Zanza!

Az intézményen kívüli szülés mint emberi jogi ügy, felveti azt az alapvető kérdést, hogy joga van-e megválasztani a szülő nőnek a szülés helyét és körülményeit. Tágabb összefüggésben nézve a problémát, fejlett demokráciákban időről időre felszínre kerül az a konfliktus, amely az egyén és a közösség igényei mögött húzódik meg. Meddig terjed például a szólásszabadság? Milyen szinten avatkozhat bele az „állam” – a közösség érdekeit védve – az egyén életébe?

Egyén és közösség

Az Egyesült Államokban például a 2001-es terrortámadás után olyan biztonsági intézkedéseket vezettek be, amelyek korábban nem látott módon korlátozták az egyén szabadságát. Számos európai országban pedig a reptereken az amerikaihoz hasonló gyakorlat honosult meg a terroristák kiszűrésére. Egyetértünk-e azzal, hogy a nyári utazásunk alkalmával végigmotozzanak minket ország-világ előtt, és nem ritkán a gyerekeinket zaklassák egy gyanúsnak látszó plüssmackó miatt, vagy fogyatékkal élő embertársainkat megalázó módon vessék alá a vizsgálatnak? A törvény védelme vagy rendőri túlkapás, ha be nem jelentett tüntetésen könnygázzal oszlatnak?

Az intézményen kívüli szülés körüli vita hasonló érvelést idézett elő, miszerint egyrészt a szülő nő és a szülést kísérő szakemberek törvényt sértenek, másrészt a születendő gyermek védelme előbbre való az anya önrendelkezési jogánál.

Az önrendelkezési jog – mettől meddig?

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (ombudsman) már 1998-ban vizsgálta egy panaszos beadványát, aki az intézményen kívüli – azaz otthon, illetve „szülőházakban” történő – szülés lehetőségének jogi szabályozását kérte. Jelentésében az ombudsman kifejti, hogy a vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egészségügyi hatóságok alkotmányellenesen korlátozzák-e a szülő nő önrendelkezési jogát. (OBH 3840/1996. jelentése)

Az önrendelkezési jog alapvető jog (az Alkotmány 8. §-ból vezethető le), így azt semmilyen törvény nem korlátozhatja. Szintén az alapvető jogok közé tartozik az anyának a szüléshez való joga, amelybe beletartozik mind a szülés, mind a nem szülés joga is (Alkotmány 54. § 1. bekezdés).

Az Alkotmány garantálja azonban az élethez és az emberi méltósághoz való jogot is, amely a magzatra is kiterjeszthető. Kérdés, hogy az értelmezésnél a magzatot jogalanynak tekintik-e, mely az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint – pl. az abortusz esetében – korántsem egyértelmű.

Hogy az állam életvédő kötelezettségének valamely alkotmányos jog – elsősorban az anya személyiségi joga – hol szab határt, olyan kérdés, amelyre a válasz az Alkotmányból közvetlenül nem vezethető le.” /64/1991. (XII. 17.) AB határozat (abortuszról)/ Éppen ezért a jogértelmezési probléma abból adódik, hogy az Alkotmányban rögzített jogok – a nő önrendelkezési joga, valamint a magzat élethez való joga – olyan összeütközéséről van szó, melyet csak a törvényhozó jogosult feloldani.

Az ombudsman megállapítja, hogy a hagyományos orvosi gyakorlatban, a szülő nőt betegként kezelve az orvos sok esetben nem veszi figyelembe a szülő nő kívánságait, ami megvalósíthatja az önrendelkezési jog sérelmét.

Itthon kicsit más az otthon

Dr. Polt Péter tájékozódott a külföldi gyakorlatról is, figyelembe véve az intézményen kívüli szülés egészségügyi kockázatait. Ebben a kérdésben arra a következtetésre jutott, hogy ahol a technikai fejlettség, kórházi sűrűség, a szülésznők szakmai képzése, valamint az otthonszülést vezető szülésznők és orvosok közötti együttműködés biztosítja, hogy a szülő nő szükség esetén rövid idő alatt kórházba kerüljön, az „otthonszülés kockázata nem sokkal több a kórházi szüléshez képest”. Hozzáteszi azonban, hogy Magyarországon ehhez a feltételek nem adottak.

Nincs különbség?

Végezetül hadd idézzek az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nyilatkozatából, melyet október 10-én tettek közzé Geréb Ágnes letartóztatása kapcsán:

„A nemzetközi szakirodalmi adatok azt bizonyítják, hogy amennyiben a várandósság kis kockázatú, a tervezett, bábával kísért otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint a szakorvosi felügyelettel zajló kórházi szülés. A születés körüli halálozás előfordulási gyakoriságában sincs különbség.” Kiemelném, hogy itt képzett orvosok egy csoportja nyilatkozik, nem pedig bábák és dúlák, akiknek a szavára a magyar közvélemény – finoman szólva – nem fogékony.

A választás lehetőségét nemcsak akkor szükséges megadni, ha azzal sokan élnének. A választás szabadsága ugyanis azokat is hozzásegíti saját biztonságuk, kompetenciájuk átéléséhez, akik a kórházi szülést választják, és mivel minden nő ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát, a választás szabadságával minden szülés jobb kimeneteléhez járulunk hozzá a szülés választott színhelyétől függetlenül.

A témáról bővebben itt olvashatsz!

Blogmustra