SZÜLŐSÉG

Bébinapló: A három testvér veszélyes

2009. november 12., csütörtök 08:12

palko1111

Nem tudom, hogy menthetném meg Palkót Micitől. Pláne úgy, hogy a delikvens szemmel láthatóan maga sem kiabál segítségért. Nem, abszolút nem kiabál, inkább nevetgél boldogan, én meg a szemem sarkából lesem a fejleményeket, és drukkolok, nehogy Mici megbillenjen, és ráessen Palkó fejére. Pedig az, hogy most épp egy kicsit “balettozik Palkónak” (azaz Palkó fölött) semmi ahhoz képest, mint mikor fel akarja ültetni, emelni, a fejét erőszakosan erre-arra fordítani, tekergetni. Vagy amikor aranyosan a fülébe kiabálja, hogy “Szia Palkó!”, én meg látom, ahogy a gyerek összerándul és megsüketül egy percre, de aztán gyorsan összeszedi magát, és tovább mosolyog nővérkéjére, mert hát voltaképpen mindegy, hogy mi történik, lényeg, hogy VELE foglalkoznak, vele, Palkóval.

Tény, hogy sokkal kevesebb idő jut a harmadik gyerekre. Emlékszem, ahogy Lackóval annak idején végig nevetgéltünk egész délelőttöket, hosszan sétálgattunk (még akkor is, ha eléggé szenvedtem attól, hogy egyedül sétálgatok az utcán, és alig vártam, hogy ülni tudjon, hogy mehessünk a játszótérre), gügyögtünk, és még pihenni is tudtam, estére meleget főzni a férjemnek, nyugodtan vacsorázni, tenni-venni. Micivel már bonyolódott a dolog, de valahogy még mindig könnyebb volt. Mert míg Mici aludt délelőtt, én Lackóval játszottam, főztünk együtt, elmentünk játszótérre, és mikor Mici gügyögős korba lépett, akkor Lackó hagyott engem játszani Micivel, és egyedül épített sorokat az autókból, ezzel akár órákig elvolt magában. Délután mindhárman aludtunk, vagy ők aludtak, én meg csináltam a dolgom, és valahogy sokkal nyugodtabban telt az idő.

Aztán jött az ovi, állandó program lett az odamenés, a hazajövés, és Mici hiába lett az egyedüli gyerek itthon, valahogy minden felgyorsult, monotonná, kapkodóssá vált. És néha azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb volt kettővel, mint a sokszor nyűglődő Micivel egymagában. Aztán Mici is oviba ment, és Palkónak eleinte ez nagyon jó volt, mert nem volt zaj, és nagyokat tudott aludni, de az utóbbi hetekben már nem az alvás játssza a főszerepet, és bizony Palkó minden játéknak, társaságnak, programnak repkedve örül, lelkesen villogtatva két darab fogát.

A múlt hét ilyen szempontból király volt, mert Mici és Lackó itthon maradtak három napra, így többen nyüzsögtünk Palkó körül, amit aztán ő rendesen díjazott is.

Történt ugyanis, hogy el akartunk utazni négyesben pár napra vidékre, míg a férjem külföldön volt, így kivettem a két nagyobbat az oviból. Környezetváltozás, friss levegő, kert, dédi, unokatesó, tyúkok és Duna, ez mind tervbe volt véve, meg persze fű alatt azt gondoltam, majd így könnyebb lesz, nem csak én fogok egyedül szenvedni a három gyerekkel. Szóval klasszul kiterveltem a dolgot, ám a sors résen volt, észrevette, hogy lazítani akarok, és gyors mozdulattal influenzát bocsátott a vidéki rokonságra, úgyhogy itthon ragadtunk. A három gyerek, meg én. Mert azt azért nem bírtam volna a lelkemre venni, hogy a várva-várt és folyamatosan fülükbe duruzsolt “elutazunk a dédihez, nem kell oviba menni” után mégis intézményesítsem őket.

Szóval itthon maradtunk, bennem meg feltápászkodott a robot, beállítottam magamban a vekkert, reggeli-játszótér-ebéd-alvás-uzsonna-játék-vacsora, és hibernáltam az agyamat vasárnapig. Egy kicsit pánikoltam eleinte, bár így utólag azt mondhatom, egész jól alakultak a dolgok. Mert ugyan én rendesen kipurcantam hétvégére, de a kölkök nagyon jókat játszottak együtt, és még Palkót is tesószámba vették. Persze azért egy kicsit úgy felülről, de Palkó ettől is nagyon boldog volt. Lelkesen lihegve csorgatta a nyálát, mikor Lackó autókat mutogatott neki, és magyarázta, hogy melyik lesz majd az övé, és lelkesen nevetgélt, mikor Mici kismamikáskodott felette, azaz bevette Palkót a babái közé. Palkó pedig figyelt, nyúlkált a játékok után, sőt, néha komolyan bele is szólt a játékba. Lackó nehezen épített vasúthálózatából például olyan ügyesen emelt el egy fasínt, hogy a pálya egy része összeomlott, és Lackó úgy pörölt az öcsikéjével, mint bármelyik teljes jogú ovis haverjával.

Máskor meg türelmesen csurgatta a nyálát egy nagy szelet fasütire, amit a Mici tett eléje kistányérban, és mindketten nagyon elégedettek voltak. Mici azért, mert Palkó állandó nyitott szájából és cuppogásából arra következtetett, hogy a süti finom volt, Palkó pedig azért, mert beszélnek hozzá, ráadásul valami izgalmas színes dolgot toltak az orra alá, amit jó nézegetni. Aztán a teázásnál már nem volt akkora az idill, mert Palkó egy jól irányzott mozdulattal elkaszálta a szépen kikészített baba-teáskészletet, ami aztán nagyon érdekesen csörömpölve gurult szét a szőnyegen, én pedig még éppen időben érkeztem, hogy elmagyarázzam a sírógörcsbe ránduló Micinek, hogy ugye tudja, hogy Palkó még csak pici baba, nem kell rá haragudni. Palkó pedig, aki az egész történésből csak a teáscsészék csilingelésére figyelt, továbbra is lelkesen mosolygott Micire, lógatta a nyelvét és eregette a nyálát, épp mint Odie, Garfield haverja.

Nem rossz, nem rossz, tulajdonképpen egész rózsásan néz ki a jövő, már ami a testvérkérdést illeti, gondolom magamban, de azért nem akarok felesleges rózsaszín ködöket gyártani, be kell valljam, nagyon melós volt átvészelni az egyedül töltött háromgyerekes napokat. Aranyos kölkök ide vagy oda, részemről alig vártam a vasárnapot, hogy végre filmbe illő jelenettel vessem magam a hazatérő férj karjaiba, aki ugye apa is, méghozzá kipihent, és végre, végre itthon.

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.11.12 08:18:15Yakamoz

    Áááááááááá, dejó, dejó, kistesót most!!!! :)

  • 2009.11.12 08:24:43Meni

    Nagyon jo. Csak igy tovabb :D

    Magahoz a poszthoz nincs mit hozzatenni, igy kerek az eletunk, nekunk anyaknak, apaknak...

  • 2009.11.12 08:25:26ElsőÉva

    ez nagyon tetszett! :)
    aranyosak vagytok :)))

  • 2009.11.12 08:31:54mickimacko

    Panzej, nekem két tesóm van. Lesznek nehezebb időszakok, de az tuti, hogy nekik ez a legnagyobb ajándék, ők mindig ott lesznek egymásnak. Mi sokat csépeltük egymást, és volt idő, amikor mi már "nagyok" voltunk, és a kisebb tesót, aki 5 ill. 6 évvel volt fiatalabb nálam és a másik tesómnál, kirekesztettük, de mostanra legjobb barátok vagyunk. És ahogy nőnek, neked egyre könnyebb lesz, mert egyre jobban ellesznek egymással.

  • 2009.11.12 08:42:49Chelly2

    Ez nagyon jó írás volt ismét.
    Nálunk is hasonló a szitu. Csajszi ül a pihenőszékében és a bratyó odamegy "megtornáztatni", "hintáztatni". Én rosszul vagyok, hogy mindjárt összetöri szegény gyereket, de ő hatalmasakat sikít és nevet neki... Bármit csinál a tesó, az csak jó lehet. Kivéve, hogy nálunk tegnap megtörtént, hogy ráesett. Nem nagyon, de azért eltörött a mécses. nekem meg lett újabb párszáz ősz hajszálam

    Viszont már volt "összeveszés". A nagy lufija véletlenül a kicsi kezébe került. Na azt a dilit ami ment érte. Végül a pici kapott egy pici lufit. Így újra béke és nyugalom lett.

  • 2009.11.12 08:46:53mammina

    jajj de jo volt ma ezt olvasni. visszagondolni, mikor a nagyobbikom tologatta a jatekkocsiban a kisebbiket. 23 ho kulonbseg van koztuk, a pici volt ket-harom honapos, es viszonylag robusztus volt a jatekkocsi, hat engedtem. aztan jott a remek esernyos jatekkocsi, abban mar felvaltva tudtak tolni egymast. picikem karika labacskaival egy evesen tolta a harom eves noveret. :-) (csak akkor akartam elajulni, mikor kicipelte egyszer mert sirt ket hetesen, es kihozta nekem hogy megnyugodjon.) szuper volt a mai iras. koszi

  • 2009.11.12 08:49:44Erenya

    jaaaaaaaaaaaj megeszem! Ez kellett így reggelre, párommal itt röhögünk! (ők is hárman vannak, csak a korarány más kicsit)

  • 2009.11.12 08:56:16Laliath

    Ezt most nagyon jó volt olvasni.
    Az egyetlen baj, hogy most megint minél hamarabb vágynék a tesóra, pedig az első is csak alig 3 hós :)

  • 2009.11.12 09:00:45Meni

    Laliath, nalam is igy kezdodott a hormon-dili. Aztan egy ideig turtem, de vegul csak megszuletett 16 ho kulonbseggel a kisteso. Igy ket ev tavlatabol kicsit elkapkodtuk, az elso ev nagyon nehez volt, de most a vilag legjobb testverei, es nagyon boldog vagyok ha rajuk nezek, hogy nem fogtuk vissza magunkat. Szoval csak ovatosan...vagy hajra :)

  • 2009.11.12 09:05:35taracktapír

    Nálunk mostanában (bár próbálom betiltani), az a kölkök kedvenc játéka, hogy fürdés közben a nagy egy nagy porlasztóssal arcul köpi a kicsit, annak szeméből-orrából csorog a víz, és közben kacag és sikongat a boldogságtól. A nagy sunyiban teleteszi a száját kádvízzel, úgy tesz mintha játszana, ekkor a kicsi megkopogtatja a vállát, vagy hátát, esetleg megfogja a köldökét, mire visszakézből jön a köpés, utánna meg a gurulós kacagás. Aztán újra és újra a végtelenségig, én meg próbálok rendet csapni, viszonylag kevés sikerrel...

  • 2009.11.12 09:58:57drlucifer

    Imádom, hogy 3 gyerekem van! Az ikrek imádják a nagytesót, a nagy is őket, én meg próbálok nem odanézni, amikor Balu ölben hurcolja az ikreket... :D

  • 2009.11.12 10:12:29Szendiko

    Jó volt olvasni a posztot:) Nekem 2 tesóm van, 6 és 8 év a különbség. Voltak problémák, főleg amikor kamaszodtam gőzerővel:D
    Most hasonló lesz a helyzet, parázok is egy kicsit tőle. A fiam 8 éves, és nem tudom, mit fog szólni a karácsonyi meglepihez. Egyelőre várja, de közölte, hogy ha nem fiú lesz, akkor ne is számítsak rá:S

  • 2009.11.12 10:33:22macskaszemű

    Jó volt, ügyes vagy, hogy bírsz velük :).
    Engem most kettő úgy lefáraszt, minden plusz feladat - pl. a macskák etetése - is óriási erőfeszítést igényel néha.
    A kicsit Hálás Jószágnak hívom, annyira örül minden nyúzásnak-vonszolásnak. Ha kimarad valamiből, könnyeit hullatva ordít.

  • 2009.11.12 11:34:24Subbantósdi

    Panzej: nagyon aranyos a fiad!!!:o( Ami bánt, hogy írtam ide egy nagyon hosszút és egy az egyben elveszett. :oS És nincs időm újra begépelni.
    A lényege az volt, hogy nagyon egyet tudok érteni Veled, de fontos az is, hogy időnként pont a második vagy harmadik gyerek van valamiért elkényeztetve a szülei által, jó, hogyha ez nem egészségügyi okokból alakul ki, vagy mert végre fiú vagy lány született, mert ez később a testvérek között nagy problémákat tud okozni.

  • 2009.11.12 11:36:46Subbantósdi

    És nagyon fontosnak tartom azt is, hogy bár a második vagy harmadik gyerek időhátrányt szenved, ez igaz, de valamiben sokkal előrébb van, mint az első szülött, főleg, ha az sokáig volt egyedül, értem ezt szocializációs szempontból.
    Mert már beleszületik a "testvér-állapotba", amivel együtt már az elejétől megismeri, milyen lehet érvényesülni, versenyezni, viszonyítani egy idősebb és erősebb, tapasztaltabb valakihez, tanulni Tőle jót és rosszat is, persze és már adott az első játszótárs is, nem kell keresni ezért barátokat itt-ott vagy bőlcsödébe adni.

  • 2009.11.12 11:39:49Subbantósdi

    Nekem az a szívfájdalmam, hogy amíg a lányom egy önállóbb tipus volt, játék szempontól, magának valóbb és nem annyira kívánta sem az én sem más gyerek társaságát sokáig annyira intenzíven, mint láttam más hasonló korú gyerekeknél ezalatt a három év alatt, a fiam sokkal társaságibb, nyitott és ezért közös játékokra igényesebb természettel jött a világra, Ő igényelné, hogy többet csak Vele foglalkozzam játék és egyéb szempontból és hát ez sajnos nem megy...
    De talán, mert érzi, hogy másképp kell megkapnia a kellő figyelmet és törődést, nagyon figyel a nővérére, próbál Vele játszani és tanulni Tőle, szóval egyenlőre Ő jó öccs akar lenni, a lányom nem mindig kedves, aranyos nővére persze, de egy három éves kislány amúgy sem mindig könnyű eset, hisztériák, akaratosság és egyéb dolgokban, nekünk, szüleinek sem... :o)

  • 2009.11.12 11:54:20Medellin

    Na, ez jó mókának tűnik! Én fél éven keresztül leszek itthon 3 gyerekkel, akkor fog a legnagyobb oviba menni (ha felveszik):) Legalább tudom, hogy mire számítsak; csak épp nem pár napon keresztül:) De most rutinosnak érzem magam, és szinte mindegynek tartom, hogy 2 v. 3 kicsi tombol itthon. Aztán majd meglátjuk.
    De nagyon édesek a gyerekeid!

  • 2009.11.12 15:13:50Normi

    Subi, mi lett volna, ha lett volna időd újraírni mindent?:)))))

  • 2009.11.12 15:15:25Normi

    Panzej, nagyon jókat írsz, baromi képszerű, élvezhető. És tényleg kedvet csinál a sok kölökhöz.

  • 2009.11.12 15:25:16Miss Marple

    Jó olvasni az ilyet! Amikor múlt héten én néztem elébe egy hosszú hétvégének mind a néggyel itthon, hasonló érzések munkáltak bennem,de végülis jól zajlott minden, és a vasárnap este megérkező apjukat már pizsamában lepték el a gyerekek. Csak nem kell akarni semmi hasznosat csinálni közben... ;)

  • 2009.11.12 17:32:07zsemlemorzsa1

    Nagyon jó írás. És Palkó egyre helyesebb, micsoda csibészes arcot vág ezen a képen :)

  • 2009.11.12 20:53:28Felicitasz

    Nagyon jó írás, Panzej, élmény volt olvasni.

  • 2009.11.12 21:21:14kriszi

    Tessék, tessék, látjátok? Hogy fanyalogtak itt sokan Panzej terhesnaplóján, hogy miiiiilyen unalmas (nekem mondjuk az is tetszett, humoros volt, életszerű), aztán most egyre többen dicsérik :)

  • 2009.11.12 21:38:05cantaloupe

    Panzej, én, aki max. kettőt akarok, is kedvet kaptam háromhoz. Ez egy nagyon jó írás, az apavárás is ismerős, mikor zombiként csüggő karjaimból hull át a gyerek hozzá, véééégre. :)

  • 2009.11.12 21:39:50cantaloupe

    Kriszi, nekem a terhesnapló nem jött be, még emlékszem, hogy 3 egymást követő poszt is a bálnaságról szólt, de a babanapló meg a legjobb eddig az össze közül. Szerintem panzej rátalált a stílusára. :)

  • 2009.11.12 21:58:46dini78

    Panzej! Nagyon jó!!! Komolyan,mintha magamat olvastam volna. Csak nálunk még csak 1 gyerek jár oviba, a második a jövő héttől kezd! Éljen!!!!!! És hát a harmadik még csak 4 hónapos múlt, de már a másik kettő taszigálja, forgatja, táncol, ugrál neki és a harmadik gyerkőc önfeledt kacajjal ajándékozza meg a két "nagyot"! De nagyon strapás meló ez egy anyának!!!! És én is mindig annyira várom,hogy a férjem beessen. még most sincs itthon, de remélem, már hamarosan hazajön. na jó, most már mindhárom alszik, de akkor is, a tudat,hogy nem vagy egyedül 3 picivel, már az is annyira jó érzés! :DDD Nagyon jó írás volt!!! :)

  • 2009.11.13 09:05:29Panzej

    Sziasztok! Örülök, hogy tetszett! Cantaloupe, köszi a "best of" díjat! :-) A bálnához csak annyit akarok hozzáírni, hogy szerintem tök természetes, ha egy terhes nő a súlyával foglalkozik. Elképesztő, mennyire terebélyesnek éreztem magam, és hát igen, amellett, hogy egy kis alien nőtt bennem, én is nőttem körülötte, és ez foglalkoztatott. Ez van. Mindezek mellett a bálnákat én szeretem. Kár, hogy ezt mindenki csak negatívan fogta fel, én viccesen értettem. És tényleg úgy is éreztem magam, szinte úsztam keresztül az utcákon, hatalmasan és méltóságteljesen, akárcsak egy bálna. :-)

  • 2009.11.13 13:59:36zsiri

    Én még csak most olvastam a Palkónaplót, pedig mindig nagyon várom! És bár senkit nem érdekel már, de azért megosztom veletek, hogy nálunk még baromi messze van az ovi, szerencsére (H1N1, korai kelés, gyors reggeli, tesó felrázása a du-i alvásból, miegymás), viszont hol romantikus, hol borongós gondolatokkal tekintek a jövőbe, amikor immár hárman leszünk itthon. Itt van az altatás kérdése, a tesókérdés és a mármár szabadabb életem ismételt elvesztése. Hát igen, egy szopis gyerek mellől max 34 órára lehet elszabadulni, nincs esti buli, mert a legfeketéskor sorbaállok hogy szoptathassam, mire a ded alszik, már én is, hiába van még nyitva a mozi. Hahh (sóhaj....) ifjúkor!

  • 2009.11.13 14:00:15zsiri

    3-4 órára, bocs.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta