Babacipő az aktatáskában, avagy drágám, apa leszel

Zanza!

Van néhány olyan momentum a terhesség alatt, amiért különösen érdemes vállalkozni az egészre. Most nem arra gondolok, hogy a végén ott a várva várt gyerek, mert persze, hogy bizonyos IQ fölött látjuk a fától azt a bizonyos erdőt, és ott lebeg a szemünk előtt a magasztos cél. Azokra a pillanatokra gondolok, amikről már régóta álmodozunk, például, amikor kiderül majd, hogy fiú lesz a baba, hiszen nekünk csak fiunk lehet, ugye. Vagy amikor megmutatjuk az UH képet a leendő nagyszülőknek (akik amúgy semmit nem látnak egy nagy pacán kívül, de hangosan sikongatnak, hogy de gyönyörű gyerek ), vagy, s ez különösen izgalmas esemény, amikor bejelentjük a büszke apukának, a nagy, nagy hírt. Ami persze minden bizonnyal piros napos ünneppé fog avanzsálódni, zúgni fognak a harangok és patakokban folyik majd az örömkönny. Persze aztán lesz, aki meglepődik, a könnyek pedig tényleg folyni fognak, s még a harangok is zúgnak, csak hát éppen félreverték őket, azért. De ne legyünk ilyen ünneprontóak, a legtöbbször tényleg örömteli pillanat, amikor az újdonsült kispapa szemében felcsillan az értelem, hogy miért is szorongat már percek óta egy öt centis babacipőt („Azt hittem, kulcstartót kaptam…)! Éppen ezért, nem mindegy, hogy anyuci hogyan tálalja a történetet, ugyanis a családi almáriumba egészen bizonyosan bekerül majd a történet.



A nők találékonyak, s a kreatív ötletek száma a témában gyakorlatilag kifogyhatatlanok. A legtöbb romantikus, számtalan vicces, de akad néhány frappáns „Hogyan mondtam el” történet is. Az egyik barátnőm például képeslapot küldött a férjének, ezzel a felirattal: „Helló Apa, hamarosan megérkezem!” Hogy mit szólt a pasas, nem részletezem, de alapvetően örült, bár kissé váratlanul érte a dolog, ráadásul azóta röhög rajta, hogy a postástól kellett megtudnia, hogy terhes a neje.

Amikor először terhes lettem, egy gólyát rajzoltam, aki berepül az ablakon, s sutyiban ott felejtettem a konyhaasztalon a kreációt. Persze a célszemélyt annyira nem érte meglepetésként a hír, mert már napok óta fő műsoridőben pisilgettem különböző teszteket, de a kép ott lapul a fiókban, majdnem tíz éve. Másodszorra eljátszottam a tipikus XXI. századi nőt, aki használja a technika vívmányait, így küldtem egy képet a telefonomról a teszt két csíkjáról. Utólag kiderült, hogy nehéz volt az értelmezés, de végül leesett az a bizonyos tantusz, nem kért hozzá segítséget.

Egyik ismerősöm babacipőt dugott a pasi aktatáskájába, ami természetesen a legjobb dramaturgiával került elő a munkahelyen, a vihorászó kolléganők legnagyobb örömére. Még mindig jobban járt a férj, mintha női bugyi borult volna elő a táskából, szerintem.

Aki türelmesebb fajta, s nem avatja be a férjet a legelső halovány sejtelmeibe, vagy csak szimplán ő maga sem tudja, hogy valami nagy dolog van készülőben, az már konkrétumokat is az apuka elé tud tárni, például a gyermek első fényképét. Mondjuk csak úgy lazán meg lehet mutogatni a nyaralós képek közé rejtve, kérdés, hogy van-e elég faarcunk a dolgokhoz: „Ja, ez? Ő a gyerekünk drágám! Ugye milyen helyes?”
Ilyenkor is hasznos lehet a rákészülés. Egy romantikus vacsora keretében, egy meglepetés-üzenetes süteménybe rejtve a nagy hírt, jó ötletnek tűnik, feltéve, ha nem eszi meg a delikvens a papírt. Egyik ismerősöm pedig a vacsora alkalmával kérdezett rá a férjénél, hogy ráér-e október másodikán. „Miért?”, s szemrebegtetve közölte a hölgy: „Akkor szülünk, drágám.”

Persze van, aki pánikba esik és hirtelen minden eszébe jut, csak a romantika nem. Ilyen esetben a nő azonnal telefonál apának, s síró-röhögő-hibbant hangvételben hadarja el, hogy „drágám, apa leszel”, minden frappánsságot mellőzve. Ez persze nem baj, mert sokszor amúgy is sokáig kell a pasasoknak gondolkodni, hogy most kiről beszélnek, róla, vagy esetleg az apjáról, mert hát az apa az csak a fater lehet. Van, aki csak fogja és kint hagyja a pozitív tesztet az asztalon, mert hát a szavaknál többet mond az a két csík, néhány férfi ilyenkor pedig elgondolkodik, hogy miért hagyta kint az asszony a lázmérőt a konyhában, csak nem beteg?!

Sok férfi viszont abszolút képben van a nő menstruációs ciklusával kapcsolatban, sőt, olyan is van, aki előbb tudja, hogy valami van, mint maga a párja. Nos, belőlük lesz az anya elkű apa. Örömkönnyek ide, vagy oda, a nagy hír után még jó pár hónapja marad apának is, hogy megeméssze a történteket. S hogy nem volt kitörő az öröm? Nézzük majd meg szülőszobán a macsó pasit, ahogyan morzsolgatja a szeme sarkát, egy háromkilós „kisvacak” láttán…

Blogmustra