SZÜLŐSÉG

Vasárnapi szubjektív: Anyák napja

2011. május 1., vasárnap 08:22

Anyák napján lehet sorolni a közhelyeket – de minek? Az anyaság mindenkinek úgyis mást és mást jelent. Nekem (most épp) a két és fél éves Ádám huncut mosolyát, ahogyan tegnap a boltban azt mondja: "Anya, ez jó cipő, ebben tudok táncolni!"

De persze az anyaság nem csak a szép vagy vicces pillanatokról szól. Szól mindazon megpróbáltatásokról, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy anyává válhassunk. Hiszen kevesen születnek anyává. Anyává válni kell.

Erre való készültemben a várandósságom alatt elolvastam a fellelhető szakirodamat, böngésztem az internetet és nézegettem a képeket, hogyan növekszik hétről-hétre az a gyerek odabent. Minden héten egyszer leültettem a gép elé az apajelöltet, és elmondtam neki, Ádám éppen hol tart az egyedfejlődésben: a Bolygó Neve: Halál főszereplőjének kinézetétől eljutottunk a helyre kis embergyerekig, lett neki kicsi keze, füle, orra, miegymása, majd elkezdett hallani, legalábbis úgy gondoltuk, meg látni, meg csinált vicceseket, amikor szegényt nézegettük az ultrahangon. Olvastam a 9 hónapról, a szülésről, a szoptatásról. Szóval felkészültem.

Mintha erre lehetne készülni.

Mert nem lehet. De nem ám. Senki nem mondja meg például, hogy a szülés élménye első körben olyan lesz, mintha valami irgalmatlan székrekedése lenne az embernek. Senki nem mondta meg, mit kll csinálni, ha a gyerek sír, és bár a kórházban gyakorlatilag lejegyzeteltem, hogyan kell fürdetni, de még napokig nem éreztem úgy, hogy képes lennék otthon egyedül megtenni. Én voltam az az anyuka, aki a kórházból nemhogy elspurizott, de kikönyörgött magának még egy napot, hátha megtanulja ezalatt, hogy a francba kell úgy bepelenkázni a gyereket, hogy a pisi oldalt ne folyjon ki.

És senki nem mondta, hogy ez a meló ilyen magányos dolog lesz.

Mert aztán ott vagy, hogy hazaértél, és a férjed (/pasid, /fiúd, stb.) azt hiszi, Te ezt az anyaságosdit zsigerből nyomod, pedig ha megkérdezi, mit adunk ma a gyerekre, te csak állsz ott bénán, és fogalmad sincs. (És ha van, aki ezt megkérdezi, akkor még szerencsésnek mondhatod magad.) Egyedül vagy. Te, és az a pöttöm, üvöltő apróság, aki mostantól minden nap a Te gondjaidra van bízva. Te döntöd el, mikor egyen, mit vegyen fel, hogy adsz-e neki lázcsillapítót vagy kivársz, netán hűtőfürdőt keversz neki, Te melengeted, Te fordítod hasról-hátra és vissza, Te állítod be a fürdővizét, Te simogatod, Te próbálod elhallgattatni az éjszaka közepén.

Aztán egyszercsak belejössz (és leveszed a melegítőt).

És onnantól jobb lesz. Persze mindig lesznek olyan kérdések, amelyekre jó lenne tudni előre a választ (sőt a kérdést magát is), de vagy egyre több választ tudsz, vagy rájössz, baromira mindegy. Ha a gyerek boldog, ha a körülötte lévők szeretik, ha van mit enni, olyan nagy gond nem lehet. Akkor már valószínűleg nagy baj nélkül túléli.

Akkor elkezdesz gondolkodni azon, vajon a párkapcsolatod túléli-e. És miután két hónapon keresztül ugynabban a két melegítőgatyában és felsőben nyomtad, lehet hogy aznap délután sminkben és körömcipőben viszed sétálni a gyereket (de felsőt mindenképpen olyat veszel, amelyikből könnyedén előkapod a melled, ha éhes lenne a kicsi). És elkezded jobban érezni magad (annak ellenére, hogy húsz perc után megbánod a cipőt, elátkozod a sminket és vágyni kezdesz a melegítőre).

Na szerintem ekkor kezdesz igazán anyává válni.

Judit

Ui.: ne feledkezzünk meg persze saját anyukánkról sem. Az enyém egyszer említett egy nagyon meghatót ezzel kapcsolatban, mikor hosszú évekkel ezelőtt (azt hittem végleg) külföldre költöztem. Azt mondta szomorú hangon a telefonba, amikor a világ másik végéről felhívtam: "Nem tudtam, hogy ilyen nehéz anyának lenni."

Szóval kitartás. A neheze még csak most jön.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.01 11:48:37Afroditta

    Kedves Judit!

    Nagyon tetszettek soraid. Jómagam már régen gyakorolom az anyaságot, s azt hiszem a legfontosabb hogy tudjunk lemondani önzésünkről, hiúságunkról a baba érdekében, s kihasználni azt az időt, míg minden percben taníthatod, játszhatsz vele. Mert ezek soha vissza nem térő pillanatok, ahogy a mondás is szól: "a kisgyermek a térdeden ül, a nagy gyermek a szíveden". Én ezért értem meg Édesanyád szomorú hangját, amikor ezt mondta Neked.
    Az öltözködésről az jutott eszembe, hogy az én lányom mikor első osztályos volt és mentem egy alkalommal elé, magamra kaptam egy jó márkájú szabadidőruhát, hogy ne késsek el. Hazafelé sétálván, egyszer odafordult hozzám s azt mondta: "Anya, ne gyere értem szabadidőruhában, hanem csinosan máskor!" - mondanom se kell, hogy rosszul esett, mert nem akartam késni, s siettem a munkából érte. Nem válaszoltam, először és 5 perc múlva esett le, hogy a gyerekem engem igenis szépnek akar látni, büszke szeretne lenni rám. Igaza volt nagyon, miatta is a férjemnek is fontos, hogy rendben legyek. Azóta nagyon figyelek erre.

  • 2011.05.01 12:16:18Afroditta

    bocs! régóta gyakorolom és nem régen...

  • 2011.05.02 13:21:59somlói

    Azt hittem, csak nekem voltak/vannak ilyen gondolataim, érzéseim, és mindenki más zsigerből tudja, csinálja. Jó olvasni, hogy nem.

  • 2011.05.03 12:53:52oliv08

    A kedvencem, hogyha bőg a gyerek: "csinálj vele valamit" Mert ugye te vagy az anyja, mindenható a gyerek felett, és hülye vagy, ha nem tudod lenyugtatni éjjel kettőkor az újszülöttet. Vagy a hisztiző kétévest. És mindezt olyantól, aki pár év alatt elfelejtette, hogy nála ugyanez volt.

  • 2011.05.03 15:04:24ÉSZLÉNY

    Ezen a -csinálj vele valamit- beröhögtem, mennyire tipikus, és ez lehet anyukád, aki talán ezt már többször is lenyomta v. életed szívszerelme és e csak nézel nagy kerek szemekkel, h aha, jó de mit? :-) Aztán belejössz, mint kiskutya az ugatásba, olyannyira, h legközelebb bizony kiosztasz akárkit, h nemúgykellazt :-)

  • 2011.05.03 17:40:22oliv08

    ÉSZLÉNY: á, ők nem szólnak be, mert egyiknek szintén a saját gyereke, a másiknak meg az unokája.
    De pl. a szomszéd, az igen. Meg aki nem ismeri a kicsit, hogy az mindentől ordít. És ha ordítani akar, akkor nem lehet lenyugtatni, a nagyot meg le lehetett babaként, csupán attól, hogy az anyja vagyok, és odamentem hozzá.

  • 2011.05.03 18:41:55annipannimami

    Ami a babás könyvekből kimaradt:
    - Baba sikít este hattól éjjel egyig. Kitartóan, üvegrepesztően. Heteken keresztül.
    - Baba sikít, ha anyu vécére megy, leül, lefekszik, eszik, iszik, levegőt vesz. Ezekkel is felesleges perceket lop el magzatától.
    - Baba sikít ha meglátja a gyerekorvost, tök mindegy ha csak a súlyát mérni oldalgunk be a szobájába. Az orvos rezignált feje megér egy tanulmányt.
    - Baba sikít, mert anya mosni merészeli szöszke fürtjeit. Fogát. Hónalját. Köldökét. Anyához képest micsoda a spanyol inkvizíció!
    - Baba sikít mert anya azt mondta: nem! Otthon, udvaron, utcán, játszótéren. Ha a szomszédasszony megkérdezi a kétéves kisfiától, hogy "na mit csinál az A.?", a kisfiú cérnavékony hangon sikítani kezd. Köszííí! Jó dolog az anyaság na!

  • 2011.05.03 19:03:11annipannimami

    Ami szintén kimaradt:
    - Babát betolják a kórterembe, és a karodba adják. El sem hiszed, hogy ez a kis törékeny csöppség a te kislányod.
    - Baba 13 hetesen cuppogva szopizni kezdi az ujját, és egyszerűen nem tudsz betelni a látvánnyal.
    - Hét hónaposan feláll a kiságy rácsába kapaszkodva. Egész reggel ezt gyakorolja, te pedig ott ülsz az ágy mellett és fülig érő szájjal vigyorogtok egymásra.
    - Amíg meg nem születik a kistesó, picilány este a válladon alszik el a kisszobában. Bár apa a mindenkori sztár a számára, de este csak téged akar. Most próbálj meg nem elérzékenyülni.
    - Hetente kétszer lányod hadonászva és visongva hív az ablakhoz: itt vannak a kukásbácsik, és neki az ablakban kell lennie, mert integetni fognak neki. Eddig kétszer maradt le és keservesen zokogott miatta. És még mennyi ilyen történet lapul a családi könyvtárban. Jó dolog az anyaság na!

  • 2011.05.03 20:50:45akkorisajuditvoltam

    csinálj vele valamit: :)))))))))
    annipanni, jó a gyűjtés, még, még!

    jó pillanatok ezek.

  • 2011.05.04 06:37:47annipannimami

    - Húsz hónapos kicsilány sikítva zokog BABAAAAA amikor az újszülött öcsike rázendít, mert éhes. Vigasztalhatatlan amíg meg nem bizonyosodik, hogy gondoskodsz a legkisebb családtag szükségeiről is.
    - Öcsike görbe szájjal hüppög, mert nehezen jön ki a büfi. Picilány félreérti, odapenderül a fotelhez felrántva a pólóját, és biztató mosollyal int, hogy add csak majd én megszoptatom. Fuldoklasz a röhögéstől de azért biztosítod nagyrabecsülésedről.
    - Kiborulsz. Előfordul na. Lerogysz a fotelba és bőgni kezdesz. Picilány megjelenik, nézi a drámát. Arcán anyai mosoly jelenik meg, félrebillenti a fejét, majd mutatja, hogy vedd az öledbe. Elhelyezkedik, vizsgálni kezdi a könnymaszatos vonásaidat, kedvesen megcirógatja az arcodat, majd hosszasan megölel. Meghatódsz, és megpróbálsz kipréselni egy mosolyt. Ennyi elég is neki. Lecsusszan az öledből és valamit karattyolva babanyelven elcsattog a konyha felé.

  • 2011.05.05 10:02:40akkorisajuditvoltam

    :)))

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta