SZÜLŐSÉG

Lehetne császár nélkül, doktor úr?

2009. október 18., vasárnap 10:56 |

Történetünk szereplője, Liliom, természetes szülésre készült, az első baba mégis császármetszéssel született. Liliom csalódott volt, de bízott abban, hogy másodszorra sikerül majd. Orvost váltott, új kórházzal próbálkozott, és tudatosan készült a nagy pillanatra, ami ezúttal sem lehetett az övé. Nem élhette át a természetes szülést, nem tarthatta kezében magzatmázas kisbabáját. Amikor aztán harmadszorra is terhes lett, új utakat kezdett járni. Te is szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Az utóbbi időben rengeteg vita alakult ki az otthon szülés gyakorlatával kapcsolatban. Gondoltam, mint érintett, megpróbálom elmesélni az én történetemet, hogy két császármetszés után hogyan jutottam el természetes szülés után vágyva az otthon szüléshez. Előrebocsátom, hogy a személyiségi jogok védelme miatt a történetben mindenki kitalált névvel szerepel. Elsőszülött lányommal a hasamban, aki ma már iskolás, úgy gondoltam, hogy a terhesség és a szülés nem betegség, „felvilágosult”, értelmiségi nőként dolgoztam éjjel-nappal, az íróasztal mellől akartam a szülőszobára menni. Természetesen elvégeztem a választott kórház tanfolyamát, elolvastam és meghallgattam egy-két szüléstörténetet, ennél jobban azonban nem kívántam beleásni magam a témába. Úgy gondoltam, hogy választott orvosom megmondja majd, hogyan kell szülni, ha ott leszek, hiszen neki ez a munkája, ő ehhez ért, én meg máshoz. A kiírás napját túllépve egyre türelmetlenebb lettem, elegem volt a napi CTG-kből, így nagyon megörültem az első „fájásoknak”, melyek egy éjszakán keresztül rendszeresen jelentkeztek. Reggel vígan vonultam be a kórházba, hogy akkor én most jöttem szülni. Azonban az orvosom lehűtött, hogy ez még nem az igazi, ha akarom maradjak, ha akarom menjek haza. Mit volt mit tenni, kimentem a szüleim telkére, ahol az aktuális foci vb meccseit szurkoltam végig. A „fájások”rendszertelenek lettek, de maradtak, aztán éjjel tovább sűrűsödtek, így hajnalban felhívtam az orvosomat. Ismét bementünk a kórházba. Most már tudom, hogy nem kellett volna, mert ezek még csak a jóslófájások voltak. Itt rontottam el mindent.

A kórházban aztán a szokásos rutin következett: ügyeletes orvos, beöntés, borotválás, CTG, majd vajúdás. Az orvosom, amikor megérkezett, burkot repesztett, oxitocint kötött be, melynek hatására én rosszul lettem, hánytam, véreztem és nagyon megijedtem, mondhatni bepánikoltam. A méhszáj pillanatok alatt eltűnt, de a lányom nem akart elindulni, a feje még nem illeszkedett be. Egy vizsgálat után leesett a szívhangja, nem sikerült visszahozni, az addig nyugodt szülőszoba megélénkült, leszíjaztak, elaltattak és sürgősségi császármetszéssel, 15 perc múlva kiemelték a lányomat. Én kb. három óra múlva ébredtem fel, amikor is szerencsétlenségemre éppen gyerekorvosi vizit zajlott az osztályon, így a babát csak később mutatták meg. Szültem, szarul voltam, alig tudtam megfogni a lányomat, a férjemhez csak összeszorított fogakkal tudtam kicsoszogni, de küzdöttem. Ez lenne az anyaság?

Nagyon hálás voltam mindenkinek, hogy megmentették a lányom életét. Ezt gondoltam a szülés után egy évig. Aztán más utakat kezdtem járni. A lányom nagyon nyűgös baba volt, éjjel-nappal sírt, előbb a hasa, majd a fogai miatt. Egyáltalán nem erre számítottam, rossz anyának éreztem magam, állandóan kétségek gyötörtek, minden tartalékom elfogyott. Ez indított el az anyaság felé vezető úton.

Mikor a második lányom megfogant, tudtam, hogy csakis természetes úton szeretném világra hozni. Ekkor már olvasott voltam a témában, kismama jógára, kapcsolatanalízisre jártam. És nagyon akartam. Rengetegszer elképzeltem az elképzelhetetlent. Aztán a választott orvosom a hatodik hónapban közölte, hogy sajnos az ő kórházukban még saját felelősségre sem szülhetek császár után rendesen, mert az első gyanús jelnél tolnak a műtőbe. Hálás voltam az őszinteségéért, fájó szívvel új orvost és kórházat kerestem. A Vadvirág kórházban Lídia doktornő megnyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, menni fog a dolog, ne izguljak. Nem izgultam. A sors azonban megtréfált, a 34. héten szivárogni kezdett a magzatvíz. No, erre nem számított senki. Nem voltunk felkészülve a kistestvér fogadására sem lelkileg, sem fizikailag. A babaruhák a szekrény tetején dobozokban, a kiságy szétszedve, se pelenka, se házassági anyakönyvi kivonat és ami a legnagyobb bajnak bizonyult, a nagylányomnak sem ekkorra jeleztük a testvér érkezését. Ismét megijedtem.

Szerencsére Vadvirág kórházban nagyon bababarátok, engedték, hogy vajúdjak, hátha megszületik magától a baba. 24 órát kaptam a fertőzésveszély miatt. A babának esze ágában nem volt megszületni, még értékelhető összehúzódást sem produkáltunk. (Azóta tudom, hogy szivárgó magzatvíz esetén, ha nincsenek összehúzódások, megfelelő higiénia betartása mellett meg lehet várni a szülés igazi beindulását, feltéve, hogy mindketten jól vagyunk.) Sajnos Lídia doktornő nem sokat tett értünk. Mire megjelent, már készítettek elő a műtéthez. Sírva fakadtam, zokogva toltak a műtőbe. Szerencsémre gerincérzéstelenítést kaptam, nem altattak, így legalább egyből megnézhettem a lányomat, akit aztán koraszülöttsége miatt azonnal elvittek vizsgálatra. Mire engem kitoltak és kértem, hogy adják oda a gyermekemet, már jött a Cerny mentőautója és a kicsit átszállították egy koraszülött intenzív centrumba biztos, ami biztos alapon. Nekem csak egy fénykép maradt utána (amit nagyon köszönök a Cerny munkatársainak).

Mint később kiderült, szerencsére semmi baja nem volt, éretten született, de így is nehéz volt hazajönni. Akinek volt hasi műtétje az el tudja képzelni, hogy milyen lehetett naponta hatszor 40 fokban átcsoszogni egyik kórházból a másikba, mert császárost nem vesznek át, csak hitegettek napokon keresztül. Feküdtem a Vadvirág kórházban, szülés után, gyerek nélkül. Nagyobbik lányom fogalmazta meg a lényeget, mikor látogatóba jött, s megkérdezte, hogy hol van a kistestvére, és ha nincsen itt, akkor minek a pelenkázó, a pelenka, s mit keresek én itt. Ő otthon sírt, én a kórházban. Mikor világossá vált, hogy nem vesznek át a lányom mellé, hazamentem, hogy legalább a nagyobbik lányommal lehessek egy keveset. Így is nehezen fogta fel, hogy hova tűnök el állandóan.(A koraszülött osztályokon szerzett tapasztalatokról külön cikket lehetne írni..)

A harmadik babához időre volt szükségem. Ekkor hallottam több helyről is, hogy létezik egy szülésről, születésről szóló előadás-sorozat, mely nagyon szépen mutatja be az életnek ezen csodáját, s ha tehetem, hallgassam meg. Furcsállottam, hogy mindig olyan emberek mondták ezt, akik már korábban szültek. Mi újat tudhattak meg ott? Tanfolyamra nem volt időm, nem is nagyon érdekelt akkor, éltük a kétgyermekes családok mozgalmas életét. Közben több császárral szült barátnőm próbálkozott a természetes szüléssel kórházban, de sajnos senkinek sem sikerült.

Lányaim szépen nőttek, gyönyörű, egészséges, boldog gyermekek lettek. A kezdeti sírós időszaknak nyoma sem maradt. Mindenki azt mondta, örüljek, hogy ilyen szerencsés vagyok, ne rágódjam a múlton, azon változtatni úgysem lehet. Nekem viszont könnyes lett a szemem, ha eszembe jutottak a szülések, ha arra gondoltam, hogy még soha nem láttam újszülöttet, nem tudom, hogyan néz ki egy magzatmázas gyerek, nem tudom, milyen a köldökzsinór. Vajon kit pillantottak meg a lányok elsőként és mit gondolhattak, mikor életük első óráit, napjait egy inkubátorban töltötték? Fájó még most is visszagondolnom arra, hogy nagyobbik lányomat egy hét után is csak a ruhájáról ismertem meg. Ha átöltöztették napközben, nem tudtam, hogy melyik az én gyermekem.

Megszakadt a szívem, amikor kisebbik lányomat először meglátogatva a koraszülött intenzív osztályon a takarító néni mutatta meg az inkubátort, ahol ordított a gyermekem. Hozzá sem érhettem. Csak álltam és potyogtak a könnyeim. Szoptatás, ölelés, szóba sem került. Egy nap után benyúlhattam hozzá, s pusztán attól, hogy a hátára tettem a kezemet megnyugodott, csendben maradt. Mikor elkezdtem beszélni hozzá, kikúszott az inkubátor széléhez. Csodálatos pillanat volt. Azonban a látogatás szigorúan 30 perc volt háromóránként, utána menni kellett, s a sírás folytatódott.

Szerintem akinek gyermeke van az megérti, hogy ezek után másra vágytam. De hogy hogyan érhetem el azt a mást, még nem tudtam.

A második császár már fájt. Éreztem, hogy lehetett volna másképpen is. Lídia doktornő, mikor a hathetes kontrollon azután érdeklődtem, hogy harmadszorra lehet-e természetes szüléssel próbálkoznom, megpaskolt és azt mondta, hogy fejezzem már be, más örülne, ha ilyen jól nézne ki két szülés után, engem meg csak ez érdekel. Rosszul esett. És betelt az a bizonyos pohár.

Liliom

(folyt. köv.)

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.27 22:44:51manka78

    Nem, de H-tól komolyabbat ne várjatok.:)))

  • 2009.10.27 22:45:27manka78

    Nutella, még a tejfölös kenyérhez is.:))

  • 2009.10.27 22:47:00Moira

    tejfölös kenyér? anyám borogass (Rita után szabadon)

    a férjem evett régen borzalmakat )tejföl májkrémmel keverve, meg majonézes lecsót, brrr

    renegének igaza van, nutella lene mindenben, még a főzelékbne is. :-))

  • 2009.10.27 22:51:51manka78

    H! Hogy is készíted a zacskós paprikás csirkét?:)

  • 2009.10.27 23:12:10Moira

    zacskós paprikás csirke? az mi?
    az a knorr "omjós" izé amit reklámoznak?

  • 2009.10.27 23:16:06manka78

    H! Várjuk a receptet.:)

  • 2009.10.27 23:19:48Heatherette

    jaja. Knorr vagy Maggi. de tök finomak, és tartósítószer nélküli mindkettő. elkészíteni csak érzéssel, bébik, érzéssel, na de hát ehhez kell a tehetség :)

  • 2009.10.27 23:26:19manka78

    Taníts még mesterünk!:))))

  • 2009.10.27 23:30:00Moira

    H: érzéssel rakod a csirkét a zacskóba, a zacskót meg a sütőbe?
    Akkor ügyes vagy, kapsz egy kis virtuális vállon veregetést. :-))
    Egyébként ugyanezt csirke+fűszerek+zacskó kombóban elő lehet állítani házilag is.

  • 2009.10.27 23:31:44Heatherette

    miféle sütő? felforralom a vizet, érzéssel beleöntöm a zacskó tartalmát, és 10 percig rotyog. és kész :)

  • 2009.10.27 23:35:21manka78

    Moira! Mester H nem a Maggi fixeket használja, hanem a Rafinériát vagy mi a bánatos tökömet. Tudod, kész paprikás csirke, tésztával. Mondjuk, ha egyedül lennék én sem biztos, hogy főznék. Gondold el mennyi időt és pénzt takarít meg. A következő posztja szólhatna erről.:)

  • 2009.10.27 23:41:12Moira

    Én kérek elnézést, kevertem a dolgokat.
    Az is jó, istant csirkepaprikás. :-))
    manka: én egymagam is annyit szem, hogy megéri főzni (olyan apróságok, mint a hűtő/fagyasztó, amikben tárolni lehet a több adag ételt már meg sem említem), ráadásul a főtt kaja finom, főzni meg jó. :-)

  • 2009.10.27 23:48:58manka78

    Az igaz, én is szeretek főzni, és sajnos enni is. Rajtad legalább ez nem látszik, nem úgy, mint rajtam.:(
    Látjátok csak jók a fotók a receptek mellé, akkor nem kevernéd a dolgokat.:)

  • 2009.10.27 23:58:15Moira

    Akkor nem csak én szeretek pepecselni a konyhában.
    Szégyenlem is magam, hogy kevertem a rafinériát a fixxel. :-)))

  • 2009.10.28 00:01:12manka78

    Én csak azért ismerem ezeket, mert áruljuk.:)

  • 2009.10.28 00:06:57Moira

    cseles, én nem ismerem ezeket, nekem tizenkettő egy tucat mindegyik.

  • 2009.10.28 08:19:49manó99

    2009.10.27 20:29:42cozumel

    Én is szeretném!!!
    Légyszíííííííí.....



    Megértem a Tünde álláspontját,de azt ,hogy miért nem előre beszélték meg a változtatásokat nem.És akkor nem lett volna a mézes madzag.

  • 2009.10.28 08:41:49zolnaid

    Valaki kérdezte hogy vajon Liliom most teljes értékű nőnek érzi-e magát.
    Hát én erre látatlanban fogok tudni felelni, egyelőre, idén, igen, aztán jön majd a csalódás.
    Mint ahogy mindenkinél aki az életének megváltását eseménytől várja, (plasztikai műtét, esküvő a legtipikusabb példák) Aztán már nem biztos benne de kifelé még kommunikálja, ezzel magát győzködi (sokan itt meg is maradnak sokáig) aztán meg jön a pofáraesés.

  • 2009.10.28 08:54:57Temptation

    Nekem egyáltalán nem hiányzik Liliom sztorijának a vége, úgyis borítékolható, kb. úgy, ahogy Magenta tegnap írta.
    A borzasztó, iszonytató, középkori állapotok és szemlélet közepette lefolyt két császár után, nagggggyon tudatos, öntudatgóc Liliomka végre rátalál a csupa mosoly, csupa kedvessség szipi-szupi bábára, dúlára, sámánasszonyra, Vajákos Birire, és fájdalom nélkül, ajkán játszadozó sejtelmes mosollyal megszüli gyermekét.A végén pedig - ahogy egy jó Disney mesében illik- mindenki vidáman énekel. Még a szobaablak előtt ágaikkal vidáman integető fák is.Hazahömpölyögnek a hét törpék, és Liliom vállára burukkoló hófehér galambok szállnak.Az őzikék meghatottan figyelnek, és a boldogság kék madarai szálldosnak.Kábé (bár lehet még cizellálni).

  • 2009.10.28 09:06:09Tünde

    manó: ha nem a tervezett megjelenés előtti éjjel küldi el, akkor talán lett volna idő megbeszélni a változtatásokat.

  • 2009.10.28 09:10:46anyatájger

    Temptation :DDD
    ez most nagyon kellett nekem :)

  • 2009.10.28 09:12:40Silverveil

    Az őzikék meghatottan figyelnek :))
    Temptation, jót nevettem, köszönöm :)

  • 2009.10.28 09:35:59Temptation

    Örülök, hogy tetszett:-)

  • 2009.10.28 10:35:24psyché

    Temptation, ez nagyon jo volt.:-) Ennel jobban meg Liliom sem tudta volna megirni.

  • 2009.10.28 10:40:42manó99

    2009.10.28 09:06:09Tünde

    Nem rossz indulattal írtam .
    Ha nem lesz folyt. azt is sokan kibírjuk,ha lesz azt meg elolvassuk.

  • 2009.10.28 10:56:57Ribizlee

    Magenta és Temptation, köszi a mai röhögést! :-)

  • 2009.10.28 11:12:05Temptation

    Szívesen:-)

  • 2009.10.29 06:51:16Veg_

    Tünde: Magenta és Temptation hozzászólását tedd ki, mint Lilliom posztjának befejezését - gondolom az eredeti amugy is ilyesmi, mi ugy vesszük, hogy ő irta, és ugyanugy kifikázzuk :-D

  • 2009.10.29 07:52:07Temptation

    Veg_ :-)

  • 2009.11.09 10:55:54nudlo

    Sziasztok!
    Csak azért regisztráltam, hogy elmondhassam Nektek, én is belebetegettem a császármetszésembe. Már 1 éve volt, de nincs nap, hogy ne sírnék miatta. Nálam ez még a gyerekemhez való hozzáállásomban is meglátszik. Nem járunk sehova, nem barátkozunk. Képtelen vagyok, már hallgatni, ahogy a természetesen szült nők megmagyarázzák, hogy nem számít, hogyan születik a gyerek.Amíg nem volt gyerekem én is ezt mondtam:-)
    16 éve vagyok együtt a férjemmel, szóval nem valami elkapkodott kapcsolatból született a kisfiú. Tervezett és várt gyermek.
    De valami azon a műtőasztalon meghalt bennem....
    Mára már a házasságom is ráment, a barátaim sem hívnak. Gyakorlatilag tönkre ment az életem.
    Eredetileg terveztünk még 2 gyereket, de így nekem nem kell..
    A szülésnél ráadásul iszonyúan megaláztak az orvosok, ez sem könnyít a dolgomon. Külön véleményem van róluk.
    Liliom, nagyon megértelek!!!!!!

    Köszönöm,hogy elmondhattam.:-(

    Sziasztok!

  • 2009.11.09 11:16:00másutt

    Szegény! Menjél, szaladj, taxizzál egy pszihologushoz!!! Még fiatal vagy, előtted életed nagyrésze. A gyereked számít Rád!!! Egy dolog Neked szenvedni, egy egészen más dolog egy gyerek életét tönkretenni.
    (egy sürgősségi császározott mama tanácsa)

  • 2009.11.09 11:17:11manó99

    Enni idő után egy jó pszichológus biztosan tud segíteni.

  • 2009.11.09 11:17:50manó99

    Ennyi.Bocsi

  • 2009.11.09 11:20:43anyamadár

    2009.11.09 10:55:54nudlo
    Az már egy lépés a kilépéshez, a gyógyuláshoz, hogy tudod mi a probléma! :) Nagy-nagy előny! :)
    Kérj segítséget szakembertől ahogy Másutt is tanácsolja, nekem is sokat segített.
    Ha gondolod írj nyugodtan mélt (hicudzsi (kukac) freemail (pont) hu), elmesélem nekem hogyan sikerült feldolgoznom, mert sokszor nem is a szülés módja a probléma.
    Ha pedig mégis belevágtok a második baba vállalásába (rendbejönnek a dolgok) akkor van egy Mona Lisa csoport az egyik pesti kórházban ahol sok-sok segítséget nyújthatnak neked!

  • 2009.11.09 11:51:03rita a felcser

    Szerintem pszihiaternel a helyed.Ez depresszio.(lekepzelheto).

  • 2009.11.09 11:54:05rita a felcser

    Es ilyenkor nem a media a hibas,mi?
    Amelyik taglalja a temreszetes szulest bla bal,mikor a csaszar rata 30%???
    50 eve a csodadra jart volna a fel falu,eltetve a technikat es a szerencsedet.

  • 2009.11.09 12:34:16anyamadár

    Rita ebben igazad van a média is hibás, DE az a legnagyobb gond, hogy a csoportok fújnak egymásra ahelyett, hogy összefognának. Így keletkeznek a szélsőségek és a szerencsétlen kismama vagy ide tartozhat vagy oda, nem érzi a középutat.

  • 2009.11.09 12:43:53csutkababa

    ööö
    nektek nem gyanús kicsit nudlo?
    Erősen emlékeztet wolfika stílusbravúrjaira a hsz-e...
    Ha nincs igazam, bocs.

  • 2009.11.09 12:49:48anyamadár

    Csutka sebaj, akkor csőbe húztak. :) De ha csak egy százalék az esély rá, hogy igaz a történet már megérte próbálkozni a segítséggel! :)

  • 2009.11.09 13:33:17nudlo

    Köszönöm a jó tanácsokat! :-) Ennél sokkal több "negatívumra" számítottam.
    12 éve vagyok pánikbeteg.
    3 évig tartott,mire olyan állapotba hoztam magam (agykontroll, egyéb pozitív önképet erősítő tanfolyam, stb...), hogy gyereket mertünk vállalni....
    Sikerült jól visszaesnem......

  • 2009.11.09 13:38:42nudlo

    A médiának semmi köze az állapotomhoz. Az én családomban,még soha senki sem szült császárral.
    Anyu 2 gyerek (tesóm farfekvéssel). Tesóm 3 gyerek. Unokatesók is mind sima szülés .
    37 éves vagyok,mire kiheverem, már klimaxolok.
    Félreértés ne legyen: Senkitől sem sajnálom, a természetes szülést, csak én is szerettem volna átélni.
    További szép napot!

  • 2009.11.09 13:48:48manó99

    2009.11.09 13:38:42nudlo

    Nézd még jöhet hideg meleg.


    2009.11.09 12:43:53csutkababa

    Ki az a wolfika ?

  • 2009.11.09 14:13:09Farkasokkal táncoló

    Nudlo, a pánikbetegséget is gyógyszerrel kell kezelni, és nem agykontrollal, nem tudtad? Nekem a klímaxnál voltak pánikrohamaim, és a Xanax nagyon szépen helyrehozta, immár 8 éve nem is emlékszem rá jószerivel. Ha jót akarsz, akkor ne a természetgyógyászokhoz menjél meg más kóklerokhoz, hanem keress fel egy pszichiátert. Minél előbb.

  • 2009.11.09 15:24:18nudlo

    Bocsánat Farkasokkal táncoló, nem fejtettem ki bővebben.
    12 éve vagyok pánikbeteg. Az első 5 évem azzal telt, hogy orvosokhoz jártam. Pszichológus+ gyógyszerek Pl. Rivotril, Prozak stb.
    Aztán jött 1 pont, amikor azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább, nyilvánvaló, hogy magamnak kell valamit tennem. Ekkor fordultam az egyéb lehetőségek felé.
    Sikerült is évekig gyógyszer nélkül lennem. :-)
    Anyamadár, hallottam már erről a csoportról, de köszönöm, hogy írtál róla. (Az elmúlt 1 évem arról szólt, hogy tanulmányoztam, hogyan lehet szülni, császár után, de már feladtam, így jutottam el abba a bizonyos pesti kórházba.

  • 2009.11.09 15:25:43anyamadár

    2009.11.09 15:24:18nudlo
    Én nagyon szurkolok neked! :)

  • 2009.11.09 15:36:50nudlo

    Köszönöm Anyamadár,
    de már feladtam, túl gyáva vagyok hozzá.:-(

  • 2009.11.09 15:52:00nudlo

    Bocsánat Másutt, nekem is van olyan ismerősöm, aki szintén császárral szült, és semmi baja, megvonta a vállát és ment tovább. Ez mentalitás kérdése, illetve, hogy kinek mi a fontos az életben. Én 20 évig álmodoztam róla, hogy majd milyen lesz a gyermekem születése. Nekem ez fontos az életemben.

    Nem azért írtam, hogy sajnáljanak, ezt már régen megtehettem volna, tele lehetne az összes babás fórum a panaszkodásommal. Mindössze, csak el akartam mondani, hogy van akit igenis megvisel a császármetszés.
    Ennyi,és nem több.
    Amúgy évek óta a nudlo a nick nevem mindenhol, nézz utánam :-)

  • 2009.11.09 16:52:56nudlo

    Elnézést Másutt, az utolsó mondatom Csutkababának szólt:-)

  • 2009.11.09 17:05:45cozumel

    Nudlo

    en semmit nem tudok rolad, de nem lehet, hgy a korabbi psziches problemaid is azert voltak,
    mert mindenfele elvarasokat allitasz magad ele
    es ha azokat nem teljesited,
    akkor keptelen vagy rugalmasan elfogadni
    hogy mas megoldas is lehet jo?

    Nem ismerlek, csak feltetelezem, ez lehet a problema hattere...

    Szoval valamiert kialakult nalad egy rigorozus elvarasrendszer onmagaddal szemben, amiben a "ha szules, akkor az csak huvelyi" egy tetel...

  • 2009.11.09 17:54:35másutt

    Egyebkent en sokkolonak, es nagyon felhaboritanak tartom, es Ritanak ebben teljesen igaza van, a vaginalis szules isteniteset.
    NEM feltetlen a "mediara" utalok. Mindenhol, a csapbol is az folyik.
    A legtobb orvos sem szol semmit magarol a csaszarrol.

    A 6 hetes (hetente 1 ora) szules elokeszitomon, kb 5 percet beszeltek a csaszarrol osszesen. vagy 1 orat a kitolasrol. A csoportban 8 anya volt, abbol 4 csaszarral szult!
    Az egeszet ellegyintik, a szonyeg ala soprik...

    Az egyik tanacs, amit MINDEN terhes kismamaismerosnek adtam, hogy keszuljenek fel idegileg, hogy lehet, hogy csaszar lesz. MUSZAJ.
    Mert alatta es utana is minden mas, es tul sokunkat bamban es felkeszuletlenul vagnak.
    Aztan van akinek ez OK (nekem az volt) van, akinek meg nem.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta