SZÜLŐSÉG

Kilencen a szülőszobán - szülés Indiában

2009. május 24., vasárnap 08:44 |

Női nőgyógyászok, sok (fölösleges) beavatkozás, védőnők hiánya és hat kötelezően bent lévő személyzet a szülésnél.

india

Gdorka második szülésének történetét meséli el, amelyben az indiai körülményeket is ábrázolja. Szeretnéd megosztani szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!

Nagyon érdekes tapasztalat volt Indiában megszülni Borit, második kislányunkat. Mikor megtudtuk, valamikor május elején, hogy megint gyereket várok, nagy dilemmával találtuk szemben magunkat, mégpedig hogy otthon, vagy Indiában szülessen-e meg a baba. Hosszas hezitálás után az előbbi, vagyis az indiai szülés mellett döntöttünk. Nem baj, legalább ilyen szempontból is megismerhetjük kicsit az itteni életet. Hát megismertük...

A terhesgondozás itt természetesen másként működik, mint otthon, az embernek van egy választott szülészorvosa, és ennyi. Védőnő nincs (ez annyira nem is hiányzott, mondjuk, bár ha valaki az első gyerekét várja, szülés után megnyugtató, ha valaki megnézi a köldökcsonkot, és van kitől kérdezni, ha kell), a szülésznő fogalma is csak a falvakban és a nyomornegyedekben ismeretes, ott viszont általában orvos nincs a közelben. A várandósság alatt havonta kellett járni tehát az orvoshoz, aki minden alkalommal megmérte a testsúlyomat, a vérnyomásomat, és miután kézzel kitapogatta a méhemet, centiméterszalaggal megmérte a „baba hosszát", vagyis a méh tetejétől a szeméremcsontig vett távolságot. Ez elvben mindig akkora kellett volna, hogy legyen, mint ahányadik hétnél tartok, és már elég hamar elkezdett izgulni, mikor egy centiméterrel kisebbet mért. Eleinte ennek az lehetett az oka, hogy Bori keresztben feküdt, aztán meg az, hogy már a 34. héttől nagyjából beékelődött a feje.

Rendszeresen elküldött ultrahangra, hogy ellenőrizze a baba méretét, az ultrahangos orvos (nagyon kedves nő) pedig rendszeresen mindent rendben talált, és nem értette, hogy mi ez a nagy izgalom. Őszintén szólva, én sem. Csak azért, mert nem szedtem magamra annyi kilót, mint Fannival, még nem éreztem, hogy bármi gond lenne.

A szülés előzményeit az jelentette, hogy a 37. heti vizitkor a doktornőm (itt az otthoni gyakorlattal ellentétben a legtöbb nőgyógyász nő) közölte velem, hogy a következő hét péntek-szombatján ő nem lesz itt, mert elutazik egy konferenciára. Mondtam, semmi gond, ilyen előfordul. Majd a következő hét kedden, amikor ismét mentem a rutinvizitre, meséltem neki, hogy vasárnap reggel egy pár órán keresztül nem éreztem Bori mozgását, de aztán a kiadós reggeli után nem sokkal minden rendben volt. Rögtön lejegyezte a kismama naplómba, hogy „csökkent magzati mozgás". A szokásos súlymérésnél 30 dekával kevesebbet mutatott a mérleg, ezt is nagyon rossz jelnek vélte. A lényeg az, hogy kitalálta az orvos, elküld CTG-re, nézzék meg a baba szívhangját. Mivel nem volt megelégedve az eredménnyel, ultrahangra is elküldött. Ott mindent rendben találtak, visszamentem az orvosomhoz, aki azt mondta, hogy neki az ultrahang nem ad elég információt (akkor minek is küldött el vajon?), ne is menjek haza, maradjak ott, feküdjek be, hogy az elkövetkező 24 órában még három CTG-t csináltathasson. De már ekkor azt rebesgette, hogy hacsak nem történik valami csoda, és nem mutat teljesen más, jobb eredményt a CTG, akkor ő szeretné beindítani ezt a szülést.

Ugyan nem azonnal, de végül hajlandó voltam befeküdni, így elvégezték a három CTG-t, amiből kettő egy kicsit jobb lett, a harmadik pedig jóval jobb (nem csoda, tudtam végre rendesen enni-inni). A nővérkék közben bizonyos időközönként vérnyomást és lázat mértek, mintha nem is kismamaként, hanem valami nagybetegként kerültem volna be a kórházba.

Délután jött a doktornő, megnézte a leleteket, megállapította, hogy némileg javultak, majd közölte, hogy akkor most maradjak benn, ő este beindítaná a szülést zselével, azt másnap reggel meg kell ismételni, és akkor délutánra legkésőbb baba lesz. Ismét közöltem, hogy márpedig én nem töltöm benn az éjszakát, több mint egy napja nem láttam Fannit, hazamegyek, és ha nagyon muszáj, holnap reggel visszajövök, és akkor beindíthatja. Az első válasz az volt, hogy ez nem lehetséges, nem mehetek haza, aztán mikor kitartottam a hazamenetel mellett, mégis beleegyezett a reggeli visszatérésben. Már eddig is kezdett nekem gyanús lenni a dolog, de valahogy egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs olyan nagy szükség arra a beindításra. A doktornő mindenféle statisztikákat idézve azt mondta, hogy 5% esély van arra, hogy valami baj legyen, én meg úgy voltam vele, hogy ekkora esély mindig van, ha addig minden tökéletesnek látszott a várandósság során, akkor is. Még mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, közös megegyezésre, most először a terhesség alatt belső vizsgálatot is végzett, és megállapította, hogy a méhszáj érett, egy ujjnyira nyitva vagyok, a baba bármikor jöhet, amikor neki jól esik.

Miután konzultáltam egy másik orvossal, és úgy döntöttem, hogy nem hagyom beindítani a szülést, szerda este hazamentem. Csütörtök éjszaka nagyon erős, de se nem sűrű, se nem túl rendszeres fájásaim voltak, fel is ébresztettem a férjem, hogy lehet, hogy szülni fogok, de aztán sikerült tovább aludni, és másnap reggel még mindig egy darabban ébredtem fel.

Nem így a következő reggel... Bár a péntek este nyugodtan telt, éjjel fél kettőkor tízperces fájásokra ébredtem, és a harmadik vagy negyedik után ébresztettem is Lacit, hogy lassan ideje hívni a dadust, hogy Fanni ne maradjon egyedül, mi pedig esetleg menjünk be a kórházba. Így is lett, négy körül értünk be, ekkor már olyan ötpercesek lehettek a fájások. A doktornőm tehát konferencián volt, a maga helyett kijelölt orvost, akit soha életemben nem láttam, nem volt kedvem hívni, gondoltam, majd az ügyeletes orvos megteszi ezt helyettem.

Mikor megérkeztünk a kórházba, éjszakáról lévén szó, az ügyeleti bejáratnál kellett bemenni, ahová hatalmas betűkkel volt kiírva, hogy EMERGENCY. Ehhez képest, csak unatkozó embereket láttunk, a pultnál komótos papírkeresés indult, mikor mondtuk, hogy ki vagyok és miért jöttünk, aztán mikor látták, hogy fel-alá sétálok és hevesen lélegzem a fájások alatt, felküldtek a szülészetre azzal, hogy majd Laci visszajön a papírmunkát elintézni. Arra gondoltunk, vajon akkor is ilyen lazára, ráérősre veszik a figurát, ha, mondjuk, jön valaki, ömlik belőle a vér és hiányzik a fél karja?

india2

Fent a szülészeten nem igazán akarták elfogadni, hogy éjnek idején szülni jöttem, és mivel jobb ötletük nem volt, gyorsan lefektettek és feltettek a CTG-re. Ettől szuper kis fájásaim azonnal lelassultak és gyengébbek lettek. Már ott tartottam, hogy letépem magamról a berendezés részeit képező kis korongokat, amikor jött az ügyeletes orvos, egy fiatal nő, aki valószínűleg vezető kolléga nélkül nem sok mindent tehet. Megvizsgált, megállapította, hogy három centiméternyire nyitva vagyok, fájásaim vannak, és szülni fogok. Hát ez utóbbit én is meg tudtam volna mondani, ha figyelnek rám is picit, nem csak a CTG-re. Ekkor reggel öt körül lehetett. Végre lekerültem a gépről, Lacit elküldték bejelentkezni, mert addig nem kaphattam szobát, míg ő le nem perkált egy csinosabb összeget előlegként lent az ügyeletes portán.

Mikor negyedóra elteltével visszajött és bejutottunk a szobába, ismét jobbak lettek a fájások, így kis idő elteltével bevettük magunkat a zuhany alá. Laci a szobában is, a víz alatt is hősiesen masszírozta a derekamat, én pedig éreztem, hogy nagyon jó úton haladunk, a testem pontosan tudja a dolgát, és annak megfelelően cselekszik is. A forró víz ismét csodákat művelt, volt, hogy egész sokáig nem is éreztem fájásokat alatta, pedig biztosan kellett, hogy legyenek, mert mire egy órával később befutott az orvos, egy nagydarab, hangos indiai nő, már 7-8 centiméternél tartottam. Rögtön mondta is a nővérkéknek, nem sok időt hagyok nekik, és lehet, hogy baba lesz. Még megkérdezte, hogy szeretném-e, ha burkot repesztene, mert az felgyorsítaná az eseményeket, mondtam, várjunk még kicsit, és ezt el is fogadta.

Ide adaléknak kívánkozik még annyi, hogy a saját orvosom íratott velem még korábban szülési tervet, holott nekem ez nem lett volna fontos. Ebben majdnem mindent elfogadott, összesen két dologra mondott nemet. Szüléskor azt akartam, hogy nyugi legyen, és ne legyen bent sok ember, illetve, hogy hagyják a placentát magától megszületni, ne kapjak injekciót. Az előbbire azt mondta, hogy hat embernek bent kell lennie rajtunk kívül (végül heten voltak), az utóbbira pedig hogy nem szeretné, ha olyan sok vért veszítenék. Az első dolgot kénytelen, a másodikat kelletlen, de elfogadtam. Az olyan részletekbe, mint hogy nem szeretnék borotválást és gátmetszést, de szeretnék beöntést és én magam megválasztani a vajúdó és szülőpozíciót, gond nélkül beleegyezett.

Az orvos érkezése után nem sokkal átvezettek a szülőszobára, amelyik úgy nézett ki, mint egy jobbfajta műtő. A szülés itt kezdett vicces lenni. A sürgősségi bejárattal ellentétben ugyanis, ahol mindenki nagyon ráérősen dolgozott, most Lacival úgy éreztük magunkat, mintha épp a Vészhelyzet egyik jelenetét forgatnák, nem pedig egy teljesen normális várandósság végét jelentő szülést készülnének lebonyolítani. Hét állig zöld műtősruhába öltözött nő sürgölődött benn, a ruhán és a maszkon kívül még szintén zöld nejlon kötényt is viseltek. „Bocsánat, tévedésből a mészárszékre kerültem volna?" Az első percben elment az áram, szegény doktornőt rövid időre megfosztották a műtőkre jellemző hatalmas lámpák fényétől, de, a generátornak hála, ez a sötétség csak pár pillanatig tartott.

Ekkor még hátra lehetett a vajúdásom legvége, és elfogadott szülési tervemen felbuzdulva, én négykézláb szerettem volna lenni kicsit, esetleg szülni is, ha úgy adódik. A hangos doktornő elkezdett kiabálni - nagyjából a szülés végéig ez is maradt a használt hangerősség - hogy most mi a csudát művelek, ő így nem tud szülni. (Azt hittem, én szülök éppen, de lehet, hogy tévedtem...) Ismét rám erősítették a CTG-t, ami nagyon praktikus volt, ugyanis elvonta a figyelmemet, azt lestem, hogy mennyit bippeg percenként, ahelyett, hogy a fájásokra figyeltem volna. A szülőszobán eltöltött idő során végig balhéztunk egymással, Laci és én a doktornővel, hogy nem akarok se infúziót (mi a csudának, minden ment a maga útján, a legnagyobb rendben), amiben nem is tudom mi volt, fájdalomcsillapító vagy hormon, ugyanis a doktornő csupán annyit kérdezett, hogy akkor indíthatja-e a cseppeket, és igencsak zokon vette, mikor mondtuk, hogy szó sem lehet semmiféle cseppekről. De a balhé fő témája a gátmetszés volt, ugyanis mi hajtogattuk, hogy nem akarok gátmetszést, ha valaminek történnie kell, hát az repedés legyen inkább, mire a doktornő rögtön a legrosszabb szcenáriót festette elénk, mi van, ha olyan nagy a repedés, hogy azonnal sürgősségi műtétre van szükség, stb. stb., és nem akarta elfogadni, hogy márpedig nem és nem akarom, hogy vágjon. Végül szerencsére nem avatkozott be, volt egy pici repedés, amit ugyan össze kellett varrni, de továbbra is tartom, hogy ezzel jártam jobban, mintha nekem esett volna a szikével.

Mikor aztán a burok is magától megrepedt, és minden készen állt a baba érkezésére, végre én is úgy éreztem, hogy ideje lenne megfordulni, talán jobban esne lefeküdni, és úgy kitolni Borit. Ekkor persze a rossz irányba indultam el, beleakadtam a CTG madzagjaiba, amikor pedig megfordulni igyekeztem, begörcsölt a csípőm. Valahogy mégis sikerült átküzdenem magam a hátamra, ekkor be akarták tenni a lábamat a kengyelbe, de miután végiggondoltam, hogy akkor nem lesz minek nekitámaszkodnom, hogy erőt fejtsek ki, inkább mögé támasztottam a sípcsontjaim, és úgy toltam (ez másnap kék-zöld foltokként meg is mutatkozott a lábamon). Ekkor hoztak vagy tíz darab zöld anyagot, és úgy betakarták az alsó felemet, hogy semmit sem láttam már magamból, így sajnos azt is csak éreztem, mikor az első igazi tolásra (mivel kiabáltak, hogy ne hagyjam abba, toljak csak) kibújt Bori egy darabban.

Rögtön el is rabolták kislányomat, (bár szerencsére a szülőszobán belül maradt) és kiszívták az orrát. Ezután megkaptam egy percre, próbáltam mellre tenni, de már tépték is ki a kezemből, hogy el kell vinniük, és Laci felügyeletével ezt meg is tették. Arról is ennyit, hogy a szülési tervben az is szerepelt, hogy rögtön szülés után szeretnék egy óra együttlétet az újdonsült babával és Lacival hármasban, nyugalomban... Laci és a baba tehát eltűntek a látóteremből, rajtam elvégezték az „utómunkálatokat", visszavittek a szobámba, és vártam és vártam, hogy viszontláthassam családtagjaimat. Kb. egy óra elteltével ez meg is történt, és a doktornőm ugyan korábbi kérdésemre azt válaszolta, hogy semmit nem kell hoznom a kórházba, mindent kapunk (ez nagyrészt így is volt), Borit csupán egy lepedőbe bugyolálva kaptam vissza, és szegény fél napon keresztül pelenka és ruha nélkül volt, egészen addig, míg Laci haza nem ment és vissza nem jött.

Szerencsére azonban azóta soha nem felejtjük el se bepelenkázni, se felöltöztetni Borit. Örült is ennek úgy tűnik, mert evett, aludt, hízott, figyelt, ahogy egy kisbabának kell, és az esti síráspartikat leszámítva nagyon boldog, kiegyensúlyozott csecsemő volt. Most pedig már egyéves is elmúlt, és várja, hogy kistestvére szintén Indiában lássa meg a napvilágot.

gdorka

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.05.24 13:20:02Meni

    :D

  • 2009.05.24 13:38:30baudolinA

    rita,
    akkor jövök az ellenpéldával: a szinkrontolmácsolás az agy kihasználtságát és igénybevételét tekintve az agysebészek és a légi irányítók munkájával ér fel. A tolmácsok között rengeteg a nő, a másik kettőben inkább férfiak vannak. Tesztoszteron? Egy nagy frászt. Legalábbis nem vettem észre, hogy a női kollégák között túltengene.

  • 2009.05.24 13:49:55másutt

    az aeromodellezeses peldat en sem ertem.
    vitathatatlan, hogy vannak olyan teruletek, amik jobban vonzak a fiukat. egeszen kicsi koruktol. mas jatekok, stb.
    ennek semmi koze a szuleszethez.

    de a nogyogyaszat nem ilyen... olyan orszagokban, ahol a szulest nem vettek ki a szulesznok-babak-dulak-noi orvosok kezebol, nagy szamban reprezentalva vannak.
    ahhoz nem kell kutatas. ahhoz nem kell aeromodellezes.

    az USA-ban a nogyogyaszok tobb, mint a fele no. es nincsenek hosszabb peniszuk, vagy titokban rejtegetett hereik, a magyar szzuleszekhez kepest.
    mi a jofenenek ahhoz tesztoszteron valakiben, hogy levezessen egy szulest?

    kb 2 eve egy intellektuel (nem vicc) Porontyos tarsunk irta ide be, hogy szamara egy orvos, egy jogasz, vagy egy mernok, az legyen ferfibol, mert abban bizik meg. kesz.
    na, azota erre gondolok neha...

  • 2009.05.24 13:53:02másutt

    (ahhoz viszont kell valamennyi tesztoszteron, hogy amikor szazadszorra szolnak be egy szuleszorvos-jelolt nonek az egyetemen, hogy miert nem megy inkabb borgyogyasznak, mert az "noiesebb szakma", hogy akkor is menjen tovabb. ugyanugy, mint ahogyan ahhoz is "tokos csajnak" kellett lenni, hogy egy no egyetemre jarjon 100 eve, amikor onnan kineztek. ma mar nem)

  • 2009.05.24 13:57:02Chang Yai

    higiénia hiánya mint ellenérv? Indiában és még néhány más fejlődő országban hatalmas iparág a gyógyászati célú turizmus. aki nem tudja kivárni Angliában az NHS-listát, vagy Amerikában nem tudja kifizetni a műtétet, meddőségi kezelést, repül Ázsiába. százezrekről van szó. sejtelmem szerint a felső-középosztálynak szánt fizetős magánkórházakban jobb állapotok lehetnek Indiában, mint Magyarországon egy átlag állami kórházban, és a biztosítás, ami fedezi, sem kerül többe, mint a magyar tb.

  • 2009.05.24 14:12:05putymug

    én októberben fogok szülni, ha minden igaz, akkor izraelben... ugyan tudok valamelyest héberül, de attól azért tartok, hogy nem fogom megérteni, amit az orvosok és a nővérek mondanak. főleg attól félek, hogy ha valami komplikáció lép fel és együtt kéne működnöm, majd hirtelen kikapcsol az agyam és csak az anyanyelvemen értek majd. :(
    ráadásul első gyerek, első szülés.
    mondjuk ha jól tudom, odakint magasabb színvonalú az orvosi ellátás. esetleg van valakinek erről személyes tapasztalata?

  • 2009.05.24 14:12:17ejeeje

    Háát, nekem az jött át, hogy lelkiismeretes, hozzáértő orvosok megküzdöttek egy mindenkinél mindent jobban tudó anyukával. De néhány kommentezővel még rosszabbul jártak volna....

  • 2009.05.24 14:13:33anyamadár

    Kiderült már a kommentek folyamán, hogy fizetős kórház vagy közkörház - alapellátás volt-e ez? :)
    Mert oké a különszobáért fizetni kell, csak érdekelne a többi részlet is.:)

  • 2009.05.24 14:17:58anyamadár

    OFF ha már szóbakerült az NHS :)
    Másutt akartam kérdezni tőled, hogy te tudod miért nem fertőtlenítik a kicsik karját itt oltás előtt?
    ON. :)

  • 2009.05.24 14:20:22Magenta

    Az mit jelent, hogy kint magasabb színvonalú az orvosi ellátás?

  • 2009.05.24 14:25:36putymug

    azt, hogy izraelben sokkal képzettebbek az orvosok, nem annyira túlterheltek (persze ez nyilván az adott kórháztól függ), így több idő és energia fordítódik egy-egy emberre.
    meg eddig voltam kint kétszer, összesen 3 kórházat láttam és mindegyik (laikusként) felszereltebbnek, tisztábbnak, barátságosabbnak tűnt, mint az itteniek.
    de azért kérdezem, hogy valakinek van-e személyes tapasztalata, mert nem szeretnék csak a sajátomra hagyatkozni. (szüléssel kapcsolatban pedig nincs is saját...) :)

  • 2009.05.24 14:28:55anyamadár

    Putymug - nem ismerem az izraeli kórházakat, de innen Angliából azt látom, hogy a magyar orvosok nagyon jól képzettek, nagyon alaposak, csak kegyetlenül le vannak terhelve ez mehet az ellátás minősége (és a pácienshez való hozzáállás) rovására.

  • 2009.05.24 14:44:17putymug

    hát, anyamadár, akkor lehet, hogy eddig csak rosszakat fogtam ki. :(
    az első nőgyógyász, akinél voltam, azt mondta az uh alapján, hogy pcos-em van, ráadásul hátrahajlik a méhem, ezért számítsak rá, hogy iszonyúan nehéz lesz valaha is teherbe esnem. nos, ekkor már kb. 3 hetes terhes voltam, csak még nem mutatta ki a pisilős teszt.
    a második nőgyógyásszal akkor találkoztam, amikor már tudtuk, hogy babát várok, de amikor "esedékes" lett volna, akkor sikerült menstruálnom egyet, mert még nem állt át a rendszer. a nő(!) megvizsgált a tapogatós módszerrel és azt mondta, hogy már nem életképes a magzat. ehhez képest pár perce itt bökdösött belülről a kisfiam. :)
    a harmadik dokira meg rendszeresen 3-4-5 órákat várok. mondjuk ő legalább szakmailag rendben lévőnek tűnik. bár a múltkor kiakadt az uh-os, hogy miért csak a 13-ik és nem a 12-ik hétre utalt be a pasi uh-ra...

  • 2009.05.24 14:50:10anyamadár

    Putymug akkor tényleg jól kifogtad :S

  • 2009.05.24 14:54:43cantaloupe

    Anyamadar,
    kizartnak tartom, hogy fenti sztori kozkorhazban jatszodott. Nem hinnem, hogy barmi atlagos europai ember letusolt volna egy kozkorhaz zuhanyzojaban, Indiaban. :D

    A kozkorhazak olyan durvak, hogy nehol csotanyok szaladgalnak a padlon.

    A terhesgondozas alatt a szegenyebbeknek meg mindig nem mondjak meg a baba nemet, ha latjak is, mert a fiugyermek ertekesebb. A lanygyermek hazassagra penzt kell gyujteni, utana meg odakoltozik a ferj csaladjahoz, igy "veszteseges".

    Es van sok orvos, aki biza csaszarra hajaz, mert azert tobb penzt lehet kaszalni. Marpedig ha nem kozkorhazba mesz, akkor minden egyes vizitert, ellatasert kulon fizetsz.

    A posztirot gondolom azert ugraltak korbe, mert fizetett, tudtak is rola, hogy fizetni fog-ott minden feher embert gazdagnak tartanak.

    ----
    DORKA, neked meg gratulalok! Megkerdezhetem, India melyik reszen szulted a picid?

  • 2009.05.24 15:13:53anyamadár

    Cantaloupe,
    Azért kérdeztem, mert nem tudom ott mekkora különbségek vannak közkórház és közkórház között. :)))
    Őszintén szólva a címből azt hittem nyolcan szültek még vele egy szobában egy időben :)

  • 2009.05.24 15:26:23oreille

    Putymug, izraeli szüléssel kapcsolatban nincs tapasztalatom, de idegen nyelven való szüléssel igen.
    nekem jól jött volna, ha egy pont után van ott valaki, aki magyarul szólt volna hozzám (és esetleg tolmácsol), mert ahogy erősödtek a fájások, úgy beszéltem és értettem egyre rosszabbul idegenül. aztán eljött az a bizonyos pont, amikor észrevettem, hogy egyszerű mondatok, utasítások megértése (és így végrehajtása is) akadozik és kértem pda-t, mert attól féltem, hogy végleg kicsúsznak a szálak a kezemből.

    mi előtte a férjemmel elég részletesen megbeszéltük a "szüléstervet", hogy mit szeretnék és mit nem stb., így tudom, hogy gáz esetén is jól képviselt volna.

  • 2009.05.24 15:39:47Kbd

    Hát ez a cikk szuper! Gratulálok a babához!
    Egyébként az indiai magánkórházak simán verik a magyar kórházakat, árban viszont sokkal olcsóbbak. Én biztosan nem gondolkodnék azon, hogy Indiában vagy Mo-n szüljek-e. Más kérdés, hogy elfogult vagyok, mert egy indiai orvosnak (természetgyógyásznak pontosabban) köszönhetem, hogy kigyógyítottak a súlyos ekcémámból, amire a magyar orvosok 13 év alatt nem voltak képesek.

  • 2009.05.24 15:56:21Manóbuci

    Nekem az egész cikkben az anyuka végtelenül pozitív, humoros hozzáállása tetszett a legjobban. Én itthon szültem kettőt, és azon kívül, hogy szülés után végig együtt lehessünk, semmihez nem ragaszkodtam. Túléltük, megvagyunk. :)

  • 2009.05.24 16:13:58zelzele

    Basszus anyamadar! Most hogy igy mondd nekem is feltunt a szurinal, hgy nem fertotlenitik le. Bemesz, beledofi a nover a combiba a tut, aztan papa.
    Nekem is angliai tapasztalatom van es csupa jo.

  • 2009.05.24 16:19:51anyamadár

    Zelzele - nekem elég vegyesek az angol tapasztalataim de ez még csak három év termése. :)

  • 2009.05.24 16:32:35ejeeje

    2009.05.24 15:56:21Manóbuci

    Nekem az egész cikkben az anyuka végtelenül pozitív, humoros hozzáállása tetszett a legjobban

    ???????????????????????????????????
    ugyanazt olvastuk? :D

  • 2009.05.24 16:39:58cozumel

    Nekem nem jott le, hogy ez egy borzalmas harmadik vilag beli szules lett volna...

    Volt szo egy agyonparaztato nogyogyaszrol (ilyet mar 1000000 hallottam, magyar kismamaktol)
    volt szo szulestervrol (ilyet meg nem sokat)
    volt szo az ugyeletes orvos attitudjerol (ennel rosszabbakat is hallottam)
    es volt szo arrol, hogy elvittek egy orara a kisbabat (ez sem ismeretlen )


    Akkor most mi volt ebben a szornyu?

  • 2009.05.24 16:56:46baudolinA

    cozumel,
    hát hogy Indiában volt. :D (Éljenek a sztereotípiák ugye.)

  • 2009.05.24 17:10:00Magenta

    putymug, köszi a választ, akkor tényleg nem jó dokikat fogtál ki, én eddig kevesebb hülyével vagy rossz szakemberrel találkoztam, mint nem.

    És hát felmerült bennem, hogy a magyar egyetemeken azért szép számmal tanulnak külföldiek, úgyhogy annyira nem lehet rossz a képzés.

  • 2009.05.24 17:13:54gdorka

    Kedves Hozzászólók!

    Bori Újdelhiben született, és szeretném leszögezni, hogy mindent egybevetve nagyon jó szülés volt. De sokat kellett küzdenünk azért, hogy ez így alakuljon. És itt nem arról volt szó, hogy én mindenkinél mindent jobban akartam volna tudni, csak arról, hogy ez az én szülésem, amit szerettem volna minél természetesebbnek és olyannak, amilyennek elképzeltem az adott lehetőségeken belül. És ezért hajlandóak voltunk küzdeni, mert az indiai életünk tapasztalata, hogy itt mindenért amit akarsz, meg kell küzdeni. Nem turizmus vagy egészségügyi turizmus miatt született itt Bori, hanem mert úgy adódott, hogy éppen itt élünk és vállaltuk ezt a tapasztalatot is.
    A kórház egy hatalmas komplexum, szerintem nem teljesen magánkórház, de 100%-osan FIZETŐS. Tehát mindenért fizetni kell, és ez azért volt fontos és érdekes számomra, hogy megtanuljam értékelni azt, hogy az otthoni ellátás tökéletesen INGYENES és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. A fizetősségből következik az is, hogy úgy tűnik hajlamosak itt időnként túlzásba vinni az ellátást, ezért is volt merszünk sokmindenre nemet mondani.
    Akit a továbbiakban is érdekelnek indiai tapasztalataink, amik ugyan nem szüléssel kapcsolatosak, de érdekesek lehetnek, az nézze meg a www.dorkalaci.com-ot.
    D

  • 2009.05.24 21:10:50ivonah

    Kbd! Ez az indiai orvos Indiaban talalhato, vagy Magyarorszagon?

  • 2009.05.24 22:00:12Manóbuci

    ejeeje,
    miért, nem? :) Én olyan jókat mosolyogtam. :)

    gdorka,
    azért az nagy csúsztatás, hogy itthon minden ingyenes! Keményen fizetünk ám mi itten egészségügyi járulékot! ;)

  • 2009.05.24 23:00:12másutt

    Gdorka, semmi sem ingyenes, a magyar ellatas a befizetesekbol van fenntartva, mindenki megnezheti a fizetes cedulajan, hogy mennyit vonnak le az "ingyerenes" ellatasert, egy eleten at, es nem keveset,

    ugyhogy ez a megallapitas
    "Tehát mindenért fizetni kell, és ez azért volt fontos és érdekes számomra, hogy megtanuljam értékelni azt, hogy az otthoni ellátás tökéletesen INGYENES és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni."

    ugy ahogyan van szurrealisan hamis.

    en is EVEKEN at fizettem a magyar TB-t, havi sokezer Forintot, pedig kulfoldon tartozkodtam, es makkegeszseges voltam, es "baj esetere" volt fenntartva.

    a gyonyoru pici babaert sok-sok gratula.

  • 2009.05.25 00:58:26ejeeje

    2009.05.24 22:00:12Manóbuci
    ejeeje,
    miért, nem? :) Én olyan jókat mosolyogtam.

    Azért, kedves Manóbuci, mert ez a poszt ugyanolyan, mint az itteniek legtöbbje: 'ez nekem már a MÁSODIK szülésem, így én jobban tudom, minek mekkora a kockázata, mit hogy a legjobb csinálni, mint az orvos, akinek meg ez a hatezredik (és nem mind a hatezer volt olyan szerencsés mint az én első szülésem, félhomályban, zümmögő női kórussal, problémamentesen); mert ha a figyeljetek-itt-jön-az-első-nő-aki-azért-esett-teherbe-mert-okos önbizalmam ellenére valami nem úgy jön össze (nem ott reped...), sejtem, ki lett volna a hibás. Rettenetesek a pocakkidugó, öntelt, büszke (nem, nem azért vagy terhes mert okos vagy meg szép meg magabiztos; azért mert megdugtak) kismamák, akik alázzák azokat, akik segítenek nekik. Hölgyeim egy kis szerény önmérsékletet, szerencsénk megbecsülését, jó? :)
    És igen, nő vagyok, igen, van gyerekem, igen, nekem is van elképzelésem, milyen egy jó szülés, és nálam sem voltak komplikációk.
    Dorka, ez most nem (csak) neked szólt, hanem a tipikus posztírónak.
    És NEM, ismétlem NEM halsz meg attól, hogy egy órára elviszik a gyerekedet, te hülye p@&#a

  • 2009.05.25 02:57:30cantaloupe

    Ejeeje,
    ja, akkor add a gyereked honapokra szoptatos dajkanak, eleg, ha hetvegen latogatod, abba sem hal bele. Vagy nevelheted ugy is, hogy este 8-tol reggel 8-ig berakod egy kulon szobaba es ra sem nezel...nagy valoszinuseggel ezt is tuleli.

    Es meg te irsz szereny onmersekletrol? Miutan lehulyepicsazol valakit...tudod, az, hogy te hogyan akarsz szulni, szuveren jogod, de ne bofogjel mar bele abba, ha mas szules utani egy oraban ismerkedni akar a babajaval, HA nincs semmi komplikacio.
    Amugy el nem tudom kepzelni, mi lehet az, ami egy oraig tart, de ha valami komolyabb vizsgalat lett volna, vagy problema, megmondtak volna Dorkanak, nem?

  • 2009.05.25 04:17:03ejeeje

    Cantaloupe,
    ugye en ezt liliomnak irtam, aki ezt irta: " én biztos meghaltam volna, ha nem kapom azonnal kézbe szülés után, és nem lehetünk kicsit hármasban a szülőszobán.." - ez azert felhaborito, mert emberek tulelik azt is, hogy nem lehet gyerekuk, hogy lehet, de beteg, hogy meghal. Meg lehetne kicsit gondolni, kibe rugunk bele mielott ilyeneket leirunk. Mert ilyet mindig az ir, akinek semmi baja es fogalma sincs, milyen szerencses.
    Es koszonom :)))) pontosan erre gondoltam :))) igen, ha en (nem, nem kivanatosnak vagy oromtelinek, hanem egyszeruen csak) TULELHETONEK tartok egy orat az ujszulottem nelkul akkor en nem szeretem, szoptatos dajkanak adom, bezarom a szomszed szobaba. :)) Pontosan ezt tettem, tenyleg.

  • 2009.05.25 04:20:08ejeeje

    jujj, most olvastam ujra az elozo kommentemet, az tenyleg ugy tunik, mintha a vege Dorkanak szolt volna, pedig nem, bocsanat

  • 2009.05.25 06:35:40gdorka

    Kis kiigazítás... Az ingyenes ellátást természetesen én sem úgy értettem, hogy nem vonják le a fizetésből, hiszen én magam is fizetetem/fizetek egészségügyi hozzájárulást. Természetesen mindenkinek, aki dolgozik sokba kerül a TB, de azt azért be kell látni, hogy Magyarországon egyelőre ezen a befizetett összegen kívül nincs önrész, és hogy teszem azt az embert nem hagyják meghalni az utcán, ha nem perkálja le előre az adott vizsgálat, beavatkozás összegét.
    Ez azért más, mint mikor itt az emberek nem tudnak elmenni orvoshoz, mert nincs rá pénzük...

  • 2009.05.25 08:14:1278as évjárat

    Dorka!
    Gratulálok a babához!

    Kérdésem lenne: miért kellett ilyen sok embernek bent lenni? Illetve kik voltak ők?

    Számomra ez nem derült ki a történetből, bár lehet én nem olvastam figyelmesen (kissé más-másnapos vagyok:))

  • 2009.05.25 09:50:29Vakmacska

    A baba gyönyörű!
    Amúgy a fizetősségen túl nincs is akkora különbség, meg is lepődtem. A klinikán itt is vannak sokszor hatan-heten bent ahogy anyatársak elmondták,itt is sok helyen kavarnak beavatkozással-babaelvitellel, itt se mindenki mondja el mi van az infúzióban, legfeljebb kevesebb a női doki és ha valaki eljutott odáig, az ritkán ordibál (sajnos szülésznőről már hallottam mást is...)

    Putymug, szerintem te meg Menit nyaggassad, amit ő nem tud az adott témádról az úgy tűnik nincs...és még kedvesen és informatívan válaszolni is szokott.

  • 2009.05.25 13:54:31putymug

    köszi a tippet, vakmacska! :)
    még nem vagyok járatos a porontyon... azon kívül, hogy itt felteszem a kérdést, el lehet érni konkrét személyt más módon is?

  • 2009.05.25 14:25:18Vakmacska

    szia, egyszer írt ide egy mélcímet, megpróbálom majd kihalászni azt a posztot ahol van, nekem megvan ugyan de nem hiszem hogy csak úgy dobálózhatok vele, de sztem meglesz az valahol itt a nyilvános térben. Általában önként adnak meg ide nem túl informatív mailcímeket, amik nem azonosítják feltétlenül a mögöttük állót, de általában működni szoktak.

  • 2009.05.25 14:42:51Magenta

    A blog.hu user profilján van üzenetküldés funkció, ha rákeresel az illető nickre.

  • 2009.05.25 16:03:36csutkababa

    Higgadj, troll.

  • 2009.05.25 16:32:18putymug

    vakmacska, magenta, köszönöm szépen!

  • 2009.05.25 16:36:57gdorka

    78as!

    Azért voltak benn ilyen sokan, mert ez India. Mindenre sokszor annyian vannak, mint Európában, mert sokan vannak és a munkaerő nagyon olcsó. Egyébként benn volt az ügyeletes nőgyógyász (mert ugye a sajátom az épp nem), egy reidens orvos, egy üjszülöttes, abból is egy rezidens, no meg három nővérke, És már ki is jött a bűvös hetes szám :-)
    D

  • 2009.05.25 21:44:57jutka248

    Nem haltok bele, ha szülés után rögtön nem lehettek együtt.Biztos, kipróbáltam. Első fiam este 7-kor született, másnap reggel 9-kor láttam először.Kérdezzétek meg anyutokat, hogy is volt!

  • 2009.05.25 21:55:33cidre

    Persze, senki nem hal bele, de miért legyen valami rossz, ha lehet jó is?

  • 2009.05.25 22:10:4478as évjárat

    gdorka

    Köszi! :D

    jutka248

    Tényleg nem, mai napig élek! De akkor, ott, piszok rossz volt!
    Hajnal fél 4-kor született, 11kor hozták 10 percre, aztán délután 2-kor mehettem az újszülöttre hozzá!:( Maga volt az örökkévalóság!

  • 2009.05.25 22:21:30jutka248

    Ja még annyit, hogy az életben nem sírtam annyit, mint azon az éjszakán.

  • 2009.05.26 05:19:49NIKOS

    Anyum a mai napig emlegeti, hogy bár vasárnap du. 2-kor megszülettem, ahhoz képest csak kedden látott először... Császárral születtem, s míg mindenki másnak hozták a babáját, ő mindig csak egy újabb adag infúziót kapott... Miután kedden kifakadt, hogy miért nem hoznak már ki végre engem is, a doki totál kiakadt, "maga még nem látta a lányát?" ,s intézkedett, hogy azonnal vigyenek ki hozzá. Onnantól minden rendben volt...

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta