. De hamar megértette, hogy finoman kell koppintani, s így is tesz- egy darabig, aztán sokszor belelendül újra... Jó lesz, hogy gyakorolhatjuk a sóhajtást is például, ami a doktornőnknél fújás, s hiába otthon és a váróteremben Olivér jól csinálta, a doktor néninél persze nem akarta egyszer sem. Most majd talán természetessé válik a művelet, talán nem fog megilletődni.
Látszik, hogy élvezi, beleéli magát, jó látni nagyon. Ennek a játéknak köszönhetően még a gyurma is újféle feladatot kap. A kis sebészollóval apró kis darabkákat csippentgettek ma reggel az apjával, s ezek a gombócok, kiflik lettek a gyógyszerek, ezek kerültek az orvosságos dobozkába.
Tegnap óta van ez a játékunk, sokat remélek tőle. Többek között azt is, hogy nyugodtan
ledőlhetek majd a kanapéra, s doktor bácsi alaposan kivizsgál, gyógyítgat, és én, mindeközben tudom, hogy közel is van, és nem csinál semmi rosszaságot. Még véletlenül sem.
