A cipővásárlástól már gyerekkoromban kirázott a hideg. Utáltam, hogy tuszkolják rám a bakancsokat vagy a ronda, alkalmi lakkokat, nyomogatják az orrát, hogy hol van benne a lábujjam. Sóhajtoztak, hogy ez nem jó, mert túl nagy, ez meg túl kicsi, ez nem tetszik, viszont nincs másik. Így maradt az, ami nem tetszett senkinek. Mellesleg nekem sem jött be, de maga a bolt sem volt a kedvencem a nagy fekete vagy piros műbőr huzatos padjaival.
A felpróbálást a mai gyerekek sem kerülhetik el, de legalább a környezet barátságos, bizonyos esetekben még akár DVD-film is leköti őket. Ha az anyuka rutinos, már próba nélkül is tudja, hogy milyen lábbelit vegyen le a polcról. Például számít, hogy a talp középen könnyen hajoljon, hogy a felső rész lehetőleg bőrből készüljön vagy olyan tépőzár legyen rajta, ami nem adja fel az életet az első napon.
Az ára durva
Mivel én a kevésbé rutinosak közé tartozom és most veszem az első cipőket a gyereknek, eleve megdöbbentem az árcédulákon. Jó-jó, mondták mások, hogy nagyon drága a jó minőségű, de hát mindig a pénzen sírunk, aztán csak kiszorítjuk az összeget a kasszából. Megállapítottam, tényleg nagyon sokba kerül a cipő. S persze használtat ne vegyen az ember, mert az nem igazodik a kicsi talpához. Sőt, addig, amíg nem jár a baba, lehetőleg se puha, se kemény talpú cipőt, sőt zoknit se húzzunk a lábára, mert a porcok nem fejlődnek ki rendesen és könnyen meglehet, hogy egy egész életre tönkretesszük a lábát. Bevallom, én is a felnőtteknek abba a hatvan százalékba tartozom, akinek van valami deformitása, miközben a csecsemők 98 százaléka egészséges talpakkal jön világra. Szegény anyám, ha tudta volna, milyen rosszat tett, amikor télen meg akarta óvni a lábam a hidegtől és cipőt adott rám.
De félretéve a tréfát, szakemberek szerint tényleg fontos, hogy a zokni ne szorítsa a kicsi talpát, sőt olyan tipegőt vagy hálózsákot vegyünk a gyereknek, amit nem ér végig. Én ilyet adok, nem azért, mert tisztában voltam azzal, hogy így kell, azért, mert a 74-eseket kinőtte, a 86-as nagy neki, 80-ast meg még nem vásároltam. Most már nem is fogok.
Mikor vegyük a cipőt?
Minden ismerősömet végigkérdeztem, hogy mikor jön el az első lábbeli ideje. Abban tanuljon meg járni vagy később is ráér? Megoszlottak a vélemények. Nos, a hozzáértők szerint minél többet mászkál zokniban, de leginkább mezítláb, annál ideálisabb. Sőt, minél többet mászik, annál egészségesebb az ideg- és izomrendszerének. Anyukák, akiket sokkol, ha a többi szülő elmeséli, hogy az ő kisfia, kislánya már kilenc hónaposan járt, a tietek viszont még 14 hónaposan is csak mászik, véssétek jól az eszetekbe, a ti csemetétek van előnyben! Persze a másik szakirodalom szerint meg azok, akik korán elkezdenek járni, de ez most nem számít.
A szakemberek szerint nem jó a puhatalpú cipő az egyenes talajon
Bár a puhatalpú cipőket szeretik úgy reklámozni, mint a gyerek számára fellelhető legjobb választást, a szakemberek sokan egyáltalán nem ajánlják őket. A Dévény-tornában is jártas ortopéd szakember akit megkérdeztünk elmondta: egyenes talajon (tehát otthon lakásban) kifejezetten nem ajánlott a puhatalpú cipő, mert abban a gyerek még fejletlen talpizomzata nem kapja meg a megfelelő tartást – ez főleg azoknál a tipegőknél számít, akik korán kezdtek járni vagy van bármi izomtónus-gyengeségük. Ennek megfelelően a puhatalpú cipők homokon, füvön, kavicson kiválóak, mert ösztönzik a tartóizmok erősödését.
Hosszúság, szélesség, keretszmetszet
A lábméret az egyik legfontosabb kérdés a boltban. Amit persze a kezdő szülő nem tud, hiszen most akkor mit is kell centizni? A megoldás régi, de bevált trükk: állítsuk rá egy kartonpapírra a gyereket a teljes testsúlyával és rajzoljuk körbe a lábát. Ehhez tegyünk hozzá még 1,5-2 centit és vágjuk a sablont. Később ezt próbálhatjuk bele a cipőbe. Ezt elég gyakran, 2-3 havonta meg kell ismételni, ugyanis 2-3 éves korban évente körülbelül két-három méretet nő a láb, óvodás- és kisiskolás korban kettőt, később pedig egy vagy két méretet. A lábujjaknál nem azért kell ráhagyás, hogy később nője ki a cipőt, hanem azért, amikor elrugaszkodik az ember, akkor szélesebbé válik a lába is a nyomástól.
A jobb márkák - főleg külföldön - nemcsak hosszban, hanem szélességben is alternatívát kínálnak. Ez kis hazánkban sajnos nem igazán jellemző, így sokan kénytelenek megvenni a hosszban nagyobb cipőt, mert az egyben szélesebb is és így normálisan belefér a gyerek lába. (Végül is, ha a nadrágnál meg lehet választani a derékméretet és a szár hosszúságát, a cipőnél miért ne lenne ez természetes? A cipőt ráadásul le sem lehet vágni, be sem lehet venni, mint a farmert.)
A boltban általában nem szempont, de fontos az is,hogy fogja a gyerek bokáját, főleg az elején. A másik pedig az, hogy könnyen mosható legyen a bakancs. Igen, akár mosógépben is, nemcsak úgy, hogy letörölgetjük. Egy nagy játszóterezés vagy éppen pocsolyába lépkedés után valahogy meg kell szabadulni a kosztól. De csak a foltoktól és nem az egész cipőtől.
