Táborozás: mint a mókus...

Zanza!

Az elmúlt években elképesztő mértékben felpörgött a táborbiznisz. Mindenféle tematikára felépített programok várják a gyerekeket és szüleiket, ám az is nyilvánvaló, hogy az árak is igen széles palettán mozognak. Az átlagot nézve mondható, hogy hogy napközis tábort 12 000-től felfelé, míg ottalvósat 20 000-től felfelé találhatunk 5 nap-4 éjszakával számolva. Ezek az összegek arányaiban messze afölött vannak, amit egy átlagos magyar család be tud vállalni a szünidőre, főképpen, ha a családban több gyermek is van, akiknek szeretnénk egyformán kedvezni. Lássuk be: egyre kevesebben tudják megoldani a gyerekek táboroztatását.

Mit tehetünk akkor, ha a szabadságunk elfogyott, a nagyi nem tudja vállalni a felügyeletet, s a nyár még javában tombol?

Ott kezdődik, hogy kevesen tudják, hogy a gyerekekre járó fejkvóták nemcsak a tanévben érvényesek, hanem a nyári szünetben is. Ergo az önkormányzatnak elvileg biztosítania kellene a szünidőben felügyeletet, elfoglaltságot a gyerekeknek a településeken. Erről a szabályról a szülők nagy része nem tud, az önkormányzatok pedig nem foglalkoznak azzal, hogy kötelességüket teljesítsék. Elég lenne kérni a törvénybe foglalt jogok érvényesítését, és az önkormányzatnak máris lépnie kellene a nyári táborozások ügyében, melyek az állami finanszírozással a hátuk mögött mindjárt kedvezőbbek és elérhetőbbek lennének, mint általában a nyári táborok.

Sajnos így a nyári szünidő tartalmas kitöltése a szülő nyakába szakad, pedig ha úgy tetszik, a társadalmi átalakulások azok, amelyek ehhez a helyzethez vezettek. A nők ugyanannyit dolgoznak, mint a férfiak, és nincs az a munkahely, amely tekintettel lenne a nyári szünidőkre és segítene az anyáknak megoldani a gyerekek „gondját”.

Mit tehetünk akkor?

Nyilván a leginkább ideális, ha a családtagok, nagyszülők segítenek, ám fentebb már írtam arról, hogy ez gyakran ütközik nehézségekbe. Össze tudunk azonban dolgozni egyéb családtagjainkkal. Ha a nagynénik, nagybácsik is beszállnak, remek unokatesós heteket rendezhetünk. Egy hét anya testvérénél, aztán cserébe onnét jönnek a gyerekek hozzánk. Majd sorra vesszük apa testvéreit is. Így egy-egy hét mindegyik családban nyugodalmas – igaz, a másikban abban az időben dupla akkora a mozgás.

Barátok, vagy az egy utcában lakó anyukák is összefoghatnak. Egyszer én ügyelek a csapatra, egyszer a szomszédasszony, vagy a barátnőm, vagy valaki más, akinek szintén van gyereke és segítségre vár.

Családbarát cégek

Jártam olyan cégnél, ahol egy alapítványt működtetnek, mely alapítvány minden nyáron megtámogatja a dolgozók gyerekeinek egy-egy napközis táborát. Így a szülőknek egy 5 napos turnus alig 5 ezer forintjába kerül. Óriási dolognak tartom, és biztos vagyok abban, hogy egy ilyen szociális gondoskodás a cégnek is jót tesz, hiszen egy nő, aki azt érzi, hogy nem kiutált pária a gyerekei miatt, ragaszkodni fog ahhoz a céghez, amelyik tekintettel van rá.

Csakúgy, mint ahogy az is növelné a dolgozók munkakedvét, ha esetleg ezekre a nyári hónapokra maga a cég szervezné meg saját napközis táborát. Talán egy külön helyiség, talán egy foglalkoztató valahol, talán egy fiatal főiskolás, aki némi fizetésért játszótérre, strandra, kirándulni viszi a gyerekeket, míg a szüleik dolgoznak. Olyan elképzelhetetlen ez? Szerintem csak odafigyelés dolga az egész.

Mindenesetre mostantól nincs mellébeszélés, a vakáció tegnap az az utolsó iskolákban is elkezdődött, nekünk pedig elő kell venni minden kreativitásunkat, hogy a gyerekeinket biztonságban tudjuk, amíg tesszük a dolgunkat.  Az persze külön öröm, ha eközben még jól is érzik magukat, pihennek, kikapcsolódnak, barátokat találnak és játszanak, amennyit csak lehet.

Jóanyu

Joanyu
Blogmustra