Hogyan szoktassuk rá a gyerekeket a klasszikus zenére?

Zanza!

Mikor kezdjük el a kicsik zenei nevelését? Milyen stílussal ismertessük meg őket először? Otthon vagy közösségben? Színházban vagy művelődési házban?

Bizonyára mindannyian emlékszünk az álmos vasárnap délelőttökre, amikor ahelyett, hogy a tévét bámulhattuk volna óraszám, elcipeltek bennünket a Zeneakadémiára, ahol a csillogó hangverseny teremben, egy "igazi" orgona alatt felcsendültek a kakaókoncertek hangjai. Talán a műsorvezető hölgy monoton előadásmódja, vagy mondandójának hosszúsága tette, talán az én hibám, de kevés kivétellel igazából sosem sikerült magával ragadnia a zene izgalmas világába. Ellenben valami felkelthette az érdeklődésemet a klasszikus zene iránt, mert azóta is szeretem ezt a műfajt.

Hasonló (de mégis jobb) élményt keresve a lányaimnak találtam rá egy hónapja a Csoki koncertek névre keresztelt sorozatra, amely idén április óta fut a Millenáris Fogadó padlásán. Bevallom, először meglepődve tapasztaltam, hogy a nézők átlagéletkora 3,5 év, és kicsit aggódtam, hogy iskolás lányaim majd "dedósnak" találják a hangversenyt. El sem tudtam képzelni, hogy 2 éves lurkók hogyan fogják végigülni, végighallgatni az előadást.

Aztán megjelent a színpadon Győző bácsi. A párnákon ülő gyerekek is elhallgattak, és - ha nem is néma áhítattal - de csüngtek a szavain.

Lukácsházi Győző, a bonbon matiné szülőatyja azt vallja, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a gyerekek zenei nevelését. Nem zavarja, ha beszéde közben a gyerekek szaladgálnak a színpadon, vagy beszélgetnek, táncolnak előadás közben, mert hisz a zene mindent elsöprő erejében – és nem utolsósorban a hangerőben, egy szaxofon és egy zongora duója ugyanis simán elnyomja a türelmetlen gyerekek zaját.

És ott van a csoki. Már a hangverseny kezdetén felkerült a zongora tetejére a csokoládésdoboz, amelyből Győző bácsi lelkesen osztogatott a mindentudó lurkóknak. A házigazda az információ terjesztése mellett a gyerekek zenei jártasságára is kíváncsi. Mit jelent például az allegro, vagy a virtuóz? Mi a fantázia? Tudjátok-e, hogy a szaxofon a fúvós hangszerek mely fajtájához tartozik? Nem ám rézfúvós, ahogy mi, laikusok, sokan hittük, hanem fafúvós, mivel a fúvókájában található nádlapocska rezgése szólaltatja meg a hangszert... stb

Győző bácsi mottója: "Mikor kell megenni a csokit? Ebéd előtt!" És valóban, látom magam előtt a szigorú anyukákat, apukákat, akik ezen az apró poénon megenyhülve most az egyszer megengedik szemük fényének, hogy étkezés előtt bevágja a jól megérdemelt csokijukat. Mert de jó is, hogy még vannak olyan mókamesterek is, akik kifejezetten a klasszikus zenei nevelést tekintik életcéljuknak.

Külön elismerésem a fiatal zenészeknek, akik a hangverseny ideje alatt végig mosolyogva, lelkesen játszottak a gyerekeknek. Mégis lehet valami a kicsikből áradó energia elméletében, amitől ahelyett, hogy elfáradnánk, újult erővel vágunk neki a napi teendőknek. Azért az egyórás intenzív zenei élmény végén felszabadultam léptem ki a Millenáris parkjába, ahol kicsi fiam – a szabályokra fittyet hányva – lelkesen dobálta a kavicsokat a halastóba.

Ezévben még két hangversenyt látogathatunk a Csokoládé Koncertek keretén belül: november 21-én a Csillagszemű Táncegyüttes, december 19-én pedig a MárkusZinház előadásában. (Lukácsházi Győző bonbon matinéjáról, hangversenyekről, bérletekről bővebb információt itt találsz.)

Blogmustra