SZÜLŐSÉG

Palkó négy kiló fölött, két és fél óra alatt született

2009. május 10., vasárnap 10:34

Nem tudom, mennyire jó vagy okos dolog egy friss szülésről részletesen írni. Nagyon itt van még az élmény a fejemben, a testemben, a lelkemben. Kíséri a napjaimat, éjszakánként gyakran átélem újra, próbálom feldolgozni, de nehéz, mert rendkívüli, mert nincs még egy ilyen őserő, ami ennyire átveszi a kontrollt az ember felett, ami ennyire uralja az érzéseidet, akaratodat, ennyire megaláz és ennyire felmagasztal.

palko1

Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám leírni azt a csütörtöki két és fél órát, ami Palkót hozta nekem. Ez most a negyedik próbálkozás, és érzem, hogy már megint esnek szét a gondolataim, már megint szorongatja a torkomat valami, már megint csak játszom a klaviatúrával. Hagyom az érzelmeket, legjobb lesz, ha simán a közepébe vágok.

Azon a bizonyos csütörtöki napon meglehetősen elkeseredve szálltam be reggel a kocsiba. Hiába jött a front, hiába másztam meg előző nap a Gellérthegyet, semmi, de semmi nyoma annak, hogy ez a gyerek meg akarna születni. Reggel nyolcra mentünk, egyenesen be a II. Női Klinikára, ahol az orvosom eldönti majd, mi legyen a sorsom. Két verzió volt beígérve, az egyik a terhespathológia, mivel a 42.-dik héten már nem flangálhatok kórházon kívül, a másik pedig a szülésindítás. Ugyan mind a ketten az utóbbit preferáltuk, részemről ezt sosem mondtam volna ki hangosan, valami ostoba makacssággal még az utolsó pillanatban is a menekülés, elodázás járt a fejemben. Így harmadszorra, bármennyire lehetetlenül hangozzék is, szerettem volna az első nő lenni a világtörténelemben, aki szülés nélkül hozza világra a gyerekét.

És ezt a parát persze a doki is látta a szememben, amikor ültünk a vizsgálóban, én az ágyon, ő a székén, én a térdemet morzsolgatva, ő meg a szavakat keresgélve. „Figyelj, ebből estére baba lesz." Kezdte óvatosan, aztán határozottabban folytatta: „Semmi értelme hogy befektesselek. Átmegyünk a szülőszobára és megrepesztem a magzatburkot". Hálás voltam, hogy nem kellett részt vennem az ítélethozatalban, hanem csak bólintani egyet, és hagyni, hogy a dolgok megtörténjenek. Átvonultunk a szülőszobákhoz, ahol aznap a melegfront rendesen tizedelte a kismamákat. Nem is jutott hely rögtön a szülőszobán, csak a vajúdóban, császárra várók között. Férjem a papírjaimmal a betegfelvételre el, én pedig CTG-re rakva próbáltam elképzelni, hogy estére háromgyerekes mama leszek. Belenyugodni, relaxálni, megkönnyebbülni, örülni. Ezek jártak a fejemben. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy fájásom van. Egyáltalán nem volt vészes, de vissza- visszatért, és egyre erősebb lett. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Még fel voltam öltözve, mondván, hogy elég lesz átöltözni majd ha átkerülök a szülőszobára. Rajtam volt az órám, mellettem a táskám, és még mindig, még mindig hiába győzködtem magam a vajúdó oxitocingőzös levegőjében, valahogy ezek a körülmények még mindig valószínűtlenné tették a tényt, hogy én szülni fogok. Aztán egyszer csak megjelent egy szülésznő, hogy öltözzek át, ki tudja, mikor lesz üres szülőszoba.

Addigra a férjem is megjelent a bőrönddel -nem, nem volt üres, csak összerugdostam a kórházi cókmókot a 42. hétre,- így aztán elvonultam a fürdőszobába és átvedlettem. Vissza a vajúdóba, doki barátságosan tornyosul az ajtóban. „Burkot repesztünk" -közli lágyan, kisöpri a papa-népet, és előveszi a szerszámokat. Ennél a pontnál elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem, mi van a kezében. Ti ne tegyétek, mert amúgy maga a beavatkozás nem egy nagy etvasz, de a látvány nem olyan, amit az ember szívesen beenged a lába közé. Megvolt ez is, meleg víz csordogált, kaptam egy lepedőt pelenkának, papák vissza, nekem is jut egy. Beszélgetünk. „Fáj?" „Fáj, de ennél sokkal jobban fog." -mondom én, és méregetjük az időt. Öt percesek, elviselhetők. Aztán nem sokkal később már nem nagyon érdekel az idő, szaporán masszírozgatom az éjjeliszekrény tetejét, és titokban elkezdem irigyelni a körülöttem viháncoló császáros mamákat. Egyben kezdem erősen kívánni a szülőszoba magányát, mert percről-percre jobban fáj, lassan hangot is szeretnék adni neki, már nem nyújt elég vigaszt az éjjeliszekrény masszírozás. Végre jön a dokim, megürült az egyik szoba, átmehetek. Szivárgó magzatvízzel, aranyos szülésznő-növendékkel és a férjemmel együtt csoszogunk. Menet közben jön egy-egy fájás, de még mindig, még mindig nem a brutál fajtából.

A szülőszoba már ismerős, bordásfal, labda, kád, relax-fotel, szülőágy. Pontosan tudom, hogy én csak ez utóbbit fogom használni, inkább a 'hagyjálbékén' típus vagyok, mint a kísérletezős. Lerogyok az ágy szélére, megkérnek, hogy feküdjek fel a CTG miatt. Felfekszem, de megkérem a szülésznőt, hogy ne hagyjon rajta, nem akarok fekve vajúdni. Na, ez már tapasztalat. Mindkét előző gyerekemnél fekve vajúdtam, végig CTG-n, most én akartam irányítani a vajúdásom, ameddig lehetséges. És nem hiába erőszakoskodom, pár perc múlva jön a szülésznő, és felkelhetek. Az orvosom is be-benéz, de nem nagyon piszkál, én meg hálás vagyok, hogy békén hagynak. Fél fenékkel ülve az ágyon, férjem nyakába csimpaszkodva próbálom megélni a fájásokat. Hullámokban jönnek, ki tudja már, hány percesek. Fájásból fájásba sodródom, csupa víz vagyok, egyre erősebben rángat a görcs, egyre mélyebbre ránt az örvény. Megpróbálok belenézni, sodródni vele, kavarodik a mélység, nem látom az alját. Kiesik az idő, talán mondok valamit, talán csak szeretnék, talán kiabálok, talán csak felnyögök. A fájdalom intenzív, mély, sűrű. Semmihez sem hasonlítható. Mindennél erősebb.

palko2

Nem tudom, mikor, de megvizsgál az orvos. Még nem tűnt el teljesen a méhszáj. Hányingerem van. Beraknak egy branült a karomba, kapok egy infúziót, kapok egy injekciót. Semmi sem tud kizökkenteni. Telik a szoba, jönnek mennek a szülésznők, minden mindegy. Férjem megkér, hogy óvatosabban bánjak a köpenyével, recseg ropog, én is hallom, de kit érdekel egy vacak köpeny ilyenkor? Úgy érzem nem ért meg senki. Aztán megint egy hang a ködfüggönyön át. Feküdjek fel, CTG kell. Nem fekszem, tegyék így rám. Szó nélkül megteszik. Csúszkál a cucc, jön megint az orvos. Megvizsgál, szerinte negyed óra múlva babázom. Ez jól hangzik, általában bejön amit mond, de negyed órát még kibírni, elképzelhetetlen. Jön a szülésznő is, muszáj felfeküdni. Megértem, persze, muszáj, de mégis, mit tegyek, ha lehetetlen?

Dokim a türelem mintaképe, szépen várakozik, nem sürget. Megkérdezem, nem szülhetnék-e így, félig állva. Nem pártolja az ötletet, de odaadja a távirányítót, hogy állítsam be az ágyat úgy, ahogy akarom. Felfekszem, felnyomjuk a háttámlát. Aztán valaki még igazít az ágyon, én már azt sem tudom hogy fekszem, hirtelen érzem, hogy tolnom kell. Jön a baba. Tolnom kell, tolnom kell. Itt aztán megint kiesnek a dolgok, mintha még várni kellett volna, mintha én mégis próbálkoztam volna, mintha a férjem megpróbált volna együtt lélegezni velem. Ne hiperventilláljak. Lélegezzek rendesen. Mindjárt nyomhatok. Káosz, nem tudom mikor nyomok, valami jön, visszacsúszik. Doki kotorászik, valahol jön a feje, próbálják irányítani, visszacsúszik. Valahol hallom a hangom, rákiabálok a dokimra: „Ne told vissza!" „Kapaszkodj a lábadba!" –jön a válasz. A lábamba? Azt sem tudom, hol van. Totál kimerültem, valahogy tolok, nem vágnak, gátvédelemmel szülök. Nem fog kijönni, nagyon feszít, nem jön. De jön, bíztatnak, toljam, jön, már jön a baba!! És tényleg jött, éreztem, hirtelen, gyorsan, mint egy kis torpedó a nagydarab, meleg, párolgó hústömeg. Ha rágondolok, most is érzem, ahogy kicsusszan a gyerek, és vele együtt a fájdalom is. Megvan a baba, déli 12 óra van pont. Ezt még megjegyzem, aztán megint kiesik egy kis idő, rosszul lettem, hányingerem volt, kivert a víz aztán fázni kezdtem. Hallom, hogy fiú lett, nagy baba, egészséges. Látom a szederjes kis testét, te jó ég mekkora, hallom ahogy nyekereg, aztán felsír. Közben velem is csinálnak valamit, újabb infúzió vagy mi, rosszul vagyok, de csak az a kis párolgó csomag érdekel. Picit megkapom, aztán elviszik, nagyon gyenge vagyok. Most kezdem megérteni csak, hogy vége, és kisfiú, amit alig hiszek el, mert hiszen én végig lányt éreztem, de ez most már tökmindegy. Férjem jön vissza ragyogva: „Képzeld, 4160 gramm!" „Micsoda?" Nézek rá hülyén, ez már neki is sok kezd lenni. „Hát a Palkó!"

Vicces, ahogy a dolgok a derekamtól lefelé egész más mederben folynak, mint felfelé. Miközben mi a gyerekröl csevegünk, megszületik a méhlepény, a doki kikapirgálja a méhemet, kapok három-négy öltést is, kicsit kellemetlen, de semmi különös. Még mindig gyenge vagyok, de most már más érzések kavarognak bennem. Öröm, hála, mindenkinek köszöngetem a segítséget, megkapom a Palkót, de nem tudom sokáig tartani, félek, hogy elejtem. Vérnyomást, pulzust néznek, kapok két hatalmas plédet, mert még mindig vacogok de érzem, hogy kezdek rendbejönni. Orvosom gratulál a gyönyörű multiparás, nagybabás szüléshez, aztán tapintatosan lelép. Mi pedig hármasban maradtunk, még közel három varázslatos órán át.

Utószó:

Szeretném megköszönni a rengeteg gratulációt, el sem tudjátok képzelni, mekkora örömet szereztetek velük. A férjem kinyomtatta őket, és behozta nekem a klinikára. Szerintem jelentős szerepük volt abban, hogy az első napokban teljesen elkerült a baby-blues.

Végül mindenféle vitát lezárandó: a kisfiam neve Pál, a Palkó ugyanúgy becézett név mint a Lackó meg a Mici. A névválasztás nálunk nem az utónévkönyvből történik, hanem a családból választunk egy számunkra kedves nevet a gyerekeinknek. Ez a mi saját döntésünk volt, nem valami tradicionális kényszer. Mi a betűk mögött szeretett személyeket látunk, akikre mi szívesen emlékezünk, nagyon szeretünk, vagy szerettünk.

Hát itt a vége, köszönöm, hogy itt lehettem Veletek, és köszönöm az építő kritikákat, hasznos hozzászólásokat! További jó Porontyozást kívánok, és kevesebb rókát Tündének!

Sziasztok!

Panzej

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2009.05.10 22:09:19cantaloupe

    Panzej,
    en is szivesen olvasnek neha cikket, nyilvan hetente most nem lesz idod, de egy szosszenetet neha-neha a megvaltozott felallasrol...

  • 2009.05.10 22:15:50ruju

    "legkozelebb puncis, utana vizes, utana otthonszules, es akkor talan lesz alapom megvedeni magam. ;)"

    másutt, ebben az a jó, hogy megy egyszerre is. Nem kell még 3x szülni, persze csak ha nem akarsz. :-)

  • 2009.05.10 22:16:25ruju

    Húúú, és mindezt egyszerre, azzal aztán minden anyát überelhetnél :-D

  • 2009.05.10 22:36:46wish73

    can. van egy nagy különbség az ősanyázás és a lúzerezés között. az ősanyák maguk választották az utat. aki kéri a császárt, és direkt apasztja el a tejet, az nem forgolódik álmatlanul, és nem lábad könnybe a szeme, ha szüléstörténetet olvas.
    de, aki úgy állt hozzá, h szül egyet puncisan (by másutt), majd szoptatja sokáig, és nem sikerül, az nem dönthetett. más dolog felmondani, és más kirúgva lenni.
    ami a nagy különbség, h az én gyerekkoromban nem is volt kérdés, h tápszer vagy anyatej, császár vagy sima. van babád? király ,gratulálok!
    ma meg belemásznak a legintimebb szférádba, összevonják a szemöldöküket, jobb esetben sajnálkoznak, rosszabb esetben véleményt formálnak.
    a császáros, tápos anyuka meg magyarázkodik, izzadt tenyerét törölgeti és irigykedik.
    és ez beteg dolog. nem az, h az érintett így reagál, hanem hogy ebbe belekényszerítik.
    nem vagyok érintett egyik témában sem, mégis faszom kivan attól, h ez így alakult.
    a 7. lombikos 26. hétre szült ismerősöd az én ismerősöm? :)
    nekem is van egy bnőm itt pesten ilyen paraméterekkel

  • 2009.05.10 22:42:51buborék

    Jaj de édes ez a Palkó! Gratulálok!

  • 2009.05.10 22:43:08rita a felcser

    VArjunk csak,azert nem ugyanaz kotodni az osanyaval es csaszaros anyaval,mint a lombikossal.A lombik egy sajnalatos allapot,jo,hogy letezik es eselyt ad azoknak akiknek nem lehet babajuk,mig a szules modja csak egy reszletkerdes.
    Ami gyerekkorunkban azert nem masztak bele ezekbe az intim dolgokba ,mert nem volt n+1 noi magazin ami eppen nmegformalja az akkori jonak tartott gyerekezest.Akkor az volt tema,hogy hogy tersz vissza a munkaban es hagyod a babadat egy fos bolcsodeben.
    A 26 hetre szuletett babat sikerult megmenteni?Ugy sajnalom szegeny csaladot.

  • 2009.05.10 22:47:02wish73

    az én ismerősömét igen, már önállóan szuszog és eszeget, lefejt tejet csepegtetnek neki. de hogy egészséges-e, azt még nem tudni

  • 2009.05.10 23:07:59cantaloupe

    Wish,
    en csak azt domboritottam ki, hogy ha a sajat dontesed, ha nem, megszolhatnak azok, akik kevesbe rugalmasan gondolkodnak.
    Azt se jo am olvasni, hogy vadidegenek eldontik, unalmas a szexualis eleted es a gyerek gimnaziumig nem megy ki a szuloi agybol. Ha jol emlekszem, epp te is irtal egy eleg gunyoros hangvetelu esszet az osanyakrol, mintha nekik mindegy lenne, nekik bejott a tervuk, hat lehet oket bantani. Te is elegge bevonultal az intim szferaba, meg lezsiroscopfosoztad oket, szoval...

    Amugy en kozeputas vagyok, nem erzem magam talalva, bar inkabb a termeszetes dolgokat szeretem, de azert jarok fodraszhoz, enyhen sminkelem magam, szoval nem azert irom, mert engem megsertettel...csak kicsit igazsagtalan az egyiken koszorulni a nyelved, masikat meg kebledre olelni, hogy ok eletukig keresztet cipelnek.

    Nezd meg masuttot! O elvezi az anyasagot, s bar masodszorra megprobalja a termeszetes szulest, orul annak, amije VAN, egy egeszseges, szep kislany. Emellett ugy eltorpul az, hogy az az egy nap, a szules, hogyan zajlott, foleg, hogy nem volt komplikacio.

    Az az igazsag, hogy azon ugralnak paros labbal, aki hagyja. Ha sokat szoptat, ha tapszerezik, mindenkepp kilog a nagy atlagbol. Az a baj, hogy otthon ezekre tok normalis rakerdezni, a magyar egy kozvetlen nep...igy a legtobben nem tudnak ugy valaszolni, hogy bocs, de ez a maganugyem, hanem elkezdenek hummogni, mentegetozni.
    Ismereke egy csaszaros, nagyszaju kismamat, na aki azt mondta neki, hogy te nem szultel, annak csak annyit mondott lefegyverzo mosollyal: "nem hat, nejlonzacskoban hordtam 9 honapig". S erre mindig kapcsolt az illeto. :)

    A 26. hetre szuletett kislany jol van, forumos ismeros, nem szemelyes...meg nem tudjak, lesz-e maradando karosodasa.

  • 2009.05.10 23:28:23wish73

    can, lehet egymást bántani, megsérteni, közhelyekkel általánosítani, és lehet ezt nehezményezni. de, ismétlem magam, kva nagy különbség, hogy én magam döntök a zsíros haj és az egy ágyban alvás mellett, és mindenki bekaphatja, mert nekünk ez így jó, de, ha már nem, akkor majd változtatok rajta, vagy a sors rám osztott egy helyzetet, ahol nem volt döntési lehetőségem, terveztem valahogy, és alakult vhogy egészen másképp, megmásíthatatlanul.
    tényleg nem vágod a különbséget?
    milyen fórum? babanet?

  • 2009.05.10 23:29:17hanci7

    Panzej!

    Gratulálok a gyermekhez. Kérdésem lenne: ez általános dolog, hogy hányingere van egy kismamának szülés közben, vagy ez szerinted csak nálad volt?

  • 2009.05.10 23:32:24másutt

    Off, de jo,
    minden kedves USA-ban (es Csehorszagban, Braziliaban, Ausztraliaban, Finnorszagban, Kubaban, Olaszorszagban, Peruban, a Bahamakon, stb stb stb) elo kismamanak, mamanak es nagymamanak nagyon boldog anyak napjat kivanok!
    (ne feljetek beduplazni az unneplessel!)
    Nem ertem miert nem tudjak ugyanarra a napra tenni mindenutt!

  • 2009.05.10 23:41:04cozumel

    Masutt

    bar engem nem soroltal fel, boldog anyak napjat nekunk :D

  • 2009.05.10 23:41:27e_e

    baszki, vegyetek mar eszre, hogy megint az van, h H. EGY hozzaszolasa general egy parazs vitat es rengeteg kommentet.
    de tobbszor mar nem mondom el, az elmult idoszakban allandoan ezzel jovok.

  • 2009.05.10 23:43:45másutt

    cozu, Te vagy a satobbi. ;(

  • 2009.05.10 23:47:14cozumel

    Cant

    amikor Wish leirta azt az osanyas szosszenetet, azert ott DIREKT altalanositott :-)

  • 2009.05.10 23:49:03cozumel

    e_e


    Sosem lesz teljesen ignoralva.
    Mert mindig lesznek uj tagok, akik ugrani fognak a hulyesegre.

    Egy elo kozossegbol ki tudod zarni azt, aki folyton odaokadik az asztalra, de egy netes kozossegbol nem.
    Evvan, ezekkel a lapokkal kell forumozni.

  • 2009.05.10 23:54:17elzsabo

    Azt lehet tudni hogy kinél és hol szült Panzej?
    Lehet hogy már volt szó róla, akkor bocsi, de érdekelne.

  • 2009.05.11 00:12:01Felicitasz

    Rendben, Cozu, a Kanadában élő anyukáknak is boldog anyák napját! :-)
    A hogyan-szüljünk-esdiért bocs, az én hozzászólásom indította el a lavinát, pedig tényleg csak személyes reflexió volt Panzejnak, és tényleg csak arról akart szólni, hogy én is arra vágytam volna amit itt olyan jó volt tőle elolvasni, és örülök, hogy rajta keresztül megint húzhattam egy strigulát a "nagyszerű" rovatba.

    Ennek semmi köze ahhoz, hogy élvezem-e az anyaságot (igen), örülök-e az egészséges fiamnak (igen), sőt, még ahhoz sem, hogy hogyan "trendi" dolog szülni (értelmetlen a kérdés...). Nem trend (meg nem is szülési mód) kérdése a különbség, hogy utóbb annak örülsz-e, hogy minden rendben volt, vagy annak, hogy élve és komolyabb kár nélkül megúsztad te is meg a gyerek is. Mindkettő öröm, csak nem ugyanolyan. És aki még csak az egyik élményt ismeri személyesen, annak jóleshet az olvasmányaiban találkozni a másikkal is: örülhetek egyszerre a saját gyerekemnek is, meg örülhetek annak is, ha végül minden rendben lesz egy 26 hétre született babával, sőt az utóbbi esetben még annak is örülhetek, hogy hála az égnek ezen nem nekem kellett keresztülmennem. És örülhetek Panzejnek is, sőt még irigyelhetem is minden rosszindulat nélkül, egyszerűen azzal a beismeréssel, hogy bakker de jó neki, ha rajtam múlt volna, én se csinálhattam volna különbül.

  • 2009.05.11 00:13:16Felicitasz

    Elzsabo, benne van a posztban, hogy Sote II-es, a dokira meg majd emlékszik valaki más...

  • 2009.05.11 00:34:06Panzej

    Hanci, a másik két szülésemnél nem volt hányingerem. De vannak barátnőim, akiknek volt, sőt olyan is, aki végighányta a szülését.
    Nekem annyit mondott az orvosom amikor mondtam neki, h hányingerem van, hogy az jó jel, mindjárt szülni fogok.

    Elzsabo, a II. női klinikán szültem, nem írnám ide ki a dokim nevét, de ha megírod az emailed, priviben megírhatom.

    Felicitasz, köszönöm a kedves soraidat! És kívánom, hogy ha van rá mód, Te is átélhesd a "hagyományos" szülés élményét. (Amúgy ismerhetjük mi egymást? :-)

  • 2009.05.11 01:11:28cantaloupe

    Wish,
    de ertem a kulonbseget. Viszont akkor ugy ertsem, hogy aki sajat akaratabol lesz osanya, azt lehet bantani erte? Pl. azert, mert termeszetesen mert szulni, sokaig szoptat? Vagy csak azoke a szimpatia, akiknek fustbe ment tervuk miatt jutott ki a csaszar, tapszer?

    Mert szerintem mindegy, egyszeruen vannak dolgok mindenki eleteben, amit nem kontrollalhatunk, masban szerencsesek vagyunk. Gunyolodast meg senki nem erdemel, meg az sem, akin vastag a pancel es sajat akaratabol tartozik ebbe vagy abba a csoportba. Pl. Rita sem erdemli meg a programcsaszar miatt, mert ugye ilyen dontes is van, s eseteben is az a lenyeg, hogy egeszseges babaja van.

    Boldog anyak napjat mindenkinek, bar en magyar szokas szerint unnepeltem!

  • 2009.05.11 06:21:44stekelvarken

    Kedves Panzej! Én is szeretnék gratulálni az édes arcú és nevű Palkóhoz! Kívánok nektek egészséget, szép napokat és sok örömet egymásban!
    Tápszeres-császáros vitához picit hozzászólva: én is császárral szültem (21 órás vajúdás után, amiben minden borzalom volt, méhszájtágítás, burokrepesztés és 14 óra oxitocin!), a kisfiam első perctől nem akart és nem is tud szopni. Ennek ellenére még egy csepp tápszert sem kapott, most 6 hónapos. Több barátnőmmel egyszerre szültünk és mindenki más babája már tápszeres, pedig próbálták őket szoptatni. Hiába adtam tanácsokat a mellszívással kapcsolatban, nem hallgatott senki rám, most meg mi vagyunk a "bezzegek" :) Ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy rossz körülményekkel indulva is "be lehet előzni". Én egy percig sem bánok semmit, pedig a császár nyomaként még egy műtét vár rám :(

  • 2009.05.11 08:19:47Pandi

    Panzej, gratulálok. Öröm volt olvasni.

  • 2009.05.11 08:25:07Chelly2

    Szia Panzej

    Köszönöm a biztatást. Már a 2. babám lesz (van egy 3,5 éves fiam) épp ezért éreztem át minden pillanatát az írásodnak. Totál előjöttek az emlékek. Nekem is volt burokrepesztés, semmit nem éreztem belőle. Viszont jól felgyorsította az eseményeket... És a legnagyobb igazság, hogy akármennyire is fáj, ahogy kijön a baba minden elmúlik és csak az öröm marad. Jól lettünk összerakva. :-)

    Még egyszer sok örömet, boldogságot, egészséget kívánok nektek.

  • 2009.05.11 09:03:48mammina

    szoval elszallt a kommentem. azt irtam benne, hogy en kivancsi voltam hogy mit birok, ezert akartam szenvedni es latni hogy mit bir a szervezetem, hogy turom a fajdalmat, ezert nem kertem semmi fajdalomcsillapitast. igen osanya vagyok, negykezlab szulessel. ez a szo is olyan hulye trend lett. mindenki ugy eli meg ahogy akarja, ahogy szeretne, vagy ahogy sikerul. semmivel nem kevesebb az a no, aki csaszarral szul, tok mindegy kerte vagy jutott neki, aki vizben szul, aki epidurallal szul. a vizbenszuleses posztnal is fortyogok, mert meg undoritonak is nevezik. ugyan mar. akit nem erdekel ne nezze meg, ne azt fikazza aki okatato celzattal, vagy boldogsaga - sajat magara buszke hogy sikerult neki - miatt tette fel! szuveren joga. ezt ugy hivjak: ELETET ADNI. fajdalmas, igen. de ezert barkit megszolni. nahat.... ami kulon ledobbent, hogy itt legtobbszor mar anyak fikazzak a masikat. ez is trendy manapsag? mostmar akarmilyen tema jon, mindig le kell torkolni a masikat. azt el sem tudom kepzelni ha valaki esetleg nem nadragpelust ad a gyerekre, hanem hagyomanyost, azt mekkor budos osanya lenne.

    panzej!!! nagy gratula a szep kisfiadhoz.

  • 2009.05.11 09:13:32Heatherette

    2009.05.10 21:48:56 wish73

    értem :)

  • 2009.05.11 09:29:12phoboss

    Gratulálok:) Palkó nagyon szép

  • 2009.05.11 10:48:51hanci7

    én nem igazán tudok azonosulni egyik féllel sem, de nyilván azért mert még nem szültem. Azt sem tudom elképzelni, hogy miért nagy gond ha valaki nem szenved órákig, és a baba sem egy pici lukon présekődik ki, hanem kényelmesen császárral jön világra. Természetesen ha csaászározzák az anyát, lehet, hogy vmi baj van, és sokkal veszélyesebb az anyára nézve, de azt mondják, hogy a gyerkőc lelkének kifejezetten jót tesz, ha nem kell megélnie azt a klausztrofobiás állapotot a kifelé vezető úton. Tehát vígasztalásul annak aki császárral szül, hogy a gyermekének több mint valószinű, hogy jobb igy. De azt sem gondolom, hogy bántani kell vkit az érzésért, hogy szomorú mert nem természetes úton szült, hiszen eltérő a személyiségünk. Én valószínűleg nem tudnék együtt érezni vkivel akinek a magángépét összekarcolják, mert soha nem volt magángépem, és nem is fontos nekem. Sztem ez csak fontossági sorrend kérdése. Egy egyszerű példa még aztán befejezem: a házastársaknál megannyiszor vita, hogy van-e pénz erre vagy arra. A nő azt mondja nincs pénz új foci cipőt venni, a férfi azt mondja nincs pénz fodrászra. Kinek mi a fontos, ki mit tart feleslegesnek. Ennyi..sztem :) Sok boldogságot mégegyszer minden ide látogató kismamának a babákhoz. :)

  • 2009.05.11 10:50:01keke80

    Panzej! Gratula!!! Hatalmas és gyönyörü!!!

    Ahogy leírtad, teljesen magávalragadó!!! Szinte kedvet kap az ember a szüléshez. Nekem csak antiurmutteres császár jutott, de még a következönél van esély a trendi verzióra is...:D

    Amúgy én szoptatni sem tudtam, ami eléggé nyomott a lelkemen hónapokig. Viszont itt szinte azt az érzést kelti az emberben az általános divatos felfogás, hogy becsödöltem. Se természetes szülés, szoptatni se tudtam, kész csödtömeg vagyok. Sokáig tartott, míg ezt az érzést kivertem magamból. Viszont van egy tündéri babám, 27én lesz egy éves és ha ránézek, csak kacagok a sok buta ostoba véleményen. Pont.

    Palkó gyönyörü. Pont.

  • 2009.05.11 11:01:09korcsolya

    keke80: szerintem jól teszed! Nem hiszem el, hogy valaki attól lesz jó anya, hogy szoptat... az érzelmi intelligencia számít a legtöbbet. Szerintem.
    Panzej: majd valahogy hozd tudomásunkra a blog oldalad címét! :)

  • 2009.05.11 11:15:36Hedgehog85

    hanci7:
    Érdekes én pont azt hallottam (gyermek nélküli vagyok még én is), hogy a természetes szülés jobb a babának:D Na most akkor valaki tegyen igazságot:)

  • 2009.05.11 11:50:04Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és az Állatkert

    gratula! :D (azért megvallom, kemény volt végigolvasni)

  • 2009.05.11 12:13:26Veg_

    Panzej! Ujra gratulálnék, és mivel még az elsőnél nem volt fotó: mindegyik képen aranyos :)

  • 2009.05.11 14:36:23Emma Bovary

    Gratulálok Panzej!
    Jó volt hónapokon át olvasni az írásaid. Egy kicsit nosztalgiáztam végig, mert pont egy évvel ezelőtt éltem át hasonlókat. Most, hogy itt van a fiam első születésnapja, már napok óta teljes lázban égek, mert folyamatosan jönnek elő az akkori érzések.

  • 2009.05.11 14:51:21yukikoka

    Gratulálok a gyönyörű kisfiúhoz! Nekem a neve is tetszik, de ez végül is mellékes:)
    Üdv' a háromgyerekesek táborában!:D

  • 2009.05.11 15:10:27anyamadár

    Panzej nagyon jó volt elolvasni amit írtál. sajnálom, hogy nem vezetsz "gyereknaplót" "Mi és a kisöcsénk" vagy valami ilyesmi címmel. :)))

    Sok boldogságot nektek! :)

  • 2009.05.11 18:24:04verkaverka

    hanci7 tévedés, nem jobb a gyereknek a császár DE ha nem saját kérésre császár hanem orvosi indokból akkor persze jobb, csak orvosi okokból, és nem azért mert klausztrofóbiája lenne a hüvelyben. :))))

    Tehát tényleg senki ne érezze rosszul magát csak mert császárral szült, akkor és ott jobb volt az a gyereknek, mind ahogy a tápszer se jobb (ilyet is hallottunk már) de ha nincs anyatej akkor persze tök jó a tápszer is, és milyen jó hogy van.

    Az hogy örüljünk a rendelkezésünkre álló dolgoknak (életmentő császár, tápszer stb) az nagyon fontos, de azért nem kell kitalálni hogy még jobbak is mint a hüvelyi szülés vagy a szoptatás. :)))

  • 2009.05.11 18:28:15másutt

    verka, okos.

  • 2009.05.11 18:36:00cozumel

    "Természetesen ha csaászározzák az anyát, lehet, hogy vmi baj van, és sokkal veszélyesebb az anyára nézve, de azt mondják, hogy a gyerkőc lelkének kifejezetten jót tesz, ha nem kell megélnie azt a klausztrofobiás állapotot a kifelé vezető úton. Tehát vígasztalásul annak aki császárral szül, hogy a gyermekének több mint valószinű, hogy jobb igy."




    Ezt kik mondjak?????????????
    Te jo eg!

    A gyereknek JOBB mindenfele szempontbol, ha huvelyi uton szuletik, nem veletlen tervezte igy a termeszet.
    Igaz, a termeszet egy bizonyos hibaszazalekkal dolgozik, amit mi nem szeretunk elfogadni, igy aztan beleavatkozunk a dolgok menetebe, ettol vagyunk emberek, es nem sarki cserek vagy orvosmedvek.

    Ettol fuggetlenul azonban a gyermek megszuletese pillanataban egy olyan adrenalin sokkot el at, amit kesobb soha nem tapasztal, meg a legdurvabb bandzsidzsamping alatt sem. Es ennek az adrenalin sokknak nagyon fontos elettani szerepe van, ez keszit fel a kesobbi sokkokra, amikor a szervezetunk figyelmeztet: most kuzdj vagy menekulj! (fight or flight response).

    A csaszaros babak nem keszulnek fel erre, nekik tovabb tart majd az eletben megtanulniuk a veszhelyzetek, konfliktusok kezeleset.
    Nem lehetetlen, csak nehezebb, komplikaltabb tanulasi folyamaton kell keresztul menniuk, mig a huvelyi uton szuletett babaknal ezek a dolgok ugymond automatice mukodnek.



    Es most senki ne jojjon azzal, hogy neki a csaszaros gyereke remek konfliktuskezelo, ellenben a normal uton szuletettel, aki egy konfliktusgenerator, mert nyilvan a szemelyes elmenyek mindig kepesek ellentmondani a tudomanyos eredmenyeknek.

  • 2009.05.11 18:40:15cozumel

    Wish

    tenyleg erdekesen valtoztak a trendek.

    Amikor gyerek voltam, ugy 30 evvel ezelott, ha vegigment egy csaszar0s-sebhelyes anyuka (akkor ugye meg nem volt bikinivagas) bizony utananeztek az emberek. Kicsit osszesugtak a hata mogott.
    De nem am fikazva! hanem szinte valami kicsit hosnek jaro tisztelettel.

    Mert akkoriban tenyleg azt csaszaroztak csak, aki kozel allt ahhoz, hogy "ottmaradjon" a szuloszoban....szoval ezeket a noket es a tortenetuket picit belengte a "majdnem belehalt" gondolat miszteriuma.

  • 2009.05.11 19:38:05baudolinA

    cozumel,
    de én tényleg remekül kezelem a konfliktusokat. :))))

    Egyébként igen, édesanyámat is körbecsodálták a betegei, hogy: "jaj, doktornő, hogy is tudta elviselni, hogy felvágják?" Ráadásul őt nem hosszában vágták, hanem keresztbe (1981-et írunk, erdélyi kisváros), hogy tudjon bikinit viselni. :)

  • 2009.05.11 21:18:09zsiri

    Panzej,
    az a macis szopipárna? Tényleg hasznos? Mert nagyon aranyos.

    2009.05.11 09:03:48mammina

    A reggeli hozzászólásodhoz: Hát igen.
    Én nem lehettem igazi ősanya, mert császárral szültem, nem is tudok másként, mint kiderült, "ott maradtam volna" nélküle. Viszont sokáig szoptattam (nagyon jó élmény volt, pedig az első 2-3 hónap nagy szenvedésekkel járt).
    És hogy-hogy nem: képzeljétek van még a földön olyan, aki próbál valamit tenni a környezetszennyezés ellen és ha lehet, mosható pelust adok a gyerkőcömre. Így csak utazáskor termelek műanyag, zselés, stb. undorító pelusos szemetet. Ha nem így tenném, gyerekenként kb 2 tonna az eldobható pelusból termelődő hulladék. De gondolom Ti is észrevettétek, hogy amióta megszületett a babátok, naponta kell levinni a szemetet... Szóval íme egy Ősanya, nem az őskorból. Gondolom mindjárt küldötök a Mammami fórumra a kendősökhöz...
    Bambino mio, Monapel, mindenkinek csak ajánlom. Nem olyan nagy kunszt, mégis sokat teszel a környezetért, a pénztárcádért és mosószódával még hypoallergén is.

  • 2009.05.11 21:18:39wish73

    hagyjuk már az orvosmedvéket. keríts egy ékezetes klaviatúrát:D

    mekkora büdös nagy faszság, h jobb a császár. muhaha.
    egy csomó reflex helyes kialakulásához segít hozzá pl a befordulás, hüvelycsatornán való áthaladás. hogy mást ne mondjak, az egyik primitív reflex hiányát, -ami a csatornában való haladás elején már befigyel-, okolják részben a csecsemőhalálért.
    de nem csak neurológiai, hanem élettani okai is vannak, h az összes emlős ilyen szerencsétlen lúzer módjára paráztatja át magát a hüvelyen évmilliók óta.

    can. ha engem lezsidózol, az fáj, mert tényleg az vagyok, és nem tehetek róla. (amúgy örülök neki, de,akár zavarhatna is)
    ha lebuzizol, röhögnék, mert nem lennék érintve.
    ha azt mondanád, (és gondolom, mondod is)h milyen hülye, akinek szilikon van a mellében, akkor érintve érezném magam, de pont leszarnám, mert tudom, h én akartam, és ez így nekem jó.
    úgyhogy az ősanyák egyáltalán nem érzik magukat rosszul a bőrükben, amikor mondjuk otthon szülnek, vagy non stop szoptatnak, stb, nem sorolom a múltkori sztereotípiákat.
    ez az ő döntésük, és fölényesen mondhatják, h ha nekik ez így jó, nekem mi közöm hozzá.
    ahogy Rita is szarik a fejünkre, ezredjére is leírja, h miért döntött jól. nem érdekli, h más mit gondol róla, mert ő döntött így. de a sürgősségi császárosnak ez így nem jó, mert nincsenek észérvei. nem így akarta, nem erre készült.
    amúgy az az "ősanya", aki magyarázkodik, valószínűleg nem mély meggyőződésből vált azzá, hanem egy trendet próbál követni, egy csapathoz szeretne tartozni.
    na, azt hiszem harmadjára is leírtam ugyanazt, szívesen elolvasom tőled is sokadjára ugyanazt a választ, de ígérem, többször nem fáradok azzal, h megértsd, amit NEM AKARSZ megérteni.

    nem válaszoltál, babanetes az ismerősöd?

  • 2009.05.11 21:20:30wish73

    coz, tényleg így volt ez a császáros vágásos dolog. eskü, h eszembe nem jutott volna, de télleg.

  • 2009.05.11 21:40:23cantaloupe

    Wish,

    nem, nem babanetes. :) En oda nem jarok.

    Amugy erdekes, hogy a zsidozast hoztad fel, mert a zsido szarmazasarol senki nem tehet, de az mar peldaul szabad valasztasod, hogy gyakorlod-e. Es azt is bantonak talalom, akit kinevetnek az oltozek miatt (kipa, fejkendo, szakall, kalap). Mint ahogy az osanyakkal kapcsolatban megjelenik a szoroslabu, barnaszandalos, fonotthaju sztereotipia, es nem eppen pozitiv fenyben.
    Ezek olyan dolgok, amiket en maximalis tiszteletben tartok, mert nekik fontos, legyen az vallas vagy csak izles dolga, az en szabadsagomban meg nem korlatoznak.

    A szilikonmellueket nem tartom egynemu csoportnak, mert van koztuk cicababa es ertelmes, magara ado no is.

    Amugy Ritanak is szive joga, hogy csaszart valasztott, en soha nem arra akadtam ki-az o teste, felelossege, meg az orvosae. csak mikor reklamozta, hogy ez a tuti, nem hiaba rendeli sok celeb stb. akkor berzenkedtem.

  • 2009.05.11 22:22:12wish73

    ajjaj, te szívatsz. épp ez az, a zsidó származást nem én választom, ahogyan a sürgősségi császárt sem, tehát, ha fejemre olvassák, akkor nem tudom azt mondani, h így döntöttem, és kész. vagy elfogadom, vagy nem. de, ha nem kedvemre való, nem tudok rajta változtatni. az ősanyaságot én választom szőrös lábbal együtt. direkt. mert nekem ez jön be. ezért hiába röhögnek rajtam, nekem nem okoz feszkót, mert én akarom így. erre mondom, h Ritának sem okoz gondot a császár, mert ezt akarta. annak okoz gondot, aki nem ezt akarta.

    azon agyalok, h tényleg nem érted, vagy halálra röhögöd magad, h ez a hülye huszadjára írja le ugyanazt, ami már elsőre is evidens volt, csak jóleső dolog vkit az őrületbe kergetni virtuálisan. ez is egyféle hatalom. párezer km távolságra, vadidegenként felbaszni vki agyát-ez azért nem kis teljesítmény. gratulálok

  • 2009.05.11 23:41:28cantaloupe

    Wish,
    nem nevetlek ki es nem is akarlak idegesiteni-komolyan nem ertem, hogy vegeredmenyben mi a fontos azon, hogy valaki a sorstol kapta a csaszart, vagy valasztotta, illetve tud-e rajta valtoztatni...lehet, megint csak magambol indulok ki, de engem nem az izgatna, ha a tucatjanik beszolnanak, mert nem tudok szoptatni, hanem inkabb az, hogy a gyerekem nem kapja meg a legjobbat, na meg en sem (pl. nalam szempont, hogy eleg gyakori a csaladban a nogyogyaszti betegseg, rak, es a szoptatassal ezt is redukalni lehet).
    Ugyanugy csaszarnal, tokmindegy, hogy egy forumon mi rola a velemenye masoknak, de ha pl. az elso 2-3 het babazasat a fajdalom arnyekolna be emiatt, azzal kene megkuzdenem.

    Meg egyszer le ne ird a hasonlataid, mert atment elsore is, de te meg azt ertsd meg, hogy tok mindegy szamomra, hogy valakit mi miatt bantanak, es meg tudja-e vedeni magat azzal, hogy ezt valasztotta vagy sem-a lenyeg az, hogy ne szoljunk be egymasnak feleslegesen, ha meg tudja magat vedeni az illeto, ha nem, ha onkentesen egy csoport tagja, ha nem.

    Mellesleg nem ertem, miert szajkozod, hogy az osanyasagot "valasztani" lehet, egy ember ertekrendjet, hozzaallasat, izleset, gyereknevelesehez valo viszonyat eppolyan nehez megvaltoztatni, mint a szarmazast. Felnott korunkra mar kiforr a velemenyunk ezekrol a dolgokrol, s az osanyabol eppoly nehezen faragsz tiptop kozmetikazott cicababat, mint zsidobol masvallasut.

  • 2009.05.13 15:38:01dodóó

    Panzej!

    Utólag,de nagy szeretettel gratulálok a babádhoz!!!

  • 2009.05.14 23:10:32Panzej

    Köszi Dodóó! Tőled különösen jólesik!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta