SZÜLŐSÉG

Zalán orvosi csodának számít - Lejla szüléstörténete 2. rész

2011. március 13., vasárnap 04:23

Olvasónk, Lejla kórházas élményeinek első részét a múlt héten olvashattátok - és a második részt sem ajánljuk azoknak, akik most állnak szülés előtt. Lejla 27 órás vajúdás után a szülés utáni ébredéskor tudta meg: nagy a baj. A sztori itt szakadt félbe, de a Poronty olvasók is lázba jöttek: mi történt utána? Innen folytatjuk.

A férjem, Csaba elmondta: amikor betoltak császármetszésre, azt gondolta, na most már minden rendben lesz. Pár perccel később kiszóltak a szülőszobáról: “Gyerekorvost!” Ekkor már tudta, hogy baj van.

A szülőszobából kihozták a kisfiunkat, és mint minden babát, őt is öltöztetni kezdték, a férjem pedig nagy örömmel kezdett fényképezni – majd a harmadik képnél ráeszmélt, hogy ez a baba nem olyan, mint a többi előttünk született baba. Nem sírt, csak feküdt, szürkés színe volt. Ezután a kezébe adták, de csak pihegett. Kivitte megmutatni a szüleinknek, de nem sokat időzött kint, mert érezte, hogy valami nem stimmel.

Mint később kiderült, a kicsit olyan mélyről kellett kiemelni, hogy mire sikerült kiszedni, már nem lélegzett, így a légzését be kellett indítani. Ezután garatoxigénre tették. Csaba kérdezgette, tudják-e, mi a baja, erre az orvos azt mondta, pár napig megfigyelik, aztán majd meglátják, de valószínűleg a központi idegrendszere károsodott.

Na, több se kellett a férjemnek, az összes orvos ismerősünket és barátunkat felhívta. Egy barátja azonnal bejött hozzá a kórházba, hogy lelkileg támogassa. Ez hangozhat furán, hogy más orvosokat hívunk fel kérdéseinkkel, de ki ne tenne így, ha baj van? Ráadásul minden orvos azt mondta, hogy azonnal intenzív ellátásra van szüksége a kicsinek, és minden óra döntő jelentőségű lehet.

Csaba ekkor bement a gyerekorvoshoz, és faggatni kezdte, tudja-e pontosan, mi a kicsi baja. Fogalma sem volt. “Akkor meg tudja mondani, hol tudják megmondani, mi a baja?!” “Igen.” “AKKOR MI A FRANCOT KERES ITT EZ A GYEREK?” – kérdezte a férjem felindultan, – “miért nem viszik át oda, ahol tudnak rajta segíteni?!” Az orvos azt válaszolta: meg akarja figyelni öt napig. Csaba kiborult. És megkérte (jó, felszólította) az orvost, hogy szállíttassa át a gyerekünket, amíg nem késő.

A baba, Zalán, az I. Sz. Gyerekklinika PIC osztályára került. Előtte három percig a kezemben tarthattam. Gyönyörű volt. Egy piros kis takaróba volt tekerve, nagyon picike volt. Hozzászóltam, rám próbált nézni, de a szemei össze-vissza álltak. Anyai ösztöneim azt súgták, nem lesz semmi baj, ezt próbáltam neki is elmondani. Emlékszem, mennyire puha volt a kis bőre, mikor megpusziltam a homlokát. Ez nagyon boldoggá tett. De tudtam, nincs több időnk, hiszen neki meg kell gyógyulnia. Azt súgtam neki: „Menj, és gyógyulj meg!”, majd a nővér elvette a kezemből, és a következő három napban nem láttam.

Ez a három nap volt életem legfájdalmasabb 3 napja.

A kórházi szobában rajtam kívül két kisbabáját szoptató anyuka volt. Egy kisfú és egy kislány anyukái. Irigyeltem az örömüket, és jó volt látni azt a két egészséges csöppséget...

A szülészorvos aznap délután bejött, és vidáman mesélte, hogy lejárt szavatosságú szert adtak a gerincembe, ezért nem hatott. Viszont emiatt 24 órán keresztül nem kelhetek fel. Nem is bírtam volna, mert belázasodtam.

Második nap

Csaba másnap a kicsinél kezdett, majd bejött hozzám, és elmesélte, mit mondtak a klinikán. Zalán egynaposan átesett első MR-vizsgálatán, ahol kiderült, a szülés során agyi infarktust kapott, és oxigénhiányos állapota miatt nem volt izomtónusa a nyakán és a vállain. Szegény kicsikémből hat drót lógott ki, az orvosok pedig azt mondták, valószínűleg egy életen át tolókocsiba fog kényszerülni.

Nagyon sírtunk, de úgy döntöttünk, nem baj, akkor is a mi gyerekünk, így is teljes életet fog élni. Majd úgy rendezkedünk be.

Délután már felkelhettem. Úgy döntöttem, nincs idő tétlenkedni, a baba érdekében meg kell erősödnöm. Csaba segítségével zuhanyozni készültem. Zuhany után nekiláttam a tejem beindításának, elő a mellszívót, Csaba átrohant a klinikára, majd új hírekkel érkezett: az orvosok szerint talán mégsem tolószékben él majd a kicsi. Javul az állapota, bár még mindig nem sír.

Megpróbáltunk erőt gyűjteni, mert tudtuk, szükségünk lesz rá. A barátaink éreztették, hogy mellettünk állnak, ami sokat számított, és mivel mi hívők vagyunk, még ugyanezen a napon két misét is mondtak Zalán gyógyulásáért. Másnap reggel felsírt.

Ugyanezen a napon a karom, amelybe az infúziót kötötték, hatalmasra dagadt – alig bírtam mozdítani. Az orvos szerint ez teljesen normális – szerencsére az osztályos nővér nem így gondolta, és azonnal kiszedte a tűt. Mint utólag kiderült, a barnul, amit a vénámba helyeztek átszúrta a véna falát és az infúzió a szövetekbe ürült. Egy hétig tartott, mire rendbejött a karom.

Harmadik nap

Mivel az István, ahol szültem, és a Klinika nincs túl messze, a harmadik napon a férjem úgy döntött, szerzünk egy tolókocsit, és átmegyünk a picihez. De nem adtak, mondván, vagy a saját lábamon megyek vagy sehogy... Így a saját lábamon mentem el az autónkig. Minden gödör vagy bucka hatalmas hasi fájdalmakat okozott, olyan érzés volt, mintha ki akarnának ömleni a beleim. A mentőparkolónál tett ki a férjem, és kérte, várjam meg, amíg leparkol. Ekkor felnéztem, és egy irdatlan hosszú lépcsősort láttam magam előtt. Arra gondoltam, képtelen leszek erre felmenni, és majdnem sírva fakadtam. De Zalán ott várt a lépcsősor másik végén...

A férjem azt mondta: „Gondolj csak bele, a kisfiadtól csak ez az ajtó választ el, hogy láthasd.” Na ekkor végképp eltörött a mécses, egymás vállán sírtunk. Feljutottam. Becsengettünk az intenzívre. Kijött egy nővér, és kért, hogy várjunk türelemmel, mert Zalánt vizsgálják. Amikor végre hozták a picit, abban a percben minden fájdalmam elmúlt, hatalmas boldogságot éreztem, és nem is tudtam másra gondolni, csak arra, hogy végre itt van és vele lehetek. Betették a kiságyába és rákötötték a szükséges dolgokat. Odaléptem hozzá és megsimogattam a homlokát. (Ez egyébként a mai napig megnyugtatja, ha nyűgös.) Megpróbáltam megszoptatni. Bár tejet nem tudott inni, de azonnal próbálkozni kezdett. Ez jó jel volt.

A negyedik nap. Meg az ötödik és a hatodik.

Hazamentünk. Nem hárman, ketten. A lakás üres volt. (Én közben olyan fejfájástól szenvedtem, hogy alig bírtam a javasolt fájdalomcsillapító nélkül, és folyamatosan rázott is a hideg. Az orvosom szerint nem kellett aggódni, tejlázam van.)

A negyedik és az ötödik nap már 20-20 percet voltam Zalánnal – azért nem többet, mert nem bírtam többet a széken ülve eltölteni. Éjjelente olyannyira fájt a medencém, hogy ülve tudtam csak aludni, ráadásul a sebem is nagyon csípett. A hatodik nap reggelén éppen a kórházba készültünk. Én a fürdőszobában álltam, amikor valami elkezdett a hasamból a földre folyni. Világospiros színe volt. Rettenetesen megijedtem, és kiabáltam a férjemnek, aki próbálta elállítani, de hiába kötözte át, a kötés pillanatok alatt átázott. Azonnal hívta az orvosomat, aki azt mondta, csak délután ér rá a magánrendelésén, vagy ha ez nekünk nem jó, menjünk az ambulanciára. Az ambulancián egy nagyon ügyes doktornő kinyomta a sebemből a gennyet – mert az volt –, és átmosták a sebemet. Azt mondta, feltehetőleg coli fertőzésről lehet szó. Sokkal jobban éreztem magam utána, hiszen elmúlt az a feszítő fájdalmas érzés. A hasamból még két héten át folydogált a genny, és minden nap át kellett mosni, de a körülményekhez képest gyorsan felépültem.

A hetedik nap

Hazahoztuk Zalánt. Hosszú és küzdelmes évek álltak előttünk, de nem bántuk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert Zalán a vizsgálatok szerint az esetet maradandó károsodás nélkül úszta meg – az intenzíven őt kezelő orvos szerint a gyerek orvosi csodának számít. Zalán szerintünk is csoda.

Az ötödik héttől Dévény-tornára jártunk és bizakodtunk. A korai fejlesztés kritikus, a foglalkozásokon pedig sokat megtudtunk az oxigénhiányos állaportól és kezeléséről. Mivel Zalán nyelésével is gondok voltak, darabos ételt csak kétéves kora körül kezdtünk adni neki (én meg még most is izgulok, ha egy gyereknél müzliszeletet látok). Viszont nehezen szokja az új ízeket – kivált, ha nem tetszik neki a színe. Bár ez lenne a legnagyobb probléma...

Aztán

21 hónaposan kezdett el járni. 28 hónaposan észrevettük, hogy kicsit bizonytalanul megy, azóta a torna mellett úszásra is hordjuk, ahol egy speciális kezeléssel az egyensúlyérzékét is helyretették. Zalán most 33 hónapos, azaz lassan 3 éves, és a fejlesztéseknek köszönhetően egyre erősödik. Most kezd beszélni. Nemrég kezdte a bölcsit. A héten egyedül végigment egy pallón. Nagyon büszke voltam rá.

Most már pont úgy néz ki mint egy átlagos gyerek.

Remélem, átlagos is marad.

Mint bármely más gyerek.

Lejla

Ne maradj le semmiről!

Kapcsolódó anyagok:

Ha azt mondták volna, meghalok, elfogadtam volna - Lejla szüléstörténete | 2011.03.06. 09:03 - olvir 
A fájások elég komollyá váltak, de köztük bele-belealudtam, nem voltam teljesen magamnál. A férjem szerint úgy néztem ki, mint aki bedrogozott - Lejla 27 órás vajúdása komoly tanulságokkal.

KOMMENTEK

  • 2011.03.13 08:03:06diobisztro

    Nem jut semmi okos az eszembe... Így ismeretlenül is büszke vagyok rátok. És kitartás.

  • 2011.03.13 08:59:35BoriBlog

    Csoda ami veletek történt, és remélem, minden rendben lesz a kisfiatokkal, mert ez már túl sok... Az orvosod több szempontból kifogásolható magatartását/szakmai hozzáállását olyan békésen írtad le, nem kérdeztetek meg soha egy betegjogi képviselőt, hogy esetleg milyen esélyeitek lennének panaszt tenni ellene, stb? Nem értek hozzá, de sok helyen nagyon nem tartom professzionálisnak, amit írtál a viselkedéséről és a munkájáról... Még egyszer minden jót kívánok nektek!!!

  • 2011.03.13 09:09:07Lizababa1123

    Végigsírtam a történetet...le a kalappal előttetek, csak minden szépet és jót tudok kívánni teljes szívemből! Szidjam az orvost? Minek, sajnos úgy tűnik, ők büntetlenül megússzák sajnos!

  • 2011.03.13 09:22:21medveanya

    Hát, csatlakozom a többiekhez. Bőgtem, dühöngtem és közben tisztelettel csodáltam ahogy az orvosodról írtál. Kívánom, hogy az egész életetetket kísérje végig Zalán csodája!!!

  • 2011.03.13 09:42:50R2D2 & C3PO

    Baszki...

    A legjobbakat!

  • 2011.03.13 10:07:10gyöngyöske

    Kedves Leila! Tisztelettel meghajlok emberi nagyságotok elött. Legyetek nagyon büszkék kicsi Zalánra és Magatokra is. Példátok számomra azt mutatja, hogy nem szabad az energiánkat, erőnket gyülölködésre pocsékolni. A szeretet és a bizalom még az ilyen nagy bajokon is átsegiti az embert.

  • 2011.03.13 10:22:52Elpattant egy húr

    Ha ez egy Dévény-reklám lenne, akkor sem bánnám.
    Nekünk kisebb bajokból, de szintén segített a korai fejlesztés.

    Gratulálok a kitartásotokhoz.

  • 2011.03.13 10:40:47kattee

    Nagyon örülök, hogy jól vagytok, kitartást tovább is! Zalán erős kis ember lesz.

  • 2011.03.13 11:08:41leánykökörcsin

    Hála Istennek, hogy Zalán egészséges lehet. Ez tényleg csoda!!!
    Valami hasonló rémtörténetet én is le tudnék írni a szüléssel kapcsolatban. Az oxigénhiányos agykárosodás miatt a 23 éves fiúnkról úgy kell gondoskodni, mint egy csecsemőről.
    Legyetek kitartóak, vegyetek igénybe minden fejlesztési lehetőséget, legfeljebb mindenkinél okosabb és ügyesebb lesz :-)!
    "és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében." Ef. 5.20

  • 2011.03.13 11:21:51leftear

    Pereltétek a kórházat a lejárt szavatosságú szer miatt?

  • 2011.03.13 11:25:30badr

    Egy gyermekből annyit lehet kihozni, amennyi türelme a szüleinek van hozzá. A legnagyobb segítség ebben a nagy család, asok testvér. Isten áldását kérem rátok.
    Az orvosaidról csak annyit, hogy sajnos ez van amikor diplomás minimálbérért dolgoznak, heti 2 ügyelettel és a paraszolvenciából kell megéniük. No továbbképzés, no kommunikáció, no igényesség, mert akiben ezek megvannak azok azonnal elhúznak Mo-ról.
    Sok erőt és kitartást kívánok nektek és az előbbieknél sokkal jobb kórházi tapasztalatokat.

  • 2011.03.13 14:36:09Rubicon

    Én viszont tudok mit mondani. Ha a császármetszés egy korábbi időpontban történik, mindez elkerülhető.
    Felelőtlen döntés volt a 27 órás vajúdás.

  • 2011.03.13 16:34:06oliv08

    Késlekednek a császárral. Lejárt érzéstelenítő. Rosszul kötik be a branült. Nem adnak tolókocsit. Lehet, szabályzat tiltja, de hol az emberség? Fejfájás, elgennyesedett seb. Komolyan, még mit hagytak ki, amit el lehet cseszni, azt elcseszték.
    Nagyon örülök, hogy egészséges a pici és ennyit fejlődött! Látszik, hogy mindent megadtok neki, amitől "átlagos" lesz, csak így tovább!

  • 2011.03.13 17:10:20Phátyol Ferenc

    tudom én, h primitív lények a nők, de a mit terhesség alatt meg miután kipottyant a kisded művelnek kismamaként az egyenesen ijesztő..

  • 2011.03.13 17:28:33oliv08

    Phátyol Ferenc: most komolyan nem gondolsz bele, hogy te is így születtél?

  • 2011.03.13 20:47:03Puszpanya

    Huh, örülök neki, h megírtad, s h Z.-nak ilyen szülei vannak! Sok örömet Nektek a kislegényben.
    (az érzéstelenítő miatt és a sorozatos hibák miatt én is pereltem volna.)

  • 2011.03.14 03:52:26Felicitasz

    Nem találok szavakat.

    Meghajlok a hozzáállásod meg a hited előtt. És büszkék lehettek magatokra meg a fiatokra. Szívből kívánok jó egészséget és sok boldogságot.

  • 2011.03.14 13:13:11agaranty

    Én is majdnem így jártam (másik kórház Bp.), 30 órás vajudás után jutottunk el a császárhoz (ezalatt kb. 20 orvos vizsgált meg), a "szerencsém" az volt, h belekakilt a magzatvízbe a gyerek, így nagy kegyesen (a saját orvosom, már úgy a 20. óra táján hajlott volna a császárra, d az ügyeletes még nem nem és ez egy közös döntés) megcsászároztak "időben". Az én kislányomat a szülőcsatornából húzták vissza, ezt is csak onnan tudtam meg, h "kúp" alakú volt a feje. A "legviccesebb" tényleg az volt amikor felültettek, h beadják az epidurált 2 fájás közötti "mozdulatlanságomban" (életemben nem éreztem még olyan fájdalmat, pár mellészúrás). A sok oxitocintól és mitudoménmitől 2 napig remegtem még a szülés után. A végső magyarázat, h miért így történtek a dolgok, az volt, h ha már annyit szenvedtem meg akarták adni az "esélyt", h hüvelyi úton szülhessek.Sajnos a kórházak tartanak egy attól amit a statisztikák sugallnak, h állítólag mindenkit azonnal megcsászároznak, nos ez nem így van.Szerencsére az én orvosom azért végig ott volt, és végül a sarkára állt, még pont időben!

  • 2011.03.14 13:59:58teemi

    Nagyon örülök, hogy maradandó károsodás nélkül élheti le az életét a kisfiatok!! A történetetek nagyon felkavart érzelmileg, és persze ilyenkor tudom értékelni igazán, hogy kétszer is olyan szerencsém volt, hogy 5-5 óra alatt egészségesen, minden komplikáció nélkül szültem meg a lányaimat...
    További sok sikert és jó egészséget kívánok nektek!

  • 2011.03.14 14:49:42Puszpanya

    Kezdem magam szerencsésnek érezni. (jó orvos, jó kórház, s simán beraktak kb 15 percen belül a műtéti sorba)
    Viszont azon gondolkodom, h ha a kórházi protokoll az, h a saját orvos nem dönthet egy beavatkozásról, akkor minek is? Tulajdonképpen egy tök ismeretlen orvos "kezébe" kerül egy szülő nő.
    Értem én, h meg kell erősítsen valaki egy beavatkozást, de ellenvetése csak akkor legyen, ha valóban kifogásolható az eljárás.

  • 2011.03.14 16:14:27Ipomea

    Ez durva. Nagyon. Megemelem a virtuális kalapom Előttetek!
    Sok erőt és kitartást, de főleg egészséget kívánok a továbbiakra.

  • 2011.03.15 14:21:12greatplaingirl

    Mar ugy vartam, hogy megtudhassam, mi tortent Veletek!

    Tovabbi jo egeszseget kivanok!

  • 2011.03.16 10:00:03eeeper

    Hihetetlen kitartás van bennetek. Szinte éreztem a fájdalmatokat. Hogy miért nem megy kazánkovácsnak az ilyen orvos, nem tudom. Oda még jó lenne.

    Kitartást kívánok nektek. Zalánnak pedig erőt és egészséget. Ti egymásnak vagytok rendelve :)

  • 2011.10.20 11:34:21Csöpp (the one and only)

    Végig sírtam a történetetek. Szívből kívánom, hogy Zalán egészséges, "normális" gyerek, majd felnőttként éljen még nagyon-nagyon sokáig.
    Csodálom a hiteteket, kitartásotokat és azt, ahogy azokról az emberekeről beszélsz, akik ezt tették veletek. Csodállak Benneteket! Minden jót kívánok az egész családnak, ha valaki, hát TI megérdemlitek!

Blogok, amiket olvasunk

KAPCSOLATSULI 6 szokás, amivel villámgyorsan kinyírhatod a kapcsolatodat

Vannak szokásaink, amelyekről nem is tudjuk, hogy észrevétlenül, ám annál hatékonyabban rombolják a párkapcsolatunkat. Amikor pedig a párunk a válást, szakítást fontolgatja, nem értjük, hogy mi történt.

TÖRI MÁSKÉPP Szőrös hableány, tudós ló - mulatságok a Monarchiában

A kiegyezést követően gyors tempóban újabb és újabb létesítmények emelkedtek a Ligetben, amit a milleniumi ünnepségek még inkább felgyorsítottak. És ott aztán volt mulatság!

DICE&SORCERY A látszat sohasem csalt még ekkorát!

A Mario + Rabbids Kingdom Battle amennyire valószínűtlen, annyira zseniális. Játékosok figyelem!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta