SZÜLŐSÉG

Kicsi Lány első szülinapja? Torta, naná

2011. október 25., kedd 07:41

Kicsi Lány egyéves. Amikor született, azt hittem, ez a nap soha nem jön el. A kórházban valahogy csak arra tudtam koncentrálni, mikor engednek már haza minket, az első hetekben arra, hogy mikor múlik el a hasfájás, és lám, pillanatok alatt eltelt az egy év.

Az első születésnaphoz fáklyás menet dukál. Oké, fáklya híján egy gyertya is megteszi, de ez alá illik egy torta is. Itt jött a bökkenő. A férj mondogatta, hogy el kellene menni étterembe a családdal, ,,ne fáraszd magad főzéssel, drágám". Drágám, azaz én viszont jól felhúztam magam a gondolaton, egyrészt, hogy az étterem drága (a főzés is, de ez most nem számít), másrészt, mi az, hogy nem én rendezem meg Luca születésnapját. A férj erre visszavonult és felajánlotta, hogy legalább a tortát rendeljük meg. Ezt még inkább zokon vettem, hiszen a lányom első, második és századik születésnapjára is én szeretnék tortát sütni. Punktum.

A fennállási ünnepség előtt pár nappal azért felvetettem a férjnek, mi lenne, ha mégis csak rendelnénk tortát, hiszen az ünnep előtti nap estéjén érünk haza egy hosszabb útról és mi van, ha nem sikerül a kreálmányom. A férj persze védelmébe vett, hogy miért ne sikerülne, nagyon jól főzök. Ez igaz is, főzni valóban szeretek és tudok, sütni is, csak kevésbé. A nagy biztatásnak volt azért előzménye, a férj szerette volna jóvá tenni, hogy néhány nappal korábban immár ezredszer az orrom alá dörgölte a hét évvel ezelőtti, kevéssé jól sikerült csokitortát, illetve a hat évvel korábbi Horthy-lepényt. A csokitortával ölni lehetett volna, olyan kemény lett, a lepény meg... hát, tényleg ehetetlen volt. De az azóta készült, valóban finom édességeket elnyelte az idő. Meg a gyomor. Pedig azok isteniek voltak. Igaz, nem mindig szépek.

Most is ettől paráztam, hogy nem lesz szemet gyönyörködtető a torta. S akkor Kicsi Lány mit fog gondolni, ha megnézi a fényképeket évekkel később, hogy ilyen förmedvénnyel köszöntöttük fel? Így aztán sütöttem egy sütit, ami kevés lett és nem volt kellőképpen torta formája sem. Aztán készítettem hozzá még egy adagot, a kettő együtt már jó, de valahogy össze kellene vegyíteni. S itt nem jutott eszembe, hogy kár házasítani őket, hiszen egy gyerek születésnapján milyen jól hangzik az az ideológia, hogy a gyerek kap egy kis édességet, hogy széttrancsírozhassa, mi, ünneplő tömeg meg egy nagyot. Még gondoskodó anyának is tűnnék.

Na, a túlbuzgóságom miatt csak a béna anyukák klubjába illenék, a két, összepárosított torta ugyanis finom lett, de ronda. Kis chokito-fíling. Fényképezhetetlenül ronda. Mentőötletként eszembe jutott, hogy van itthon marcipántömb, majd szépen kilapítom, rásimogatom és már a külcsín is menő lesz. Dolgoztatok már marcipántömbbel? Az mindent csinál, csak azt nem, amit én szeretnék. Először is: ahogy laposodik, úgy foszlik, amikor fel akarom venni, hogy a tortára fektessem. Itt szakadt el a cérna, a férjet kiosztottam, hogy miért nem rendelhettem tortát. Mire közölte, megkéri az édesanyját, hogy másnap hajtson fel egyet. Szeretem az anyósomat, de finoman szólva felment az agyvizem. Letépkedtem a marcipánt a tortáról és a számba tömtem. Szerencsére nem az összeset, maradt annyi, amiből még egy egyszerű díszt és egy Luca feliratot ki lehetett hozni. A korábban vásárolt marcipán Malackával egész jól nézett ki a kép.

Hívtam a férjet, hogy dicsérjen már meg, mire jött, meg akarta igazítani a figurát és Malacka füle a kezében maradt. Aztán mielőtt megszólalhattam volna, megette. Így Malacka fél fülű, a torta ronda, de a gyerek egyéves lett. A fotókat meg lehet javítani. Húsz év múlva úgy tűnik majd neki, anyában egy cukrász veszett el.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.10.25 20:55:48foreigner

    Mért? Húsz év múlva is annyi esze lesz, mint egy egyévesnek vagy addig is mindig cukrászdából hozatod? Ehh. Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám át akarod verni. De nem vagyok.
    Így azt mondom, hogy ez nem számít. Mindegy hogyan néz ki és mit gondolnak mások. A gyermek jól érezte magát és húsz év alatt bizonyára rájön, hogy az anyja milyen gondoskodó. Hiszen bármennyire is félt a kudarctól és tudta, hogy nem egy cukrász veszett el benne, akkor is ő akarta csinálni a tortáját saját kezűleg. És ez az, ami igazán számít.

  • 2011.10.26 23:08:36Rabyn

    Az én első tortám sem volt szép. Ellenben biztosan nagyon finom, mivel a fényképek alapján nyakig csokis voltam mindenütt.
    Később viszont volt szép tortám (cukrászatból) ami meg nem volt finom.
    És különben is, Anya Tortájának úgysem ér a nyomába egy sem, akár szép, akár csúnya.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta