SZÜLŐSÉG

Morzsi nem halt meg, csak alszik!

2009. október 13., kedd 09:41

ani

Amikor kisállatot veszünk a gyereknek, csak ritkán jut eszünkbe, hogy arról elmélkedjünk, mi lesz, ha szegény hörcsög, hal, papagáj, vagy a kutya beadja a kulcsot. Jó, nyilván mindenki tudja, hogy a legtöbb állatka rövidebb életű, mint azt mi szeretnénk, de az első időszakban örülünk, ha addig eljutunk, hogy normálisan gondozza a gyerek. Persze átsuhan a fejünkön, hogy mi lesz, ha meghal a kedvenc, de ez egy hanyagolható és legfőképpen távoli probléma csak, kis lépésekkel haladunk ugyanis inkább. Az állatok viszont nem szokták bejelenteni a halálukat, vagy esetleg elvesztésüket előre, szóval általában váratlanul ér minket a dolog, s akkor kezdünk el gondolkodni ezerrel, hogy mit mondjunk Pityunak, mi lett a degujával. Mondjuk meg neki face to face, hogy meghalt, szépítsük mindenféle történettel, hogy az örök vadászmezőkön kergeti a makkot, vagy vetítsünk hülyeségeket, hogy Rudi, az állat mármint remekül van, csak elköltözött? Persze az sem mindegy, hogy mekkora a gyerek, variáció azonban számtalan lehet arra, hogyan dolgozza fel a gyerek az elválást, a gyászt, azaz a veszteséget. Sőt, az sem, hogy mi mit gondolunk a témáról.

Talán még emlékeztek rá, hogy van, azaz volt egy papagájunk, Szotyi, akiről beszámoltam már az elmúlt egy évben. A becsempészett „volt” szócskával már gondolom észrevettétek, hogy cselesen utaltam a dolgok nem túl szerencsés folytatására, ugyanis Szotyi kilépett az életünkből. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy bedobtuk az unalmast és visszadobtuk az állatkát a feladóhoz, el kell mondanom, hogy – szerintem persze-, nagyon jól bántunk a papagájunkkal. Rengeteget volt szabadon, mindenféle neki való finomsággal etettük, nem hagytuk magára, mert ha valahová mentünk, hát jött velünk mindenestől. Aztán eljött tavasszal a jó idő, és azt hittük, hogy jót tesz neki, ha kitesszük egy kicsit a kertbe, bár bevallom, nekem voltak a dologgal fenntartásaim. Még az is átsuhant a fejemen, hogy lehet, hogy ez kínzás, mert mégiscsak látja a többi madarat röpködni maga körül, szóval lehet, hogy csak vágyódik szegény. Aztán egyik nap arra értem haza egy tízperces látogatásból, hogy a kalitka üres. Nem írom le, hogy milyen sokként éltem meg, rohangáltam az utcában. mint a hülye és „szotyiztam” vadul. Ez pont az évzáró napján volt, amit Panna úgy várt, mert kitűnő lett és a nap is máshogyan sütött. Járt az agyam, hogy akkor most mi legyen, hogyan tálaljam a dolgokat a gyereknek, aztán úgy döntöttem, várok vele estig. A tanteremben aztán lezsibbadtam, miután észrevettem, hogy a lányom jutalomkönyve, mi is lehetne egyéb, mint A papagáj című színes album, ekkor bedőlt a terv és úgy éreztem, hogy túl kell lennünk rajta. Így sírt a kitűnő tanuló gyerek kb. ötven döbbent ember előtt a folyosón, én meg álltam és tudtam, hogy rossz volt a dramaturgia, majd végül arra jutottam, hogy az élet a legnagyobb rendező.

Hazafelé aztán ettünk egy fagyit és próbáltam minden hülyeséget mondani, amit utólag bánok, mert mégiscsak 9 éves a gyerek, hogy kiszabadította a kalitkából a többi madár, és hogy milyen jó lesz neki, mert végre elmehet Afrikába. Igen, ezt a sok marhaságot mind én mondtam, de az vesse rám az első követ, aki nem mismásolt még el semmit. Aztán este R.E. eltorzult arccal fogadott, mert szerinte ezt a madárkát valaki kiette a kalitkájából (ki, hát a szomszéd macska), ráadásul az éppen megnyugodni készült gyerek füle hallatára világosított fel a bősz apa. Kész. Újabb síróroham, én pedig hozzáfogtam leenni R.E. fejét, mégis mennyi tapintat szorult belé?

Aztán gondolkodtam rajta sokat és arra jutottam, hogy végül is mi végre viszünk haza kisállatokat, ha nem az érzelmeink miatt? Mert persze társ és „játszópajtás” is egyben, de a gondozásukkal nevelő szándékunk is van. Azt pedig, hogy az élet már csak ilyen, születünk és meghalunk, nem árt, ha már kiskorban megtanulják a gyerekek és a helyén is kezelik (van neki?). Trükközhetünk, hogy jobb helyre költözött (miért, nem?), vagy, hogy elaludt és hagyjuk pihenni az állatot, mindenki saját ízlése szerint válogathat a módszerek között. S hogy egyszer, amikor szembekerülünk azzal a problémával, hogy hogyan mondjuk el a gyereknek, ha valamelyik szerettünk halt meg, majd újabb fejezetet nyitunk az életünkben.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.10.13 12:04:44Veg_

    Szerintem nem kell kamuzni. A gyerek nem hülye, pláne, ha már 9.
    Nekem az első egy hörcsög volt. Anyuékkal beszélgettünk a témáról (tudni kell, ő még az élő állatokat is utálja, viszont állatmán vagyok, amit elfogadott), halálról, temetésről, stb. Kitaláltam, hogy jó, akkor temessük el a Bumburnyákot. Keritett dobozt, kibéleltük kedvenc vattájával, hogy szeresse, beletettük közösen a hörit (azt is elmagyarázta, hogy a halottak után nagyon-nagyon kezet kell mosni, tehát utána jött a bősz kézsika), elvittük, és eltemettük a római romok közt, mert azt akartam. Mostani eszemmel már aznap kikaparhatta egy kóbor macska. Ezután elöször és utoljára hozott anyu haza állatot magától: szerzett nekem egy tök más szinü, de szintén aranyhörcsögöt, a dobozt ugy fogta, mint aki mindjárt földhöz vágja, de berendezni is segitett a helyét.

  • 2009.10.13 12:05:11Silverveil

    Amikor a legkedvesebb macskánk pusztult el, akkor mi is együtt sírtunk. Nekem az lett volna a természetes, hogy kiheverjük és később jön egy új macs, de Anyukám kb. azonnal akarta a macska utánpótlást. Csak az újabb doromboló szőrmók nyugtatta meg.

  • 2009.10.13 12:05:19Veg_

    Ez nagyon jó előkészület volt, mikor a nagymamám pár év mulva meghalt, akkor tudtunk beszélgetni ujra a halálról, és könnyebb volt elfogadnom, hogy nemcsak az állatok, hanem az ember is meghal. Emlékszem azt mondták, nem szeretnék nagyon, ha megnézném, mert máshogy néz ki, mint mikor még élt, és félnek, hogy nem birok elaludni, de ha szeretnék elbucsuzni, akkor megfogják két oldalról a két kezem, odakisérnek a szertartás elött, és addig maradok, amig akarom, ha azt akarom, ők eljönnek mellőlem.
    Ott álltam vagy negyed órát, ma is emlékszem, mennyi mindenen agyaltam kisiskolás fejjel, és biztos vagyok benne, hogy máshogy nehezebb lett volna felfogni. Utána a nagypapám nagyon kiborult, felajánlottam, hogy ha akarja, nála alszom egy darabig, anyuék is belementek, két hétig ott laktam, egész életemben akkor voltunk egymáshoz a legközelebb.
    Szerintem jó, ha egy kisállat halálán keresztül lehet beszélni a halálról, hogy ne akkor találkozzon elöször halállal, ha egy közeli rokon vagy barát hal meg, esetleg még gyerekkorban. Sokkal szörnyübb ugy, ha pedig letagadják, de megtudja, akkor nagyon durván érinti, rosszabb a halálhirnél :(

  • 2009.10.13 12:13:21opti

    Szerintem sem szabad ferdíteni. A halál bár szomorú dolog, de természetes. A lehető legegyszerűbben kell tálalni. Azt viszont nem szabad mondani, hogy a halott rokon vagy kisállat, stb alszik. Ez a gyerekben szorongást okozhat az alvással kapcsolatban.

  • 2009.10.13 12:15:17Veg_

    2009.10.13 10:28:57másutt: Azért nem a gyászruha a legfontosabb. Én spec sose hordtam, pedig lett volna miért. Gyerekre nem adnám rá, inkább ünneplőbe öltöztetném, szóval nem virágos ruha, de nem gyászcucc. Én max temetésen vettem fel talpig kormoránt. Viszont gyászszalagot folyamatosan hordtam, minden hozzátartozóm után. És kimegyünk a temetőbe halottak napja tájékán (is), de emlékszem, gyerekként sose erőltették a szüleim, beszéltek róla, megkérdezték, megyek-e, és ha nem akartam, akkor közösen gyertyát gyujtottunk a halottakért, beszélgettünk róluk, és nélkülem mentek temetőbe.

  • 2009.10.13 12:16:52Ribizlee

    szerintem a hazugság - még akkor is ha csak jóindulatból próbálják 'kímélni' a gyereket - sokkal nagyobb kárt tud okozni mint az őszinte szembesülés a halállal.

    a gyász egy szomorú és nehéz időszak, amit előbb-utóbb le tud zárni az ember. de ha egy gyerek utólag rájön hogy átverték, egy életre elvesztheti a bizalmát a szülők felé...

  • 2009.10.13 12:17:15Veg_

    Jah! A többiben egyetértünk :-) És én sajnos már sok temetésen voltam, abból 5 közeli rokon... :(

  • 2009.10.13 12:28:51Veg_

    2009.10.13 10:39:29mazsola84:
    Mazsola, te még jól jártál :( Én kisértem be késő éjjel a korházba nagyapámat, aki otthon lett rosszul, pár óra mulva meghalt, hajnalban megindultam intézkedni, telefonon győzködtem anyut (apu is, csak ő mellette állt), hogy nincs két perc alatt temetés, mindent el tudok rendezni, maradjanak ahol vannak (pont külföldön nyaraltak), egyedül intéztem mindent, anyu mikor hazaért, kiválasztotta az urnafedelet, és a koszoruszalag feliratát (telefonon egyeztettem, milyen virágot akar és hányat), hogy ugy érezze, ő is tett valamit. Mikor beszéltünk, baromi határozott voltam, de valami szörnyen éreztem magam :-(

  • 2009.10.13 12:30:41bridgeman

    A kék norvég? Nagyon szép a tolla!

  • 2009.10.13 12:36:43gorillka

    bridgeman: ... szétfeszített a rácsot és hussss, elrepült. :-)

  • 2009.10.13 12:39:33Zsuzsi főz

    Mazsola, nálunk az egyik kutya elaltatása után két nappal már megvolt az új, mert nem bírtuk nézni, ahogy a két öregebb kutánk befordul a harmadik halála miatt. Komolyan, azt hittem, lesz valami bajuk.

  • 2009.10.13 12:57:50Temptation

    mazsola: nem, mert a férjem lelkének még túl korai.....én nagyon szerettem volna.

  • 2009.10.13 13:04:30Veg_

    2009.10.13 11:03:31Silverveil:
    Hálistennek csak pár éve, keresztapámnál volt pap, apuval halkan megjegyeztük, hogy alkalomadtán kitörjük a nyakát, olyan szörnyü volt...
    Egyébként olyan temetésen voltam, ahol gyöngyörü tisztán beszélő, a családot is ismerő embert felfogadtunk/felfogadott az adott család, összegyüjtött minden infot,s mondott egy nagyon szép, összeszedett beszédet, illetve olyanon, ahol a halott egy régi barátja vagy kollegája beszélt.

  • 2009.10.13 13:40:15mazsola84

    Veg, anyámék is külföldön nyaraltak, de 6 lóval se lehetett volna visszatartani őket, h ne jöjjenek haza. Úgyse tudták volna jól érezni magukat.

  • 2009.10.13 13:43:58mazsola84

    Dédnagymamám meghagyta, hogy ünnepeljünk a temetése után. Meg volt: kaja a kedvenc éttermében, a faluból a kedvenc tangóharmónikása zenélt. Nekem a belem kifordult a dologtól, dehát a család ezt akarta...

  • 2009.10.13 13:47:26Silverveil

    Én ezért nem annyira szeretek nyaralni egyébként, mihelyst kiteszem a lábam otthonról azonnal történik valami :(

  • 2009.10.13 13:47:58mammina

    nalunk nincs mellebeszeles, direktbe mondjuk el ha van ilyesmi. persze a siras normalis, es kell is, egyutt is sirtunk mar, hiszen latniuk kell, hogy egy felnottnek is nehez ilyenkor, es gyaszolunk is, ezzel sokkal hamarabb felfogjak, hogy ez igy normalis korforgas, ez az elet rendje.

  • 2009.10.13 13:55:07trollkotze

    Nekem ez mindig olyan furcsa, amikor egy 8-9-10 éves gyereknek vetítenek a szexszel vagy a halállal kapcsolatban. Egy ekkora gyerek már iskolás, és mint iskolás sokmindent hall. Ha egy osztálytársának meghal valakije, és ő nem tudja, mi a halál, az szvsz rosszabb, mintha kíméletesen, de egyértelműen megmondták volna neki a szülei.

  • 2009.10.13 14:12:17nyul777

    Szerintem nagyon jó könyv gyerekeknek a halál témájáról:
    http://www.gyerekkonyvklub.hu/pernilla-stalfel-hal%C3%A1lk%C3%B6nyv-p-951.html

  • 2009.10.13 14:17:50anyamadár

    Keresztény szülőknek az elmúlásról:
    http://i28.tinypic.com/24wdawo.jpg
    "Nagyapa meg én"

  • 2009.10.13 14:26:45Kipikopii

    Nagyon jo tema (tobb ilyen kene). Szegeny Szotyi, Panna, mindenki. En sem tudtam volna magam frappansan kivagni ebbol a helyzetbol, foleg a papagajos jutalomkonyv lattan.

    Azert kivancsi vagyok, hogy aki ilyen hatarozottan allitja, hogy o majd kerteles nelkul megmondja a tutit, az mit csinal, amikor mondjuk nem a sajat kedvence hal meg (amikoris azert egyeztethetunk apaval, van egy kis idonk a strategia kidolgozasara), hanem lat az utcan egy elgazolt macskat, mokust, feszekbol kiesett madarkat. Es nincs ido gondolkodasra, egybol el kell meselni, hogy miert is "alszik" az ut kellos kozepen (rosszabb esetben beleivel kifordulva).

  • 2009.10.13 14:27:14baudolinA

    Ribizlee,
    én ezzel a szertartással úgy vagyok, hogy azt látom, hogy a temetés "milyensége" nagyon függ az egész a rokonságtól, a lelkésztől stb. Az apai nagyapám temetésén (8 körül voltam) a családtagok egyik része ordítozott, és verte magát a földhöz (nem őszinte sírás és szomorkodás volt, hanem teátrális hiszti), én pedig csodálkozva kérdeztem édesanyámat, hogy miért ordítanak a nénik (távoli rokonok voltak, nem ismertem őket), ha egyszer nagytata jó helyen van? Meg aztán a lelkész: olyan temetési beszédeket hallottam egyik-másik embertől, hogy a fülem kettéállt.

    Halott látványa: lehet, hogy ez durvaság, de én nem szeretném látni egyik családtagom hulláját sem. Az csak egy halott test, az nem az az ember, akit azelőtt annyira szerettem.

  • 2009.10.13 14:42:08Ribizlee

    baud, abszolút egyetértek. nálunk nem jellemző a családban a nagy, teátrális, vagy egyházi temetés, az utóbbi pár esetben hamvasztás utáni baráti/családi búcsúztatók voltak.

    Anyukámnak volt két éve egy nagy műtétje, előtte megbeszélte a családdal hogy halála esetén a hamvait hol szórjuk szét.
    Dédimama közelít a 80-hoz, szegény egyre jobban esik össze, már elkeztem felkészíteni a gyerekeket... és ő is rendelkezett már arról hogy hogy intézzük a dolgait.
    próbáljuk természetesen kezelni, néha nehéz, de hiszem hogy az őszinteség segít.

  • 2009.10.13 14:56:08barbicsek

    Szomorú történet :(

    Amikor gyerek voltam, kb. pont ez történt az én kis Gyurikámmal... Csak az ő támadója egy sólyom volt, amit valamiért épp a mi környékünkre hoztak ki reptetni. Szegény madárkámnak kitépte a lábát, borzalmas élmény volt. De szép temetést rendeztünk neki a hugommal :(
    Azóta se szeretem a sólymokat.

  • 2009.10.13 15:11:28cozumel

    Azert nem art vigyazni az elbol felvilagositassal.
    mert jon a kerdes, hogy "milyen az a halal"?

    cihologus ismerosok azt mondjak, hogy erre valaszoljam azt, amit en hiszek.

    OK, de en azt hiszem, hogy ennyi volt, a testet mar semmi nem mukodteti, ergo, szepen elrohad...ok, abbol meg fu no, es a nyuszikak legelhetik.
    De a legprozaibb ateista hozzaallasom van a temahoz.

    Nem hiszem, hogy a gyerek ezt beemelne...

    Szoval en probaltam az alvashoz hasonlitani, amibol ugye sose ebredsz fel, na ekkor jott minden este, hgoy "de anya fel fogok ebredni"?
    Fasza. Nem hogy reggel, de ejjel is jo nehanyszor. :S

    Szoval mostanaban kamuzok, abban az ertelemben, hgy a MIKOR kerdesre mar azt felelem: nagyon nagyon nagyon nagyon, belathatatlanul sokara (fog apa es anya meghalni, meg te is), holott ugye, a helyes valasz az lenne, hogy ki tudja?

  • 2009.10.13 19:44:05trollkotze

    Na igen, én sem hiszek abban, hogy majd a halálunk után Jézuskával találkozunk, szóval semmi megnyugtatót nem tudnék mondani... Akkor hazudjak?

  • 2009.10.13 19:56:10cozumel

    Troll

    ne hazudj, mert azt tuti leveszi a gyerek, ha nem meggyozodesbol mondod.
    Viszont az en "meggyozodesem" gyerek fejjel felelmetes perspektiva...

  • 2009.10.14 06:06:46Veg_

    2009.10.13 13:43:58mazsola84:
    A melletünk lakó kertszomszéd akart ilyen temetést... Előre mindent le is fixált (tudta, hogy max 1-2 héttel tévesztik el a dokik), a családnak csak egy telefon kellett, hogy most halt meg, vasárnap... Azt akarta, hogy hétvégén temessék, urnába a kedvenc fenyőfája alá, magnón menjen egész végig az általa összeválogatott kedvenc zenekupac, rendelt totál vegyes svédasztalt, pincérekkel, italokkal, lista volt a barátairól, akiket értesiteni kellett az időpontról, és az utcából is mindenkit meg kellett hivni.
    Gyakorlatilag vacsorával összekötött utcabál lett belőle...
    A család és barátok persze sirtak, de nagyon örültek, hogy minden olyan volt, ahogy ő akarta...

  • 2009.10.14 06:15:06Veg_

    2009.10.13 19:56:10cozumel:
    Félelemetes perspektiva? Már miért lenne az?
    Faternál nagyobb materialista nem lehetsz, muter ugyan hisz benne, hogy van fent valaki, de nullamód vallásos.
    Ne azt mond, hogy megdöglik, oszt elrohad.
    Azt mond el, hogy mindenki megszületik, él, lehetőleg minél tovább, és a végén meghal. Akkor szoktuk eltemetni. Ez maga az élet, és az élet ugy szép, ahogy van. Tehát a milyen az a halál kérdésre simán válaszold: az az élet vége. És akik itt maradnak, azok szomoruak, mert nincs már velük aki meghalt.

  • 2009.10.14 08:51:52mammina

    mikor noverem meghalt - en 18 o 23 eves volt - en teleaggattam a kepeivel a falakat es versekkel. egy ev utan elvittem a ruhait a voroskeresztbe, leszedtem a kepeket, de van egy amit mindenhova hordozok magammal, es van egy a lakasban barhol lakom, ami elott folytamatosan gyertya eg. nem tudom maskepp csinalni!! 16 eve nem tudom maskepp. a szuleim - leven a masodik gyermekuket temettek - keptelenek voltak velem beszelni, talan ugy gondoltak 18 evesen mar pont eleg felnott vagyok hogy megoldjam es ok valoban hasznalhatatlanok voltak honapokig. apukam total alkesz lett kb ket evre. aztan magahoz tert, jottek az unokak, es megtanultak egyutt elni a fajdalmukkal. tovabb tudtak lepni. megoldottam a magam modjan. mindket lanyom az o nevet kapta masodik nevnek. nekem sosem hazudtak a szuleim, es en is igyekszem egyenes lenni a lanyaimmal. (de temetobe sosem megyek!!!!! nem biiiirok kimenni!!!!)

  • 2009.10.14 09:09:19szövetszöcske

    Én sem járok temetésekre, nem birnám, hosszú sztori mért nem.
    A lányom viszont rákattant a témára, gondoltam nem ültetem el benne a rettegést, mindig műoptimistán, a lehető legjövőbetekintőbb fejet mutatva beszélgettem vele a témáról (ha már muszáj volt és megkerülhetetlen). Múltkor sétálok vele kettesben, aztán kifejtette jól, hogy milyen szép ez, hogy így ősszel megöregszenek a fák, meghalnak a falevelek, és hogy mire ő felnő én is öreg leszek, mire ő öreg lesz én majd meghalok. Meg hogy a természet örök körforgása is milyen szép, hogyha meghal, akkor majd fű meg fák nőnek belőle, ez neki hogy tetszik, meg az is, hogy a sírokra szép virágot szokás vinni, az is milyen szép dolog, biztos majd visznek az övére is.
    Nekem nagy gyomros volt ez a beszélgetés, neki meg teljesen természetes a téma, fesztelennek tűnt (engem az egész kicsit a Szép új világra emlékeztetett, mikor a kölyköket beviszik a kórházba, és fánkot etetnek velük, hogy a halált mindenféle szép dologgal kössék össze fejben, és folyton az járt az eszemben, hogy vajon túllőttem-e a célon, vagy ez így jó, hogy ez a halál dolog a kölöknek már nem akkora kereszt mint nekem).

  • 2009.10.14 09:16:29Meni

    Szovetszocske, szerintem valamit nagyon kurva jol csinaltal. Es ez nem smuzolas, de szerintem legyel buszke magadra meg a lanyodra, es ne agyalj tovabb dolgon. Remelemhetoleg megmarad a hozzaallasan ezen a szinten. En ismertem ilyen felnottet, es nagyon irigyeltem.

  • 2009.10.14 09:20:52szövetszöcske

    Meni, csak nekem ugrik össze a gyomrom, mikor a kölök erről beszél. Bár mutatom neki, hogy fesztelenül beszélgetünk, de valójában nem így van. Jön állandóan a természet körforgása szöveggel, és nekem ott gyomros.
    (őszintén szólva nem értem, mért pont ezt az egyetlen tabutémát kell neki állandóan feszegetnie, ami számomra is tabutéma...)

  • 2009.10.14 09:24:06Ribizlee

    esetleg pont azért 'feszegeti' mert érzi hogy tabu...
    neked miért gyomorugrasztó? van konkrét oka vagy csak valami gyerekkori tüske miatt?

  • 2009.10.14 09:30:51Meni

    Szovet, ertelek en. Nem hiszem, hogy csak azert csinalja a lanyod, hogy teged kiakasszon, azert ez eleg meredek lenne. Lehet hogy egyfelol erzi, hogy te nem komalod ezt a temat + benne is vannak felelmek, es igy probal teged meg magat is gyozkodni, hogy minden oke. De az is lehet hogy nem vagyok pszichologus, es hulyesegeket beszelek. Tenni mindenesetre szerintem semmit nem tudsz, majd csak megunja ezt a temat. Vagy beall Cure rajongonak :)

  • 2009.10.14 09:39:11szövetszöcske

    Mindig is vonzódott az ilyen szabályos-körforgásos dolgokhoz. Tetszett neki, hogy a nap órákból áll, a hét napokból, az év évszakokból, szokta ezeket mondogatni. Ez az egész mostanában az őszváráshoz kapcsolódóan jön fel neki (és nemrégiben volt haláleset is a családban), csak nekem fura, hogy nem negatív kontextusban jön elő a dolog, hanem kb. úgy, mint hogy várjuk az őszt, mer akkor majd leesnek a falevelek, érik a dió, meg a telet, mert akkor jó hideg van és esik a hó, ugyanígy várjuk az öregséget, utánna meg a halált, amikor majd hoznak a sírunkra virágot, meg fű nő belőlünk. Brrr. Gyanítom tetszik neki, hogy ez is kerek. Mindegy, majd csak jön a tél, és akkor majd a tavaszt várjuk...

  • 2009.10.14 09:52:02Ribizlee

    szövet és NEKED mi bajod a témával?

  • 2009.10.14 10:00:27baudolinA

    trollkotze,
    nem tanácsot akarok adni, csak leírom, hogy nálunk mi volt. A családomban több ref. lelkész van, én pedig kiléptem. Több okom is volt rá, az egyik az, hogy "elvesztettem a hitemet", ha lehet így fogalmazni.

    A lényeg az, hogy a gyerekek 4-5 korukban tőlem is kérdeztek ilyesmit, de mivel nem én vagyok a szülő, ezért előre rákérdeztem a szüleiknél, hogy mi legyen. Szerencsére azon az állásponton voltak, hogy ne hazudjak. Úgyhogy én őszintén megmondtam, hogy "nem tudom". És azt is, hogy vannak emberek, akik másképp hiszik (és itt jött egy körkép a fontosabb vallásokról). Ahogy elnéztem, nem okozott bennük hatalmas törést. Megkérdezték, hogy "de nem félsz, hogy nem tudod, hogy mi fog történni?" És arra is őszintén válaszoltam, hogy de, egy kicsit félek. De egyelőre csak azt tudom biztosan, hogy a halál az élet vége.

  • 2009.10.14 12:16:09Veg_

    2009.10.14 09:09:19szövetszöcske:
    Szerintem jó voltál, nem görcsölt rá...

    Mindenkinek máshogy megy. Mióta 11 évesen meghaltam már egyszer, engem spec nem ijeszt meg a halál gondolata, tök jól elterveztem még gyerekként a temetésem - azóta is ugy gondolom :-) Viszont attól félek, hogy esetleg leépülök, és évekig nyálcsorgató, pelenkába dugott idiótakén kell élnem. Akkor már inkább üssön el a vonat, vagy essek ki a 30. emeletről.

  • 2009.10.14 12:21:44Veg_

    2009.10.14 10:00:27baudolinA:
    Fater mondjuk ezt lepasszolta muternak, aki a halál kapcsán elmondta, hogy melyik vallás mit gondol a témában. Mikor megkérdeztem, ő mit gondol, mondta, hogy szerinte az élet vége, lehet szép és kevésbé szép vég is, és szeretné agyilag frissen megélni, lehetőleg idős korában, ami vagy összejön, vagy nem.
    Gondolom jó az, ha tudja a gyerek, hogy azt, mi lesz utána, a felnőttek se tudják pontosan.

  • 2009.10.14 13:27:15Firuse

    Szerintem 9 évesnél kisebbnek is el lehet mondani, csak úgy kell fogalmazni, hogy megértse. Amikor én 6 körül lehettem és megtudtam, hogy meghalt a nagyapám, sírtam persze, szomorú is voltam, de tudtam, hogy ez azért történt, mert a papa már nagyon idős volt és a betegségekből sokkal nehezebben gyógyult fel mint én. A legutoolsóval nem tudott megbírkózni a fáradt teste. Valami ilyesmi volt anyu szövege akkor és én értettem, hogy a nagyapám meghalt, többé nem beszélhetek vele és hogy miért történt.
    Én úgy gondolom, hogy a gyerek nem hülye, csak nem ismer olyan sok szót, ezért egyszerűen kell fogalmazni, hogy megértse. Mindentől nem óvhatjuk őket, de segíthetünk nekik az elfogadásban. Szerintem az őszinteség a legjobb. Ha az a papagály egyszer csak eltűnt, akkor eltűnt. Te kerested, de nem lett meg. A kislányod biztos ezt is elfogadta volna. Vagy nem?

  • 2009.10.14 14:23:33Gunde Larsson

    Alapból agyament dolog, ha hazudunk a gyereknek. Mire lehet az jó? Megkíméljük a kis lelkét? És a későbbi csalódás?

    Mindig az igazat kell mondani, akárhány éves is a gyerek. Az igazat is lehet kíméletesen. És akkor nem veszítjük el a bizalmát.

  • 2009.10.14 16:36:35baudolinA

    Veg_
    egyébként én is attól félek inkább, hogy leépülök, és terhére leszek néhány embernek. A végrendeletemben benne lesz, hogy amennyiben olyan balesetet szenvedek, ami miatt teljesen lebénulok/kb. elvegetálok, akkor kapcsoljanak le. Tudom, hogy Mo.-on nincs eutanázia, és nem hiszem, hogy egy egyszerű szállítással (Hollandiába) megoldható-e a dolog. Utána kell még néznem.

  • 2009.10.14 16:55:50Temptation

    Svájcban van eutanázia, talán a XXI. sz. beharangozójában láttam, vagy a Házon Kívűlében.
    Mindenesetre az e heti műsorban van szó egy férfiről, aki már nem akar tovább élni a betegségével, és oda vitette ki magát.

  • 2009.10.14 17:18:54baudolinA

    Temptation,
    és csak ennyi, hogy kivisznek, kérvényezed, és kész? Bocs a többiektől, ha morbid vagyok...

  • 2009.10.14 20:58:03cozumel

    Szovet, Veg_

    na ez az, hgy EN kepes vagyok ezzel a sztoikus nyugalommal szemlelni a temat, de Szocske-lany koromban nem voltam kepes.
    S szerintem a gyerekek tobbsege nem az, akarmilyen szepen is beszel rola szulo.

    Ugyanis, a gyerekben sokaig ott a termeszetes onzes, es leszarja a circle of life-t, o igenis haragszik, duhos, amiert Szimba apukaja meghal, hiszen ha a kisoroszlanok elveszthetik az apukajukat, akkor a kisfiuk is, sot, lehet, hogy az anyukajukat is, es ez igenis felelmetes gondolat a gyerek fejeben.
    Mert neki apu es anyu KELL es kesz.

  • 2009.10.15 07:30:45Veg_

    2009.10.14 16:36:35baudolinA:
    Miután végignéztem az általam ápolt nagyszüleim teljes és abszolut leépülését, hát... :(

  • 2009.10.15 07:48:05Veg_

    2009.10.14 20:58:03cozumel:
    Nem értem, hogy mit akarsz ezzel a sztoikus nyugalommal? Mert ugy max saját halálára gondol az ember, ha felkészült rá, vagy már átesett rajta. Vagy szivtelen dög az illető.
    És igen, a gyerek haragudjon, szomorkodjon, sirjon, legyen dühös, beszéljen róla sokat, vagy bármi, ami neki konkrétan jó. És segitsd neki megtanulni, hogy tudja meggyászolni az ötdekás hörcsögöt, a rotit vagy a nagymamát. És ha láttok egy uton heverő macskát, akkor az nem alszik, hanem magyarázd el a halált ott, mert kisebb sokk, minél kevésbé kötődik ahhoz, ahol elöször látja. Eddig erről beszéltünk. Senki se irta, hogy sztoikusan vonjon vállat: megnyuffant a nagyi, na és.
    Arról beszéltünk, hogy a halál az élet része, befejezése, és erről, ha lehetőség adódik rá, beszélni kell a gyereknek is.
    És hogy két napig siratja a hullámospapagájt, miközben folyton a mama kezét fogja, vagy amig neki igy könnyebb, addig értelmileg akarja feldolgozni, és beszél róla, ha ugy adódik - mert pl. ősz van -, az ebből a szempontból mindegy.
    Pl. Szöcske gyereke most értelmileg dolgozza fel, ha idősebb korában hal meg valaki hozzá közel, talán érzelmileg is komolyabban dolgozza fel, mindenesetre nem fog rettegni és elzárkózni a halál gondolatára. Ami nagyon fontos, hiszen az fix, hogy mindnyájan születünk és meghalunk.
    A kettő közti időt meg jó lenne minél kevesebb pánikkal, rettegéssel és minél több boldogsággal eltölteni...

  • 2009.10.17 23:15:02Zuschka

    Édesapám a nyáron hunyt el, 16 éves húgomat nagyon megrázta a halála, előforul még, hogy sír miatta vigasztalhatatlanul. Illetve van, aki vigaszt nyújt számára.. A 4 éves öcsénk (neki más az apukája) legutóbb odament hozzá, és vidáman azt mondta: "Ne sírj, hiszen igazából nem halt meg, hiszen itt van velünk, itt maradt a szívünkben!"
    És ha lehunyjuk a szemünket, láthatjuk... (: Megdöbbentő volt, hogy ez egy ilyen picike ember, a mi "babánk" szájából hangzott el. Sokkal többet értenek, mint mi azt hisszük.

    Egy évvel ezelőtt el kellett altatni a kutyánkat. Az öcsém először úgy tűnt, elfogadta, hogy a kutyánk, a kutyája elment az angyalokhoz, de pár nap után sírva kérte, hogy "mostmár jöjjön vissza, légyszi, jöjjön vissza", na akkor a szívem megszakadt érte :(
    Nem olyan rég kérdezte, látszólag is hosszas töprengés után, hogy vajon a Jennynek van-e szép otthona az angyaloknál, és szeretik-e az angyalok őt annyira, mint amennyire mi szerettük? :,(
    Megnyugtattuk, azóta nem aggódik... Hamar lett másik kutyánk, de mai napig emlegeti Ő is Jennykénket, és sokszor mondja, hogy nekünk igazából 2 kutyánk van, csak az egyik az égben lakik már. Megkönnyezem

  • 2009.10.18 09:23:01manka78

    A gyerekeknek tényleg van vmi érdekes radarjuk. Szerdán veszítettük el a nagymamámat. Tegnap temettük, állandóan dédit emlegeti még a kicsi is.:(
    A 8 évesünk már felfogja, mit jelent a dédi halála, mégsem vittük a temetésre. Kicsit szeretném még ez ügyben burokban tartani.

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta