SZÜLŐSÉG

Átéltem, ahogyan szenvedett a gyerekem és a nő, aki szülte

2011. július 19., kedd 18:52

"Hogy miért vágtunk bele az örökbefogadásba? Mert belefáradtam a sok-sok vizsgálatba, abba, hogy sehova nem jutunk az inszeminációkkal és lombikokkal. S mert 38 évesen már nem lett volna kockázatmentes a szülés sem. Ma már nem gondolkodom azon, hogy vajon milyen lett volna az a kisfiú vagy kislány, aki kettőnk sejtjeiből születik"- mondta Anna.

Valóban a szülés teszi nővé és anyává a nőt? Vagy meg lehet azt is tanulni? És hogyan lehet kezelni az örökbefogadással járó összes előítéletet? Anna és Péter története következik.

Fotó: yoyo
Fotó: yoyo

Amikor örökbefogadásra vártunk, sokan kérdezgették, jól meggondoltuk-e, tudjuk-e mit vállalunk, hiszen nem saját gyerekről van szó, aki mellett minden körülmények közt ki kell tartanunk. Egy ideig bosszantottak a kétkedők, majd nevettem rajtuk. Nem szívből és boldogan, inkább keserű kuncogás volt ez.

Anna és Péter történetén megdöbbentem

Tudtuk, hogy mindketten akarjuk, és azt hittem, ez mindenkinél természetes. Amikor meghallottam Anna és Péter történetét, és hogy ők mennyit tétováztak, egy kicsit megdöbbentem.

Azon meg még inkább meglepődtem, hogy Péter nyomta az örökbefogadást, Anna meg a féket, holott éppen az asszonynál volt a ,,hiba".

"Hiba? Persze ezt is nehéz megfogalmazni De mit lehet erre mondani: bibi, gond, baj, betegség, probléma?"- mondta Anna. "Mondjuk mi ne szóljunk egy szót sem, mi a homokba dugtuk a fejünket és nem akartuk tudni, mi nem stimmel. Nem a másiktól tartottunk, hiszen tudtuk, hogy a másik, az egészséges, a nem hibás, a nem beteg társunk mindenben támogat majd. Saját magunktól tartottunk, hogy hogyan tudunk azzal a gondolattal együttélni, hogy magunkhoz kötjük az egészséges társunkat, aki biztosan vér szerinti gyerekre vágyik és akinek lehetne is.

De, mint sok év alatt kiderült, egyikünk sem ragaszkodott a saját genetikai állományának továbbörökítéséhez."

Átéltem a fájdalmat

Anna viszont igen, pontosabban nem is csak a vérvonal miatt aggódott, hanem szerette volna megélni a szülést. Mert az ő szótárában a szülés teszi nővé a lányt.

"Végül is átvitt értelemben megtudtam, milyen a szülés, hiszen ott voltam, amikor a fiam kibújt. Tudom, hihetetlen, de magam is átéltem a fájdalmat, főleg lelkileg, hiszen ott szenvedett az orrom előtt a gyermekem és a nő, aki világra hozta, én meg nem tehettem mást, mint fogtam a kezét és borogattam a homlokát. De amikor megláttam a kisfiam feje búbját, majd az egész arcát, a vállát, végül a testét, az felbecsülhetetlen élmény volt.

Nem bírtam abbahagyni a sírást, akkor szakadt ki belőlem az elmúlt sok-sok év feszültsége. Azért az elmúlt hónapokban egy pszichodráma csoportban többször lemodelleztük, milyen lett volna az, amikor fizikailag is nővé válok és nemcsak lelkileg. Nem is mondtam még le róla, hogy lehet másik babánk is."

Ez hogy lehet? Anna nem is volt terhes

Péter nem érti, hogy Annának ez miért olyan fontos. Elárulta, számára a szülés kicsit a mészárszékre emlékeztet: sok-sok vérrel és fájdalommal jár, még akkor is, ha egy csodának lehetünk tanúi. Örül, hogy a feleségének nem kellett ezt végigcsinálnia. Amikor hazaértünk a babával, a szomszédok csak füleltek, hogy honnan jön a sírás" - mondta Péter.

"Azt hitték, Balázska csak vendégeskedik nálunk. Aztán amikor már hetek óta nem változott a helyzet, sőt már sétáltunk is vele, elkezdtek kíváncsiskodni amiatt, hogy nem is látták Annán, hogy terhes. Meg hogy végre megszületett a várva várt trónörökös. Csak egy szomszédnak árultuk ez igazságot. Ő meg persze még egynek, így gyorsan elterjedt a hír."

Na, itt a zabigyerek

Egy idős asszony meg is jegyezte, amikor találkoztunk a lépcsőházban hogy na, itt a zabigyerek. De többnyire pozitív visszajelzéseket kapunk, sokan mondják, mennyire hasonlít ránk Balázs. Mellesleg valóban. Két és fél éves és ugyanazzal a hanghordozással beszél, ugyanazokat a kézmozdulatokat használja, mint mi. Nem véletlenül persze, ebben nőtt fel. Azért Balázs más, mint a testvérem vele egykorú kisfia, Gergő. (Egy hónap különbséggel születtek.)

Balázs soha nem erőszakos, nem követel, csak kér. Sokkal több szeretetre vágyik, mint Gergő. Ha megszidjuk, mert rosszat csinált, szinte maga alá zuhan, míg Geri nevetve túllép a történteken. Balázs sokkal többet eszik, szinte habzsol."

Manócska éhezett magzatkorában

Anna mindezt arra vezeti vissza, hogy az anyja sokáig nem is akart tudomást venni a terhességéről, a családja előtt titkolta, hogy szül és nemhogy egészséges ételekre nem volt pénze, de még kajára sem nagyon. "Így Manócska is éhezett a pocakban"- mondta.

Anna nagy bánatára nem ismerhette meg a szoptatást sem. "Múltkor, amikor Bazsi egy ismerősünk babáját látta szopizni, nem is értette, hogy mi történik, kérdezte, hogy a nénire fel van szerelve a cumisüveg? "

A szülők úgy döntöttek, a fiú mielőbb ismerje meg történetét. " Az örökbefogadásról már mesélünk neki. Korábban úgy képzeltük, hogy majd két születésnapot tartunk, de mivel pár hetesen hoztuk haza a kórházból a kisfiúnkat, így nagyon egybeesne a dátum a szülinapjával." Anna arra nem tért ki, hogy fia hogyan reagált, végül inkább arról beszélt, hogy miért is döntöttek amellett, hogy az örökbefogadással együtt járó procedúrát vállalják a várakozás helyett.

Ma már nem gondolkozom azon, milyen lett volna a saját gyerekünk

"Hogy miért vágtunk bele mégis az örökbefogadásba? - tette fel saját magának a kérdést Anna. "Őszintén? Mert belefáradtam a sok-sok vizsgálatba, abba, hogy sehova nem jutunk az inszeminációkkal és lombikokkal. S mert 38 évesen már nem lett volna kockázatmentes a szülés sem. Ezért. De egy pillanatig sem bántam meg Balázst. Sőt, ma már nem gondolkodom azon, hogy vajon milyen lett volna az a kisfiú vagy kislány, aki kettőnk sejtjeiből születik."

Az elkövetkezendő hetekben utánajárunk annak, mire kell számítania annak, aki belevág az örökbefogadásba. A nyílt és titkos örökbefogadásról is szó lesz, és mindenről, ami megnehezíti, és ami remélhetőleg könnyíti a majdani szülők helyzetét.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.07.19 20:20:12édeskisvirág

    Kedves Anna és Péter, gratulálok nektek , és cikknek is örülök, várom is a folytatást...én pont holnap reggel megyek a Gyermekvédelmi Szakszolgálathoz, annyi különbséggel, hogy egyedülálló nő vagyok.

  • 2011.07.19 20:22:19micsoda?

    Mindig a legnagyobb tisztelettel adozóm azoknak a pároknak akik örökbefogadnak gyereket Esélyt adnak egy emberkének az élethez. Gratulálok Anna és Péter a döntésetekhez.

  • 2011.07.19 20:25:57Devonrex

    mi tavaly április óta vagyunk váró listán a férjemmel örökbefogadásra, és nem gondoljuk se drámának, se cikinek, de még csak betegségnek se nevezném a fennálló "problémát", ami miatt jóval nehezebben lehetne biológiailag közös gyermekünk. És az egészhez mi köze is van a szomszédnak?
    Ezt most azért éreztem fontosnak megosztani, mert jó pár ilyen témájú cikkből az sugárzik, hogy az ember érezze magát fogyatékosnak, ha örökbefogadásra vár, pedig egyáltalán nem szükségszerű, hogy emiatt lelki problémája legyen bárkinek! Ez csak rajtatok múlik! Nem mondom, hogy amikor kiderült a probléma ne pityeregtem volna rajta, de nem kell ezt túldramatizálni, ezt igenis fel lehet dolgozni, sokkal könnyebb mintha pl elütnéd a saját gyerekedet. Úgyhogy fel a fejjel mindenkinek, ez nem a világvége ám, le kell ülni, és átgondolni, rögtön kiderül, hogy számtalan jó oldala van! Nem kell szülni, a szüléstől legyengülve belevágni az éjszakázásba, sőt, ki lehet hagyni az első pár hónap intenzív éjszakázást, lehet olyan gyereket választani, amilyet az ember saját maga nem tudna produkálni, meg lehet választani a nemét, hogy egészséges legyen, vagy ne legyen az, stb. És maga az alkalmassá nyilvánító procedúra se olyan vészes ám (bár a szabályozásban azért vannak erős visszásságok). Aztán meg spermaproblémás spermadonorra nyitott párok esetében az átlagosnál jóval egészségesebb babákra lehet számítani a spermadonorok erős szűrése miatt.

  • 2011.07.19 20:26:32Devonrex

    Tehát nincs semmi ok depizésre, két ember életerős, szereti egymást, nincsenek egyedül, pár éven belül ezt a szeretet meg tudják majd osztani egy kicsivel is, mi kell még? Ha valaki addig nagyon kaparná a falat a gondoskodásvágytól, akkor remek megoldás lehet egy kutya, aki aztán a gyereknek is jó játszótársa lesz, és közben van idő felkészülni lélekben azokra a dolgokra, amivel a gyereknevelés jár.
    Egyébként nem tudom, hogy a tanfolyamon mindenkinek felhívják-e a figyelmét rá, de aki nem párhetes gyereket visz haza ott a kötődés kialakítására nagyon oda kell figyelni, ennek érdemes utána nézni előzetesen, de hát ez is csak valami, amit kezelni kell...Erre legalább előre lehet készülni, lesz majd úgyis egy csomó előre nem is látható kezelni való is minden gyereknél!
    Úgyhogy hajrá! Csak ajánlani tudom a jelentkezést lombikozóknak is, nyugodtan lehet párhuzamosan csinálni, ha összejön a lombik nem kötelező örökbefogadni, ha mégsem jön össze, akkor meg legalább nem sor végére kell beállni…

  • 2011.07.19 20:36:50Devonrex

    Egyébként meg nem úgy kell elképzelni az örökbefogadást, hogy a kicsit "megmenti" az a szent örökbefogadó az intézetből. Sorban állás van, és országunk sanyarú sorsa ilyen szempontból még szerencse is, mert el lehet képzelni, hogy pl. Svédországban kiszorul arra, hogy örökbe adja a gyerekét. Na ott leginkább katasztrófaturizmus van örökbe fogadható gyerekekért...
    Ehhez példaként említeném,hogy mi tavaly április óta egy 0-12 hónapos roma vagy nem roma kislányért állunk sorba, akár egészségügyi problémával. És még nem kerültünk sorra, pedig se a roma gyerekek, se az egészségügyi problémával rendelkezők nem népszerűek ám.
    Bár most (jól felfogott önérdekből) nem szeretnék nekik túl nagy kampányt csinálni, de akinek kétségei vannak, annak tudom ajánlani a gyerekekkel való ismerkedést valamilyen önkéntes munka keretében, ahol ismerkedhet romákkal, nem romákkal vegyesen, és nagyon meglepődnék, ha tudna olyan konkrétumot mondani, amitől a roma gyerekek "rosszabbak" lennének, mint a nem romák

  • 2011.07.19 20:47:07linda5

    Karitatív tevékenységet végzek, kapcsolatom van cigány és nem cigány gyerekekkel. Én hiszek abban, hogy a vér nem válik vízzé, de a környezet, a nevelés is igen sokat jelent, ezzel egyetértve Devonrex-el.
    Továbbá, én is szeretnék örökbe fogadni gyereket, nálunk a párom az aki igen ellenzi. Nem tudom meggyőzni semmivel. A negyvenes éveimet taposom, egy kicsit elkeseredve. Nagyon drukkolok azoknak akik merik vállalni!

  • 2011.07.19 21:42:09neminiteneri

    Hasznos infók a téma iránt érdeklődőknek, örökbeadáson gondolkodóknak - és persze azoknak, akik új családtagra várnak:

    Örökbeadás.info -[link]

  • 2011.07.19 21:56:18Devonrex

    És ehhez tényleg kell ez a kép, ami nyilvánvalóan NEM elvetethető korú pocaklakóról készült? Az a cél, hogy a két népességnövekedést elő nem segítő csoportot egymásnak ugrassza a kormány? A meddőségért NEM a megesett tinik felelősek, nehogy már tőlük várjuk el, hogy meglehetősen nagy áldozatot hozzanak a 30-40es párok gyermektelenségének megoldásáért, ő maradjon ki hetekre az iskolából meg kínlódja végig a szülést, hogy rajtam segítsen, már miért tenné? A két ügyet egy lapra tenni tök gáz! Különben meg minden nő tudja, hogy alapos indok nélkül senki nem vállalkozna abortuszra, nem engedik neki a hormonjai ugyanis (főleg azok, amik a terhesség alatt termelődnek)!
    Felvilágosításra, fogamzásgátlóosztásra lenne szükség, nem félrevezetésre!
    Köszi neminteneri, de ezek az infók úton-útfélen, ízléstelen kampány nélkül is...

  • 2011.07.19 22:03:38blinchy

    nem, persze, nem tőlük kell várnunk, hogy megoldják a helyzetet, mindazonáltal tök hasznos, ha tudják, hogy van kire/mire számítaniuk - így legalább az egyébként is háborgó lelkiismeretüknek csupán egy részével kell megküzdeniük. a családomba két gyerek került ilyen segítséggel, igaz, nem M.o-n, mindenesetre én spec. terjeszteném, mert talán még mindig nem tudnak erről a megoldásról elegen.

  • 2011.07.19 22:10:09Devonrex

    elmondják mindenkinek az abortuszt megelőző tanácsadáson

  • 2011.07.19 22:20:50Devonrex

    de az infoterjesztéssel tök igazad van blinchy, csak a hiteles információ meg egy manipulatív kép az nekem valahogy nem passzol össze

  • 2011.07.19 22:27:19gyuzsu

    Nekem két örökbefogadott fiam van, mindkettejüket néhány naposan hozhattuk haza az újszülöttosztályról. Ma már 9 és 11 évesek. Ami a legfontosabb, az az őszinteség. Amikor a fiúk kérdeztek a születésükről, akkor a valóságnak megfelelő választ kaptak, mindig a kérdéseikre válaszoltunk, és mindig az igazat mondtuk. Nem állítottuk be extra eseményként, a noemális egyik variációjaként tekintenek a sorsukra. MOndjuk szerencsénk volt, emrt az ovinkban a csoportban is volt két másik öf. gyerek, így megtapasztalták, hogy nem egyedi a sorsuk.
    Az őszinteség fontos a külvilág felé is. Mi minden kérdezőnek, elmondtuk, hogy adoptáltuk őket, annak is, akin csak látszott a furcsálkodás, az értetlenség, hogy nem voltam terhes, aztán hopp egy baba. Néháyn tárgyilagos mondat és a kérdéseikre adott válasz után már nem volt érdekes a kérdés, cask a "mekkorát nőtt amióta nem láttam" típusú szokásos beszélgetések zajlottak. A zöldésgestől akezdve a házgondnokon át, a fejmosótól a fagyis lányig mindenki tudta a környezetünkben, hogy öf-tuk őket, de miután látták, hogy etrmészetesen, szorongás nélkül kezeljük a kérdést, így ők is így reagáltak. Megkérdezték, amit meg akartak, és után már nem volt sutyorgás, titok, találgatás.

  • 2011.07.20 06:43:37sutiz

    Sírok! Méghozzá azért mert pár napom van hátra a szülésig pedig ezt megelőzően én is az örökbefogadáson gondolkodtam mert azt hittem sosem lesz saját kisbabánk. Férjem állította le az egész procedúrát mert ő még ezt meg akarta próbálni. Nagyon szép dolognak gondolom az örökbefogadást és őszintén tisztelem azokat akik meg is teszik. Aki pedig ezen ércelődik vagy gonosz megjegyzéseket tesz az érzelmi szegénységéről és butaságáról tesz bizonyságot. Úgy gondolom egy gyerek olyanná válik amilyenné nevelik. És ha szeretetben nevelik fel akkor szeretetet is fog visszaadni legyen az roma vagy nem roma kisgyerek! Nagyon várom a folytatást és őszintén gratulálok Annának és Péternek!

  • 2011.07.20 07:27:17KATZE

    Nálunk is lehet, hogy gond lesz, ettől félek, mert a páromnak v.mi baja van és az orvosok évek óta csak gyógyszereket adnak, de nem javul semmitől.

    De nem tudom, hogy az örökbefogadást bevállalnánk-e.

    Az öregasszonynak a házban üzenem, hogyha zabigyerekezi a más gyermekét, akkor az ő unokája meg legyen egy félrelépésből esett félig néger vagy kínai! Undorító vénasszony lehet.

    Devonrex, Linda5! Mi az hogy roma és nem roma, cigány és nem cigány? A magyarok már olyan selejtek, hogy csak "nem cigányok" lehetnek? LoL.

  • 2011.07.20 07:40:40Trubadura

    Az örökbefogadás az élet egyik legcsodálatosabb, és legemberibb dolga. Mindenki aki megteszi büszke lehet rá. Ha nem lenne két saját gyerekem, én is megtettem volna. A férjem gyerekét 9 éves korától én neveltem, ő sem az én vérem. Ugyanúgy lehet őket szeretni, mint a sajátot. Sőt néha még jobban.
    Mellesleg a legjobb barátomat is örökbe fogadták, és csodálatos ember lett belőle.

  • 2011.07.20 08:01:46Ittott

    Devonrex: nem tudom, melyik képre írtad, hogy mindenképp kellett-e. Mindenesetre azzal, hogy minden nőnek szenvedés az abortusz, vitatkoznék. Nemrég sajnos kórházban voltam meddőségi okokból kifolyólag, ott az egyik szobatársam a 3. abortuszára jött. Nem túlzok, nevetve jött be és ment ki, mivel már baromira várta, hogy túl legyen rajta. Az derült ki, hogy ők így védekeznek; már van két gyerekük, többet nem akarnak, így amikor becsúszik valaki, akkor elveteti.

  • 2011.07.20 09:22:01Wyfliff

    [link]
    Google cache-bol még elérhető ....

  • 2011.07.20 11:26:16Trinity65

    Én 38 évesen szerettem volna csak gyereket, addig nem találtam meg a férfit, akit a gyermekem apjának el tudtam volna képzelni...akkor kezdtük el az egész procedúrát...volt 3 sikertelen beültetés, a negyedik lett csak sikeres, és a terhesség sem volt leányálom...41 évesen "szültem", de megérte...én soha nem fogadnék örökbe, és azokat sem értem meg, akik feladják...persze, akik örökbefogadnak tiszletelet érdemelnek, és valószínű, nagyon sok esetben a gyermek is jobban jár, csak nekem a másik oldallal van problémám, azzal, aki "odaadja", annak egy örök seb marad, és a gyermeknek is az lesz, amikor megtudja a történetét...ezeket a sebeket soha, semmi, és senki nem tudja begyógyítani...

  • 2011.07.20 12:29:00sutiz

    Trinity65! Anyukám nevelőotthonban dolgozott éveken keresztül. Sokat voltam bennt, játszottam a gyerekekkel (még én is gyerekként). Tudod azok az állami gondozott gyerekek mit meg nem adtak volna azért ha rendes családban nevelkedhettek volna? Ők áldásnak és nem egy soha be nem gyógyuló sebnek tekintették volna az örökbefogadást. Na tőlük kellett volna megkérdezned, hogy micsoda szép dolog az ha valaki fel tudja nevelni más gyerekét.

  • 2011.07.20 13:27:14Trinity65

    Sutiz!
    Én arra gondoltam, amikor kisbabát fogadnak örökbe, akit bármennyire is szerető "szülők" nevelnek fel, egész életében azzal a tudattal kell majd élnie, hogy nem kellett az igazi "édes" szüleinek...az állami gondozott, idősebb gyerekek egészen másként élhetik ezt meg...nem az örökbefogadás ellen vagyok, én csak így érzem, hogy mindenképpen sérült az a gyerek, akármikor is fogadják örökbe, a másik pedig amit akartam, és tulajdonképpen ez lett volna a lényeg,hogy azért, mert 38 éves az ember, még nem kell feladni...

  • 2011.07.20 14:56:17Pakinyanya

    Először is: "tudjuk-e mit vállalunk, hiszen nem saját gyerekről van szó, aki mellett minden körülmények közt ki kell tartanunk" - utálom, hogy azt, aki nem vér szerinti gyerek, nem sajátnak titulálják. Az a saját gyerekem, akit gondozok, akiért felelek, akit szeretek és aki szeret. Micsoda hülyeség, nem sajátnak hívni. Akkor kié, ha nem az enyém?
    Másodszor is: "az anyja sokáig nem is akart tudomást venni a terhességéről" - hát ez az, ő nem az anyja, csak a nő, aki kihordta, esetleg biológiai anyja. Az anyja Anna, aki gondozza és szereti.
    Linda5: "Karitatív tevékenységet végzek, kapcsolatom van cigány és nem cigány gyerekekkel. Én hiszek abban, hogy a vér nem válik vízzé, de a környezet, a nevelés is igen sokat jelent, ezzel egyetértve Devonrex-el." Ezzel mit akarsz mondani? Elnézést ha félre értem, de általában ezt a romákra szokták mondani, abban az értelemben, hogy úgyis lopni fog, vagy legalábbis akar.
    Trinity65: ha a szülők természetesnek veszik a helyzetet és nem úgy tálalják, hogy téged eldobtak, de mi jófejek voltunk és segítettünk neked, akkor nem kell így éreznie egy örökbe fogadott gyereknek sem. Ez is csak olyan, mint egy lombikban foganni. Azt is fel kell dolgozni, mert az is más, ha úgy vesszük, hiszen emberek nyúlnak a természet gépébe.

  • 2011.07.20 16:10:36sutiz

    Pakinyanya! Teljesen egyetértek veled! Az a valódi, az igazi szülő aki felneveli, óvja és szereti a gyerekét még akkor is ha nem ő szülte meg. Az aki megszüli és "továbbadja" az nem anya. Az egy kölcsönzött méh. Már bocsánat. Ezért nem is kell elítélni. Ha ő ezzel a tudattal, hogy szült másnak egy gyereket együtt tud élni akkor lelke rajta. Viszont a másiknak ezzel adott egy esélyt arra, hogy végre igazi családja legyen és a gyereknek is esélyt adott a túlélésre. Akár el is vetethette volna. Ezt is értékelni kell. Szerintem.

  • 2011.07.20 20:39:10Pakinyanya

    KATZE: az természetes, hogy félsz attól, hogy nem vagy benne biztos, hogy örökbe akarsz-e majd fogadni egy gyereket, ha úgy hozza a sors. Ennek megvan a maga útja. Akinek nem lehet vér szerinti gyereke, annak a meg nem született gyereket el kell siratnia és el kell engednie. Ha ez nem történik meg, akkor nem tud maradéktalanul szülője lenni egy örökbefogadott kisembernek, nem fogja tudni elfogadni teljes valójában, pedig ez elengedhetetlen. De ha túl tudsz lépni rajta és eljön az ideje, akkor az örökbefogadás mindent pótolni tud. Addig fájt a gyermektelenség és addig nem beszéltem róla, amíg haza nem vittük a mi kis csöppségünket. Azóta nem számítanak az előzmények, a sok év próbálkozás és lelki gyötrelem. Megjártam, túl vagyok rajta, gazdagodtam egy csomó tapasztalattal, nem mellesleg együttérzőbb lettem mások problémái iránt, mert már tudom, milyen az ha velem történik meg valami, amiről korábban azt gondoltam, csak másokkal eshet meg.
    Azt azért érdemes átgondolni, hogy jobb-e gyerek nélkül, mint gyerekkel. Szerintem sokkal jobb gyerekkel. Sokan mondták idősebb párok, akiknek nem lett gyereke, hogy irigyelnek minket a bátorságunkért (nem éreztem bátorságot soha), mert ők nem merték megtenni és most nincs gyerekük, ezért utólag bánják, hogy visszakoztak.

  • 2011.07.20 20:58:28akkorisajuditvoltam

    Sziasztok,
    azért ha megnézitek a többi örökbefogadós cikket, egy csomó minden kiderül – minden kedden errő van szó a Porontyon!
    és Kata nevében is köszönöm a hozzászólásokat!!!
    j.

  • 2011.07.25 15:43:16jucko86

    Nekünk is van egy tündéri örökmanóncskánk, akit tavaly áprilisban hoztunk haza és akinek ott voltam születésénél:)Gratulálok Anna és Peti:)

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta