Anya, én jeszoktam a Téjapójój!

Zanza!

A 4 éves Bálint fiam és a 2 éves Anna lányom számos kedves aranyköpéssel boldogít nap mint nap. Néha sikerül őket lejegyzetelni, itt van pár, hátha feldobja a Ti napotokat is egy kicsit. Már csak azért is, hogy mégse mindig csak panaszkodjak itt a Porontyon.

Fityma

Bálint fürdetése közben próbálom rávenni, hogy húzza vissza a fütyijén a bőrt, és mossuk ki alatta is.

"Bálint, húzzuk már vissza. Azt vissza kell húzni, és szépen kimosni alatta. Mindenki visszahúzza, tudod, azt úgy kell" - majd próbálom nyomatékosítani a mondandómat némi személyes példával "Tudod Bálint, nagyapa is mindig így csinálja."

Mire Bálint: "Te meg azt honnan tudod?"

Jézuska?

- Látod, Bálint, milyen szép a karácsonyfa? Tudod, azoknak a gyerekeknek, akik jók voltak, hoz a Jézuska karácsonyfát. - mire Bálint kicsit megrökönyödve:

- Mi vettünk magunknak!!!

Rossz ebéd

Bálint csak pár falatot evett az ebédből, amit főztem, majd feláll, hogy ő nem kér többet, és indul a nagyszoba felé. Jól elszomorodom, hogy ennyire nem sikeres a kajám, és így megkérdezem:

- Bálint! Nem ízlett az ebéd?

- Nem, anyu, nem ízlett.

- És mi baj van vele?

- Semmi baj nincs vele, anyu. Csak nem ízlik. Nincs vele semmi baj.

Türelem

Bálint kapott egy meglepetés könyvet (meglepetésként hoztam haza a vásárlásból, azóta így hívja). Ez egy olyan könyv, amiben minden oldalon van egy ábra nagyban, és a lap sarkában ugyanaz az ábra kicsiben és a szó nyomtatott betűkkel. A könyv végén a kicsi ábrák és a szavak matricaként vannak elhelyezve, és a helyüket megtalálva be kell őket ragasztani, majd ez alapján lehet a nagy ábrát kiszínezni.

Egyszer éppen a telefon matricáját tartotta a kezében, és lapozgat, lapozgat és keresi. Már én kezdem megunni, és mondom is neki:

- Te, Bálint, nincs is meg az a telefon. - mire ő:

- De anyu, megvan a telefon, csak ez egy ilyen türelemkönyv.

Télapó

- Anyu, én nem akajom, hogy ejjöjjön hozzám a Téjapó!

- Miért, kisfiam?

- Hát, csak mert nem akajom, hogy eljöjjön hozzám a Téjapó...

- Hát jó, ha így szeretnéd, nem fog hozzád eljönni.

- Tudod, anyu, én jeszoktam a téjapójój.

Köszönés

Sétálgattunk, mikor is a padon megláttuk a szomszéd bácsit. Aki amúgy mindig nagyon kedves a gyerekekkel, köszön, beszélget velük, neki is van 2 kicsi. Ránk is köszönt most is, én persze fogadtam, és mondtam a 2 éves Anna lányomnak is, hogy köszönjön. De Anna csak hallgat.

- Anna, köszönjél a bácsinak, légy szíves. - unszolom a lányom.

- Nem köszönök. - kapom az egyenes, határozott választ. Teljesen meglepődök az ellenkezés ilyen fajta megnyilvánulásán.

- De hát miért nem köszönsz, Anna? - kérdezem meglepetten.

- Idegesít, bácsi.

Otthon

Pankám nagyon aktívan használja a nyelvet, és annak minden logikáját. A jelenlegi kedvencem, az itthon/otthon analógiájára kialakított nagymamaHON és nagyapaHON.

Amikor pedig azt akarta elmagyarázni, hogy azt mondta a galamboknak, hogy ssss, hogy elrepüljenek, ezt mondta:

- Megsüssöjtem gajambokat.

Renege

Blogmustra