SZÜLŐSÉG

Hétszer gyakoribb a baba halála az otthon szülés során

2010. február 9., kedd 07:56 |

Ausztrál kutatók szerint otthon szülni veszélyesebb, mint kórházban: vizsgálati eredményeik azt mutatják, hogy a tervezett otthon szülések kapcsán hétszer gyakrabban következett be a szülés során halálozás, az oxigénhiány következtében fellépő halálesetek aránya pedig 27-szeresére emelkedett, ha a szülés tervezetten az otthon falain belül zajlott, számol be a gyermekevek.hu.

Az otthoni szülések kisebb arányban végződtek császármetszéssel, mint a kórháziak, és ritkábban került sor gátmetszésre is. A szakemberek azzal magyarázzák a rosszabb halálozási mutatókat, hogy olyan anyák is ragaszkodnak az otthon szüléshez, akik nagyobb biztonságban lennének a kórház falai között. A kutatást végző professzor azt hangsúlyozza, hogy bár minden nő joga szabadon megválasztani, hol szeretné világra hozni gyermekét, de a döntés előtt kapja meg a megfelelő tájékoztatást, amelyben az előnyök mellett az otthon szülés hátrányait és veszélyeit sem hallgatják el előle.

Hazánkban az otthon szülés témakörében megosztottak az emberek, mutatják ezt a korábbi cikkeinkre érkezett heves reakciók is. Az otthon szülés pártolói és ellenzői olykor vérre menő csatákat vívnak álláspontjuk bizonyításáért. Az otthon szülés jogi rendezetlensége megoldást kíván, erre hívja fel a figyelmet a Budapesti Esélyek Háza rendezvénye is, amelynek nem a pro és kontra vita a célja, hanem arra kívánnak fókuszálni, hogy mit mond el az otthon szülés ügyének alakulása a mai magyar társadalomról.

A Szülés és szabadság című kerekasztal-beszélgetés meghívott vendégei között lesz közgazdász, jogász, szociálpszichológus, volt egészségügyi miniszter és a Szülők a Szabad Szülésért, valamint az Alternatal Alapítvány képviselői. A beszélgetést a Merlin Színház kamaratermében (Bp. V. Gerlóczy utca 4.) február 16-án 18 órakor rendezik.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.02.13 19:32:25farkasokkal tancolo

    Nudlo, talán TE nem vagy küzdő alkat nem?
    Végülis - amennyi a hozzászólásaidból lejön nekem - volt egy világra szóló esküvőd, ahol csakis TE voltál a sztár, arra készültél, hogy szülni fogsz egy tankönybe valót és akkor megint mindenki mondhatja, hogy hűűű te aztán tudsz szülni... szerintem te kicsit túl sokat foglalkozol önmagaddal. Próbálj meg másokkal foglalkozni többet, meglepő élményben lesz részed. És ezt most egyáltalán nem gonoszkodásból írtam. És rendezd le magadban azt a szörnyű élményt, hogy nem vaginálisan szültél, sőt mondok valamit, azt is, hogy esetleg (bár nekem ez az urban legend témakörébe tartozik), hogy DIREKT megcsászároztak, nehogy a kedvenc orvosod kapja a pénzt (ezt egyébként egyszerűen nem vagyok képes elhinni), mert az élet nálunk itt és most ilyen.

  • 2010.02.13 19:58:42másutt

    FT, fogadok veled egy cupákos csülökben (Amit boldogan bezsebelek áprilisban) hogy Nudlo egy totál maximalista kontrol-mániás...én is olyan voltam kb 35 éves koromig. Ha elkûldtem egy e-mailt egy kliensnek egy elírással, aznap nem aludtam. :)))
    azután rájöttem, hogy magam nyomorítom. A ló másik oldalán jobb az élet. Nyugisabb.
    Nameg a maximalista, kudarcokra összeomló mentalitás, meg a szülöség nem férnek össze. Abból lesz a mániákus, aki éjjel 2-ig vasalja az 1 éves pizsamáit, aztán összeomlik, hogy ö nem birna ki még egy gyereket, meg az, aki a harmadikost veri egy hármasért.

  • 2010.02.13 20:16:50Siena

    Nudlo:
    "Tényleg, egy ennyire semmi dologból, miért csinálok ekkora ügyet.
    Meg tényleg miért is vállaltam, talán nem kellett volna szülnöm....szar érzés."
    Talán a saját születésedből is van valami trauma, talán van pár rendezetelen érzelmi tarauma a gyerekkorból, ki tudja, millió oka lehet. Minden hozzászólásomban hangsúlyoztam, és ezt tényleg nagyon fontosnak is tartom: az ellen, amit zsigerileg érzünk, meglehetősen védtelenek vagyunk. Hiába tudja az eszünk, hogy ez nem oké, attól ez még hat. Nem a búntudat vagy a szégyen segít ezen, hanem az, ha ránzéünk arra, ami van, és ahhoz kérünk segítséget, hogy érzelmi szintem tudjunk a dologgal valamit kezdeni.
    Mindenkivel egyetértek sok dologban, amit itt Nudlo története kapcsán leírtok. A lényegét érintve azonban mégis rossz érzéseim vannak. Túl sok az okos megfontolásból fakadó ítélkezés, ami rajta nemhogy nem segít, hanem még nehezebbé is teszi a dolgát. Ahogyan a történetet olvasom, az az érzésem, hogy ebben az esetben van egy komoly tökéletességre törekvés, ami mindig egy kicsit arról is szól, hoyg az ember nem biztos benne, hogy jól csinálja-e a dolgát és hogy elfogadják-e. Lehet, hogy tévedek, de ha mégsem, akkor ez a sok észen alapuló tanács és vélemény csak azt erősíti benne, hogy biztos nem csinál valamit jó, és ettől neki nemhogy nem jobb lesz, hanem rosszabb. Értem én, hogy Nektek rendben van az önértékelésetek, és talán általában jobban megy, hogy ésszel hassatok az érzelmeitekre, és "ütésállóbbank" vagytok de nem mindenki ilyen, és aki nem, az mindezt földbe döngölésként is megélheti. Ezt meg nyilván Ti sem szeretnétek.

  • 2010.02.13 20:28:09farkasokkal tancolo

    Siena biztosan sok minden van abban amit írsz, de hidd el, hogy ezelőtt 30 évvel neki speciel ilyen komplexusai nem lettek volna a császártól. Mert akkor még nem volt olyan, hogy az IGAZI ANYA az, akinek volt SZÜLÉSÉLMÉNYE, és az igazi boldog gyerek csakis a gyengéd születéssel bír születni. Nem volt ez ELVÁRÁS.
    (Bizonyos körökben.)

  • 2010.02.13 20:36:15Siena

    farkasokkal tancolo

    "Nudlo, hát valami nincsen rendben az értékrendeddel az biztos."
    Ezt bármelyikünkről elmondhatja valaki. Rólad is, rólam és, tényleg bárkről. A Te világodból nézve még talán igazad is van. Az én világomból nézve a kép már nem ugynaz, X.Y világából nézve pedig akár úgy is tűnhet, hogy a Te értékrnededdel nincs valmai rendben. Minek ez a sok ítélkezés, minek a kívülállók okos tanácsai? Tényleg azt gondolod, hogy ezzel bárki, aki nem a Te helyzetedben van, tud kezdeni valamit? És ezt most nemcsak Neked írom. Mire jutunk ezzel? Max annyira, hogy azt érezhetjük, hogy mi rendben vagyunk. Ez nem túl sok, nem is igazán tartós dolog, és nem is biztos, hogy így van. Nem az lenne-e a lényeg, hogy egy ilyen helyen összetalálkozva igyekezzünk valami olyat is megérteni, ami számunkra baromira idegen? Ha arra vágynék, hogy mindenki igazat adjon nekem, tutira nem ide jönnék. Hiszen 40 évesen császár után otthon szültam, itt nem igazán teremhet nekem babér. Pár napot eltöltve, sokkal jobban értem, mint bármikor, hogy kinek mi fenntartása és gondja lehet az OSZ-szel és GÁ-val. És azt is érzem, hogy nagyon sok dologban tökre igazatok van, rengeteg olyan dolog elhangzott itt, amikre én soha nem gondoltam, de valóban fontosak. Ezért mindenkinek köszönet! X ember világa totál más , mint az enyém, de ha hajlandő vagyok ítélkezés nélkül belenézni, akkor többet látok ebből a színrorgiából, ami az élet. Ha ítélkezem, csak a saját világomat nézegetem.

  • 2010.02.13 20:39:22nudlo

    "FT, fogadok veled egy cupákos csülökben (Amit boldogan bezsebelek áprilisban) hogy Nudlo egy totál maximalista kontrol-mániás...én is olyan voltam kb 35 éves koromig. Ha elkûldtem egy e-mailt egy kliensnek egy elírással, aznap nem aludtam. :)))"
    Jaj, Másutt pontosan ilyen vagyok:))))
    Csak én még most is, 38 évesen:(
    Elmúlik valaha?

    Farkasokkal tancolo: Az is rossz, hogy ezt gondolod rólam, holott van ebben is igazság, de hát szakmát is pedig úgy választottam,hogy másokon segítsek. Ezt persze most nem azért mondom, hogy futtassam magam, nem szeretném, ha félre értenél.
    Mondtam már valahol, hogy engem az Anyám még a széltől is óvott, és rólam a családban is az a kép, hogy semmire sem vagyok jó, nagy bennem a bizonyítási kényszer
    Én még mindig csak keresgélem magam, és fene se tudja,hogy valaha is megtalálom...

  • 2010.02.13 20:45:24nudlo

    "Nudlo, talán TE nem vagy küzdő alkat nem?"'
    Most az előbb küzdöttem a gyerekkel, hogy ráadjam a pizsamát:) Ez számít?

  • 2010.02.13 20:50:07Siena

    FT: "ezelőtt 30 évvel neki speciel ilyen komplexusai nem lettek volna a császártól."
    Lehet, hogy abszolút igazad van. De ő itt, és most, ebben a világban érzi, amit érez. Lehet, hogy gondolatban még azt is hozzátetted, hogy ha GÁ nem hangoztatána. vogy van olyanabb szülés stb., akkor Nudlo másképp érezne. Nem hinném, hogy így van. És ebben nem GÁ-t védem. Egyszerűen nincs út visszafelé, nincs olyan, hogy úgy érezzünk, mintha nem ebben a világban és ebben az értékrendben élnénk. Nézz meg egy Cosmo nevű lapot (na jó, ne mélyedj bele túlságosan), és látni fogod, hogy egy rendes nő minimum cégvezető, amellett szexistennő, mesterszakács, zen buddhista önismerő és szuper anya 6 gyerekkel, aki eközben tökéletesen sminkelt, karcsú fitnesszkirálynő is, ja és szabadidejében az agykutatásban tesz pórolhatatlan felfedezéseket. Ilyen a világunk, ez borul ránk 0/24. A 10 éves lányomon látom, hogy már a fejében van, pedig nem tőlem tanulja és TV-t sem sokat néz. Valamilyen szinten mindannyiunkban hat ez, mert a korszellemtől lehetetlen teljesen függtelenedni. 40 évesen talán már védettebbek vagyunk, mint 25 évesen, de akkor sem teljesen. O tempora, o mores! De attól ez még így van. Nem érzünk, mert nem is érezhetünk úgy, mint 30 éve. Nekünk ez jutott, ezzel kell valamit kezdenünk.

  • 2010.02.13 20:51:55Siena

    Nudlo:
    Bocsánat, bízom benne, hogy elviseled, hogy ennyire témává váltál...

  • 2010.02.13 20:54:39nudlo

    Siena: Dehogy haragszom, egyszerűen csak csodállak, hogy ennyire helyén tudod kezelni a dolgokat:)

  • 2010.02.13 20:55:00farkasokkal tancolo

    Nudlo, aha a bizonyítási kényszer!

    Szerintem te is olvasgasd el a Mérgező szülők c. könyvet. (Susan Forward: Mérgező szülők) kapható minden nagyobb könyvesboltban, és bár rád csak a könyv egy fejezete vonatkozik, akkor is melegen ajánlom. Picit olcsóbb elolvasni, mint egy cihológus egy órája.

    Siena, lehet hogy a problémák egyéniek, és mindenkinek megvan a maga keresztje, de akkor is jóval praktikusabb és könnyebben elviselhető az a felfogás amit én vallok.

  • 2010.02.13 20:58:36Siena

    FT:"akkor is jóval praktikusabb és könnyebben elviselhető az a felfogás amit én vallok."
    Lehet hogy így van. Az is kérdés, hogy mi a cél, amelyhez ez a megfelelőbb életfelfogás. A pesszimista realizmus lehet ugyanolyan jó, mint az optimista idealizmus, ha közben jól érezzük magunkat. Ha a felfogásod passzol neked, valószínúleg elégedett és boldog ember vagy. Erre Te tudod a választ.

  • 2010.02.13 20:59:29farkasokkal tancolo

    2010.02.13 20:50:07Siena

    KÖnyörgöm, ha valaki a cosmóból szedi az életelveit annak nem lenne okosabb sürgősen ababhagyni az előfizetését??? Hiszen - higgyél nekem ennek alapján CSAKIS csalódások fognak érni! Aki ezek szerint él annak nincsen is önálló éntudata...

    Éppen ez a bajom, hogy manapság a szülést is SZÜLÉSÉLMÉNYEK alapján abszolválja mindenki, MIRE JÓ EZ???

  • 2010.02.13 21:04:30chris313

    2010.02.12 21:38:06nudlo
    Igen, megértelek, én is szerettem volna átélni, nem sikerült, másodjára sem. És? Van két szép egészséges lányom. És még egy: a szülés nem élmény - a gyerek az! ( és nem hiszem, hogy másképp szeretném őket, pláne nem, h jobban, ha hüvelyi úton születtek volna..)Ezzel együtt kívánom Neked, hogy teljesüljön az álmod :)

  • 2010.02.13 21:35:27nudlo

    Chris313: Köszi, rendes vagy:) Kicsit, most már azért kezdem magam rosszul érezni, hogy mindenki velem foglalkozik. De hát én húztam magamra a vízes lepedőt, ugye?!
    Meg nem is baj, hogy beszélgetünk ezekről a témákról, "arccal" együtt nem mindenki vállalja fel, hogy milyen kettős érzései vannak a szülésével kapcsolatban, de így talán igen.
    Az is jó, hogy van aki megérti ezt, mert neki is voltak kétségei, tehát lehet, hogy mégsem vagyok annyira kretén?
    Ha már más is ki tud belőle valami hasznosat a maga számára hámozni, akkor már megérte:)

  • 2010.02.13 21:49:48Siena

    FT:
    Én sem a Cosmo-ból szedem az életelveimet, ez csak illusztráció kívánt lenne a korszellemre és arra, hogy annyi megvalósíthattalan idea között igyekszünk valahogy élni, hogy tényleg nem könnyű a feladat. És szerintem Nudlo sem Cosmo előfizető. Mindannyian bejárjuk az utat, mire valahogy egyenesbe jutunk magunkkal. Kinek előbb, kinek később sikerül ez. Ettől még egyikünk sem több, vagy kevesebb a másiknál.

  • 2010.02.13 21:53:43másutt

    Nudlo, ha tényleg beletrafaltam, akkor ra kell jönnöd, hogy a problémádnsk semmi köze a szüléshez. És amikor meglesz a "tökéletes szûlésed" (ammegmi) Ami valszínüleg nem lesz soha, akkor 1 hét múlva más bajod lesz.

    Tanácsom: magától ez nem fog meggyógyulni.
    1. Lépés, keresd meg, aki ezt belédtette gyerekkorodba. Ha apád neve Polgár (mint sakkosék), vagy Károlyi (Béla, tornászedzö), akkor egyszerü. :)) Nekem is apám volt a ludas.
    2. Fogadd el, hogy nem vagy töketes, a töketesség nem létezik, és nem lehet tökéletesen szülni sem.
    3. Ez a legjobb. Tanulj Meg röhögni magadon és a hibáidon.
    4. Olvasd amit Rita ír és ismételd el naponta 10-szer, hogy egy szük pina és egy szüzies gát kincset ér. :))))

  • 2010.02.13 22:10:53bajor gizella

    5, ne hibäztasd azokat akik a vilägra segitettek a gyerekedet, mert attol hogy talälsz magadnak egy bünbakot a problemäd nem fog megszünni.
    6, nezz csäszäros szülesviedokat. azokban is van mit nezni. en peldäul le vagyok fenykepezve ahogy kezetfogok a dokival, meg anyukäm hasäban.

  • 2010.02.13 22:33:20nudlo

    Másutt:
    1.,Már dolgozok rajta....
    2.,Világos, hogy nincs tökéletes szülés, azonban az enyém akkor is szar volt, akár hogy is forgatjuk a szavakat:(
    3., Ez igaz, és próbálkozom is vele:)
    4., :D
    Bajor Gizella:
    5., Mondtam,hogy ezt a témát nem szándékoztam felhozni, sajnálom, hogy kibukott belőlem
    Egyébként, nyilván a császárt is lehet emberi módon csinálni, nekem még ennyi sem jutott:(, de ezt már igazán nem akarom felhozni, mert már én is unom a rinyámat:(
    6., Többet is végig néztem rögtön szülés után.
    Mészárszék, élve boncolás, nekem:(

  • 2010.02.13 23:10:38nyúlmama

    nudlo, lépj ki a "régi" családodból, ahol ez a kép él rólad, és találj magadra az újban.Ne a régi dolgokra koncentrálj.Most is az a vélemény rólad, hogy semmire sem vagy jó? Az "új" családodban?Ha nem,akkor távolodj el attól a régitől-képletesen-és élj ebben az újban.Van egy gyereked, már hogyne lennél jó valamire?
    nekem is voltak gondjaim tini koromtól otthon. megértelek,de nekem is az segített, hogy lett új családom,ahol már "én is érek valamit"utólagosan aztán már igazán ne akarj megfelelni a szülőknek.

  • 2010.02.13 23:21:29Siena

    BG:
    "nezz csäszäros szülesviedokat"
    Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Nekem sem tesz jót, de ez csak a kisebbik része. A férjem, aki pedig nem volt alanya, csak nézője, minden alkalommal őrjöngő dührohamot kap, ha véletlenül ilyet lát. Ha én látok ilyet, ugyanaz a rettegő érzés jön fel, amit előtte és közben éreztem. Ha valakinek a császár trauma volt, videót nézni erről tudatos újratraumatizálás. Biztos, hogy nem ez a jó út. És az sem, ha "olyanabb" szülésekről néz videót az ember, mert az meg örökbérlet az önsajnálatba.

  • 2010.02.14 10:04:04nudlo

    Kicsit bánom,hogy ez a topik átment az analizálásomba, pedig nyilván nem ez volt a célom. Mindenesetre tanulságos volt, és Siena írásai több,mint elgondolkodtatóak.
    Két szót szeretnék még ezzel kapcsolatban mondani: Már megint a tökéletes szülésnél kötöttünk ki, pedig ugye nem ezt szeretném, csak 1 hagyományos hüvelyi szülést. És ha sikerül, ha nem, az életem tovább fog menni.
    Viszont abban egész biztosan igaza van Sienának, ha elsőre megkaptam volna a hüvelyi szülést,nem biztos, hogy annyira értékeltem volna, természetesnek vettem volna.
    BG: Biztos vannak szép számmal olyan orvosok, akik a lelküket is kiteszik a betegekért, és ha figyelmesen olvastál, láthattad volna, hogy leginkább az emberi bánásmódot hiányoltam. Nyilván annak a számtalan negatív szüléstörténetnek, ami megjelent itt, is van valami alapja. Ha tetszik, ha nem a pénzen kívül nem érdekli őket semmi,és hozzá teszem biztos vannak kivételek.

    Ezzel én a rinyát befejeztem:)
    Gyönyörűen süt kint a nap,megyünk inkább sétálni:)

  • 2010.02.14 20:08:41Siena

    Sziasztok!
    Tanulságos volt itt lenni, minednkinek köszönöm az őszinteséget és a gondolatait! Én sokat tanultam az elmúlt pár napban. Talán még összefutunk. Addig is mindenkinek minden jót!

  • 2010.02.15 06:37:12Veg_

    2010.02.12 20:34:41fantaghiro lesz a lanyom
    Ha ez komoly, a helyedben már régen felkerestem volna egy cihológust... Komolyan beszélek, ez betegségre utal, és mivel a gyerekbe is belebeszélheted, mindkettőtök érdekében jobb lenne, ha fel tudnád dolgozni az élet természetes dolgait (hogy pl. télen jégcsap lóg).

  • 2010.02.15 08:29:49Veg_

    2010.02.13 20:39:22nudlo
    Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön elérned valamit. Nem a második szülés hüvelyi uton c. témát, ami ha összejön se sokat segit hosszu távon. Azért drukkolok, hogy megleld valahol a leszarom tablettát a fiokban. Szerintem akkor lennél boldogabb, ha sikerülne kisebb elvrásokkal közeliteni a világhoz. Azt nem kivánom, hogy odáig eljuss, amikor az ember figyeli a világot maga körül, és a legnagyobb szarból is kihoz valami jót, pl. ha nincs más, csak lótrágya, akkor remekül rendbe lehet hozni a telken a földet. Ez egy szemléletmód, amivel szerencsém lett, és teljesen magamévá tettem. A te szemléletmódoddal már régen öngyilkos lettem volna - még a sajátommal is majdnem egy ponton. Tudom, hogy idáig eljutni a mindent kontrollálni vágyástól szinte lehetetlen. De szivesen odaadnék egy kicsit neked a szemléletmódomból, ha lehetne. Esetleg próbálj meg apróságoknál ugy állni hozzá, hogy kitalálod, mi legrosszabb verzió, és bármit, ami annál jobb, ugy figyelni, hogy no, ebből mi lesz? Azért irom, hogy apróságoknál, mert nehezebb szerintem a kontroll lazitása komoly dolgoknál.
    Ha a legrosszabb verzió, hogy kiköpsz valamit, mert nem izlik, inkább eljutsz a megkóstolásig. Most az lenne a feladat, hgoy a legrosszabb verzió: sérült gyerek, miközben veled is valami maradandó fizikai sérülés történt - ennél kategóriával egyszerübb történt, emészd meg. No ez még nem fog menni, azt látom. De próbálkozz kisebb dolgokkal :)

  • 2010.02.15 08:31:26Veg_

    2010.02.13 21:35:27nudlo
    Kretén tuti nem vagy, csak meg kellene tanulni picit lazitani :)

  • 2010.02.15 10:08:26Veg_

    2010.02.13 22:33:20nudlo
    Itt nem szoktuk unni és soknak tartani, akiről az az ember érzése, hogy valódi problémája van, az szokott sok lenni, akinek meggyőződése, hogy ő ismeri az éden kapuját :) A többieket max olykor kissé baszogatja vitában a másik fél, de itt vita se volt :)

  • 2010.02.15 10:59:47nudlo

    Veg_: Köszi, rendes vagy:)
    Igazából nem szeretem én ezt a nagy feltűnést...
    Egy ideje keresem a leszarom tablettát,csak mindig mire meglelném, elgurul:)

    Különben meg évekig voltam olyan negatív,mint a Rita, hogy csak a rosszat láttam mindenben, akkor meg folyton azt hallgattam, hogy legyek már egy kicsit bizakodóbb:)
    Valahol a közép utat kellene megtalálnom, ezért igazából örülök, hogy itt kidumáltuk a dolgaimat, mert egyrészt, biztos másnak is vannak ilyen jellegű kétségei, és akkor ez nekik is segítség. Másrészt, én megismerhetem mások véleményét a viselt dolgaimról.
    Igaz, hogy ez itt, elég sarkalatos, hisz Ti, amúgy az élet más területén, pl. munkában,nem láttok.
    Csak , és kifejezetten ez a problémám került előtérbe.
    Azért mindenképpen tanulságos volt:)
    Köszi:)

  • 2010.02.15 11:13:22Veg_

    2010.02.15 10:59:47nudlo
    Szerintem valahol az a különlegesség itt, hogy az életnek arról az oldaláról beszélhetünk problémaként, ami egy normál, kávéházi beszélgetésben ritkán jön elő. Összejön/nem jön össze, hogy jön össze (normál, rásegitettek, lombik), hogy születik, hogy alszik/nem alszik, eszik/nem eszik, mit játszik, és van-e tábla a gyerekszoba falán, és milyen cerka kell az oviba :) És utána nem lesz senki kibeszélés tárgya, hogy látod, a Juliséknak lombik lett, biztos nem áll föl a férjének :)
    Ráadásul egy halom info van szülőségre készülőknek is :)
    És jókat lehet hajtépni ki a szaranya témakörben is ;-)))))

  • 2010.02.15 11:19:33fantaghiro lesz a lanyom

    falán, és milyen cerka kell az oviba
    cerka

  • 2010.02.15 12:34:35verity777

    nudlo
    Asszem pont olyan vagyok, mint te. Szóról szóra értem, amit mondasz, tényleg, és pont ugyanígy éreznék ilyen helyzetben, mint te.
    Én teljesítménykényszeres vagyok, perfekcionista, kicsit depresszióra hajlamos és legrosszabb pillanataimban némiképp szuicid. Nekem is van egy olyan élményem / sérülésem az egészségüggyel kapcsolatban, amit 6 év alatt nem tudtam kiheverni. Pedig azóta sokat fejlődtem...
    Nekem sikerült a szülés. Igen, megerősített, hogy erre is képes vagyok. (Amit ésszel, könyvből, elméletben meg lehet tanulni, az OK. De ami ennyire fizikai, mint egy szülés, az nekem kihívás, feladat. Megoldottam...)

  • 2010.02.15 13:13:38nudlo

    Verity777: :DDD
    Nem könnyű így élni! Vagy neked mi a tapasztalatod?
    Azért nyugtass meg, neked is volt olyan az életben ami nem sikerült?

  • 2010.02.15 13:45:01verity777

    Persze.
    Elgyúrt az autó a zebrán. (Egy normális világban nem így működnek a dolgok, vagy igen?) Bevitt e mentő, másnap megműtöttek, előtte nem sokat magyaráztak, mondjuk agyrázkódás után magyarázhattak is volna... kb. 2 mondatot mondtak, teszünk bele fémet, de ugye majd kiveszik, hát persze. A műtét után meg kiderült, hogy kicsit megbénult a keze. Nem baj, helyrejön. Azt akkor nem értettem, miért van úgy meglepődve a doki. (Nem meglepődött. Megijedt.) helyre is jött 4 hónap múlva, közben biztattak, de egy pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy tényleg helyrejön. Utólag akárki orvosnak, gyógytornásznak meséltem a sztorit, annyit mondott: örüljek, hogy így megúsztam, nem szokott helyrejönni.
    Nem, nem örültem. Elvégre én csak a zebrán akartam átmenni, szabályosan.

  • 2010.02.15 13:49:58verity777

    Egyébként rengeteg minden nem sikerült, és sajnos MINDEN kudarcra emlékszem. Épp ezért nagyon sok energiát fektetek abba, hogy minden lehetséges kudarclehetőséget kiküszöböljek. Pl. az egyetemen a sajtóhibát is megtanultam...
    Ezért nem mentem pl. orvosnak. Sosem hittem, hogy fel tudok készülni a felvételire vagy túljutok az első két éven. Aztán meg hogy elviseltem volna-e, hogy a betegek nem úgy "alakulnak", ahogy kell.

  • 2010.02.15 14:00:55nudlo

    Verity777:
    Sajnálom, de örülök, hogy sikerült "testileg" kiheverni!

    Én inkább úgy mondanám,hogy vannak dolgok, amiket meg szeretnék csinálni, vagy el szeretném érni, vagy meg akarom kapni, de nem mindent. Vannak dolgok, amikben tök laza vagyok.
    A szülés, az 1 ilyen dolog, egyszer élünk és én akarom tudni, hogy milyen gyereket a világra hozni!!!Nem akarok úgy meghalni, hogy nem tudom átélni! Olyan, mint a szerelem megélése.
    A legtöbb ember szeretné átélni a szerelmet.
    Ez szerencsére megvolt/van:)
    Én szeretném átélni a szülést is:)

  • 2010.02.15 14:06:16verity777

    Én átéltem. A legjobb szó, amivel a végét jellemezném: megkönnyebbülés. Túl vagyok rajta, OK, megoldottam, minden rendben volt. Egy megoldandó feladatként kezeltem.
    Mostanában kezdek megijedni, hogy mi lett volna, ha... hogy mi minden történhetett volna.

  • 2010.02.15 14:13:07nudlo

    Tudod, mi a legnagyobb bajom? (És ép ésszel fel sem fogom,hogy miért)
    ...Hogy felvágták a hasam és az már soha nem lesz olyan mint volt:(
    Pedig nem ront rajtam semmit esztétikailag, mert eddig sem voltam egy topmodell, de hónapok kellettek hozzá,hogy felfogjam, nincs vissza út:(

    Persze, nem vagyok bolond,tudtam, csak nem akartam ésszel felfogni, gondolom ez is a védekezés egy formája, hogy valamiről nem veszel tudomást. Te biztos megérted, hogy miről beszélek!:)

  • 2010.02.15 14:20:39verity777

    Tudom. Értem. 100%-ig. Mondom, nekem is az a legnagyobb fájdalmam, amióta elütött az autó, hogy van a karomban egy lemez. (A hegről ne beszéljünk, mert az ocsmány, és érthető, ha utálom.) Mindig azt hajtogatom, hogy ez nem normális. Hogy normál emberben nincs vas (ilyen formában.) És ha férjem azzal poénkodik hogy terminátor, meg élő szövet a belső fémvázon, bizony még most is könnybe lábad a szemem.

  • 2010.02.15 14:34:23Veg_

    2010.02.15 14:13:07nudlo
    Jójó, de azért nem lesz soha olyan, mint volt, mert igy lett egy szép, egészséges gyereked, aki miatt gondolom a férjed is boldog.

    2010.02.15 14:20:39verity777
    Én is teli vagyok szögekkel, meg hurkokkal, meg mittomén, már gyerekkorom óta. És van rajtam kifejezetten randa heg is, mert nem a szépség volt a lényeg, hanem a müködőképesség. Mégse zavart soha se engem, se a pasikat. Akit zavar, azzal meg mit foglalkozzak? Különben is a szexepilem része :P Miért ne lennél ettől normál ember? Rengeteg totál normál emberbe épitenek ezt-azt, max besipol a reptéri kapu ;) A b. férjednek első alkalommal a könnybe lábadás helyett adtam volna egy szép nagy pofont a helyedben, és mivel te ismered a legjobban, tehát tudod az összes gyenge pontját, minden egyes alkalommal röhögve poénkodnék rajta. Pl. zavarja, hogy szörös az orra, akkor minden ilyen után megkapná (a pofon után), hogy mi a frászt akarsz, jetiorru? Majd leszokik róla. Ez a "poénkodás" utoljára cca középsős ovisoktól elfogadható, felnőtt embertől, pláne, ha férfinak tartja magát egy nővel szemben kb. a seggbunkóság kategória.

  • 2010.02.15 14:50:42verity777

    2010.02.15 14:34:23Veg_
    Teljesen jószándékkal poénkodik. Mondhatjuk, hogy ez a "terápia" része. Sokkal jobban vagyok, mióta vele vagyok.
    Nyilván ez az én kálváriám. Mármint hogy ilyen sajátos a lelkivilágom :)

  • 2010.02.15 15:09:06nudlo

    Veg_: Aranyos vagy:), de pont arról beszélgetünk Verity-vel, hogy mi nem vagyunk teljesen normálisak, hozzátok képest.
    Verity és én fogjuk fel a dolgokat "hülyén" hozzátok képest.
    Persze, hogy ép ésszel, mi is úgy gondoljuk, csak nekünk az "egonk" kissé túlfejlett.
    Remélem Verity nem haragszol, hogy a Te nevedben is írtam.:)
    Ha igen, javíts ki légyszíves!

  • 2010.02.15 15:22:33verity777

    2010.02.15 15:09:06nudlo
    Semmi baj, teljesen egyetértek. :)

  • 2010.02.15 16:26:45nudlo

    Verity777: Azért úgy örülök, hogy egymásra találtunk!:) Én már néha tényleg úgy éreztem, mintha a Marsról jöttem volna, hogy senki nem érti mi bajom van!:)

  • 2010.02.15 16:54:00verity777

    Én értem. :) Mintha magam hallanám. De a pszichológus jó ötlet. Ő legalább meghallgatja, mikor az ember ötvenedszerre mondja el: nem, ami velem történt, nem normális.
    Amikor mondom valakinek, hogy elütött egy autó 50-nel és végülis nem lett semmi maradandó bajom, mindig az a válasz: szerencséd volt. ÉS senki, de senki nem érti, amikor azt mondom: én inkább a lottó ötöst választottam volna...

  • 2010.02.16 08:04:01Veg_

    2010.02.15 16:54:00verity777
    No de nem az jutott, akkor abból kell a legtöbbet kihozni, ami van, nem? :)

  • 2010.02.16 08:52:10nyúlmama

    verity,nudlo, semmi közöm hozzá, de ha nektek nem jó, akkor csak jobb lenne, ha segítséggel jobbá lehet ezt tenni, nem? Merthogy visszacsinálni nem lehet ezeket a dolgokat, így élni meg még hosszú évekig nem az igazi-szerintem.
    Az meg, hogy vannak nagyobb bajok, igen, tényleg mindenkinek a saját adott baja a legnagyobb. De azért nem árt néha mégis elgondolkodni. Én igen csak átértékeltem a dolgokat, amikor kapcsolatba kerültem a rákos gyerekekkel.Pedig igen csak érintőleges kapcsolat . De mégis. Igenis, vannak a problémák között fokozatok.Jót tesz, ha az ember néha kilép a maga problémáiból, és észreveszi a másét. Mert esetleg rájön, hogy hoppá.

  • 2010.02.16 09:16:33Rosa Rugosa

    Élő szövet fémvázon?
    Szerintem ettől nem kell sírni... bár ha úgy mondta, akkor lehet rajta szomorkodni...
    Mi a nagy fiam csak olló kezű Edwardnak hívtuk, amikor műtötték a csuklóját tavaly és kidudorodott a fémkampó, amit később kiszedtek:), mert nem sikerült a gördeszkás mutatványa. De ő is csak nevetett.

  • 2010.02.16 09:19:28Rosa Rugosa

    Ja és az orrán van egy olyan heg, ami olyan, mint ha 2-3 himlőt elkapart volna rajta.
    A kórházban kitépte a lélegeztetőt egy éjjel újszülöttként és aztán már ment is egyedül a levegővétel.
    Mindig mondtam neki, ez a szexepiled fiam!
    És bár kamaszodik, nem zavarja.
    Mondom neki, kűzdelemmel kezdted az életed, győztél, úgy nézz erre a hegre.:)

  • 2010.02.16 09:37:47nyúlmama

    cvsk hogy ne higgye senki, hogy ez vele esett meg csakis: a sógoromat a járdán csapta el egy autó, combnyaktörés, fémek, nem dolgozhat a szakmájában-amit mellesleg nem bánt egy cseppet sem. Ennek már 20 éve.A lányom tanítónénijét szintén a járdán csapta el egy autó, a barátnője, és három gyerek volt még ott, azok megúszták, ő 6 hétig feküdt mozdulatlanul, mert csípőtörés, plusz boka.De élnek, ez a lényeg, mert ott is maradhattak volna.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta