Zanza!

Na abból van nekem néhány. Mindegyiket persze nem fogom nyilvánosság elé tárni. És néhányról már írtam is. És bizony a gyerekeimnek is vannak rossz szokásai. Mennyit vesznek át tőlem? Mennyire múlik rajtam a dolog? Min múlik egyáltalán?

Én sajnos cigizek. Ez van. Egyre erősebb persze a nyomás, belülről is, hogy hagyjam abba. Eff előtt több okból is mellőzni szoktam. Azért, hogy nehogy ártsak a passzív dohányzás révén, meg azért is, mert egyből rám szól, hogy ne csináljam, beteg leszek tőle. És milyen igaza van...

Virsliszivar

Szóval viszonylag ritkán láthat dohányzás közben, de időnként mégis megesik. Mondjuk lakásban soha. Ő viszont igen! Szerencsére csak viccből. És csak virslivel. Ami mostanában az egyik nagy kedvence, és ezért gyakran fogyasztja. Olyankor pedig úgy tesz, mintha cigerattázna vagy szivarozna vele. Nekünk meg rá kell pirítanunk, hogy: Hahó! Nem szabad dohányozni! Egy gyereknek főleg nem. A lakásban főleg nem. Ő meg természetesen élvezi a dolgot, röhög. Vicces is, de csak egy kicsit. Nem mondhatom, hogy büszke lennék a dologra, már ami az én részemet illeti.

Mr. Alkohol

Szoktam alkoholt is fogyasztani. Kulturáltan úgymond. Vagyis nem vagyok alkoholista – vagy csak nem tartom magam annak? Na nem! Tényleg nem! Meleg estéken, munka után egy kis üveg sör, barátokkal borozás, elvétve egy pálinka. A lényeg a lényeg, hogy Eff is kiveszi a részét az italozásból. Többször ivott már gyerekpálinkát. Ami víz. És a múltkor sörözött. Felrázta a teát a kulacsában, és olyan volt a színe meg a habja. A borokat pedig meg szoktam szagoltatni vele. Tisztában vagyok azzal hogy a fiataloknál óriási probléma az alkohol, de nem hiszem, hogy ezekkel a dolgokkal komolyan ártanék. Sőt, mivel tényleg nem részegen ordítozva lát, hanem barátokkal, beszélgetés közben, még akár pozitív minta is lehetek. Amúgy meg a francia borászok gyerekei 10-11 éves korukban már ihatnak egy kevés vizezett bort. És gyerekpezsgő is van, alkoholmentes ugyan, de akkor is.

Gyerekes függőségek

A felnőttektől átvett dolgokon kívül van azért egy csomó olyan dolog, ami csak a gyerekekre, vagy szinte csak rájuk jellemző. Pl. az ujjszopás. Cumizni egyik fiú sem cumizott, de az Eff a jobb kezén a két középsőt szopja. Sokáig mindig megkérdezte, hogy melyik kézzel simogathatja a kutyát, hogy ne kelljen már kezet mosnia. És az ujjszopásnak vannak előnyei is. Segít az elalvásban, saját maga megnyugtatásában. Jé nem szopja az ujját, és nem is cumizik, ha pedig felébred éjszaka, úgy vettem észre kicsit nehezebben is alszik vissza magától, mint annak idején Eff. Talán ezért is. Azán ott van a hajtekergetés. Eff is nyomta egy darabig, és egész konkrétan volt is egy kopasz terület a feje tetején. Már nem csinálja. Meg a haja is rövid. Időnként, ha kedvet kap ilyesmire, akkor a kutya szőrét szokta csavartgatni. Azt meg mind a ketten élvezik.

És vannak persze durvább dolgok, de szerencsére nálunk egyelőre nem találkoztam velük. Ismerős gyerekeknél igen. Harapdálják magukat, rágják a körmüket, piszkálják a sebeiket. Ezek már lehet, hogy kényszerbetegségek. És biztos olyan is van, amit az ovis/bölcsis társaiktól vesznek át.

Gusztustalanságok

Fiúknál meg ott a fütyi gyötrése, markolászása, fogdosása. Na ezt például nem gyakorlom. Vagy nem úgy. De Eff igen. És Jé is. Gondolom azért ez nagyrészt a felfedezésről szól inkább, de azért finoman igyekszünk elmondani, hogy ez nem menő. És ott az orrtúrás. Amit szintén próbálok kerülni, bár lehet, hogy egyszer-egyszer észre se veszi az ember magát, mégis megteszi. Így meg mennyire hiteles, ha rászól a gyerekre? De persze rászólok. Mert az se menő.

Hát ilyenek. Nem minden későbbi rossz szokásról mi tehetünk, de biztos van amelyikről igen. Úgyhogy valószínüleg nekem is össze kell szednem magam, hogy amennyire csak lehet, jó példát mutassak. Ha meg megy, akkor az mindenkinek jó. Na tessék, újabb szempont, amiért a gyerek az önfejlesztés eszköze is lehet.

Blogmustra