SZÜLŐSÉG

Mi lesz, ha elvesztem a munkám és az utcára kerülünk?

2011. március 28., hétfő 18:47

Lehet, hogy néha úgy érződik, megmondósra veszem a figurát, pedig ez nincs szándékomban. Sőt. Éppen, hogy tele vagyok kérdésekkel, dilemmákkal, aggodalmakkal. Magabiztosság csak nyomokban van bennem, és az is inkább csak a remény, hogy jól csinálom a dolgokat, legalább a gyerekekkel kapcsolatban.

Én vagyok az apád!

(előző rész)

Mert ilyen típus vagyok. Mert ezt örököltem. Az aggódást meg a rettegést, hogy valami rossz történik, valamit nem úgy teszek, ahogy kellene. Mindez azzal nem jár együtt, hogy igazán befolyásolna vagy érdekelne, hogy mások helyesnek vagy éppen elítélendőnek tartják azt, ahogy a gyerekeimmel bánok. És én sem szeretnék senkit ez ügyben véleményezni vagy bírálni, de azért ez nem megy olyan könnyen. Kívülről egyrészt megítélhetetlen sok dolog, másrészt éppen hogy sokkal tisztábban látszik egy csomó minden. De mindegy is, mert most nem erről lesz szó. Hanem arról, hogy apaként/szülőként mindig van min aggódni. Vagy valós problémák miatt, vagy irracionális félelmektől vezérelve.

Csupa kérdőjel, kevés válasz

Egy nagy kivételtől eltekintve, mégpedig attól, hogy azon nem kellett aggódni, hogy mi van, ha nekünk nem jön össze a gyerek, vagy éppen úgy jön össze, ahogy nem terveztük. De ezen kívül minden más kérdéses volt, van és lesz. Mi lesz, ha lány lesz? Mi lesz, ha fiú? Fel fog borulni az egész életünk? Szenvedni fogok ettől az egésztől?

Az életünk felborult, és nem szenvedek. Aztán a terhesség alatti vizsgálatok. Mi az a Cavum septum pellucidum? Miért nagyobb vagy kisebb, mint a megadott szabványérték? Mi van, ha a gyereknek valami baja lesz? Ha beteg? Ha fogyatékos? Ha sérült? Akkor el fogom tudni viselni a dolgot, kezelni tudom az egészet? Vagy teljesen tönkremegy az életem, tönkremegy a kapcsolatunk, és mindennek vége? Nem lett semmi ilyesmi, de mi lett volna ha?

Nem hiszem, hogy tudni akarom. Amikor meg már megvolt Eff, akkor sem lett egyszerűbb. Jól fogom, eleget eszik? Jaj, lázas, mi lesz vele? Miért sír? Milyen oltást kapjon? Miért nem jön már a foga? Szívzörej, az mitől van? Kinövi? És így tovább. Pedig semmi igazán extra nem volt, de én minden miatt aggódok. Egy-egy betegség, bár kezdek valamennyire hozzáedződni, még mindig kétségbe ejt.

Fokozás

Jött Jé. Jött az újabb kérdéskör. Mi lesz, ha lány lesz?  Mi lesz, ha fiú? Hogy lesz két gyerekkel? Sokkal durvább? Elférünk egyáltalán otthon? Mi van, ha ezzel lesz valami baj? Lehet, hogy Eff megutál minket miatta? Vagy Jét? Az első túl jól sikerült. Lehet, hogy a másodikat nem fogom bírni annyira?

Közben meg Eff nagyobb lett, és újabb aggodalmak merültek fel bennem. Elég szigorú vagyok vele? Túl szigorú vagyok vele? Következetlen vagyok? A rossz döntéseimmel egy életre megnyomorítom? Elkényeztetem? Boldogtalan lesz a gyerekkora, mert idén sem Mauritiuson nyaralunk? És aztán még tovább. Szerencsétlen lúzernak fognak tartani a fiaim, ha felnőnek? Látni sem akarnak majd minket, menekülnek otthonról? Vagy éppen még 35 éves korukban is a vérünket szívják, és ellopják a nyugdíjunkat? Mert kell drogra? És mindenről én tehetek, mert rákiabáltam valamelyikükre az egyik este, és sírva fakadt? Nem tudom, nem tudom, nem tudom.

Van még kérdés?

Van. Mi van, ha majd annyi keménykedést kapok a gyerekeimtől, amennyit tőlem kaptak a szüleim? Az nem volt kevés. Mi van, ha elvesztem a munkám, és éhen halunk? Az utcára kerülünk? Ha beteg leszek én vagy Á? Jó persze, ez így túl tömény, még nekem is. De egy apát igenis nyomaszt egy csomó ilyen kérdés is. Igaz, hogy az anyák vannak otthon a gyerekekkel, legalábbis az elején, és ők foglalkoznak a legtöbb mindennapos csip-csup dologgal. Én meg egy csomó mással. Nem azért mert annyira a hagyományos családmodell lennénk, de per pillanat én vagyok a családfenntartó, ha máshogy nem, anyagilag legalábbis. És többek között ez is nagy felelősség.

Huhh. És ez csak egy szerény ízelítő. Nem könnyű nekem, így komplexusokkal terhelten. Ráadásul még a végére is maradtak kérdéseim. Olvassa valaki egyáltalán, amit írok? És ha igen, akkor van, akinek még tetszik is?

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.03.28 19:52:54huncsongor

    szerintem ezt a cikket egy nő írta, arról hogy őt milyen gondolatok tartanák hatalmukba,

  • 2011.03.28 19:59:38mobo

    Na jó, szerintem meg a nők azért akarják jobban az elsőt és a másodikat és a harmadikat is mert sokkal kevesebb ilyen gondolatuk van.
    Ez jutott neked/nekünk. De te legalább végiggondolod a dolgokat. Vagy próbálod.
    De ha mindent megteszel, ami tőled telik, akkor azért hátradőlhetsz néha.
    És különben se irkálj ilyeneket, mert nem lesz élő faszi, aki gyereket akarna csinálni. : )
    Nohát.

  • 2011.03.28 20:21:35EZsL

    Szia!

    Van egy régi indián mondás: "Elég akkor elkezdeni gondolkozni, hogy hogyan fogsz átkelni a folyón, ha már odaértél." Érdemes lenne megszívlelened.

    Hidd el, ha aprobléma van, az ember megoldja. Valahogy.

    Ha elveszíted a munkád, találsz másikat. esetleg feketén. Vagy otthon maradsz Te gyeden,és a feleséged dolgozik. Esetleg eladjátok az autót. Vagy kisebb lakásba költöztök. Hidd el, MINDIG van megodlás, de annyi féle helyzet lehet, hogy elég ezekkel csak akkor foglalkozni, ha már felmerültek.

  • 2011.03.28 20:25:23mukki.schmiede

    ismerösek az aggodalmaid.:)
    ez igy normalis.

  • 2011.03.28 20:35:05john.carter

    én is apa. én is aggódós, de nem ennyire. szerintem légy következetesen olyan apu, mint amilyet szerettél volna. (ha mázlid van, akkor amilyen van/volt)

  • 2011.03.28 20:35:56enembé

    Soha nem tettem, és nem is fogom többet tenni, de most megjegyzést kell fûznom a dologhoz.
    Nem arról akartam írni, hogy attól félnék, hogy elvesztem a munkám. Félek persze, de csak annyira, mint bármi mástól.
    Félrevezetô a cím, sajnos nem elôször a porontyon.
    Az írás, vagy poszt vagy bármi címe annyi lett volna, hogy:
    Apa komplexussal

  • 2011.03.28 21:13:10nexialista

    félelem és aggódás nem örökölt cucc, hanem tanult, és persze felnőttnek nincs rá szüksége, mivel rendelkezik belátással...

  • 2011.03.28 22:51:02nagybela2

    Aggódj csak, majd átragad a gyerekre. Aztán aggódhatsz hogyan és mitől növi ki.

    EZsL: A folyón átkeléshez:
    Azért ne a folyótól fordulj vissza mert kell egy kötél is az átkeléshez :) Viszont bátran indulj el, ki fog alakulni minden, ha észnél vagy.

  • 2011.03.28 23:08:15anyádbogár

    nevetséges. egy igazi férfi nem így gondolkodik. sőt, egy igazi férfi nem is gondolkodik, hanem cselekszik. esetleg utána gondolkodik. vagy utána sem :D

    komolyra fordítva: szerintem egy "igazi" férfinak nem ilyen a gondolkodásmódja, úgy értem, nem rágódunk ennyit dolgokon. nem torpanunk meg, nem elemezgetünk. ezt meghagyjuk a párunknak. ha problémák adódnak, többet dolgozom és keményebben.
    munkaterápia rulez!!!

  • 2011.03.28 23:09:44anyádbogár

    jah csak hozzáfűzném: három fiúgyerek apja vagyok, igyekszem jó példakép lenni.

  • 2011.03.29 00:13:52kultúrpesszimista

    Egyedül lenni, mint a kisujjam - nem érintenek ezek a problémák. És nem is fognak.

  • 2011.03.29 00:16:51kultúrpesszimista

    anyádbogár:

    "ha problémák adódnak, többet dolgozom és keményebben.
    munkaterápia rulez!!!"

    Majd ha megkapod az első szívinfartkusod negyveniksz évesen, elgondolkozhatsz rajta és lesz elég időd revideálni ezt a buta nyugati álreceptet a kórházi ágyon. Soha nem késő tanulni a buddhistáktól. A legtöbben csak a halálos ágyukon ébrednek fel igazán, de akkor már viszont tényleg késő.

  • 2011.03.29 01:10:02Skulo

    Ez csak valamilyen pszihiátriai kórkép, valami szorongásos tünetegyüttes lehet, de aggódj kedves cikkíró, vagy kinövöd, vagy van rá gyógyszer.

  • 2011.03.29 01:15:18Phátyol Ferenc

    ezt egy bolond nő írta. férfi nem beszél így soha

  • 2011.03.29 03:15:34G_y_u_r_i

    ezek egy normális, felelősséget vállaló és tervező, értelemmel és érzelemmel IS bíró ember gondolatai

  • 2011.03.29 03:52:12Sörmen

    G_y_u_r_i jól látja!
    Van egy 9 hónapos kislányom! A boldogságom, mindenem! A mosolya, a kedvessége...
    Bennem is és mindenkiben, vannak kérdések! Felelősségtudat! Ez egy szép emberi tulajdonság!
    A komplexus, az szerintem a szorongás és félelem feveréke.
    EZsL és nagybela2: Igaz, férfiak vagyunk! Sehová nem megyünk üres kézzel! Még átkeléshez sem!
    Egyszer az egyik főnoköm az új kolega elött megkérdezte - " mi van ha valamilyen szerszám, nincs?"
    Erre én - " én, csinálok!"
    Ilyenk vagyunk mi! A kötelet útközben ősszerakjuk!
    Szép napot mindenkinek!

  • 2011.03.29 05:56:59Igazibol

    Gyuri es Sormen igazatok van..
    Anyadbogar pedig egy ........

  • 2011.03.29 09:05:29Egy38éves

    Szia Apuka!:-)

    Teljesen normálisak az érzéseid és az aggodalmaid! Tudom, hogy megőrjít néha, de azt mondják, ez a "normális", hát én elhiszem, ha mondják:-))
    És ennek nem lesz vége addig, míg SZÜLŐ vagy! Szóval életed végéig aggodalmaskodni fogsz.
    Sajna ez a helyzet.
    Én örülök annak, hogy ilyen is tud lenni egy APA (merthogy az anyák "alapból" ilyenek ugye), inkább ilyen legyen, mint nemtörődöm...
    Üdv: egy 2 gyermekes anyuka (2,5 és 4 évesek)

  • 2011.03.29 12:12:57EZsL

    Egy38éves: Hülyeség, hogy az anyák alapból ilyenek. Én egy csomó anyát ismerek, aki nem ilyen. Én sem. A páromat viszont ha ismernéd. Amennyit tud agyalni és aggódni mindenen.... Szóval ez - mint sok minden más - sem nemfüggő.

    Sörmen: helyes! De ez sem csak férfiakra jellemző tulajdonság!

    Cikkíró: a lényeg, hogy ne félj. Élvezd, amit van, igaz, gondolkodj előre, és ha tényleg várható probléma, számolj vele,hogyan tudod majd megoldani, de ne aggódj feleslegesen!

  • 2011.03.29 13:59:55Alensha

    mondjuk gyereket szvsz úgy kéne vállalni, hogy van annyi tartalék pénze az embernek, hogy ha elveszti a munkáját, akár évekig is kihúzza belőle... én másképpen nem mernék.

  • 2011.03.29 14:06:22oliv08

    Alensha: évekig? tudod, te mennyi pénzbe kerül egy gyerek? többmilliós tartalékod legyen akkor!! vagy esetleg számítsd ki, hogy mennyibe fog kerülni a ruha, pelenka, kaja, rezsi, bútorok, játék stb. a gyereknek, és csak úgy vágjál bele.

  • 2011.03.29 19:19:09Puszpanya

    :D Évekig kihúzni spórolt pénzből gyerek mellett? :D Milyen munkakörben dolgozol, Alensha?
    Szerintem teljesen emberi gondolatokat fogalmaz meg a cikk írója. Én hasonló vagyok nőben. S közben ismerősök irigyelnek a higgadtságomért és azért mert mindent megoldok. :D Én?? Látnák a para-forgatókönyveket a fejemben.

  • 2011.03.29 19:20:34Puszpanya

    Folyós példa: nekem úgy jó, ha mindig van nálam legalább 3 alternatív megoldásra való cucc, hátha találok egy folyót, amin át kell kelni.

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta