Strand csecsemővel és részeg fiatalokkal

Zanza!

Még mindig sokak véleménye, hogy egy éven alulinak semmi keresnivalója a strandon, ezzel viszont a nem azon a nyáron született gyerekek (akik tényleg nem odavalók) szüleit is szobában aszalódásra ítélnék, ami azért valljuk be, harminchat fokban nem nagyon vállalható.

Az ortodox nézet képviselői leginkább az úszni nem tudó, nyáron is kombinét, esetleg hosszúujjast hordó nagymamák, valamint a tisztaságmániások közül kerülnek ki – való igaz, a strand veszélyes üzem, a lángos és a hideg sör mellett kapható lábgomba, fosós-hányós vírus, vöröshangya meg más effélék is. Az ellentábor szélsősége meg vidáman viszi a pelenkást Horvátországtól Tunéziáig, azzal a felkiáltással, hogy elvégre ott is születnek gyerekek. Magam haboztam egy-két napig, aztán megelégeltem, hogy kinti árnyékból benti árnyékba hurcolom a dedet a gutaütött melegben, víz meg csak a pohárban van.

Szóval csecsemő meg strand. Kell hozzá először is egy béketűrő, környezetváltozást jól viselő  csecsemő, mert üvöltő gyerek esetén azoknak is eszébe jut, hogy csecsemő nem való strandra, akinek addig erről egyetlen gondolata sem volt. Kell még hozzá tiszta, lehetőleg nem agyonzsúfolt strand, dús lombú fa, esetleg strandsátor (mint egy kettébe vágott labda,  ahová bemegy a levegő, de nem süt be a nap), tartalék pelusok, babajáték, kalap meg efféle, bébiétel vagy kellő elszántság a bárhol történő szoptatáshoz, de a legfontosabb mégis az, hogy legalább még egy tizennégy éven felüli is legyen velünk, mert anélkül pont olyan messze vagyunk a medencétől, mint a Lakótelep Tizediken.

A kölyök érdeklődve figyelte, hova hurcoljuk már megint, legendás angol hidegvére megmentett minket a hangos bevonulástól. A strandsátor arra jó, hogy nem kell az árnyék után huzigálni félóránként, fejtörést okozva a medencébe távozóknak, hogy hova tűntünk már megint. Ezután felfedeztünk jó pár hasonló korú kollégát, néhány egyévesforma társaságában, az egyikük, egy vörös hajú német kisfiú nyilván nem a szomszéd településről érkezett. Láthatóan egyiküknek sem volt ellenére a környezet, a már járni tudók a büfé verebeit üldözték, a többinek maradt a bámészkodás.

Belemeríteni nem mertük a vízbe a kölyköt (sajnos a környék természetes vizei áradás után büdös mocsaras területté változtak, fürdésre nem csak csecsemők számára alkalmatlanok, nem is beszélve a kismillió szúnyogról, még a hasonló mennyiségű béka sem tudja kordában tartani őket), egy vizes textilpelenka adta számára a strandélményt, de láthatóan ebben a korban még megfelel ez is, nem reklamált ordítva az óriáscsúszdáért. Még.

Aznap kezdődtek a legendatárból előhúzott névadóról, bizonyos Cserke vitézről elnevezett események. Néhány helybéli Cserkevitéz elébe ment az eseményeknek, a fürdő egyik kocsmájában  kapatosan (mit kapatosan, részegek voltak, mint az a bizonyos albán szamár) hódolva a nyár örömeinek. Az egyre hangosabbra csavart zenét egyre hangosabb és hamisabb énekléssel kísérve, nyálslágerek és Beatrice vegyesen.  Az amúri partizánok dala először még muris, félóra múlva idegesítő, negyven perc múlva már elviselhetetlen, szaporán hurcoltam kölyköt-strandsátrat-mindent arrébb, miután elvetettem az alternatív megoldásokat – rendelek mindnek két kör pálinkát, utána elmennek hányni, így végre csönd lesz, esetleg megversenyeztetem őket a következő körért, az nyeri el, aki gyorsabban mondja, Nagy Árpi, Nagy Árpi, Nagy Árpi. A spontán koncert akkor ér véget, amikor a Quimby Ajjajjaj-a következik a zenegépben, ez nyilván nem szerepel a helyi Bunkó and Co. repertoárján, kis híján rákezdem én, aztán elröhögöm magam, nem is ittam.

Lapzártáig a kölyöknek semmi baja, nem égett le az árnyékban, a medence bacilusainak a közelébe sem került, én abbahagytam a partra vetett potyka utánzását, bár úszni ezúttal sem tudtam tisztességesen, mivel vállvetve oktattuk a Nagyot a tanmedencében, most körülbelül öt egybefüggő hossznál tart, szigorúan víz alatt, fene az óvodai úszásoktatót. Mikor feljön levegőt venni, leteszi a lábát – aki sikerrel elmagyarázza neki, hogy lehet fejet kitartva is fennmaradni a vízen, esetleg levegővételnél lábat nem lerakni, azok közt kisorsolok pár korsó hideg sört, esetleg egy CD-t, rajta az Amúri partizánok dalával.

Blogmustra