A Nagy Terhesbiznisz meg a Nagy Szüléslutri

Zanza!

Azt mondják, a születni meg meghalni drága mulatság, jól gondolja meg mindenki... Hát, ezt az igazságot a mostani hetekben mindkét oldalon megtapasztaljuk, így van, márpedig megszületni és meghalni megúszhatatlan bármelyikünknek. A Poronty babás fórum, úgyhogy nézzük csak a megszületés körüli dolgokat, hagyjuk a temetést most. Amúgy az is megérne egy misét valahol máshol. Nem a hálapénz vagy a szülési tarifa. Az csak a folyamat vége, a jéghegy csúcsa, a legnagyobb falat egy hosszú-hosszú sorban.

Megcsinálni egy gyereket még hálistennek nem kerül pénzbe, kivéve az orvosilag asszisztált eseteket, amikor viszont sokba. Ha maradunk a hagyományos útnál, akkor az első tennivaló, mikor teherbe esünk, nem a gyertyafényes vacsora (az sincs ingyen...) melletti beszélgetés, a fenét. Hanem hogy elcaplatunk a gyógyszertárba-drogériába, és veszünk egy terhességi tesztet 7-900 Ft-ért. Parásak és lököttek (mint én, akinek ugyanaznap a férje is vesz egyet), vehetnek mindjárt többet is. Nálam kettő eladó, bontatlan csomagolásban.

Ha van két csík, akkor hamarosan a nagy öröm mellett mindjárt bekerülünk a Nagy Terhességi Tájékozódó Terepfutásba (labor, AFP, UH, védőnő, terheskönyv, CTG és egyéb bűvszavak). Meg a Nagy Terhesbizniszbe.

Elmegyünk a dokihoz, ugye. Ha ráérünk vagy muszáj vagy már bejárattuk, akkor SZTK (ez max. 1-3 ezres boríték, de különleges esetben az se), ha viszont magánrendelő (mert órákat kell várni amúgy, mert csak őbenne bízunk, mert nála szültük az előzőt, mert nem nála szültük az előzőt és csalódtunk...) akkor bizony 5-18 ezer. Alkalmanként. És ez innentől általában ismétlődik havonta. Tehát összesen legalább hat-hétszer. És ha elég menő környéken rendel, akkor morogva fizetjük esetleg a parkolást is, Pesten pl. nem keveset.

A doki azonnal felkér, hogy szedjünk terhesvitamint, folsavat. A receptre kapható folsav nem lenne drága, de legtöbbünk nem is tudja, hogy létezik. Vesszük tehát a komplex terhesvitamint, támogatás nulla, ár 1800 és 3500 Ft között. Havonta.

Aztán kezdjük kinőni a ruháinkat. Sorok írója szentségelve vette tudomásul, hogy míg a saját normálfarmerjaiért soha nem adott még ötezer forintnál többet, a terhesfarmer ennek a két és félszerese. Ráadásul pár hónapig kell, utána soha (nálam legalábbis), hol itt az ár-érték arány? Persze lehet használtan, turkálóból, stb. de a netes kereskedéstől elriasztott, hogy a fotón esetleg nem látszik a vörösborfolt vagy a hasadás, viszont az eladó valahol Bács-Kiskun megyében tartózkodik, a postaköltség meg az enyém. A turik nem igazán álltak erre rá, börze csak jó három hét múlva. És rettegve várom a novembert, hogy mi újság télikabát-fronton. Pusztán az ár-érték-kihasználtság miatt ahhoz sincs nagy kedvem, hogy utána 5-8 évig hordjak egy sátrat, miután megint 34-36-os méret leszek majd.

Aztán persze a különvizsgálatok. A hasbaszúrásokat a TB támogatja ugyan, de azzal jár a vetélési kockázat, meg persze az ajánlott egy hét pihenés, az „ajánlott” 60-50 százalékos táppénzzel együtt. Ha viszont a 95-97 százalékos vérvizsgálatra szavazol, azt ki kell fizetni, ultrahanggal együtt 28-30 ezer. Viszont a leletet aznap a kezedbe nyomják (utána még mindig kérhetsz amniót), és nem kell otthon csücsülni félpénzért. Ja és nem vetélsz el. Nem is értem, lehet költség szempontjából a TB jobban járna a vérvizsgálattal, és csak az indokolt eseteket küldeni amnióra, amihez ugyanúgy kell a laborháttér, meg legalább 2-3 rutinos szakember a procedúra levezényeléséhez.

És kedvencünk, a babamozi néven ismert 4D ultrahang, DVD-vel. Amit vagy összeköthetsz egy kötelező vizsgálattal, vagy nem. Az István kórházban tevékenykedő alvállalkozó ugyanis OEP vizsgálat esetén nemes egyszerűséggel letiltja a DVD-re írhatóságot, tessék jönni hobbiból, de csak keddenként délután, tizennégyezerért. Kiegészítő fizetés az OEP mellé, csak a DVD-ért nincs. Ha pont akkor tetszik lenni 20 hetes, akkor jó, ha nem, megszívtad. Sorok írója az amúgy kedvesen tájékoztató hölgyet hallgatva erősen elgondolkodott egy olyan szolgáltatáson, amivel mobiltelefonon át lehet papucsot vagdalni a beszélgetőpartner fejéhez. Szerintem rettenetes nagy üzleti lehetőség lenne, én biztosan igénybe vettem volna.

Aztán jönnek a variálható elemek: mindenki igyekszik rád beszélni valamit, de ezek legalább nem megúszhatatlanok. Övterelő, terhestorna-DVD, kismamajóga és Pilates, aquanatal és intimtorna-tanfolyam , kapcsolatteremtés a magzattal, okos könyvek, szívhang-hallgató, csíkok elleni krémek, határ a csillagos ég, egyik sincs három-ötezer alatt, de lazán szaladhat hatszámjegyűre is az ár. A többgyerekesek, szegényebbek általában ezeket hagyják ki.

Kórházi cucc: eldobható bugyik és nagyméretű betétek, utóbbiból hozzánk vághat ugyan a kórház is párat, de nem mindenhol és nem eleget. Szoptatós hálóing és melltartó – az utóbbi ára szintén nem kevés, öt éve ötezer alatt itt se kaptam semmit. Pedig váltás is kéne. Sajnos ez megúszhatatlan, a szopis melltartónkat meg vagy megtartottuk az előzőből, vagy nem.

Ha veszélyeztetett terhesek leszünk és kiírnak táppénzre, akkor rögtön bukjuk a fizetésünk felét-negyven százalékát, ráadásul ennek beszámításával kapjuk majd a TGYÁS-t is majd. Remek.

A csúcs persze a Nagy Szüléslottó. Egy szülés ugye önmagában lutri. Készülünk egy gyertyafényes természetes szülésre, a vége sürgősségi császár. Vagy a programcsászár előtti harmadik napon elindul a baba magától kifelé. Meg a köldökzsinór, meg a vérzés, meg a koraszülés meg minden. Elindulunk az egyik kórházba, és landolunk a másikban.

De ehhez a lottóhoz speciális elemek is adódnak, kívülről. Ha nem választunk orvost-szülésznőt (mert mondjuk nincs kedvünk-lehetőségünk kifizetni az öt-hatszámjegyű, a fizetésünk többszörösét kitehető tarifákat), akkor lutri lehet a hozzáállás, sajnos néha a hozzáértés is, nekem pl. azért kéne talán fizetni, hogy hagyjanak állva, mert nem tudok fekve szülni. Másikunk azért fizet, mert nem akar gátmetszést, a harmadik meg azért, mert az előzőnél az ügyeletes benézte, esetleg a kutya se figyelt rá, a baba meg oxigénhiányos lett, lehetett hordani korai fejlesztésre, szintén sok pénzért.

Nade ha meg választunk orvost. Mi van, ha egy születésnap után jön felfele Keneséről, útközben belecsúszik egy kamionba, vagy odaér, csak éppen 23 órája van talpon a mi tolófájásunknál? Vagy mellettünk a Gizi is épp azért fizetett, hogy ő legyen vele, és sajnos a Gizinek meg nekünk is egyszerre indultak a kétpercesek? Vagy a baba a 37. héten gondolja meg magát, a doki meg épp konferenciázik Miamiban?

Aztán boldogan megszüljük a babát végre, és...közlik, hogy nincs szabad ágy a gyerekágyas osztályon, menjünk a nőgyógyászatra, front és szüléscsúcs van. Hiába verjük a habot, hogy mi a külön alapítványi szobát akarjuk, azt már elfoglalta a Gizi, a fene egye meg, két órával korábban megszült. Ha viszont Gizi még a kitolásnál tart, akkor visszük a különszobát mi, és fizetünk mint a katonatiszt, éjszakánként 7-13 ezer Ft-ot, hogy ne üljön rá a szobatárs náthás hozzátartozója az ágyunkra, miközben mi szoptatnánk. Mert a szülés árában ez már nincs benne.

A szülés ára, hah. Legutóbbi szülésem óta alaposan megváltozott a tájkép, a számok hallatán az első gondolatom az volt, hogy inkább megszülöm költségtakarékosan a kerti csap mellett. A fix tarifák tapasztalatom alapján az utóbbi években kezdtek tömegessé válni, addig mindenki adott-adhatott amennyit tudott. A bezárt kórházakból, átalakított osztályokról azonban tömegével küldték el a szülészeket és szülésznőket, a szétkergetetteket a sajátos orvosválasztási rendszer következtében ugyan befogadhatták más kórházak, de sok esetben csak úgy, hogy használhatják az infrastruktúrát, hozhatnak beteget, de rendes munkaviszony, fizetéssel, magyarán státusz az nincs. Tehát meg kell élni a magánrendelésből és abból, amit a kismama a szülésért fizet. Jöttek tehát a fix tarifák. A többiek meg szépen átvették. Mi meg fizetünk, ki ezért, ki azért.

És hogy ezt ki mire fordítja, az szintén változó. Ismerek szülészt, aki sokmilliós Jaguárra, és olyat is, aki ezekből a pénzekből és saját maga által kitalpalt szponzorációkból korszerűsített szülőszobát, vajúdót, szerzett alternatív eszközöket, kádat, zuhanytálcát, csempét és CTG-t. Bele az állami kórház közepébe.

Aztán hazamegyünk, és közben észrevétlenül már bele is kerültünk a Nagy Bababizniszbe, légzésfigyelő, fejőgép, kiságy, babakocsi, szoptatós tea, ruhák és pelusok és krémek, forgó és zenélő izék, határ a csillagos ég, de ez már egy másik történet. Mindez akkor, amikor soha nem látott szükséged volna a pénzre, de soha nincs rá olyan kevés esélyed, hogy meg is keressed, egy nyüszögő, bugyborékoló apró csomag mellett, aki a nap huszonnégy órájában magának követel.

És aztán persze ismét költhetünk jókora összegeket fogamzásgátlásra. Hacsak nem akarjuk újrakezdeni nemsokára az egészet.

Vakmacska

Blogmustra