SZÜLŐSÉG

Rocksztárrá válik az elsős kislány a versmondó versenyen

2010. május 24., hétfő 08:55 |

Dugig a terem, szülők, tesók, kísérő tanárok, zsűri, Művész Úr középen, kamerás ember, és persze ők. Ők, ki vörös szaténruhában, ki öltönyben, kockás ingben, fehér blúzban, akik szerepelnek ma. Sorba ültetve az első székeken, fellépési sorrendben. Az utolsó pillanatban futunk pisilni, a szomszéd fülkéből lámpalázas anyahang: „Csillácskám, ha elfelejted a következő mondatot, nem segítek, mert akkor pontot vonnak le. Inkább hagyd ki, nem segíthetek, érted?” Pislogok, pontok, levonás, nem segítek, mi van? Mit keresek én itt?

Kellett ez nekünk? Ott ül a leányzó, a harmadik sor túlsó végén, két drabál negyedikes között. Éppen csak a tollsöprű-frizurája villan elő néha, ahogy forgatja a fejét. Dülleszti a mellkasát a katicás csipesszel, rajta a huszonhármas sorszámmal. Huszonkét gyereket fogunk végighallgatni, mire egyáltalán megnyikkanhat. Amúgy is sík fáradt lehet, átbumliztunk a fél városon, meg aztán délután közepe van, ilyenkor már rég át szokott menni transzba. Áh, kicsi még ehhez, mit akarnak egy kiselsőstől, menjünk inkább haza. De már késő, a gyerek a terem túlsó végében, én itt a sarokba szorítva a tanító néni mellett, a dobogó fölött József Attila képe, kamera indul, kezdődik.

Az első versenyző  mokány kis fekete srác, ránézésre harmadikos, Romhányit szaval. Ügyes, profi, de nincs sok hatása, a teremben vibrál a feszültség. És ekkor az én szél-is-elfújja-kislányom ott a harmadik sor végén, a két negyedikes között hangosan felkacag. Igen, ez az ő hangja, eltéveszthetetlen. Senki más nem merészel kuncogni, sőt, mindenki döbbenten nyújtogatja a nyakát, mi az, valaki nevet a poénon? Kihúzom magamat egy kicsit, no legalább nem izgul, ez is valami.

És jönnek egymás után a többiek, hangosabb, halkabb, félénkebb, rutinosabb. Jön Benedek Elek és Csukás István, Milne, Lázár Ervin és megint Romhányi, mindenki, aki egy alsós vers-és prózamondó versenyen elő szokott fordulni. A lányom pedig, ahogy én is a nyakamat nyújtva kilesem, nagy szemekkel figyel, és persze minden vicc hallatán elsőnek zendít rá. Én nézem őket nagy flegmán, ez is betanulta a gesztusokat, az sosem hallott hangsúlyról, őt meg nem is lehet hallani, kérem szépen. Igen, ez a kislány jó, jé, ez Csillácska a vécéből. Nem tévesztette el. Kár volt aggódni, anyuka.

Jön a huszonhármas. Jönne. Az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy meg kell igazítani a tépőzáras cipőt. Most azonnal. Megint mindenki nyakat nyújt, mit csinál már ez a gyerek, ja ő az, aki végigrötyögte az egészet. Végre felbőcörög a dobogóra, egy fokkal feljebb küldik, hogy valami látsszon belőle, annyira pici. Keresi, hol van középen, a fél terem mutogat neki, erre, arra, még én is integetek. Nagy nehezen a helyére kerül, levegőt vesz, és elkezdi. Halkan beszél, közben a zsabóit húzkodja, ezt a blúzt aztán biztos nem adom rá többet. Én már levegőt se kapok. Csak keveredjen túl rajta, csak ne felejtse el, ne érje kudarc, szegényke, még olyan kicsi. Minek is jöttünk ide.

Ő meg ott mosolyog nekem, fönt a dobogó második lépcsőjén, teli szájjal, mint aki a legjobban érzi magát. És a következő mondata közepén felcsattan a nevetés. Mert a gyerek vigyorgó úritökké változik, kecske lesz, aki unja a réti csenkeszt, és ló, aki vonogatja a vállát. Kimered a szemem, mi ez? A feszültség sehol, a közönség hullámzik a kacagástól, a zsabóit rángató kis tollseprűfejű szőkeség meg csak mondja, mintha a haveroknak mesélne egy jópofa sztorit ezekről a mulya állatokról, akik nem értik egymást. Mire a tolmácsoló nyúl is felbukkan, a kölök már kimondottan úgy fest, mint egy rockénekes, aki most vetődött rá a rajongók tenyerére. Lubickol a közönségben, szemmel láthatóan a világ legjobb helyén van ott, ahol van. A végén bedobja azt a homlokráncolós figurát, amiről a tanító nénivel karöltve is hiába próbáltuk lebeszélni. A közönség fetreng. A kitörő taps már nem érdekli, szalad hozzám ungon-berken-székeken át, hogy puszit adjon. Ami engem illet, bőgök, mint a borjú, ez az én gyerekem? Ilyet is tud?

Második lesz végül, elsős létére, harmadik-negyedikesek előtt. Amikor a nevét hallja, először is leesik a székéről, aztán amikor előrekeveredik a Művész Úrhoz, megkérdezi tőle, hogy ő akkor most hányadik is lett? A Művész Úr padlón van. Azért a kölök megkapja a díját, bemutat még egy látványos lebotlást a dobogóról, és learatja a maradék nevetést. Tuti sztendáp, szól utána a Művész Úr.

Amikor hazafelé összebújunk a buszon, a fülébe súgom: varázsló vagy, tudod? Nem, anya, én boszorkány vagyok, javít ki magabiztosan.

Kriszi

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.05.24 22:02:30johnny29

    HALLGATNI ARANY...

  • 2010.05.24 22:07:17csimota

    Szerintem, bár nem voltam ott, a zsűri kifejezetten örülhetett annak, hogy előadta magát a kislány. Annyi, de annyi versmondást hallgattam végig, gondolom még sokan mások is, és 95%-ban 45 évest játszó és utánzó mini-felnőttek "szavaltak". Ami idegesítő.

  • 2010.05.24 23:23:17Ленина

    Ha egy gyerek boszorkánynak érzi magát, az elég veszélyes dolog.
    Mondjuk a varázsló sem jobb..

  • 2010.05.25 00:07:38Alienlight

    azt a "drabál" jelzőt talán nem kellett volna..
    jó nagy elfogultság van a leírásban, kíváncsi lennék, mi volt valójában azon a szavalóversenyen.

  • 2010.05.25 00:49:34cantaloupe

    Látom, nem leszek az első beszóló, de szerintem azok a szülők, akinek a gyerekei szintén szerepeltek, nem biztos, hogy értékelték olvír gyerekének bohózkodását.
    Mert ezek a "drabál" gyerekek is felkészültek, izgultak. Meg a szülők velük.

  • 2010.05.25 07:40:50korcsolya

    :)

  • 2010.05.25 08:12:22thais

    Egy versmondó verseny után nagyon nehéz objektíven nyilatkozni saját gyermekünk teljesítményén objektíven. Gyermekem élete első, teljesen más jellegű versenyén úgy jutott be az országoa fordulóba, hogy legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Nekem nagyon tettszett a produkciója, s úgy látszik, másnak is. Az országos versenyen legnagyobb meglepetésemre, második lett. megérdemelten, bár én nem vagyok teljesen kompetens a kérdésben. Ezért a verseny után beszéltem sok szakemberrel erről a versenyről, s ők nagyon pozitívan nyilatkoztak róla. Mi csak azért neveztünk be, hogy kiderítsük, más is tehetségesnek tartja-e. Sajnos a versenyeken időnként arra nem méltó emberek is kapnak díjakat, s evvel nem arra céloztam, hogy ez a kislány nem érdemelte meg. A legfontosabb dolog az egészben: egy nagyon hiteles embertől azt hallottuk, egy eredmény munkára kötelez, arra, hogy érdemes ezt komolyan venni. A kislány majd azzal fogja tudni bizonyítani ügyességét, ha a jövőben is fel tud mutatni hasonló eredményeket.

  • 2010.05.25 08:52:16anyamadár

    Nem értem miért kellett keresztbe elharapni mariecurie nyakát.
    Állítása szerint ott volt és többeket zavart a kislány "sajtkukac" viselkedése.

    Mivel látom már többen leírták, hogy nekik nem tetszett a leírás, akkor én is ideírom.
    Nekem is az cseszi a csőrömet, hogy az összes többi drabál kölök is keményen melózott gondolom.
    Kíváncsi lennék más hogyan látja ezt az egészet, mondjuk Csillácska anyukája.

    Egyébként gratulálok a díjhoz, a helyezéshez.

  • 2010.05.25 08:56:07fkende

    Szerintem megérdemelten kapott díjat, egy nagyon erős mezőnyben egyébként. Igazán egyedi volt és egy bonyolult mesét (legalábbis nekem) adott elő és talán ő volt az aki, spontán nagyon sokat adott a közönségnek. Sajnos élőben most nem láttam, de videóról az jött le, h a közönséget szórakoztatta és nem kinevették őt. Korábban is volt ilyen versenyen és ott is díjazták (más zsűri előtt). Akkor ott voltam és olyat éreztem, ami videón nem jöhet át. Egyszerűen fölélénkült a közönség a meséje alatt. Vastaps volt.
    Na majd meglátjuk mi lesz belőle. Azt mondják többen, hogy "nagyon tehetséges ebben a műfajban".

    Ja és bohóckodás!? Ez butaság. Én ismerem.

    Az apuka

  • 2010.05.25 09:06:39kriszi

    Hm, igen,
    A gratulációkat köszönöm, a lányom nevében. A kritikában is van igazság. Hosszan beszélgettünk erről, megtárgyaltuk, hogy igen, nem így kell fellépni, nem illik vakarózni, és hogy nem szabad zavarni másokat. Sok mindenen kell még csiszolni, ha jól szeretne - bárhol - szerepelni. Ott és akkor sok mindent nem tudtam csinálni, messze voltam a gyerektől, különben nyilván csendesítettem volna. A helyzet az, hogy ő - egyelőre - ilyen formában izgul: kényszeresen igazgat (nekem is itt tűnt fel, ilyen szereplési alkalom korábban nem volt). A humorérzéke sem pont olyan, mint egy felnőtté.
    Próbáljuk legközelebbre kezelni ezeket - ha lesz legközelebb egyáltalán - ha meg nem sikerül, akkor igyekszem a legjobbat kihozni a helyzetből, és benevezzük Vakarózó Vetélkedőre :)
    A "drabálnak" titulált gyerekektől elnézést kérek: egyrészt nem vagyok professzionális író, patikamérlegem sincs itthon a szavak kimérésére, nekem ez egyszerűen annyit jelent, hogy a korához képest is kistermetű gyerekem mellett abban a pillanatban szinte mindenki más riasztóan nagynak tűnt.
    Csillácskát remélem, nem tényleg így hívják, a nevét ugyanis nem tudom. Ha már itt tartunk, ő aztán tényleg remek volt, a másik kategóriában. Visszanézve a filmet, rettentő erős mezőny volt egyébként, nagyon sok tehetséges és jól felkészült gyerek.
    A díj engem is meglepett, és mielőtt valaki ki is mondaná, hátszél nem volt mögötte (vagyis én mindenesetre nem tudok róla). Igen, ez egy nagyon szubjektív műfaj. Én láttam valamit, amit nem nagyon tudok megfogalmazni, de amit a gyerekem tud, és nem felkészülésből tudja, hanem csak úgy. Azt gondolom, a zsüri is ezt látta. De lehet, hogy valami mást. Én nehezen tudtam ezt az eseményt teljesítménykényszerként megélni (őszintén szólva nem is szeretném úgy látni, soha), ezért is lepett meg, amikor pontokról meg levonásokról hallottam.

  • 2010.05.25 09:09:04kriszi

    Hehe, Apa ellentmondott :) Szóval volt egy másik verseny pár héttel korábban, ott meg én nem voltam élőben. De olyan alkalom még tényleg nem volt, hogy az összes alsó tagozatos egymással "mérkőzött", és hogy mindenkit együtt, sorban kellett végighallgatni. Ez teljesen új helyzet volt.

  • 2010.05.25 09:14:30donna

    valóban nem kéne elharapni a nyakát mc-nek
    :-) de hát a felnőttek már csak ilyenek :-)

    egy olvír poszttól miért várjátok, hogy objektív legyen, nem azért írta, hogy a valóságot tárja elénk, hanem azért, hogy megossza velünk az örömét!

    egy hozzászólástól miért várjátok hogy objektív legyen, elvégre az az ő véleménye, ami ugyan úgy nem tükrözi a teljes valóságot, mert a hszló szemszögéből látjuk!

  • 2010.05.25 09:16:54Brumibaby

    Nagyon sok szavalóversenyt hallottam már, én is részt vettem gyerekkoromban néhányon. A dolog úgy áll, hogy 98 %-ban ezek a produkciók élvezhetetlenek, hacsak az embernek nincs érzelmi kötődése akár a gyerekekhez, akár a versenyhez. De ettől még fontosak, hiszen a gyerekek, drabálisak és tépőzártépkedők egyaránt, sokat tanulnak belőlük, megismernek egy csomó verset, intonálni, beszélni, nyilvánosság előtt megszólalni, memoritert tanulni tanulnak, emellett remélhetőleg egymás produkciójának a tiszteletét is. Úgyhogy hajrá Kiskriszi, hajrá drabálok, hajrá Csillácska!

  • 2010.05.25 09:24:34donna

    hajrá brumibaby

    és világbéke :-))

  • 2010.05.25 09:27:36kriszi

    Brumi, szájkaratéjozzunk: én mindet élveztem :) (Fura, úgy látszik, így vagyok összerakva, a dvd-t is legalább ötször megnéztem, annyira tetszenek, és nem, nemcsak a sajátom.) Egyébként meg a legnagyobb kalapemeléssel egyetértek. Hogy is volt? Brumibaby for president! :)

  • 2010.05.25 09:37:12Brumibaby

    kriszi, gratulálok, nyilván erős mezőny jött össze, nekem még sose volt ilyen szerencsém :)

    Az enyémek minden évben elindulnak valamin, sose nyernek semmit, de annyira élvezik a készülődést, a próbákat, aztán itt nálunk ezek más t6elepülésen vannak, oda el kell menni, ott képzeld, anya, sokkal nagyobb a tornaterem, vagy képzeld anya, alig van fű az udvaron, vagy sokkal jobb az ebédlő, és olyan jó fagyit ettünk, stb...

    Persze szoktak morogni, hogy aki nyert, az nem is volt annyira jó, ilyenkor megbeszéljük, hogy az, hogy kinek mi tetszik, szubjektív, és attól, hogy most csak emléklapot kaptál, nem dőlünk a kardunkba.

  • 2010.05.25 09:38:43Bazsarozsa

    Gyerekkoromban rengeteg ilyenen vettem részt, szerettem is, meg aztán addig volt plusz előnyöm míg a többi is meg nem tanult olvasni:)))

    Mi most készítünk óvó néniknek filmes meglepetést. Hihetetlen, hogy ezek a picik is mennyire bírnak drukkolni, szoknyahúzogatás, pofavágás, vakarózás....bár volt egy-kettő aki meg egyáltalán nem. A kötött szöveg meg megdöbbentett mennyit segít! A kislány, aki alig volt hajlandó egy-két mondatot (naaaagy csöndekkel) mondani úgymond "magától" szuperül mondott verset a másik kettővel együtt, abban olyan aranyosak és profik és kameraérettek voltak hogy na. (a másik kettő is több-kevesebb szoknyahúzogatással, fintorral beszélt a "szabadonbeszélős" részben). Szóval van aki már megcsillantja a későbbi tehetségét, de lesz még később szerintem meglepi, ilyen meg olyan is...Kriszi gratula a kislánykához, és tényleg megható bámulni a kölyköket első szárnypróbálgatás közben.

  • 2010.05.25 09:56:29farkasokkal tancolo

    Anno az én lányom az ovodai ünnepségeken nem volt hajlandó szavalni, fogta a szoknyáját, megemelte és beletemette az arcát, aztán lejött a szinpadról. Iskolában is ugyanez volt (mondjuk ott már nem temette a szoknyájába az arcát), de otthon tökéletesen felmondta a verset, anyák napján meg egy szó nem jött ki a torkán... szerencsések azok, akiknek ilyen fesztelenek a gyerekei.

  • 2010.05.25 10:03:14kriszi

    Brumibaby, így van, én sem dőltem volna a kardomba, meg a gyerek se, ha a meg sem említik. Ő egyszerűen élvezte, hogy megoszthatja a meséjét másokkal. No ezt a részt nagyon-nagyon szeretném, ha így maradna.
    Bazsarozsa, igen, szoknyahúzogatás megvan (tejóég, mit művelt volna, ha történetesen ott is szoknya van rajta :)))))) ), sőt, megvan elsőből is, anyák napjáról, kb. az osztály leányainak felénél... ott az enyém aránylag nyugton volt, a harisnyáját sem húzkodta, csak megsimogatta a mellette álló kisfiú karját, hogy ne sápadozzon már annyira :D

    Egyébként azt gondolom, hogy a jó pedagógus (legyen óvoda- vagy iskolapedagógus) KELL hogy lássa, hogy melyik gyerek mit bír, mennyire terheli meg a szereplés, mit és hogyan képes előadni. Az ovis anyák napja nálunk pl. csak nagycsoportban volt amolyan nyilvános esemény, előtte a gyerekek megtanulták ugyan a verset, de csak kettesben mondták el az anyjuknak. Szerintem ez remek megoldás, nincs éles szereplési kényszer.

  • 2010.05.25 10:04:34kriszi

    Ft, de látod, túl fesztelen, az a baj, itten kiröhögik, meg leszóljáááááák :)

  • 2010.05.25 10:06:43Rosa Rugosa

    Nálunk a fiam pont fordítva, otthon ovis korában idétlenkedés és hülye szóviccek nélkül egy mondókát se, 4 évesen kiscsoportban meg ki a színpadra, reflektorfénybe, hangosan és élvezetesen mondta, kb. egyedül a csoportból, háta mögött a poroszos óvónénivel.

    A lányom most volt országos szavalón, nem nyert, a férjem vitte, de hát beszarás, milyen versek vannak... A végén mér ott nyerítettek -persze csendben.
    Sokat számít az is, mennyire aktuális és népszerű verset mondasz, ha túl ismeretlen (tehát van, hogy a zsűri sem ismeri:D) akkor az nem mindig nyerő.:DDD

  • 2010.05.25 10:15:51kriszi

    RR, néha én is pislogtam, de ez nem a gyerekek teljesítményéről szól, mármint a választás. Viszont nagyon sokat számít, hogy mennyire illik a gyerekhez a választott mű, és mennyire látványosan lehet előadni. És itt nem a díjazásra gondolok azzal, hogy számít, hanem hogy lesz-e, lehet-e belőle élvezetes produkció. Egy rossz választás a legtehetségesebb gyerek szereplését is hazavághatja.

  • 2010.05.25 10:26:55Rosa Rugosa

    Én most pontosabban Móra F. A hegedű c. versére gondolta, amit nagyon sokan mondtak, valaki nyert is vele és szerintem ez egy szar vers, igazi kecskerímekkel.

    Tehát nekem sem a gyerekkel van bajom, de ez a vers nekem egy borzalom.

    És ezek nem 8 éves gyerekek voltak, hanem 13-14.

  • 2010.05.25 10:27:44intel

    Nekem nagyon tetszett a poszt, es gratulällok a kislänyod eredmenyehez, tehetsegehez. Nagyon sajnälom viszont, hogy vannak olyan emberek mint; mariecurie, akik kepesek ilyent irni egy kislänyrol...
    Toväbbi sok sok sikert es örömet kivänok a kislänyodnak ebben!

  • 2010.05.25 10:34:03Puszpanya

    Az az ultragáz, mikor egy ilyen szavaló átmegy teljesítmény hajhász harccá. A gyerek, aki szívesen önként és dalolva előad, hadd menjen és nyerjen. A gyerekeket kellene megkérdezni, h ők hogy látták a versenyt. A felnőttek már a szubjektív teljesítményt (minden az, ami nem méterre vagy időre ...stb mérhető) mindenféle buta szűrőn keresztül mérnek. Jó, h a kislánynak ilyen támogató szülei vannak. Százszor inkább egy akár túlzottan elismerő szülő, mint egy olyan, aki kisgyermekkora óta a hibákkal és annak javításával (persze nem arra gondolok, aki okosan teszi ezt) stresszeli a gyereket.

  • 2010.05.25 10:35:33Rosa Rugosa

    De hát a szavalóverseny már csak ilyen, mint a hozzászólások mutatják, nem olyan objektív, mint egy matekverseny.:)
    Mindenkinek más tetszik.:)

    A gyereknek én is gratulálok egyébként.:)

  • 2010.05.25 10:38:29Rosa Rugosa

    Most úgy elképzeltem, egy matekversenyről milyen hosszúságú posztot lehetne írni...:D

  • 2010.05.25 10:50:56Ribizlee

    Rosa, a kedvedért: gyerekek bementek a terembe, 45/60 perc múlva kijöttek.
    eredmény pár nap múlva a neten. :-)

  • 2010.05.25 10:54:03Rosa Rugosa

    És Dani az óraindítás előtt majdnem lenyúlta a cseretollamat...:D

  • 2010.05.25 11:13:46anyamadár

    Angliában a szavalóversenyen összesen két vers közül választhattak az indulók akik korcsoport szerint voltak összeeresztve.
    Külön vers és verseny volt a "recepcion" osztályoknak, az elsősöknek és így tovább. A nagyobbaknak már Shakespeare-részletet kellett előadniuk és volt versíró verseny is.

    Így egyszerűbb volt látni a gyerekek valódi teljesítményét.

  • 2010.05.25 11:30:47kriszi

    Anyamadár, na egy ilyenen nem biztos, hogy részt akarnék venni. A lányomnak is nagyon kellene könyörögnie, hogy hagyjam, ha akarna... mert maga a műfaj szubjektív szerintem, és innentől kezdve bárhogy próbálhat az ember objektív lenni, nem fog jól menni... no mindegy, nekem az igazi könyökölős, teljesítmény-orientált versengéshez semmilyen téren nincs érzékem, ha tehetem, el is kerülöm az ilyeneket.
    A korosztály szerinti bontás viszont abszolút jó dolog, szerintem minden versenynek (ha már verseny) így kellene kinéznie.

  • 2010.05.25 11:31:37másutt

    anyamadar, en szinhazi/szineszi meghallgatasok miatt vagyok hozzaszokva ehhez a rendszerhez.
    egy musical nota eseten pl. kb az elso sor utan 100% elojon, hogy ki milyen. egy monolog eseten is az elso perc magaert beszel
    felbe is szakitjak a delikvenst gyakran!
    a hallgatosagnak sokkal unalmasabb persze, de fair.

  • 2010.05.25 11:42:56kriszi

    Azért éppen a gyerek írhatna a matekversenyről is, nem is akármilyen posztot...

  • 2010.05.25 11:44:32Rosa Rugosa

    kriszi

    Anno amikor én jártam szavalóversenyekre, akkor biza az volt, hogy volt egy kötelező vers (illetve néha egy költőtől 2, vagy 3, abból lehetett választani), + egy szabadon választott. Ez alapján értékeltek.

    Azért az előadóművészeknek is van kötöttségük és az az igazi tehetség, aki a szar szerepből is tud jót kihozni, szerintem.

  • 2010.05.25 11:45:56kriszi

    Rosa, megnéztem a Móra-verset, nem rémlett - hát hallod, aki egy ilyet el tud mondani élvezetesen, az meg is érdemel bármi díjat, piszok nehéz.

  • 2010.05.25 11:48:17Rosa Rugosa

    krisz
    Látod én nem találom nehéznek, inkább bugyutának, de pont ezt mondtam, nem vagyunk egyformák.

  • 2010.05.25 11:48:59kriszi

    2010.05.25 11:44:32Rosa Rugosa
    Rosa, ez így van. Aki bármiből kihoz jót, az istenáldotta tehetség. De a kisebb gyerekeknél még ezt sokszor nagyon-nagyon nagyítóval is kell látni.
    Egyébként én nem jártam szavalóversenyekre sem - még most is herótom van az egésztől, főleg a versenyes részétől, lehet, hogy ha annak idején jártam volna szavalóversenyen, nem így lenne.

  • 2010.05.25 11:49:09Rosa Rugosa

    Én még csak nehéznek sem tartom egy 14 évesnek, mert olyan, mint egy mese.

  • 2010.05.25 11:50:24Rosa Rugosa

    Mondjuk kiskorban biztos hogy felesleges is "versennyel" stresszelni, pont elég annyi, ha kedvet kap hozzá.:)

  • 2010.05.25 12:32:59kriszi

    Rosa, pont azért, elviszi az embert a kántálás, naivkodás felé, nehéz lehet elkapni azt a részét, amivel élővé teheti az ember.

  • 2010.05.25 14:42:08Miss Marple

    Na jó, remélem, nem maradok egyedül a véleményemmel: mi a büdös tökömér kell szavalóVERSENYT rendezni kiskorúaknak?! Ki a halál veszi a bátorságot ahhoz, hogy kimondja: ez öt pont, az tíz pont, ettől levonok (?!) kettőt, mert újrakezdi a mondatot (vazze! egy kilencéves!!), annak adok még kettőt, mert úgyteccik és passz!

    Hát mi ez, lóvásár?!

    Miért nem lehet "csak úgy", mondjuk egyszerűen régi szép szocreál szóval: szemle-szerűen megszavaltatni őket, ha már a tűzdelt zülők ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyerek foltosra gyúlt pofácskával egy rakás féltékeny és unott felnőtt meg egy Művész Úr előtt mórikálja magát.

    Soha nem engedtem volna ilyesmire a lányaimat, bár igényük se volt rá. A színpad iránti vágyukat színjátszósként élték ki, ami azért merőben más. (És persze megint más egy tehetséges kislány/kisfiú szavalata egy jeles alkalommal, már persze feltéve, hogy nem lesz ágybavizelő a megelőző szorongástól.)

  • 2010.05.25 14:43:00Miss Marple

    Látom, többünknek jutott ugyanez hirtelen eszébe - ennek örülök!

  • 2010.05.25 14:49:52Starlark

    Ha gyerek menni akar ilyesmire nem állok az útjába.
    Egyszer voltam szavaló versenyen, a zsűrinek nem tetszett, hogy külföldi volt a költő... Többször nem is mentem.
    De viszont a zeneiskola miatt folyton kellett versenyekre járnom, hogy én azokat hogy utáltam. Esélyem se volt soha, mert nem voltam egy nagy tehetség. Máig nem értem ez mire volt jó...

  • 2010.05.25 14:49:53másutt

    jaja, Miss Marple,
    ez kicsit olyan, mint a regi mukori jegtanc vilagversenyek, pofara ment az egesz.
    mindenki latszora eleg jonak tunt, de valamiert megis mindig az oroszok nyertek.
    nem is volt a kedvenc sportom soha, haha.

    en sem engednem a gyerekemet, asszem, csak ha muszaj lenne.

  • 2010.05.25 15:00:04Rosa Rugosa

    2010.05.25 14:49:52Starlark
    hehe, ez ismerős...:)
    én is jártam és a halálba kívántam az egészet...:)
    Pedig anyámék nem zaklattak, de milyen rossz volt!

    Egyébként jó az a szavalóverseny... az életre nevel...:DDDD

    De lehet ilyen a matekverseny is.:)
    A nagy fiam úgy nyerte meg a területit, hogy az osztályból még a városira sem akarta a tanár elengedni, csak valaki beteg lett, így mehetett.
    Fölényesen megnyerte, aztán a területin is, negyedik lett, év végén meg 4-es matekból, pedig egy hármasa sem volt.

    Következő évben kérdezték, miért nem indul... mondta, menjenek az ötösök.:)

  • 2010.05.25 15:12:05Starlark

    RR: a tanárnő úgy látszik nem értékeli az alternatív megoldásokat, ez nem túl jó :( A tanulmányi verseny azért lenne ilyen esetbe jó a fiadnak hogy kap pozitív visszajelzést, amit a tanárától nem.

    Én bioszból jártam hasonlóan gimiben. OKTV-n csak azért nem lettem döntős, mert a csak a saját egóját fényező tanerő a speciális kategóriában indított minket úgy hogy elsőben biosz óránk se volt utána fakton meg csak teszteket írtunk önállóan míg ő dogát javított, mert hogy haza nem visz munkát.
    4.-ben félévkor 4-est adott mert vitánk volt ökológiából, de megkérdezte beleszámít-e a vitt pontszámomba. Mondom nem csak az évvégi, de ha igen akkor 5-öst ad?!

  • 2010.05.26 09:51:43kriszi

    Miss Marple,
    neked is igazad van :) Amint láttad, én sem egy harcos versengő attitűddel engedtem oda a csajt. Az iskolának a mai rendszerben nyilván imázstényező, hogy indulnak-e tőlük gyerekek ezen-azon, hogy ott nyernek-e valamit. Osztályok, sőt intézmények fennmaradása múlhat ezen olykor. Ettől még nem jobb ez a teljesítménykényszeres megoldás.
    Ami bennünket illet, a leányzó akart menni, és persze örült annak, hogy díjat kapott, de a legjobban annak, hogy elmesélhette az embereknek a meséjét (amit ő maga választott, jó, én előválogattam neki, de egy csomót, és ahogy először hallotta, azonnal beleszeretett a történetbe). Mondom, nem tudom és nem is akarom ezt úgy megélni, hogy ennek mekkora versenytétje van. Szereplési rutint szerez, meséket ismer, memorizál, meg a többi, amit Brumibaby nálam sokkal jobban kifejtett. És az biztos, hogy abban a szent percben, ahogy a csajnak nem lesz kedve elmenni egy ilyenre, levesszük a műsorról az egész témát. De amíg igen, addig hadd menjen. Lehet ezt okosan kezelni, azt hiszem. A szemle jó ötlet, lehet, hogy bedobom, ha olyan fórumra jutok ;)

  • 2010.05.26 09:55:01kriszi

    Egyébként a kölök nem az a típus, akinek ez a szereplősdi a fejébe száll. Pillanatnyilag három foglalkozásban gondolkozik felnőttkorára :) : ékszerkészítő (és -árus :) ), rágcsálógondozó :D és régész (mert az túrhatja a földet, kedvére lehet földes-agyagos és kincsekre vadászik - ami azt is jelenti, hogy büntetlenül összeszedheti a cserepeket meg fémeket a földből :)))))))))) )

  • 2010.05.26 10:00:52Brumibaby

    kriszi, az enyémek anyukámnál a kutya által elásott csontokat tárták fel, egy alkalommal egész frisset (még szaga volt). A fiam (öt-hat éves volt) felkiáltott: Odanézz, ez a dinó csak nemrég halt ki!

    A véres csontdarab láttán betiltottam ezt a fajtáját az ásatásnak, onnantól a műanyag dinókat ásták el, majd ki az ásatásokon.

  • 2010.05.27 01:17:40tildy:)

    Imádtam veresenyekre járni, főleg matekra. Bolyai verseny meg ilyenek... Végül 7.-ben megyei 2. lettem.
    És persze emlékszem arra is, mikro alsósként a helyi matekversenyt megnyertem, de a megyeire a matektanár lánya mehetett el rá.. Mert csak...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta