Egy korábbi posztban bemutattuk,hogy viselné egy férfi a szülési fájdalmakat. Most azt vizsgáljuk, mi lenne, ha nekik kellene kihordani és megszülni a gyereket? A kispapa terhesnaplója.
2010. Június 1.
Terhes vagyok. Ma derült ki, egy hónap múlva meglesz a gyerek. Sima ügy.
2010. június 3.
Rohadtul húz a hasam. Biztos sérvem van. Fájdalomcsillapítót akartam bevenni, de azt mondták, nem lehet, mert árt a gyereknek. Ez kínzás. Ráadásul az a hülye orvos mást se csinált mint belém nyúlkált. A másik banda meg a véremet csapolja.
2010. június 6.
Hányok, mint a lakodalmas kutya. Ja, és éjjel is fölkelek pössenteni. Felfázhattam.
Voltam dokinál, de azt mondta, ez normális. És hogy viseljem el, hogy ezzel jár, mivel a terhesség nem betegség, hanem egy természetes állapot! Hát hogy lehet természetes, az mikor majd kihányom a belem? Meg hogy elájulok meg szédelgek? Holnap nem megyek dolgozni.
2010. június 9.
Túl vagyok az első kilenc napon a harmincból. Rohadt fáradt vagyok. A legjobb barátom a klozet. Hol fölül, hogy alul ürítek. Mikor lesz már vége?
2010. június 14.
Elkezdett nőni a hasam. Nem férek bele a gatyámba. Ennyit a méregdrága öltönyömről. Keresek egy melegítőt.
2010. június 17.
Látványosan nő a belem. Már nem jó a melegítő se. Nem tudok aludni, csak oldalt. Ha a kölök föl nem ébreszt.
2010. június 20.
Érdekes csíkok lettek a hasam oldalán. Ilyen még eddig csak a mellizmomnál lett, amikor a gyúráshoz Volumasst szedtem, hogy ne legyek a strandon ványadt giliszta.
2010. június 22.
Nem látom a pöcsömet.
2010. június 24.
A gyerek meg szétrugdalja a belsőm.
Ma megkérdeztem a dokit, hogy lehetséges-e hogy a gyerek akkorát rúg, hogy véletlen kiszakít, de röhögött rajtam. Legszívesebben körbetekertem volna a fejét a nyakán.
2010. június 26.
A „belem”, mint egy görögdinnye és legalább olyan csíkos. És rohadt nehéz. Alig bírom. A hátam kész. És fene tudja, miért, felpüffedtek az ujjaim meg a bokám. Úgy nézek ki, mint egy felfújódott víziló. A 150 kilós nagyapám levedlett gatyáit hordom. Mikor lesz már vééééégeeeee?
2010. június 27.
Ma mintha iszonyat hasmars jött volna rám, úgy csavart belül, mint a nyavalya. És kőkeménnyé vált a dinnye. Rohantam a dokihoz, aki megint megturkált és azt mondta, ne törődjek vele, jóslófájások. Ne törődjek vele? Hát majd' becsinálok!
2010. június 28.
Megőrülök. A jóslónak nevezett fájásoktól a falat kaparom és Flectorért könyörgök. Persze nem adnak. Rohadt szadista egy banda!
2010. június 30.
Ezt már tollba mondom. (fájdalomcsillapítót akaroook!)
Az ügyvédemet akarom. És egy papot.
Mondjátok meg a feleségemnek, hogy szeretem. Bár ha belegondolok, hogy ő juttatott ide... húzd át: írd helyette anyámat! Szóval mondjátok meg anyámnak, hogy szeretem...
A szekrény tetején őrzött antik sakk-készletemet Peti barátomra hagyom. (jöjjön már az a rohadt fájdalomcsillapítós, mert már fél órája fáj!!!!!!!)
A féltve őrzött makettjeimet testvéremre, Norbira hagyom. (ááááállatok, hát hagytok itt szenvedni? Mindjárt kitör belőlem valami Alien-féleség, ti meg rám se néztek? Miiii? Hogy nem fáj az annyira? Lennél csak a helyemben te idióta vigyorú gumikesztyűs majom, majd megtudnád! )
Vége, kész, nem bírom tovább. Biztos vagyok benne, hogy meghalok. Szövetszöcske azt mondta, nem nagy ügy, egy hó alatt simán le lehet zavarni, és hogy csak fölösleges a picsogás miatta... most őrá gondolok. És igazi férfiként nem picsogok tovább. Szép csendben, kínok között jobblétre szenderülök.
Isten veletek, Poronty-olvasók!
Rien25